Az időt nem megállítani kell, hanem megtanulni jól használni – Interjú Istenes Lászlóval, a TV2 Mokka műsorvezetőjével, a Győzd le az időt! podcast házigazdájával

Hajnali négy óra, csörög az ébresztő. Egy nagy pohár víz, egy zabszelet, aztán indulás a TV2-be, ahol negyed hétkor kezdődik az élő adás. Istenes László ezután még tárgyal, alkot, sportklubot vezet, hetente kétszer pedig nagypályán focizik. Mindezt hatvankét évesen, élete egyik legjobb formájában. Mégsem a fiatalságot hajszolja: azt akarja, hogy ma is mindenre képes legyen, amire negyven évvel ezelőtt. Ebben a beszélgetésben elárulja, milyen pillérekre épül az életmódja, miért eszik naponta csupán egyszer, mit jelent nála a rend és az önszeretet, na meg azt is, hogy miből tudja majd nyolcvanévesen: az idővel vívott meccset ő nyerte meg.

2026. 11. 09. · 7 perc olvasás

Sokan rácsodálkoznak, hogy akár a fiad testvérének is nézhetnének, te viszont négy évtized következetességét látod a mostani formád mögött. Mi indított el annak idején az egészségtudatos élet felé, és mi tartott ezen az úton?

“Az én történetem kicsit unalmas, mert azt gondolom, hogy alapvetően mindig is egészségesen éltem, de ennek soha nem kerítettem nagy feneket, mondjuk úgy, hogy nekem ez volt a természetes.”

Negyvenévesen kezdett tudatosabban figyelni arra, hogyan tarthatja karban a testét, ötvenéves korától kezdve pedig kimondottan tudatosan él, egy nagyjából tizenkét pillérre épülő életmód szerint. Hogy mi tartja meg ezen az úton? Az, amit cserébe kap:

“Egy olyan fittség, egy olyan magabiztosság, egy olyan erőnlét és mentális állapot, ami számomra természetes, de tudom, hogy az én korosztályomban óriási ajándék.”

Kettesével szedi a lépcsőket a tizedik emeletig – akár kétszer egymás után –, meccsenként 8-9 kilométert fut, és 39 fokban is bírja a másfél órás padelt húszéves fiával. A napi átlaga közben 15 ezer lépés. A cél azonban nem a fiatalos külső:

“Nem egy negyven évvel fiatalabb embert akarok látni a tükörben, hanem olyat, aki hatvankét évesen is úgy tud megtenni bármit, mint negyven évvel ezelőtt.”

Gyakran hallod, hogy „neked könnyű”. Mi az, amit mások nem látnak abból, amit az egészségedért teszel?

“Igen, ezt a „neked könnyű”-t nagyon sokszor hallom. Aztán, amikor elkezdek mesélni arról, hogy hogyan is élek, mit is teszek a formámért, máris megváltozik a vélemény.”

Az alap a rengeteg sport

Nyolcéves kora óta versenyszerűen focizik, ma is heti két meccset játszik nagypályán, mellé évszaktól függően jöhet a tenisz, a padel, a pingpong, a strandröplabda, a lábtenisz vagy épp a súlyzós edzés. A sport azonban csak az egyik láb. Ugyanilyen súllyal esik latba az étkezés, az alvás és a regeneráció, de az életmódjához hozzátartoznak a társas kapcsolatok, az alkotó munka és a folyamatos tanulás is. A bázist a család adja, és ugyanúgy a rendszer része a támogató eljárások (NAD, IHHT), a vitaminok és az étrend-kiegészítők használata is. A listát két kevésbé kézenfekvő pillér zárja: a rend – „asztalon, szekrényben, naptárban, fejben” – és az önszeretet.

A legtöbben mégis az étkezésére kíváncsiak. Nála a „mit?” mellett a „mennyit?” és a „mikor?” is legalább ugyanannyira számít: reggel egy tápanyagdús proteinturmix, délben a nap egyetlen klasszikus étkezése, vacsora pedig nincs. Lemondásnak tűnik? Neki nem az:

“Ha az egészségemről, a jólétemről van szó, akkor pillanatok alatt rendezem a gondolataimat és lemondok dolgokról, változtatok, behozok új dolgokat az étkezésembe. Azt gondolom, hogy a legtöbb dolog fejben dől el.”

Mi a helyzet a felborult napirenddel? Hogyan fér bele egy sűrű munkanapba a longevity-szemlélet?

“Kétféle nap van az életemben. Az egyik, amikor Mokkázom, a másik, amikor nem, és ez a kétfajta rendszer adja számomra a legnagyobb feladatot és kihívást.”

A Mokkás reggeleken négykor kel..

..ami a szervezetének olyan, mintha minden alkalommal időzónát váltana, ez pedig az egész napját megpecsételi. Az adás után sem áll meg: munka, tárgyalások vagy alkotás, délután a SZAC, amelynek elnöke, este már a másnapi adásmenetet bújja, a nap végét pedig egy finom itallal és egy jó filmmel zárja. A pihenés ezeken a napokon szinte kötelező, ha teheti, ebéd után alszik egy-másfél órát. A többi napon négy órával több alvás jut, és ezzel együtt több tér nyílik a délelőtti turmixra, a napközbeni, rövid edzésekre, hétfőn és pénteken pedig az esti focimeccsekre.

A testsúlyod húszéves korod óta szinte változatlan. Az egészségről való gondolkodásodban mi változott mégis a legtöbbet?

“Ami változott, az amiatt változott, hogy idősebb és talán bölcsebb is lettem. Tisztában vagyok vele, hogy ennek egyszer vége lesz, magyarul fogy az időm, elkezdtem látni a végét, és emiatt a hátralévő egyre értékesebb számomra.”

Ezért ma gondosan megválogatja, mire és kire szánja a legdrágább kincsét, az idejét. Ebből a szemléletből a teste sem marad ki: sokkal jobban vigyáz rá, mint tíz-húsz-harminc éve, és mára minden rezdülését ismeri. Pontosan érzi, mi tesz jót neki és mi kevésbé, így ehhez igazítja a döntéseit a munkától a kikapcsolódáson, az étkezésen és a mozgáson át egészen az alvásig.

A Győzd le az időt! beszélgetéseiben sokféle szakmai nézőponttal találkoztál. Melyik gondolat hatott rád a legjobban?

“Sokáig azt gondoltam, hogy az egészséges élet elsősorban fegyelem kérdése: mozogni kell, jól kell enni, oda kell figyelni magunkra. A beszélgetések során viszont egyre inkább megértettem, hogy legalább ennyire fontos, hogyan vagyunk jelen a saját életünkben.”

Több vendége is ugyanarra jutott: „nem az a cél, hogy mindenáron több évünk legyen, hanem hogy több élet legyen az éveinkben”. A podcast legfontosabb tanulsága számára: „az időt nem úgy győzzük le, hogy megállítjuk, hanem úgy, hogy megtanuljuk jól használni.”

Az egyik longevity-titkodnak is nevezed a jelenlétet. Mit jelent ez a gyakorlatban?

“A „jelenlét” az leginkább a megélést jelenti az én értelmezésemben. Ott lenni teljes átéléssel. Megélni azt a pillanatot, ami örömöt, boldogságot ad számunkra. Nem foglalkozni mással, nem figyelni másra. Ezek azok a pillanatok, amelyek igazán töltenek bennünket. Ezekért érdemes élni.”

Teljes boldogság szerinte nem létezik...

...csak boldog pillanatok, és az a dolgunk, hogy minél többet gyűjtsünk belőlük. Nála az első számú ilyen a foci: „Ez a legjobb kikapcsolódás. Ilyenkor nincs telefon, nincs semmi zavaró külső tényező, csak a labda, a pálya és a játék.” Ugyanígy tölti a családja, a gyerekei, egy séta a kutyájával és az alkotó munka.

“A jelenlét tehát nálam azt jelenti, hogy nem nézője vagyok a saját életemnek, hanem aktív résztvevője.”

Ehhez kapcsolódik a játékosság is, amelyet tudatosan őriz: „A bennünk élő gyerek az egyik legjobb fiatalító szer. Amíg tudunk játszani, rácsodálkozni dolgokra, lelkesedni valamiért, addig nem csak létezünk, hanem igazán jelen vagyunk az életünkben.” A hosszú élet titkát is ebben látja:

“Felnőttként vállaljuk a felelősséget, de közben ne veszítsük el azt a gyereket, aki még mindig kíváncsi arra, mi van a következő kanyar után. Mert szerintem nem az öregszik meg igazán, akinek telnek az évei, hanem az, aki már semminek nem tud szívből örülni.”

A pilléreid között a rend és önmagad szeretete is szerepel. Hogyan lesz ezekből egészségvédő szokás?

“A egyik legfontosabb az, hogy a fejünkben rend legyen. Tudjuk, hogy mit akarunk, merre megyünk. Legyenek céljaink, legyenek megoldandó feladataink. Ha nincs rend és rendszer az életünkben akkor szerintem elvész minden.”

Akinek a fejében rend van, annak a kocsijában, a szekrényében és az íróasztalán na meg persze a naptárában is, ami mint fogalmaz: „életünk órarendje”. „Ha csak ahogy esik, úgy puffan alapon történnek a dolgaink, akkor ne várjunk nagy eredményt magunktól.” Az önszeretet pedig azért alapvető, mert aki nem szereti magát, az nem is tesz magáért semmit. „Ha mi is rajta vagyunk azon a listán, amelyiken azok a személyek vannak, akiket szeretünk, akkor magunkért is képesek leszünk többet tenni.”

A fontossági lista elején áll a család is. „Fontos, hogy hova, milyen közegbe, kik közé térünk vissza nap mint nap a fárasztó verkli után.” Ha ez a közeg nem szerető és támogató, akkor „nemhogy nem tölt, de inkább merít, ami hosszú távon elfogyaszt”. A műsorvezető biztos hátországot tudhat maga mögött: „Szerencsés vagyok, mert megvan az életemben ez a bázis, van szerető családom, akikből töltekezni tudok, akiktől nagyon sok támogatást és erőt kapok. Ez a család titka, ez a család ereje.”

Új eljárásokra is nyitott vagy. Mi kell ahhoz, hogy egy egészségmegőrző újdonságnak bizalmat szavazz?

"Nyitott vagyok az újdonságokra, de nálam a kíváncsiság mindig kéz a kézben jár a józan ésszel.” Akkor próbál ki valamit, ha látja mögötte a szakmai hátteret valamint a meggyőző tapasztalatokat, és érti, mitől működhet. Leginkább a megelőzés érdekli: „ne csak azt kérdezzük, hogy „mi bajom van?”, hanem azt is, hogy „mit tehetek azért, hogy ne legyen baj?””. Így nagyjából egy éve használ NAD-ot, valamint IHHT oxigénterápiát, és a hatásukat nemcsak érzi, hanem a számokban is látja. Ami még vonzza: a vörösfény-terápia és a hidegvizes merülés. Utóbbiról már saját, pozitív tapasztalata is van, hiszen a foci miatt időnként hidegvizes merülésnek teszi ki a lábát

Mit szeretsz a mostani életkorodban, amiről húszévesen még nem gondoltad volna, hogy örömöt okoz majd?

“Húszévesen azt hittem, az élet attól lesz izgalmas, hogy minél több minden történjen velem. Ma már tudom, hogy attól igazán jó, ha én döntöm el, minek adok időt és figyelmet.”

Húszévesen még bizonyítani akart, ma már inkább megélni. Egy jó beszélgetés, egy séta, egy meccs, egy utazás, vagy egyszerűen az a luxus, hogy nem kell rohanni sehová. Kevesebbet akar, de azt teljes szívvel.

A podcastod címe: Győzd le az időt! Miből tudnád nyolcvanévesen, hogy sikerült?

“Ha nyolcvanévesen még mindig lesz tervem holnapra. Ha kíváncsi leszek, ha mozgásban maradok, ha lesz min nevetnem, és ha nem azt számolom, hány év van mögöttem, hanem azt, hogy mi minden van még előttem.”