Sokszor mondjuk, hogy nincs időnk odafigyelni magunkra – de lehet, hogy nem is az idő hiányzik, hanem a meggyőződés, hogy megérdemeljük a figyelmet és a jóllétet. A testünkkel való bánásmódunk ugyanis szavak nélkül árulkodik arról, hogyan gondolkodunk magunkról. Eképp érdemes lehet őszintén megválaszolnunk a kérdést: Hogy nézne ki a mindennapunk, ha az egészségünket az önmagunkba vetett hit gyakorlati formájának tekintenénk?
Egészségünk árulkodik arról, mit gondolunk magunkról
Sokan úgy vélik, az egészségtudatosság vagy az elit vagy a nagyon fegyelmezett emberek kiváltsága – azoké, akik képesek nemet mondani a késő esti csipszre, és hajnalban edzeni indulnak. De mi van, ha a kép ennél árnyaltabb? Ha az, hogy valaki újra meg újra egyre gyakrabban kihagyja az edzést, egész nap nem eszik rendesen, vagy hónapokig halogatja a prevenciós szűréseket, nem puszta „lustaság”, hanem önértékelési kérdés?
A pszichológia szerint az önértékelés egy kézzel fogható viselkedésmintázat, ami visszaköszön abban is, hogyan bánunk a testünkkel. Fuschia M. Sirois, az önegyüttérzés és önszeretet kutatója szerint:
aki nem érzi magát méltónak a jóllétre, az kevésbé hajlik arra, hogy aktívan tegyen érte – például egészségesen étkezzen, rendszeresen mozogjon vagy időben lefeküdjön aludni.
Így válik a gondoskodás identitáskérdéssé is: számítok-e annyira, hogy a megfelelő módon figyeljek magamra?
Kép forrása: Prostock-studio
A test a lélek tükre
A kutatások szerint az alacsony önértékeléssel élők hajlamosabbak elutasítani a megelőző egészségmagatartásokat, például a szűréseket, védőoltásokat vagy a rendszeres testmozgást. Nem azért, mert nem tudják, mi lenne helyes, hanem mert a belső narratívájuk szerint nem érdemlik meg. Akiben pedig mélyen gyökerezik a „nem vagyok fontos” érzés, gyakran nem is keresi a változást.
Egy másik vizsgálatban:
az alacsony önértékelés szoros kapcsolatban állt a későbbi depressziós és szorongásos tünetekkel, valamint a testtel kapcsolatos elhanyagolással is.
A test ilyenkor már nem partner – sokkal inkább teher. Ez pedig mind mentálisan, mind fizikailag romboló spirált indít el: mozgáshiány, túlevés, alváshiány, kimerültség, majd önvád és bűntudat.
Az önértékelés kérdése különösen kritikus a nők esetében: a serdülőkorban kialakuló testkép és önértékelés hatással van a mozgási szokásokra, összességében pedig hosszú távon befolyásolja, ki mennyire tartja fontosnak a saját jóllétét. Aki fiatalon azt tanulja, hogy mások jóléte előbbre való, annak felnőttként is nehéz lesz saját magát az első helyre tenni.
Kép forrása: Prostock-studio
Önszeretet: a jóllét belülről induló stratégiája
Az önmagunkkal való törődés lényege felismerni, hogy a testünk nem eszköz, amit hajtunk, hanem társ, akit gondozunk. Az egészségtudatosság az önszeretet legalapvetőbb gyakorlása, hiszen csökkenti a stresszt, növeli a pszichés ellenállóképességet és motiváltabbá tesz az egészséges életmód iránt. Aki megtanul magára úgy tekinteni, mint egy virágra, aminek megfelelő tápanyagokra, gondozásra és szeretetre van szüksége, annak az egészség és a jóllét nem cél, hanem egyenes következmény.
És ami talán a legfontosabb: az önértékelés fejleszthető. Apró, következetes döntésekkel. Egy kiadós reggeli, egy sétára szánt fél óra, egy orvosi vizit – apró, de hatásos üzenetek önmagunk felé: számítok magamnak. Kezdhetjük azzal, hogy megtanuljuk meghallani, mire van igazán szükségünk – aztán pedig nem halogatjuk, hogy meg is adjuk magunknak. Átkeretezhetjük a viszonyunkat az egészséges étkezéssel – mint egy fejlődésünket támogató lehetőség, az „érdemes vagyok a jóra” üzenete. Egy könnyed, reggeli mozgás a napfényben töltekezve, egy rövid, idegrendszer nyugtató légzőgyakorlat vagy egy kedvesebb belső narratíva kialakítása – mind az önmagunkkal ápolt kapcsolat mélyítését szolgálja. És ha ez a kapcsolat erősödik, az egészség garantáltan nem marad el.
Szerző: Révész Bogi
(Kiemelt kép forrása: Kostiantyn Voitenko)
Források:
- Neff KD, Germer CK. A pilot study and randomized controlled trial of the mindful self-compassion program. J Clin Psychol. 2013 Jan;69(1):28-44.
- Sowislo, J. F., & Orth, U. (2013). Does low self-esteem predict depression and anxiety? A meta-analysis of longitudinal studies. Psychological Bulletin, 139(1), 213–240.
- Guinn, B., Semper, T., & Jorgensen, L. (1997). Mexican American female adolescent self-esteem: the effect of body image exercise behavior, and body fatness. Hispanic Journal of Behavioral Sciences, 19(4), 517+.
- Stuppy, A., & Smith, R. W. (2023). Self-esteem influences the willingness to engage in COVID-19 prevention behavior and persuasion efficacy. Social Science & Medicine, 320, 115715.
- Hurst DF, Boswell DL, Boogaard SE, Watson MW. The relationship of self-esteem to the health-related behaviors of the patients of a primary care clinic. Arch Fam Med. 1997 Jan-Feb;6(1):67-70.
- Sirois, F. M., Kitner, R., & Hirsch, J. K. (2015). Self-compassion, affect, and health-promoting behaviors. Health Psychology, 34(6), 661–669.
