Te csináltál ma már ráolvasást? Igen, azt a varázsigéset! Azt mondod, nem is léteznek varázsigék? Ó, dehogynem, figyelj!
Hiszem, hogy a nők újraébredésének korát éljük. Tanulni akarunk és emlékezni arra, hogyan kell tudatosan élni a testünkben, jelenléttel a lelkünkben. Gyógynövényt gyűjtünk, női körbe járunk, ősi szimbólumokat tanulmányozunk, már újra tudunk szólni a Holdhoz az égen. Szomjazzuk a régi tudást, mert kezdjük elhinni, valóban érték van benne. Elgondolkodtató, hogy a sok reneszánszát élő terület mellett, van, ami mégsem válik ismét népszerűvé – például a ráolvasás.
Ezek a mágikus célra használt, hagyományos formában élő szövegek, közel ezer oldalnyi anyagban maradtak fent hazánkban. Úgy hiszem, a szám eléggé árulkodó, hogy a magyar nép sosem vette félvállról a szómágiát. De manapság inkább jókedvre derülünk, ha elolvassuk, hogyan próbáltak meg varázsmondatokkal betegséget gyógyítani, férget űzni, tejhozamot növelni, szemmelverést elhárítani. Az évezredek alatt lassan megtanultuk, hogy a világ nem misztikus módon működik, hanem tudományosan. Már nem hiszünk babonás mondatokban. Talán már nem hiszünk annyira a beszéd erejében.
Kép forrása: New Africa
Pedig volt idő, mikor még súlya volt a szónak. A beszéd nem csupán eszköz volt, hanem maga a tett. Öregasszonyok a falusi házak mélyén, jól tudták a szívükkel, hogy a ráolvasás az anyagtalan világba dobott kavics, mely gyűrűket ver a valóság felszínére.
A kimondott szó teremtett és rombolt, gyógyított és pusztított.
Aztán a modern ember elfelejtette mindezt. Az okostelefonok érintőképernyőjén már nem kell kimondani a gondolatokat, elég gépelni őket, odavetni a digitális térbe, ahol minden gyorsan elporlad, és semminek nincs valódi következménye.
De mi van akkor, ha tévedünk? Ha a világban mégis több varázslat van, mint azt elsőre hisszük? Mi van, ha a modern embernek is megvannak a maga varázsigéi, csak éppen nem ismeri fel őket? A reggeli, tükör előtt mondott mondatok – „Másnak se sikerült, akkor nekem se fog”, „Képtelen vagyok rá”, „Milyen rosszul nézek ki ma is” – ugyanúgy befolyásolják a jövőt, mint az ősi ráolvasások. Az agy igazodik ahhoz, amit hall, még akkor is, ha a beszélő és a hallgató ugyanaz a személy. Ezért működhet sokszor a placebo hatás, ezért lehet beteg az, akinek újra és újra azt mondják, hogy beteg, és ezért változhat meg az ember önmagáról alkotott képe, ha nap mint nap más szavakkal nevezi meg magát. A ráolvasás működik, de ma már nem csodatévő varázsigéket mormolunk, hanem önbeteljesítő jóslatokat.
Kép forrása: asife
Ha régen a ráolvasások célja az volt, hogy megerősítsenek, megtisztítsanak, akkor a mai ember is megalkothatja a saját ráolvasásait.
Olyan mondatokat, amelyek nem csupán leírják a valóságot, hanem formálják is.
Egy modern varázsige nem kell, hogy titokzatos legyen. Lehet egyszerű és tiszta: „Képes vagyok rá.” „Értékes vagyok.” „Elég jó vagyok.” És ha a pszichológia nem téved, akkor az egészséges étkezés és a több mozgás mellett, arra van a legnagyobb szükségünk, hogy megtanuljuk helyesen használni a szavainkat.
Mert akár hiszed, akár nem, a mondataid varázsigék. A beszédednek ereje van, ami akkor is működik, ha te nem vagy rá tudatos, csak olyankor vaktában lövöldözöl a varázspálcáddal. Így könnyedén sérülést okozhatsz másoknak, vagy éppen magadnak. Tanulj a régi öregektől, dobd be azt a kavicsot a láthatatlan világba, és figyeld, hogyan lesznek egyre nagyobbak a gyűrűk a felszínen.
Most hogy látod? Jöhet mára egy ráolvasás?
Szerző: Punyi-Jevuczó Diána – Fonóasszony
(Kiemelt kép forrása: G-Stock Studio)
