„Most alapozom meg azt, hogy idős koromban ne egy lerobbant, öregember legyek, hanem egy fitt, vidám férfi” – Interjú Ljasuk Dimitry-vel

Milyen szerepet foglal el a longevity-tudatos életmódban a természettel kialakított kapcsolatunk? Ha Ljasuk Dimitry független filmest, a Tisza-tó zöld nagykövetét kérdezzük, akkor egyértelmű választ kapunk: az egyik legfontosabbat. Filmjeivel, személyiségével, Tisza-tavi El Camino-jával és életmódjával hitelesen mutatja be ezt a gyakran háttérbe szoruló aspektust. 

A filmezés mellett reklámszakemberként dolgozó Dimitry a természet valódi rajongója, olyan ember, akiből sugárzik az életigenlés. Az interjú során beszélgettünk az általa megtapasztalt valódi szabadságról, a megtalált belső békéről, a természet legőszintébb tiszteletéről és a longevity szemléletre épülő életmódjáról is. 

Gyerekkora óta örökmozgó, számára az egészséges táplálkozás kiemelten fontos, amit mára még komolyabban vesz, miután több mint fél évig élt egy lakatlan (fél)szigeten, a Tisza-tavon. A félsziget öt éve ilyenkor, a pandémia kezdetén vált Dimitry otthonává. A filmrendező önkéntes karanténba vonult egy kis kunyhóba, ahol végül 190 napot töltött el, miközben önellátó életmódot élt. Az ott-tartózkodását filmre vette, amelyből elkészítette élete első nagyjáték filmjét, a Jóreménység-sziget című mozifilmet.

 

Úgy fogalmaztál, hogy egy bölcsebb emberként tértél haza a szigetről. Miben változtál meg leginkább az ott töltött idő hatására?

A legfontosabb változások az életmódomat érintik. Korábban is fontos volt számomra az egészségem, de a szigeten ennek új dimenzióit fedeztem fel. Mára sokkal jobban figyelek például az emberi kapcsolataimra, arra, hogy több minőségi időt töltsek el a szeretteimmel és a barátaimmal. 190 napig voltam egyedül, valóban volt időm magamra, és nem vonta el semmi a figyelmemet arról, hogy végre elővegyem a problémáimat a szőnyeg alól. Korábban gondjaim voltak a magánnyal, a pszichológusom azt mondta, kapcsolatfüggő vagyok. Kell annál jobb terápia erre, mint az, hogy fél évig szinte senkivel nem találkozom? 

A Jóreménység-sziget című filmben kitárulkozol a közönségnek. A néző érzi, hogy a különleges „elvonuláson” szembenéztél édesapád elvesztésének traumájával, és új perspektívára leltél a boldogság kérdésében is.

Igen, mert rájöttem, Édesapámnak igaza volt. A filmben is elhangzik az Ő mondata: „Az ember addig nem lehet boldog, ameddig magában nem találja meg a boldogságot.” Jellemző volt rám, hogy mindig azt vártam, az adott társam majd boldoggá tesz engem.

„A szigeten megértettem, hogy ez nem a társ feladata, nem tehetem mástól függővé a boldogságomat. Nekem kell megtalálni azt a mindennapokban, magamban, az életemben.”

A lelki megéléseken túl, milyen fordulatokat hozott még az életedben az a 190 nap? 

A szigetre érkezésem előtt is tudatosan figyeltem az étkezésemre, de az ottani tapasztalataim miatt mára még egészségesebb, még tisztább a táplálkozásom. Kezdetben, amíg nem tudtam megtermelni az élelmiszert, szinte kizárólag konzerveket ettem a szigeten – készételeket, sóletet, babkonzervet fogyasztottam – napi kettőt, hogy meglegyen a kellő energiám. Nem tudtam meddig maradok ott, ezért úgy gondoltam, konzervekkel átvészelek pár hetet. Néhány nap utána kifejezetten rosszul éreztem magam, ezért nagyon hamar leálltam velük. Inkább koplaltam, és kerestem a természetben, mit ehetnék még, bármi mást, csak ne konzerveket. Hamar átálltam olyan ételek fogyasztására, amelyeket otthon is ettem, horgászni kezdtem és növényeket ültettem – de ebben a szigeten külső segítséget is kaptam, aki látta a filmet, az tudja mit. Nem esett nehezemre így étkezni, a halakért gyerekkorom óta rajongok. Édesanyám mesélte, hogy amikor Szentpéterváron éltek és várandós volt velem, akkor folyton kívánta a halételeket, rengeteget evett belőlük. Talán éppen ezért vagyok odáig a halakért és a tengeri ételekért.

A filmedben is láthatja a néző, hogyan vágtál bele a növénytermesztésbe. 

Amint eldöntöttem, hosszabb távra maradok, egyértelművé vált, hogy növényeket szeretnék nevelni. Időbe telt azonban, mire a palántáim termést hoztak, így addig az erdőben és a mezőn gyűjtöttem az ehető növényeket. Amikor végre beértek a saját terményeim, azokat fogyasztottam – a paradicsom pedig olyan bőséggel termett, hogy már nem tudtam mit kezdeni vele.

„Ekkor cserekereskedelembe fogtam a környékbeli horgászokkal: a paradicsomot tojásra, húsra és kenyérre cseréltem.”

Bár lassan húsz éve nem eszem fehér kenyeret, ott olykor jól esett egy-két szelet. Az étrendem alapját azonban továbbra is a hal és a nyers zöldségek adták, rengeteg paprikát, karalábét, paradicsomot és hagymát ettem.

A nyers zöldségek fogyasztásának jótékony hatásait pedig egy friss tapasztalatból is igazolhatom. Épp tegnap jártam fogorvosnál, aki megerősített, elsősorban az étkezési szokásaimnak, az egészséges ételeknek és a nyers zöldségeknek köszönhetem, hogy 46 évesen egyetlen tömött fogam sincs. 

 

Milyen volt az önellátó életmód?

Jó érzés volt tudni, hogy a zöldség, ami a tányéromra került, az valódi földben termett, közvetlen napsugarak által növekedett és mindenféle mesterséges szer nélkül érett be. A szigeten tanultam meg, hogy az igazi bioparadicsom gyakran csúnya, aszimmetrikus, a színe is változó, de nagyon finom és vegyszermentes. A budapesti életembe is becsempésztem a növénytermesztést: a sziget óta a teraszomon paradicsomot, paprikát és fűszernövényeket termesztek. Az a tervem, hogy a leendő családomnak megtermelem majd a zöldséget, a gyümölcsöket és akár a tojást, a tejtermékeket és a húst is. Az önellátás befektetés, ami megtérül, hiszen az egészséges életmód talán legfontosabb alapja az étkezés, és én szeretném tudni, mi kerül a családom tányérjára. 

Amikor a filmrendezőt mindennapi étkezéséről kérdeztem, elárulta, hogy nagyon szeret főzni. Dimitry félig magyar, félig ukrán származású, így nem meglepő, hogy étkezését főként a szláv konyha határozza meg, nemcsak azért, mert ezeket az ételeket szereti, hanem azért is, mert kifejezetten egészségesnek tartja őket. Szívesen főz, a tengeri herkentyűk és a halételek a specialitásai, mellette rengeteg szláv salátát fogyaszt, például heringes céklasalátát, sokszor eszik zöldségeket nyersen, és gyakori alapanyag nála a tojás is. Dimitry azt is elmondta, hogy a zsírosabb, nehezebb ételeket nem szereti, nagyon ritkán kerül a tányérjára pörkölt, hurka vagy pacal, és tudatosan kerüli a feldolgozott élelmiszereket is. 

 

Honnan eredeztethető az egészségtudatos életszemléleted?

Orvos szülők gyerekeként nőttem fel, és otthon alapvetően egészségesen étkeztünk. Édesapám imádott horgászni a Tiszán, így gyakran került friss hal az asztalra. Kisújszálláson, amikor ott laktunk nagyon sok gombát ettünk, amiket frissen szedtünk az erdőben. Nagyon aktív gyerekkorom volt, rengeteget kirándultunk, állandóan jártuk a természetet. Amióta az eszemet tudom sportolok, édesapám tanított meg úszni a Tiszán. Dimitry később vívott, kézilabdázott, kosárlabdázott és teniszezett is, majd ping-pongozni is tanult, de azt a többi sporthoz képest unalmasnak tartotta. 

Napjainkban is több sportág szerelmese, nem meglepő módon a vízben vagy a vízen végezhető mozgásformák szinte mindegyikét űzi, legyen szó úszásról, kajakozásról, kenuzásról, búvárkodásról, szörfözésről, szörfvitorlázásról, vitorlás hajózásról vagy épp katamaránozásról. A hétköznapokban kettlebellezik, saját testsúlyos edzéseket végez és jógázik is. A búvárkodás mellett most épp a szabadtüdős merülést szeretné megtanulni, és szívesen menne a felhők közé is, hogy megtanulja a siklóernyőzést.

Voltak mások is, akik hatottak rád? 

Igen. Nagyon nagy hatással voltak rám a párkapcsolataim ilyen téren is. Szerencsés voltam, mert mindegyik párom olyan szempontot hozott a táplálkozás és életmód területén az életemben, ami által biztos egészségesebb és tudatosabb lettem. És nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is. Hogy egy férfinak igenis foglalkoznia kell a lelkével, érzéseivel, sémáival és traumáival is. Meg kell, hogy értsük, fel kell dolgoznunk érzéseinket és elfogadni magunkat, hogy teljesebbek legyünk egy párkapcsolatban, hogy valóban értékelni tudjuk a másikat és magunkat. És ha ez nem megy magunktól, akkor merjük és akarjuk szakember segítségét kérni. Valahogy ezt a nők jobban tudják, mint mi, férfiak. Sokkal jobban. Jelenlegi párkapcsolatom hatására kezdtem el jógázni, meditálni, nyitni az ayurvédikus táplálkozásra, végre időben lefeküdni, kialudni magam, korán kelni, együtt tornázni reggel, időt szentelni a közös testi és lelki fejlődésre. És persze jókat és egészségeseket főzni. Ha mindketten egészségesebb és lelkileg is teljesebb életet akarunk élni közösen, az sokkal mélyebbé és szebbé teheti a kapcsolatot, nem beszélve arról, hogy jó jól lenni. Jó együtt jól lenni.

„Ma már tudom és elismerem, hogy a nők tudatosabbak és sokkal jobban értik ennek fontosságát nálunk, érdemes megfogadni a tanácsukat, tanulni a nyitottságukból.”

Köszönettel tartozunk mi férfiak ezért a nőknek! Főleg, hogy a legtöbb férfi azt hiszem zárkózott és elutasító e téren. Én is az voltam és évekig tartott, amíg megértettem, elfogadtam és tettekké formáltam tanácsaikat. Lázadoztam, mintha nekem örök életem lenne, mintha rajtam nem fogna semmi. Hoztam az otthoni és a társadalomban látott sémákat, hogy egy férfi nem lelkizik, nem sír, egy férfi mindig erős… de azt hiszem ezt leginkább fizikailag tudjuk értelmezni. Így aztán nem értjük és nem tudjuk megoldani, ha valami gond van a lelkünkben, bezárunk, káros szenvedélyekbe menekülünk, elhanyagoljuk magunkat, ezáltal megrövidítjük az életünket. Ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy aztán lerobbant és szomorú öregemberek legyünk, akik a világot és a körülményeket hibáztatják jelen helyzetükért.

Dimitry számára a filmkészítés éppoly fontos, mint a testi-lelki egyensúly – ebben talált valóban önmagára, hiszen gyerekkori álma volt a filmezés. Több kisebb film után, 2021-ben mutatta be A Tisza nevében című dokumentumfilmet, amely a folyószennyezés problémáját tárja a nézők elé, négy országon át, a forrástól egészen a Fekete-tengerig. A filmet több millióan nézték meg, Magyarország mellett Ukrajnában, Romániában és Szlovákiában is látható volt a TV-ben. 

A Jóreménység-sziget című film már nem a dokumentumfilm eszközével, hanem épp a nagyjátékfilm érzelmekre ható módszerével mutatja meg milyen egyedül lenni a természetben, miközben árnyaltan tárja fel az apa-fiú és a férfi-nő kapcsolódások kusza világát. A 10 legjobb közép-európai film közé választott alkotás több tízezer nézővel büszkélkedik, 2022-ben a hatodik legnézettebb magyar film volt a mozikban, és mára már a Netflixen is megnézhető.

A 2023-ban bemutatott Tisza-tó az ember alkotta paradicsom című természetfilm új perspektívát nyit, és az emberi beavatkozások pozitív oldalát mutatja meg, azt, hogy egy mesterséges tó hogyan válhat paradicsommá az Alföld közepén. 

A tavaly debütált Tisza-tó írott és íratlan szabályok című film pedig hiánypótló. A Tisza-tavi turizmus egyre jelentősebb méreteket ölt, miközben a legtöbb turista nem tudja, mit is tehet és mit nem ezen a paradicsomi helyen, Dimitry filmje pedig épp ebben segít a nézőknek.

A filmjeid különböző eszközökkel, de mindig megfogalmazzák a fő üzenetedet: az ember csak vendég a természetben. A Jóreménység-sziget című filmeddel volt olyan szándékod is, hogy a természetközeli, egészségtudatos életmód szépségét, hasznosságát megmutasd a nagyközönségnek? Kaptál olyan visszajelzést, hogy ez sikerült?

Igen, de ez főként a mentális egészség tekintetében történt meg. A magány ereje, az elengedés és a lelki feldolgozás stációit láthatja a néző, egy valódi személyiségfejlődést, amin én ténylegesen átmentem. Ezt a képet csak árnyalja az, hogy mit ettem, hogy magamnak termeltem meg az élelmiszereket, hogy folyton mozogtam, a természet volt a „kondiparkom”, a fák ágain húzódzkodtam, szikladarabokkal súlyzóztam, úsztam, eveztem, és közben építettem egy stéget, a kunyhót pedig mindig újítgattam.

A nézői visszajelzésekből tudom, hogy ettől függetlenül az egészségtudatos életmód irányába is rengeteg embert ösztönzött a film. Megírták nekem a nézők, hogy a filmem miatt elmentek evezni, vagy biciklizni a Tisza-tóra, elkirándultak a filmben szereplő szigetre, aktívabbá, mozgékonyabbá váltak.

„Számomra pedig ezen túl, az is eredmény, ha a nézők csupán több időt töltenek a természetben, hiszen annak hihetetlen pozitív hatása van a lelkünkre.”

A Tiszán rengeteg emberrel találkozok, de volt, hogy a Pilisben mesélte nekem egy pár, hogy a filmjeim miatt kezdtek el többet kirándulni és egészségesebb életet élni. Ez az egyik legfontosabb küldetésem, mert tényleg azt gondolom, hogy a mai modern ember eltávolodott a természettől, és én a filmjeimmel szeretném őket újra összehozni egymással.

A filmjeid hatására közösség épült köréd. A Jóreménység-szigeten közösségi pihenőhelyet alakítottál ki, minden évben rendszeresen felújítjátok az általad épített stéget is, gyakran vannak szemétszedési akcióid a Tisza-tónál, és idén ötödik alkalommal szervezted meg az újévi jeges fürdőzést Tiszafüreden. Miért fontos számodra az, hogy emberekkel foglalkozz?

Az idei jeges fürdésen több mint ezren vettek részt, és ha belegondolok, hogy 5 évvel ezelőtt, az első évben csupán 9 bátor jelentkező volt, akkor azt hiszem, óriási eredményt értünk el. A jeges vízbe megmártózni élettani szempontból is nagyon jó, ezt tudjuk jól, de közösségi élménynek sem utolsó. Ráadásul a legtöbb ember, aki eljön erre a programra már hetekkel korábban készülődik. Sikerként könyvelem el, hogy a résztvevők például szilveszterkor kevesebb alkoholt isznak, mint esetleg korábban, tudatosan készülnek a jeges merülésre, edzenek, relaxálnak, gyakorolnak. Fontos számukra, hogy fittek legyenek, és bírják a megpróbáltatást. Én ettől nagyon boldog vagyok, hogy összetalálkozhatok ilyen tudatos emberekkel.

„Tudom, hogy nem ők az átlag, sokkal többen vannak azok, akik értelmes emberek, de nem értik meg, vagy nem akarják felfogni, hogy azzal, amit esznek, amennyit mozognak, ahogy élnek, az egész életüket meghatározzák, jó vagy épp rossz irányba.”

Egy testünk van, amit kaptunk, ajándék az életünk végéig, és szerintem nagyon fontos, hogy vigyázzunk rá. A longevity szemlélet épp ezt jelenti számomra: a 40-es, 50-es éveimben, azaz most alapozom meg azt, hogy idős koromban ne egy lerobbant öregember legyek, hanem egy fitt, vidám férfi. 

Dimitry zárásképpen elmondta, hogy egyértelműen az a célja, hogy egészséges maradjon, minél tovább. Pár év távlatából úgy látja, ezen az úton fontos lépés volt számára a szigeten eltöltött 190 nap, vagy ahogy Ő nevezi a „Tisza-tavi El Camino”. – Az az időszak megváltoztatta az életemet. Mind abban, hogy milyen értékek fontosak számomra, mind abban, hogy mennyire értékelem magamat. Szerintem, aki nem tudja az egészségét minden elé helyezni, az valójában önmagát nem értékeli eléggé. Úgy vélem életünk legtöbb problémája önértékelési gondokból fakad, és aztán az rámegy az egészségünkre is. A stressz és a szorongás pedig a legtöbb betegség melegágya. Ez az, aminek én nem adok lehetőséget, mert arra készülök, azért teszek nap mint nap, hogy aktívan, vidáman és testi-lelki egyensúlyban éljem meg az időskoromat is.

Szerző: Dr. Ujhelyi Nelli – főszerkesztő, Longevity Magazin

(Kiemelt kép: Ljasuk Dimitry a Tisza-tavi Göbe-tavon)