„Nem az a táplálkozás jövője, hogy egy számítógép megmondja, mit egyek ebédre.” – Interjú Barabási Albert-Lászlóval

Barabási Albert-László világhírű hálózatkutató professzor, a legtöbbet hivatkozott ma élő magyar származású tudós a világon. Legújabb kutatásában az ételek és a longevity összefüggéseit vizsgálja, hálózati orvostudományi eszközökkel. Erről a kutatásról, a saját életmód-szokásairól és a lehetséges társadalmi változásokról beszélgettünk. – Interjú

Hálózattudományi felfedezései a 2000-es évektől kezdődően napjainkig, alapjaiban határozzák meg például a közösségi hálózatra épülő digitális technológiai vívmányok fejlődését. Kutatásaiból ismerhetjük a társadalmi hálózat működését, a siker törvényszerűségeit, vagy épp a sejthálózat sajátosságait, de a hálózattudomány segítette a covid vírus terjedésének megjóslását és még a vakcina megtalálását is. Legújabb kutatásában az élelmiszerekben található közel százötvenezer molekula egészségügyi hatásainak vizsgálatával foglalkozik.

Egy budapesti előadása után sétáltunk át a belvároson, miközben beszélgettünk. Megtudtam azt, hogy nála a napi 1-2 óra gyaloglás jelenti a sportolást, akár Bostonban, akár Budapesten van épp. Telefonhívásait, munkaügyeit és még videóhívásait is gyakran intézi a napi mozgásadagnak szánt sétáláskor. Azt hiszem, ennél ideálisabb körülmények között nem is beszélgethetnénk az egészséges életmódról és a longevityről. 

 

Egyre több ismeretünk van az egészséges életmódról. Miért van mégis az, hogy rengeteg ember számára nem az egészségmegőrzés határozza meg a mindennapi életmódot?

Sajnos a legtöbb kutatási adat azt mutatja, hogy az emberek többsége tényleg nem figyel oda az egészségére addig, ameddig vagy egy betegség nem üt be, vagy egy bizonyos kort el nem ér, amikor esetleg az öregedés jelei miatt szembesül a leromlott egészségi állapotával. Mindez azért szomorú, mert alapjában véve azt már pontosan tudjuk, hogy hogy kell egészségesen élni: aludjl eleget, ne stresszeld magad, mozogj, nem kell túl sokat, de mozogj, és végül pedig étkezz egészségesen. Mára tudományosan megalapozott, hogy a mediterrán étrend, ami nem szigorú szabályokra, hanem változatos, friss alapanyagokra épül, kifejezetten egészséges a legtöbb ember számára. Azt is tudjuk, hogy az egészséget sokkal jobb megőrizni, mint egy betegséget kezelni.

Tehát, nagyon egyszerű maga az, hogy mire van szüksége a szervezetünknek az egészséges működéshez, és a hosszú, boldog élethez, azaz a longevityhez. A gond ott kezdődik, hogy sokan nem figyelnek ezekre az alapvető dolgokra és nem cselekszenek, ameddig valami probléma meg nem jelenik.

A valódi nagy kérdés az az, hogy hogyan lehetne hamarabb ráébreszteni széles tömegeket az egészségükkel való foglalkozásra, és hogyan lehetne társadalmi szinten életmóddá tenni az említett alapokat. 

 

Milyen megoldást látsz erre a problémára?

Véleményem szerint egyénileg meggyőzni mindenkit, hogy figyeljen oda az egészségére, az majdnem reménytelen. Ugyanakkor, ha új szabályzással meg tudnánk azt oldani, hogy olcsóbb legyen az egészséges étel, és drágább a kevésbé egészséges, akkor az már megváltoztatná a mostani állapotot, széles társadalmi körben.

Látunk erre példákat, igaz nagyon keveset. Az egyik legnagyobb siker ilyen szempontból az angoloké volt, ők ugyanis rákényszerítették az összes élelmiszergyártót, hogy a kész ételekbe teendő só mennyiségét lecsökkentsék. És ez tényleg egy nagyon sikeres intervenció volt.

Ezek szerint úgy véled, hogy az egyéni szemléletformálás nem működhet?

Nem igaz, hogy nem működik az edukáció, inkább azt gondolom, hogy lassú, mert egyénről-egyénre történő szemléletváltással zajlik, és a társadalom csak egy bizonyos rétegét érinti, tipikusan nem azokat, akiknek a leginkább szükségük volna rá. Fontos lenne ennél gyorsabb és sokkal több embert érintő változás az egészségmegőrzés terén. Ezért kell a döntéshozókat és az élelmiszer-kereskedelmet meggyőzni arról, hogy az egészséges élelmiszerek árát csökkentsék. 

Mire gondolok pontosan? Arra, hogy a társadalmi szintű egészséges életmód kialakításának egy hatásos módja az volna, ha megadóztatnánk az ultrafeldolgozott élelmiszereket, ezáltal megnövekedne az áruk. De ez csak akkor működik, ha az így létrejövő többletbevételt arra használnánk, hogy minél több zöldség, gyümölcs és kevésbé feldolgozott élelem legyen elérhetőbb áron a boltokban. Ez tudná átbillenteni a mostani helyzetet, mert az igazság az, hogy az egészséges étkezés drágább, mint az egészségtelen. Az ultrafeldolgozott élelmiszer ára a termelési mód miatt sokkal olcsóbb, mert nagyobb mennyiségben lehet előállítani, a tartósítószerek miatt nem romlik meg, és a szállítás, a tárolás és a felvásárlás terén is gazdaságosabban tudnak vele kereskedni a piaci szereplők.

Ezzel szemben, a természetes élelmiszer, ár tekintetében nem tud labdába rúgni.

 

Egészségügyi szempontból mi a baj a feldolgozott élelmiszerekkel?

Az elmúlt tíz évben rengeteg kutatás mutatta meg azt, hogy mekkora probléma az ilyen típusú élelmiszerek fogyasztása. Ha nem Budapesten, akkor Bostonban élek, így most egy amerikai példát hozok. Az ott élők átlagos napi élelmiszer-fogyasztásának 70%-a származik ultrafeldolgozott táplálékból. Napjainkra egyértelműen látszik, hogy rengeteg betegség kialakulásáért felel ez az egészségtelen diéta.

Mondok egy konkrét példát. Korábban epidemiológiailag azt láttuk, hogy akik sok húst fogyasztottak, azoknál nagyobb arányban jelennek meg a szív és koszorúér problémák, és számos más betegség, ezért ezt az egészségkárosító hatást a húsfogyasztáshoz kapcsoltuk. Kiderült azonban, hogy nem a hússal volt a baj, hanem azon belül az úgynevezett ultrafeldolgozott szegmenssel, vagyis azokkal a hús tartalmú készítményekkel, amelyek feldolgozási folyamaton mennek keresztül. Ilyenek többek között a virslik, a felvágottak és a panírozott húsok.  

 

Már érintettük, de kérlek fejtsd ki, hogy miért olyan káros a feldolgozási folyamat?

Az ultrafeldolgozás azt jelenti, hogy az ipari körülmények között olyan módon készítik el az élelmiszert, amit mi otthon nem tudnánk megcsinálni. A végeredmény egy gyári termék, amelynek alapjaiban változtatták meg a kémiai összetételét. Ez részben sűríti a kalóriákat, tehát sokkal több kalóriával rendelkeznek ezek az ételek, ráadásul számtalan más kémiai összetevőket tesznek hozzá a folyamat során, jellemzően olyanokat, amelyekre csak a gyártási eljárás miatt van szükség, valamint olyanokat, amelyek addiktívvá teszik a fogyasztót. 

Sokszor arra gondolok, hogy ez lesz a következő „nagy dohány per” a világon, mert az emberek rá fognak jönni arra, hogy bizonyos élelmiszeripari termékek épp annyira addiktívak tudnak lenni, mint a dohányzás. Ami a legfontosabb, hogy ez egyáltalán nem egy szükségszerű állapot, nem a természetes következménye annak, hogy az embereknek élelemre van szükségük, hanem egy mesterségesen előállított helyzet.

Lehetne nem addiktív élelmiszert fogyasztani, a zöldségek, gyümölcsök, a nem feldolgozott alapanyagok, az otthon előállított ételek ezt teszik lehetővé. 

Fontos, hogy többnyire minden, ami nem a hűtőben vagy a zöldséges pulton található a boltban, az feldolgozott élelmiszer. Eltérő mértékben, de az összes csomagolt áru élelmiszeripari termék.

Világhírű kutatásaidnak köszönhetően széleskörű ismereted van a táplálkozásról. A mindennapokban hogyan próbálsz az egészségedre vigyázni?

Amikor kutatóként kezdtem el foglalkozni az élelmiszerrel, én is akkor ébredtem rá, hogy tulajdonképpen mik a különböző faktorok, amik számítanak. De tudni róla még természetesen kevés, be kell építeni ezt az életedbe, hogy ez működjön is. Én kétszer eszek naponta, és az egyik, mindegy, hogy az ebéd vagy a vacsora, az egy saláta. És a másik ételem az, ami éppen elérhető. Nem válogatok, szinte mindent megeszek. Valójában csupán ennyi, amire figyelek, de ez nem egy szigorú szabály, hanem egy keret a mindennapjaimban.

A Barabási Lab egyik fontos projektje a Foodome, amely egy teljesen új megközelítést hoz be az élelmiszerekkel kapcsolatos vizsgálatok világába. Mit takar az innováció ebben a projektben? 

A Foodome lényegében arról szól, hogy felismertük, az ételek nemcsak az úgynevezett nutríciós komponensekből állnak, olyan energiaforrásokból, mint a cukrok vagy a zsírok, amelyek nélkül nem létezik az emberi szervezet, hanem ezek mellett van még rengeteg más molekula, amelyek befolyásolják a sejtjeink működését.

A táplálkozástudomány eddig az élelmiszerekben található molekulák közül 150-et ismert és ezeket vizsgálta, mi pedig összesen több mint 135.000 molekulát azonosítottunk az elmúlt években.

Az innováció a mi kutatásunkban ezeknek a molekuláknak a feltérképezése és az emberi szervezetre gyakorolt hatásaiknak a hálózati orvostudomány eszközeivel történő felderítése.

 

A most felfedezett molekulák halmazát neveztétek el, csillagászati párhuzammal élve, a táplálék „sötét anyagának”?

Igen, hiszen ez a több tízezer molekula eddig teljesen ismeretlen volt a táplálkozástudomány számára. Nem azt állítjuk, hogy minden egyes felfedezett molekulának van valamilyen pozitív vagy negatív hatása az egészségre, de jelenlegi kutatásaink alapján úgy véljük, hogy több tízezernek van. Meg kell értenünk a táplálék-molekulák szervezetre gyakorolt hatását, és az eredményeket be kell építenünk a táplálkozástudományba, és az egészségről szóló gondolkodásba.

 

Az új kutatási eredmények lehetővé teszik majd azt is, hogy személyre szabott étrendet tudjunk összeállítani?

Azt most is meg lehet csinálni, sőt, szerintem mindenkinek személyre szabott étrendje van. Ehhez nem kellene nekem személyre szabnom a te étrendedet, te kéne meghatároznod magadnak azokat a princípiumokat, amik a te szervezeted egészségét biztosítják. Persze, ehhez kell egyfajta tudás. Azt gondolom, hogy nem az a táplálkozás jövője, hogy egy számítógép megmondja, mit egyek ebédre, hogy egészséges legyek, hanem az, hogy én betartok kereteket, amik lehetővé teszik az egészséges, de a kultúrámhoz alkalmazkodó életmódot. 

Ilyen keret nálad az előbb említett napi kétszeri táplálkozás.
Igen, pontosan. De miért eszek naponta egyszer salátát? Mert ezáltal biztosítom magamnak a szükséges polifenol adagomat és mindenféle kémiai összetevőt, ami gyümölcsökön és zöldségeken keresztül juthat csak a testünkbe, mert a szervezetünk nem tudja megtermelni. Éppen ez adja meg a lehetőséget, hogy mikor a napi második ételemet eszem, akkor már nem kell arra törekedjek, hogy legyen mellette saláta, vagy zöldség, mert én a szükséges növényi alapanyagokat már az első étkezéssel megkaptam. 

Mindig össze kell kombinálni a praktikust azzal, hogy igazából mi a cél, és én így találtam meg a célt.

Ráadásul én már 30 éve napi kétszer eszem, pedig az első 10 évben nagyon nagy volt az ellennyomás a környezetemben.

Mindenki azt mondta, hogy muszáj reggelizni, mert az az egészséges. Aztán az elmúlt években kiderült, hogy nem így van, és az, amit én évtizedek óta követek – hogy 16 órán keresztül nem eszek, vacsorától délig -, anélkül, hogy tudtam volna, az lényegében egy napi időszakos böjt. 

Ugyanis, egy ilyen 16 órás éhezési időintervallumban rengeteg olyan folyamat indul be a szervezetünkben, amely lebontja azokat a kémiai, sokszor káros anyagokat, amik egyébként felhalmozódnak. Tehát lényegében takarítást végez a sejt a böjtön keresztül, ezt nevezzük autofágiának. 

 

Nyomaszt vagy inkább egy új perspektívát ad az, hogy tisztában vagy vele, hogy az egyes élelmiszerek miből állnak? 

Ez nagyon izgalmas, egy új perspektíva. Foglalkozok vele, de nincs praktikusan időm és energiám arra, hogy a kutatásaink eredménye alapján válogassam össze az ételeimet. Nem is áll a mi kutatásunk ott, hogy ilyen típusú tanácsokat tudjon adni. Úgyhogy ilyen szempontból a cél az, hogy megtaláljuk, mindenki megtalálja azt az egyensúlyt, hogy egészséges életmódhoz jusson a napi ritmusa során, és ez kihívás nagyon sok ember számára. Persze azt gondolom, hogy a kutatásunk pár éven belül ehhez a kérdéshez jelentős új információkat tud majd hozzáadni.

A Barabási Lab számtalan innovatív kutatással foglalkozik. Milyen vizsgálataitok zajlanak a longevity területén?

A longevity rövidesen az egész világon be fog robbanni, mert egy meghatározó új terület, amely rengeteg ipari és tudományos szegmensre lesz hatással.

Részben azért most történik ez, mert megszülettek azok az eszközök, amelyekkel követni lehet, akár sejtszinten a szervezetünk állapotát és információkat kapni az öregedésről. Ilyen például az úgynevezett Horvath-óra, amelynek köszönhetően objektíven kutatható témává vált az öregedés biológiai folyamata. 

Miért nem lehetett eddig? Azért, mert ha korábban volt egy javasolt intervenció, legyen az orvosság, életmódváltás vagy bármi más, akkor kellett várni 30 évet, hogy kiderüljön, az adott személynek ez a beavatkozás működik-e. Most az epigenetikus órákkal lényegében azonnal ki lehet mérni, hogy egy bizonyos intervenciónak van-e potenciális pozitív hatása az élethosszra vagy sem. Az ilyen típusú vizsgálat lehetősége hihetetlenül gyorsítja a folyamatot és indukálja a fejlődést ezen a területen. 

A longevity iparágban ezek a felfedezések egy nagyon nagy innovációs hullámot indítottak be, és ebbe az elsők között kapcsolódott be a laborunk. Mi kimondottan a hálózati orvostudomány eszköztárát alkalmazzuk a longevity kutatások során.

Az említett élelmiszerekre fókuszáló vizsgálatainkkal szeretnénk megtalálni azokat a molekulákat, amelyek a longevitással kapcsolatos folyamatokat befolyásolják.

Nagyjából sejtjük, hogy melyek ezek, de még zajlanak a kutatásaink e téren. Ha azonban megszületnek a kutatási eredményeink, akkor végre több tudományos alátámasztást fog kapni, hogy az egészségért és a hosszú életért valóban az étkezésünkkel tehetünk a legtöbbet. 

 

Szerző: Dr. Ujhelyi Nelli – főszerkesztő, Longevity Magazin

(Kiemelt kép: Barabási Albert-László a Northeastern Egyetem professzora, forrás: Ruby Wallau Northeastern Egyetem)

 

Kapcsolódó írásaink:

• Egészségtudatos iránytű a táplálkozás útvesztőjében
• Mitől függ, hogy milyen gyorsan öregszünk?
• Mennyi idősek vagyunk valójában?
• Autofágia, testünk öntisztító rendszere
• Az időszakos böjtölés élethossznövelő hatása
• Precíziós medicina és annak szerepe a longevity tudományában