Nem lehetünk a nap minden percében boldogok. De megtanulhatjuk elfogadni és kezelni a nehezebb napokat is. Kőváry Anett életében jócskán akadtak traumák. Életmódját, sőt, egész életét a jóga változtatta meg. Minderről nemrég könyvet is írt. – Interjú.
A legtöbben keressük a testi és lelki békét. Továbbá elhisszük, hogy egyesek, például a jógaoktatók megtalálták a tökéletes egyensúlyt, őket már nem billenti ki semmi a harmóniából. Éppen ezért nagyon jót nevettem, amikor az egyik posztodban azt írtad, „…a jógaoktató egyik kezében vaníliás karikát, a másikban kovászos kenyeret tart, amit legalább a hormonjai lájkoltak.”
Ezt abban a posztban olvashattad, amelyben arról írtam, hogy nem lehet konstansan egy állapotban lennünk, mert az olyan, amikor a szívhang húz egy egyenes vonalat a képernyőn. Észrevettem magamon, hogy körülbelül két hetes ciklikusság van a hangulatomban.
Az elmúlt időszakban egy kicsit túlvállaltam magam. Azt hittem, a könyv körüli tennivalók mellett tudok majd minden mást is csinálni, táboroztatni, privát és csoportos jógaórákat tartani, de észszerűbben kellett volna beosztani az energiáimat. Sajnos vagy épp szerencsére olyan ember vagyok, aki ha valamit a fejébe vesz, végigcsinálja. Feladni sem tudom, erről papírom is van az asztrozófusomtól. De általánosságban elmondhatom, hogy jól vagyok. Azt gondolom, ha az ember egy kicsit rosszabb kedvvel ébred fel, az ugyanúgy belefér a jóllétbe, mint az, hogy a hormonjai miatt vaníliás karikát eszik kovászos kenyérrel. Negyvenkét éves vagyok és ma már tudok feltétel nélkül jól lenni.
Mert ugye a pohár lehet félig üres vagy félig tele.
Igen, szerintem sokkal fontosabb, hogy a pozitív hangulatnak ne legyen feltétele, minthogy arra törekedjünk, hogy sose legyünk rosszul. Ne azért legyen valakinek jó kedve, mert például utazik valahova, hanem általában legyen jókedvű, akkor is, ha aznap csak lomtalanítás vár rá.
A tanítványaimnak is szoktam hangsúlyozni, hogy a toxikus pozitivitás káros tud lenni, ha elhitetjük magunkkal és a világgal, hogy mindig boldogok vagyunk. El kell fogadni a mélypontokat is, és rá kell jönni, hogyan lehet kijönni belőlük.
Kőváry Anett, Forrás: Czank Lívia
Emlékszel, mit adott számodra a jóga, amikor elkezdted?
Tizenegy évvel ezelőtt elmentem egy órára, de nem éreztem azt az emelkedettséget, amiről mindenki beszélt. Inkább a fizikai hatás esett jól a testemnek. Igazán akkor kezdtem a jógával komolyabban foglalkozni, amikor megszületett a kislányom. Szülés utáni depresszióval küzdöttem, amit ászanázással próbáltam enyhíteni. Idővel eljutottam csoportos órákra is, nagyon jól esett, hogy el tudtam szabadulni az anyaságból arra a rövid időre. Azt vettem észre, hogy a szőnyeg, amin gyakoroltam az én kis szigetem lett, ahol nem bántottak a gondolataim, ahol azt éreztem, biztonságban vagyok.
Milyen pozitív változásokat vettél észre magadon a rendszeres jógázással?
Minél többet foglalkoztam a jógával, annál inkább éreztem a hatását. Elkezdtem mellette tisztán étkezni, elhagytam a húst és az alkoholt. Amikor még a médiában dolgoztam, elég hedonista életet éltem.
Ma már nagyon fontos számomra a helyes táplálkozás, egyszerűen sokkal jobban érzem magam tőle. A testem megérdemli, hogy a lehető legtáplálóbb, legtisztább forrásokat válasszam. Az étrend mellett a napirendem is egyensúlyt teremt az életemben.
42 évesen még nem tudom, megtaláltam-e a hosszú, egészséges élet titkát, de amit tudok, megteszek érte. Például este kilenckor már fekszem és korán, fél ötkor ébredek. Szigorúan tartom a reggeli rutinomat, nyelvkaparással, olajos öblögetéssel kezdem a napot, amiből a mozgás sem hiányozhat. Ászanázás, edzés vagy egy 4-7 km-es séta a természetben: ezekből valamelyik minden egyes napomban benne van, szerencsés esetben mindháromnak van helye. Egyedülálló anyaként, ha ezek a reggeli órákban nem történnek meg, akkor kicsi az esély arra, hogy napközben legyen idő magamra. Emellett nagyon odafigyelek a minőségi táplálkozásra, és arra, hogy lehetőség szerint ne mérgezzem magam a gondolataimmal.
Kőváry Anett, Forrás: Czank Lívia
Ha már a gondolatokat említed. Szeptemberben jelent meg a Meztelen lélekkel című könyved, amelyben őszintén vallasz életed nehezebb szakaszairól is. Írásterápiaként működött számodra így feldolgozni a traumákat?
Abszolút! Ez a könyv szimbolikusan lezárt egy tizenegy éves korszakot az életemben. Született egy lányom, elváltam, vége lett a médiabeli karrieremnek, meghalt az anyukám. Azt éreztem, mindazt a tanulságot, amit átéltem, hasznos lenne, ha mások is elolvashatnák, hogy lássák, bárkivel történhet hasonló. Az alcímben a traumák szó szerepel, de jobban belegondolva, ha az ember megfelelő gyanakvással tekint az életére, akkor ezek nem is traumák, hanem az élet velejárói. A visszajelzések azt igazolják, hogy a könyv elérte a célját. Az olvasók úgy érzik, nincsenek egyedül a fájdalmaikkal. Félelmetes számomra, hogy szinte minden levél arról szól, hogy olyan a könyv, mintha a saját életükről olvastak volna.
Hogyan segített számodra a jóga a feldolgozásban?
A jóga nem egy gyógymód, hanem egy egészségmegőrző életmód. Az elsődleges célja az elme lecsendesítése és a megvilágosodás elérése. Sokan általánosítanak, hogy a jógától jobban leszel, de senki nem mondja el, hogyan. A könyv egy gyakorlati útmutató ahhoz, hogyan tud a jóga segíti általában a nehézségekben. A saját traumáimon keresztül mesélem el, hogy a jógának milyen eszköze, a jógafilozófiának milyen iránymutatása segített számomra a túlélésben, valamint a feldolgozásban.
Szerző: Czank Lívia
(Kiemelt kép: Kőváry Anett, Forrás: Czank Lívia)
