Vas Izabella enteriőrtervező számára a tér nem önkifejezés, hanem felelősség. Környezetvédelmi szemléletből indulva olyan enteriőröket tervez, amelyek nemcsak esztétikailag működnek, hanem hosszú távon is élhetők maradnak. A longevity-megközelítés számára nem trend, hanem döntési rendszer: hogyan lehet csökkenteni a vizuális és idegrendszeri terhelést, egyszerűsíteni a mindennapi működést, és olyan környezetet létrehozni, amely nem elvesz az energiából, hanem teret ad a regenerációnak és a jelenlétnek.
Van-e olyan projekted, ahol különösen erősen megélted, hogy a tér valóban hat az emberek jóllétére?
Igen. De ezek a hatások soha nem látványosan jelennek meg.
Nem attól támogató egy tér, hogy természetes elemek vannak benne, hanem attól, hogy megnyugtatja az idegrendszert.
Volt olyan projekt, ahol a legnagyobb változást nem egy új bútor hozta, hanem a fény újragondolása, az ingerek csökkentése és az, hogy bizonyos dolgok egyszerűen kikerültek a térből. Ilyenkor például a túl erős fénykontrasztot, az állandó háttérzajt vagy a vizuális zsúfoltságot vettük vissza.
Az ott élők nem azt mondták, hogy szebb lett. Hanem azt, hogy jobban alszunk, nyugodtabbak vagyunk. Ez számomra a legfontosabb visszajelzés.
Kép: Vas Izabella
Többkörös, fényerőszabályozható világítás, amely a tér használatát a természetes nappali-esti fényritmushoz igazítja. A longevity-szemléletben a világítás nem dekoráció, hanem a tér ritmusát meghatározó eszköz: lehetővé teszi, hogy a tér a nap különböző szakaszaiban másképp működjön – nappal támogassa az aktivitást, este pedig fokozatosan vezesse le az ingereket.
Mit tapasztalsz: mennyire nyitottak ma az ügyfelek arra, hogy az enteriőrt ne csak dizájnként, hanem életminőséget befolyásoló tényezőként kezeljék?
Egyre nyitottabbak, de még sok a félreértés.
Sokan a longevityt wellnessként értelmezik. Hangulatként. Kényeztetésként. Valójában ez megelőzés. Hosszú távú gondolkodás. Aki ezt megérti, az nem gyors élményt keres, hanem olyan környezetet, amely hosszú távon sem fáraszt el.
Hogyan vezeted rá a megrendelőidet arra, hogy hosszú távban gondolkodjanak, ne gyors vizuális élményben?
Kérdésekkel. Nem azt kérdezem, mi tetszik most, hanem azt, hogyan szeretnének élni öt-tíz év múlva. Hogyan alszanak. Hol pihennek. Mennyi inger veszi őket körül nap mint nap.
Sokszor már az is sokat elárul, hogy egy térben mennyi minden vonja el a figyelmet napközben, és mennyi mindenhez kell folyamatosan alkalmazkodni. Amikor ezekről kezdünk beszélni, a látvány önmagában már nem elég válasz.
Mi a leggyakoribb tévhit a tér és az egészség kapcsolatáról, amivel a munkád során találkozol?
Az, hogy a tér csak háttér. Hogy nem számít annyira, amíg szép. Valójában a tér folyamatosan hat – és nem csak akkor, amikor ránézünk, hanem akkor is, amikor élünk benne.
Az egészséget gyakran mozgásra és táplálkozásra szűkítjük, miközben napjaink nagy részét olyan környezetben töltjük, amely vagy megnyugtat, vagy állandó készenlétben tart. Ez sokszor nem tudatos stressz, hanem lassan felgyűlő terhelés.
Miben érzed a legnagyobb felelősségedet tervezőként egy vizuálisan túlterhelt világban?
Abban, hogy nem adok hozzá még egy réteget a zajhoz.
Ma sok tér túl akar teljesíteni. Túl sok forma, túl sok szín, túl sok inger. A legnagyobb felelősségem sokszor az, hogy eldöntsem: mi az, aminek nem kell ott lennie. Mi az, ami nem ad hozzá a mindennapi működéshez, csak elvesz belőle.
A csend nem üresség. A csend is tér.
Kép: Vas Izabella
Az esti elcsendesedést és az idegrendszer megnyugvását támogató fény- és térzónák. A térzónák tudatos elkülönítése lehetővé teszi, hogy az esti használat során ne legyen egyszerre jelen minden funkció és inger. A fények, bútorok és anyagok kijelölik, hol van a lelassulás tere, és hol marad meg az aktivitás. Így a tér nem terhel, hanem követi az emberi ritmust.
Inkább intuitív vagy analitikus tervezőnek tartod magad – vagy ez a kettő hogyan egészíti ki egymást?
Mindkettő jelen van.
Az intuíció megmutatja az irányt. Az analitikus gondolkodás segít ellenőrizni, hogy az irány hosszú távon is működik-e. Ez sokszor a visszajelzésekből derül ki: könnyebb-e az elalvás, kevésbé fárasztó-e a tér nap végére.
Egy jó tér nem csak érzésből születik, de nem is pusztán számításból.
Ha egyetlen tervezési döntést kellene kiemelned, amely a legnagyobb hatással van az ember hosszú távú jóllétére, mi lenne az – és miért?
A fényhez való viszony. Nem a lámpák száma, nem a dizájn. Hanem az, hogyan és mikor éri a testet a fény.
A fény az idegrendszer egyik legerősebb szabályozója. Hat az alvásra, a koncentrációra, a hangulatra. Sok tér világosnak tűnik, mégis fárasztó. Más terek egyszerűek, mégis megnyugtatnak.
Egy rosszul kezelt fény nap végére kifáraszt, egy jól rétegzett fény viszont segít lelassulni. A különbség nem esztétikai. Biológiai.
Kép: Vas Izabella
Élő zuzmófal, lágy ívek és tudatos világítás: a sávfények összekapcsolják, a függesztékek kijelölik a tér zónáit. A longevity-designban a természetes felületek és az íves formák nem esztétikai döntések, hanem tudatos eszközök az ingerterhelés csökkentésére. Ezek a megoldások vizuálisan és érzékszervileg is támogatják a tér lelassulását.
Mit gondolsz, mi különbözteti meg a longevity-szemléletű enteriőrt a wellness- vagy biofil megközelítésektől?
A mélység. A wellness élményt ad. A longevity rendszert. Nem egy pillanatra hat, hanem hosszabb időn keresztül. Nem az az első kérdés, hogy milyen élményt ad, hanem az, hogy visszatekintve mit hagy maga után: több nyugalmat – vagy azt, hogy elfáradunk benne.
Hogyan látod a longevity-design jövőjét Magyarországon és nemzetközi szinten?
Nemzetközileg már stratégiai terület – lakóterekben, munkahelyeken, egészségügyben.
Magyarországon még tanulási fázisban vagyunk, de ez gyorsan változik. Egyre többen keresik azt, ami nem csak szép, hanem élhető is. A longevity-design itthon sem lehet divat. Csak tudatos döntés.
Milyen tereket szeretnél magad körül látni tíz-tizenöt év múlva – nem tervezőként, hanem emberként?
Letisztult tereket. Olyan tereket, ahol nem kell sietni, nem kell kapkodni, és amelyekhez nem kell folyamatosan alkalmazkodni. Ahol a nap végén nem az a kérdés, mikor jutok ki onnan, hanem hogy jó volt benne lenni.
Ha ezt meg tudom adni másoknak, akkor tudom, hogy jó munkát végzek.
Főkép: Vas Izabella
Dr. Baucsek Katalin LL.M. – Longevity Magazin
