Volt marketing vezető, koraszülés-feldolgozó önismereti utas, jógázó, táncoló, minden este hálanaplót vezető édesanya. Szabó-Fedor Mariann egészségcoach nem azt adja el, amit csinál – hanem azt csinálja, amit képvisel. Karrierváltása sokaknál szemöldökrándítást váltott ki, ő mégis megvilágosodásként élte meg. Ebben az interjúban a bizalomról, a csend erejéről, a maximalista önkegyetlenség felismeréséről és arról beszél, hogyan tanult meg megengedőbb lenni önmagával – és ezáltal másokkal is.
Ha valaki most találkozna először a neveddel, mit lenne fontos megértenie rólad még azelőtt, hogy bármilyen címkét, titulust ismerne?
Mindazt, amit képviselek, mondok, én is csinálom a mindennapjaiban. Többek között:
- folyamatosan folytatok önismereti munkát,
- gyakorlom a meditációt,
- egészségesen étkezem, és a gyerekem számára is ezt az irányt képviselem – némi kompromisszummal,
- rendszeresen sportolok (jóga, tánc, gyógytorna),
- minden este hálanaplót írok,
- figyelem a testem jelzéseit, tanulok belőle, és egyre jobban értem a működését.
Nemcsak a szaktudást adom át, hanem saját személyes tapasztalataimat a nehézségek megéléséről és leküzdéséről.
A munkádban a bizalom kulcsszó. Te mikor tanultad meg igazán, hogy azt nem lehet siettetni – csak kiérdemelni?
Leginkább marketing vezetőként. Ott én építhettem fel a nulláról a saját csapatomat, és láthattam, hogyan működnek az eszközeim (hard és soft skillek): tőlük valóban kiérdemeltem a bizalmat egyszerűen az önazonosságom és motiváltságom által, ezáltal tudtam inspirálni őket. Emellett a feletteseim bizalmát is élvezhettem, hiszen rám bízták az egészet.
Ugyanakkor én mindenkinek megelőlegezem a bizalmat. Nekem ez sosem volt kérdés, hogy elsőre a pozitívat feltételezem mindenkiről. Ez mindaddig fenn is áll, amíg nem történik valami, ami ezt megkérdőjelezi, vagy akár elveszi.
Kép: Szabó-Fedor Mariann
Mesélj a munkádról, motivációdról, 2026-os terveidről, céljaidról!
Egészségcoachként magánszemélyeknek egyéni és csoportos coachingokat tartok, célorientáltan.
Az alábbi, egészséges életmódhoz kötődő problémákkal érdemes hozzám fordulni:
- elhízás,
- ha életmódváltást írt elő az orvos, de a megvalósítás módja nem világos,
- egészséges életmód kialakításának vagy fenntartásának nehézségei,
- krónikus, megoldatlan hasi diszkomfort érzetek,
- alvásproblémák,
- munka-magánélet egyensúlytalanság,
- rendszeresen visszatérő hátfájdalmak,
- anyasággal kapcsolatos lelki terhek,
- rendszeres fáradtság, motiválatlanság, energiahiány.
Vállalatoknál előadásokat és workshopokat tartok holisztikus, egészséges életmód témakörben, különböző témák mentén. A Health Coach Központ tagjaként olykor képzéseket is vezetek. A Kék Zóna Projekt szakértőjeként részt veszek a hazai társadalom szemléletformálásában.
Sok nő tanul meg jól kommunikálni, de kevesen mernek igazán önazonosan jelen lenni. Nálad mikor vált ez ketté?
Én a marketing szakmából jövök, így ilyen szempontból talán előnyöm van a kommunikáció terén. Ugyanakkor nagyon nehéz átültetni az óriási marketing büdzséjű kampányokat egyéni vállalkozói szintre – ezzel még most is küzdök, de nem adom fel. Igyekszem hitelesen és önazonosan kommunikálni a közösségi felületeimen; más nem is férne bele az értékrendembe. A fotóimat sem filterezem, azt mutatom, aki vagyok. Coachként pedig elengedhetetlen, hogy ne csak jól beszéljek, hanem értő figyelemmel, egyénre szabottan. És sokszor a csendnek van a legnagyobb ereje.
Volt olyan időszak, amikor érezted, hogy túl sokat adsz magadból kifelé, és közben belül lassan elfáradsz?
Ez pont mostanában volt, mert azt éreztem, hogy a folyamatos közösségimédia-jelenlét elveszi az időmet és energiámat a fontosabb dolgoktól. Most épp keresem az egyensúlyt: hogyan tudom ezt úgy működtetni, hogy ne tűnjek el, de ne is erről szóljanak a mindennapjaim. Kicsit meghasonultan álltam saját magamhoz, mert azt vallom, hogy minél kevesebb legyen a képernyőidő – miközben én is ott lógok állandóan a laptopon vagy a mobilon, mert tartalmat gyártok, vagy figyelem a reakciókat. Szóval ennek harmonizációja most van folyamatban.
Kép: Szabó-Fedor Mariann
Mi az a finom határ, ahol a professzionalizmus már nem véd, hanem eltávolít egy segítő szakmában dolgozót az ügyféltől?
Erre nem tudok általánosságban válaszolni. Szerintem ez abszolút egyéntől függ: attól, hogy az adott szakember milyen értékeket közvetít, azokat hogyan tudja átadni, láttatni, és legfőképpen hogyan viszonyul az emberekhez. Működnek az ösztönök mindenkiben, és sokszor a tudatalatti programok döntik el, hogy valaki épp távolabb áll-e hozzá vagy közelebb. A segítő szakmában is számít a kémia. Ha két ember között nincs meg a kapocs, akkor hiába a legjobb szakember, nem fog működni. Szóval hallgatni kell a megérzéseinkre ilyenkor, hogy kinél érzem a bizalmat – ez a legbölcsebb tanácsom.
A női jelenlét gyakran nem hangos, mégis meghatározó. Te mikor tapasztaltad meg először, hogy nem kell túlmagyaráznod magad ahhoz, hogy értsenek?
Ezt a kérdést nem teljesen tudom önmagamra vonatkoztatni. De talán az a legmeghatározóbb, ha magamról mesélek – vagy névtelenül egy ügyfél-sikersztorit. Azt azonnal értik. Ha a szolgáltatást mutatom be, az sokszor vet fel még kérdéseket. A személyes, érzelmi bevonás mindig lerövidíti az utat két ember között. De jól kell érezni, hogy mikor, hol, minek és mennyinek van helye.
A munkád során sokféle emberi történettel találkozol. Melyik az a mintázat, amit újra és újra felismerni vélsz?
Amikor a nők anyává válnak. Ez sokaknál meghatározó élmény, és nagyon sokszor hagy mély lenyomatot hosszú távon is: ott munkálkodik a háttérben tudattalanul, és kihat sok minden másra. Én is átéltem, másokon is látom. Nagyon nehéz megszabadulni a bűntudattól, a tehetetlenségtől, és sokszor túl nagy felelősséget, extra terhet veszünk magunkra. Vagy a nőiségünk szenvedi meg.
Mit tanított neked az idő arról, hogy mikor kell megszólalni – és mikor erősebb a csend?
A health coaching gyakorlati oktatása. Az úgynevezett akváriumi helyzetekben láttam, hogy sokszor sokkal hatásosabb csendben kivárni, mint szólni. Ezt nagyon megjegyeztem, és azóta is alkalmazom.
Volt olyan döntésed, amit kívülről talán nem értettek, de belül teljesen egyértelmű volt?
A karrierváltásom. Bár ezt sosem mondta nyíltan senki nekem, de szerintem sokan nem tudták hova tenni, miért tettem ekkora kanyart az életemben. Nekem ez valóban egyfajta megvilágosodás érzése volt, amikor rátaláltam a képzésre, és arra, hogy hatással lehetek mások életére azáltal, hogy segítek nekik egészségesebben élni, betegséget megelőzni.
A múltban talán a sokféle sport, amelyeket kipróbáltam – köztük néhány hirtelen fellobbanó, rövid életű lelkesedés, például a capoeira, a wakeboard, hogy a vitorlázórepülő-képzést ne is említsem.
Kép: Szabó-Fedor Mariann
Hogyan változott az önmagadhoz való viszonyod az elmúlt években? Szigorúbb lettél, vagy megengedőbb?
Megengedőbb. Iszonyatosan maximalista voltam, és azért még most is fellelhető bennem ez az attitűd, de már sokat fejlődtem. A pszichológusom – akihez jártam, hogy feldolgozzam a koraszülés élményét – egyszer azt mondta nekem: „Mariann, maga nagyon kegyetlen önmagával szemben.”
Ez óriási szembesülés volt, késszúrásnak éreztem. Sorsfordító mondat volt, és átkeretezett pár dolgot bennem. A szigor egy bizonyos mértékig épít, de egy szint után pusztít – és nagyon kell vigyázni, hogy ne lépjük át ezt a határt, ami sajnos nem könnyű. Az a szép ebben, hogy ha önmagunkkal elkezdünk megengedőbben bánni, akkor másokkal is megengedőbbek leszünk. Nekem ez hosszú tanulási út volt, és valamelyest még mindig tart: lehet hibázni. Az élet része, és nagyon nem mindegy, hogyan reagálunk a hibákra, meg tudunk-e bocsátani másnak – vagy önmagunknak. A magam tapasztalatait igyekszem a kisfiamnál is kamatoztatni.
Mi az a női minőség, amit szerinted még mindig alábecsülünk a szakmai világban, pedig hosszú távon ez tart meg rendszereket?
Ha általánosságban gondolok a női minőségre, ami alá van becsülve, kezdjük ott, hogy a női nem egésze alá van becsülve – ez a történelmi hozadékunk. De lebontás alatt áll ez a hozzáállás, és bár nem lesz rövid folyamat, elindultunk valamelyest ezen az úton, és egyre több figyelmet, szerepet kapnak a nők is. Ugyanakkor a női értékeket – főleg az érzelmi vonatkozásúakat, például az intuíciót, a gondoskodást, az együttérzést – sokszor még csak nem is értik, nemhogy értékelni tudnák, így sokkal távolabbról indulunk.
Vegyük például a segítő szakmát: sokkal több nő dolgozik ezen a területen, nyilván nem véletlenül. De nincs eléggé megbecsülve, holott óriási szerepük van a társadalomformálásban. A pedagógustársadalom, az oktatás az egyik legjobb példa – vagy akár a kórházi ápolók.
Mit jelent számodra ma a hitelesség – nem definícióként, hanem a mindennapi működés szintjén?
Vizet iszom, vizet prédikálok. Számomra ilyen egyszerű. Illetve hogy vállalom az arcom, a múltam, a jelenem, mindent, ami én vagyok – a hibáimmal együtt.
Van-e olyan belső iránytűd, amihez akkor is visszatérsz, amikor sok a zaj és az elvárás?
Most már nagyon megtanultam figyelni a testem jelzéseire, ez nekem az iránytű. A fájdalom mutatja, ha valamit fizikailag túlterhelek – például az ülőmunka. Vagy ha lelkileg megterhelő valami: ha ideges vagyok, azonnal érzem, hogy befeszül a nyakam. Ha sokszor kiesik a kezemből valami, akkor túl sok mindent csinálok egyszerre, le kell lassítani.
Egy ideje van okosgyűrűm, így most már egészen konkrét számadatokkal alátámasztott iránytűm van a jóllétemről.
Mit mondanál annak a nőnek, aki jól működik, de közben érzi, hogy valami finoman elcsúszott?
Mielőtt bármit is mondanék, biztosan feltennék sok kérdést – ez a feladatom coachként. De ha mégis kell valami konkrétat mondanom: tudatosság, jelenlét, figyelem, idő. Ebből van a mindennapokban a legkevesebb, mert leginkább túlélő üzemmódban ketyegünk. Szóval legelőször pontosan fel kell ismerni – nagyon őszintén –, hogy mi az, ami elcsúszott, és hol. Utána lehet csak a lehetséges megoldások felé indulni.
Ha nem szerepekben, hanem jelenlétben kellene összefoglalnod: hol tart most Szabó-Fedor Mariann?
Az önmegvalósítás és a kivirágzás elején.
Főkép: Szabó-Fedor Mariann
Dr. Baucsek Katalin LL.M. – Longevity Magazin
