Bár a táplálkozástudomány ma már összetett biológiai, pszichés és társadalmi tényezők rendszerében vizsgálja az egészséget, a közgondolkodásban a megelőzés, mint tudatos, hosszú távú stratégia még mindig ritkán jelenik meg valódi szemléletként. Ezzel párhuzamosan a dietetikus szakma is új kihívások elé néz: a szaktudás önmagában már nem elég, a láthatósághoz szükség van a digitális térben való aktív jelenlétre is. Schmidt Judit dietetikussal és wellbeing szakértővel a prevenciós szemléletről, edukációról és a dietetika jövőjéről beszélgettünk.
Milyen akadályai vannak annak, hogy a prevenciós szemlélet beépülhessen a köztudatba és milyen elvárásokat támaszt ez az irány a dietetikusokkal szemben?
„A prevenciós szemlélet, amely a táplálkozást nem a betegségkezelés, hanem az egészségmegőrzés eszközeként értelmezi, sajnos, még mindig nem épült be a társadalmi gondolkodásba. Azt tapasztalatom, hogy aki még nem beteg, gyakran nem érzi sürgetőnek a változást. Probléma az is, hogy még az alapvető fogalmak sincsenek tisztázva, ennek a gyökere részben az oktatási rendszerben keresendő. Hiányzik, vagyis inkább hiányos az a strukturált és korai egészségnevelés, amely már kisgyermekkorban megalapozná a test működésével, az egészségmegőrzéssel kapcsolatos alapismereteket. Ráadásul hatalmas az információs zaj, az emberek nem tudják, kihez fordulhatnak bizalommal, hiszen egyre többen osztogatnak tanácsokat valós szakmai tudás nélkül. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy még a táplálkozástudománnyal, orvostudománnyal foglalkozó társszakmákon belül is párhuzamosan vannak jelen korszerű, tudományosan megalapozott nézetek és évtizedekkel ezelőtti, mára elavult dogmák.”
„Végül, de nem utolsósorban: a dietetikus szakembertől ma már nemcsak szaktudást vár a közönség. Az új generációk számára egy szakember akkor »létezik«, ha aktívan jelen van az online térben is. Ez komoly idő- és energiaigényt jelent, hiszen a mindennapi munka és a folyamatos továbbképzés mellett időt kell szánni a folyamatos online kommunikációra, tartalomgyártásra és közösségépítésre is.”
Kép forrása: popcorner
Melyek a dietetika új irányai? Milyen lesz a jövő dietetikája?
„A dietetika tudományterülete az elmúlt években jelentős átalakuláson ment keresztül. Mára világossá vált: a hagyományos értelemben vett étrendi tanácsadás csak egy szelete egy sokkal komplexebb egészségmegőrzési rendszernek.”
„Az új kutatási irányok – különösen a mikrobiom vizsgálata, az agy-bél tengely szerepének feltérképezése, valamint a genetikai és pszichés tényezők integrálása – mind abba az irányba mutatnak, hogy az emberi szervezet működését holisztikus megközelítéssel érdemes vizsgálni.”
Schmidt Judit szerint ebben a komplex rendszerben a dietetikus szerepe is átalakul: nem csupán táplálkozási tanácsadóként, hanem magasan képzett egészségtudományi szakemberként kell működnie, aki képes átlátni és összekapcsolni a különböző testi és lelki folyamatokat, a tünetek mögött meghúzódó valódi okokat. A jövő egészségügyi modellje nem általános irányelvekre, hanem egyre inkább személyre szabott megközelítésekre és interdiszciplináris együttműködésre épül majd, ahol a különböző szakemberek egy közös keretrendszerben dolgoznak, miközben tiszteletben tartják egymás kompetenciahatárait. Erre jó példa az evészavarok kezelése, ahol sem a pszichológus, sem a dietetikus nem elegendő önmagában – a valódi gyógyulás az összehangolt munkájukkal valósulhat meg. Ezzel párhuzamosan az edukáció szerepe is felértékelődik. Ahhoz, hogy a laikus közönség képes legyen kiszűrni a hiteles forrásokat, szükség van az alapvető egészségtudományi ismeretek elsajátítására, vagyis az egyénnek jobban kell értenie a saját teste működését.
Schmidt Judit dietetikus, fotós: Faragó László
Genetika vagy epigenetika: melyik a meghatározóbb egészségünk szempontjából és mennyire van kezünkben az irányítás?
„Korábban a genetikai meghatározottságot tekintették elsődlegesnek számos betegség kialakulásában, ám az epigenetikai kutatások révén ma már tudjuk: a génjeink önmagukban nem sorsszerűek. A gének működését módosító környezeti hatások révén sok esetben aktívan befolyásolhatjuk, hogy egy öröklött hajlam betegséggé alakul-e vagy sem. A tudatos életmód – megfelelő étrend, rendszeres testmozgás, mentális egyensúly – képes ellensúlyozni a kockázatot. A saját döntéseink komoly szerepet játszanak az egészségi állapotunk alakulásában.”
„Az epigenetika szemlélete arra is rámutat, hogy a környezet, amelyben élünk, befolyásolja az életmód lehetőségeket, de nem határozza meg azokat végérvényesen.”
„Van mozgásterünk: dönthetünk úgy, hogy gyalog közlekedünk, kistermelőtől vásárolunk, vagy akár saját termesztésű zöldségekkel egészítjük ki az étrendünket.”
Befolyásolható táplálkozással az öregedés üteme, testünk biológiailag fiatalon tartása?
„Számos kutatás igazolta, hogy bizonyos étrendi szokások képesek sejtszinten befolyásolni az öregedés ütemét. Az ún. »longevity« étrendek közös jellemzője a növényi alapú táplálkozás, amely nem feltétlenül jelenti az állati eredetű termékek teljes elhagyását, sokkal inkább azok mennyiségének csökkentését, az arányok tudatos átalakítását. Legyen szó a mediterrán étrendről, a »kék zóna« diétáról vagy más, tudományosan megalapozott étkezési modellekről, mindegyik közös nevezője: a zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek, teljes értékű gabonák, olajos magvak fogyasztásának növelése, az állati eredetű fehérjeforrások mérséklése és a feldolgozott élelmiszer kerülése.”
„Míg a túlzott cukor- és alkoholfogyasztás, a finomított szénhidrát források (pl. fehér liszt, fehér kenyér) az ultrafeldolgozott készételek rendszeresen fogyasztva fokozhatják az oxidatív stresszt, elősegítik a testünkben zajló »láthatatlan« gyulladásos folyamatokat, és rontják a sejtek regenerációs képességét.”
„Ezzel szemben az elegendő mennyiségű vízfogyasztás, az antioxidánsban gazdag növényi táplálékok és a rendszeres testmozgás támogatják a sejtek megújulását.”
Kép forrása: Inside Creative House
Ultrafeldolgozott élelmiszerek: miért jelentenek valós problémát?
„Fontos tisztázni, hogy nem minden feldolgozott élelmiszer káros. Egy egyszerű technológiai lépés – például az alma almalévé préselése vagy a zab zabpehellyé lapítása – már feldolgozási művelet, de ez még nem teszi az adott élelmiszert egészségtelenné. A hangsúly az »ultra« jelzőn van, ami olyan termékeket takar, amelyek több lépésből álló ipari feldolgozáson esnek át, mesterséges adalékanyagokat, ízfokozókat, színezékeket, emulgálószereket tartalmaznak, és – ami fontosabb – gyakran sóban, cukorban és zsiradékban gazdagok, ugyanakkor vitaminokban, ásványi anyagokban és rostban szegények. A probléma forrása evolúciós is: az emberi szervezet genetikailag úgy fejlődött, hogy előnyben részesítse a magas energiatartalmú ételeket, mivel ezek a túlélés szempontjából korábban előnyt jelentettek.”
„A modern ultrafeldolgozott élelmiszerek ezt a biológiai »kódolást« használják ki: az élvezeti értékük – íz, állag, gyors hozzáférhetőség – magas, ám fiziológiailag nem nyújtanak hosszú távú teltségérzetet vagy nem jelentenek megfelelő tápanyagforrást, tulajdonképpen »becsapják« a szervezetet.”
Mennyire alakítják a generációs minták a táplálkozási szokásainkat?
„A táplálkozással kapcsolatos viselkedésmintákat gyakran alakítják a generációs élmények és örökségek. Például azoknak a családoknak a leszármazottai, akik történelmi traumák – éhínség, háború, nélkülözés – tapasztalatait hordozzák, gyakran örökítik tovább a »mindent meg kell enni« attitűdöt. Ez a minta epigenetikai szinten is megjelenhet: a szervezet a túlélés érdekében hajlamosabb lehet az energiaraktározásra az ezt elősegítő, tudattalanul ható étkezési sémák miatt is. Ezen túlmenően a gyermekkorban kialakuló étkezési szokások is döntő jelentőségűek. A szülői minták – például az édesség jutalomként való használata – erős érzelmi kötődéseket alakítanak ki az ételekhez. Ezek az érzelmi evéshez vezető sémák gyakran felnőttkorig elkísérnek, és nehezen írhatók felül.”
Kép forrása: Gorodenkoff
Összességében mitől lesz egészségesebb egy nemzet? Milyen társadalmi és kulturális tényezők befolyásolják?
„Az egészséges táplálkozás és életmód kérdése mélyen társadalmi és kulturális tényezőkbe ágyazott jelenség. Egy nemzet egészségi állapotának javulása csak akkor érhető el, ha a változást támogató különböző hatások együttesen és összehangoltan érvényesülnek. Elengedhetetlen a szemléletformálás, amely során az emberek elfogadják, hogy testük az életkor előrehaladtával természetes módon változik, és nem egyetlen, szűken értelmezett szépségideálhoz kell igazodniuk.”
„Ehhez szorosan kapcsolódik az oktatás szerepe, hiszen minél korábban, már gyermekkorban fontos lenne megismertetni a test egészséges működését, a prevenció alapjait, és ezzel együtt a kiegyensúlyozott táplálkozás alapjait.”
„A szociális minták szintén kulcsszerepet játszanak: a családok, iskolák és közösségek felelőssége, hogy a jutalmazás, az étkezési szokások és a testképpel kapcsolatos üzenetek reális és egészséges keretek között maradjanak. Mindez nem valósulhat meg megfelelő politikai és gazdasági háttér nélkül, amely biztosítja az egészséges élelmiszerek széleskörű elérhetőségét, támogatja az edukációs és prevenciós kampányokat, valamint az egészségmegőrző programokat állami szinten is prioritásként kezeli. Végül, de nem utolsósorban, elengedhetetlen a szakmai hitelesség erősítése: a dietetikusok és az egészségügyi szakemberek láthatóságának növelése, a hiteles kommunikáció támogatása, valamint az áltudományos trendek visszaszorítása mind alapvető feltételei annak, hogy egy társadalom valóban az egészség irányába mozdulhasson el.”
Szerző: Jean Orsolya
(Kiemelt kép: Schmidt Judit dietetikus fotós: Faragó László)
