„Minden egyes tárgyban, amit megálmodtunk és megvalósítottunk, mi is benne vagyunk” – Szerelemből vállalkozás

A SYRA dizájnbútor márka Kosztin Emese és Zsedényi Balázs szerelemgyermeke, melyet a természetes anyagok, a környezet iránti tisztelet és a mediterrán életérzés szenvedélyes szeretete ihletett. Az eredetileg teljesen más szakmából induló fiatalok saját vágyaikat megvalósítva kezdtek bútorgyártásba, mely mostanra jól prosperáló vállalkozássá nőtte ki magát. Újrahasznosított tömörfa és kerámia bútoraiknak lelke van és arra hivatottak, hogy igazi otthont teremtsenek, és napfényt vigyenek be oda.

 

Hogyan indult a közös történetetek? 

Emese: A Fidelio Kultúrpercek rovatának voltam a szerkesztője és Balázst küldték interjúalanyként az Átrium képviseletében. Bevallom, nem őt, hanem egy színészt az új bemutatóból.

Balázs: Éppen főpróba hét volt, Molnár Ferenc: Egy, kettő, három című darabját próbáltuk, és bár tisztában voltam, hogy nem engem vár a szerkesztőség, a színészek próbáltak, így jobb híjján velem kellett beérniük.

Emese: Nem volt első látásra szerelem, de a vonzalom már akkor is ott lebegett közöttünk a térben, az első randevú pedig kétséget sem hagyott bennünk arra vonatkozóan, hogy nekünk találkoznunk kellett.

Balázs: Rögtön megtaláltuk a közös hangot, az első randevúról pedig az a fő emlékképem, hogy az első pillanattól az utolsóig végignevettük. A találkozásainkkal szép lassan szárba szökkent a szerelmünk és azóta is tart.

 

Egyikőtök sem a bútorkészítő mesterséget tanulta, de saját márkátok, a SYRA létrehozása előtt még csak nem is foglalkozott vele. Hogyan csöppentetek mégis a lakberendezés, bútortervezés világába?

Emese: Valóban nem tanult szakmánk a bútortervezés, én a médiából érkeztem, Balázs pedig a színházak világából csöppent bele, ráadásul egészen váratlan és szükségszerű módon. Amikor ugyanis a mostani otthonunkba költöztünk, egyszerűen nem találtunk olyan bútort, amilyet elképzeltünk magunknak. A helyzetet nehezítette, hogy pontosan tudtuk, mit keresünk. A beköltözés előtti nyáron ugyanis, egy Rómához közeli tengerparti faluban betértünk egy eldugott kis étterembe vacsorázni.

Azonnal tudtuk, hogy ezt a hangulatot szeretnénk majd a saját otthonunkban is megteremteni: a fehér faasztalok tetejét türkiz árnyalatú csempék borították és a fa természetessége, melegsége és a csempe hűsítő párosítása azonnal megfogott minket.

Ám miután számtalan lakberendező- és bútorboltot bejártunk, lemondóan állapítottuk meg, nincs az elképzeléseinkhez hasonló bútor sehol. Aztán egy este, az üres lakásban, kartondobozok között ülve eldöntöttük, hogy akkor majd mi tervezünk magunknak. Egy héttel később már a konyhában állt az első, tömörfából készült, rusztikus, a kék és a fehér látványos kontrasztjával díszített, csempés ebédlőasztal. Mindenki, aki betért hozzánk, megkérdezte, honnan van és ez adta az ötletet, hogy ha erre ekkora a kereslet, miért ne gyárthatnánk hasonló bútorokat másoknak is. 

Balázs: Ráadásul nekem volt egy díszletkivitelező műhelyem, amit akkor hoztam létre menekülő útvonalként, amikor eltörölték a kulturális tao-t, kihúzva ezzel a talajt a színházak alól. Így amit Emese megálmodott, a műhelyben a mesteremberek megrajzolták és legyártották. Valahogy így kezdődött a bútorgyártás és ezzel együtt a SYRA története. 

 

A névválasztásotokat mi ihlette?

Balázs: Rengeteg álmatlan éjszaka, véget nem érő brainstorming előzte meg a SYRA név megszületését. Mire megtaláltuk, legalább 150 név merült fel bennünk, amiket aztán sorra el is vetettünk, mert egyik sem adta vissza azt a napsütötte, mediterrán életérzést, amit a bútorainkkal közvetíteni szerettünk volna.

Emese: Bevallom, én nomád módon közelítettem meg a névválasztás problematikáját: leültem egy füzettel meg egy ceruzával és minden bennem felbukkanó szót lejegyeztem.

Balázs: Én pedig beírtam a chagpt-be, hogy mit javasol, de a mesterséges intelligencia borzasztóbbnál borzasztóbb ötleteket dobott fel.

Végül a füzet nyert és a szicíliai Siracusa városnévből megszületett a SYRA, ami mindkettőnknek tetszett, mert elegáns, letisztult, jó a hangulata és nemzetközileg is kiválóan használható.

Emese: Mostanra pedig már megvan a szlogenünk is: SYRA – Bútor, amelyről süt a nap. Ezt a mondatot pedig a vásárlóink visszajelzései inspirálták. Sokan ugyanis ezekben a bútorokban találtak rá arra a melegségre és életigenlő, napfényes kisugárzásra, amit a nagy áruházakban nem találtak.

 

Mi volt az alapkoncepciótok, milyen bútorokat akartatok tervezni és gyártani?

Balázs: Mindenképpen hazait, egyedit és fenntarthatót szerettünk volna. Az első prototípusunkkal, az étkező asztallal pedig sikerült létrehoznunk egy olyan hangulatot, amely a SYRA bútorok lelkét adja: az újrahasznosított fa természetessége és a mediterrán hangulatú csempe hűsítő párosa teremti meg azt az otthonérzést, ahova jó hazatérni, ahol egyszerre jó érzés dolgozni, beszélgetni, megpihenni és csak úgy lenni. Vannak lakások, amelyeknek a hűvös elegancia, a csupa fém és üveg kifejezetten jól áll, de számunkra az otthon mindig is a melegséget és a természetes anyagokat jelentette. 

Emese: A négy bútorcsaládunk négy különböző színvilágot és stílust képvisel, hogy mindenki megtalálja benne a hozzá legközelebb álló szín- és érzésvilágot. A Nude a skandináv vonal újragondolása, krémfehér, rusztikus hatású mintákkal és csodás fatextúrákkal. A Stellare védjegye az éjkék és a terrakotta szín párosítása, ami hamisítatlan mediterrán életérzést kölcsönöz minden egyes bútordarabjának. A La speranza kollekció fő színe a mélybarna, ami gyönyörűen kiemeli a csempék vibráló sárga, kék és zöld színeit, a Shiraz termékcsaládot pedig a bézs, a barna és a homokkő színek inspirálták. Mindegyik termékcsalád tagjai úgy lettek megalkotva, hogy harmóniát hoznak létre a térben és a kollekció két-három darabja is elég ahhoz, hogy érezhessük a folytonosságot, amely egységbe rendezi az enteriőrt.

Balázs: A bútoraink nagyon karakteresek, jellemzően a tér domináns viszonyítási pontjai, amelyekhez a többi berendezési tárgyat rendezhetjük és az a tapasztalatunk, hogy aki vesz egyet, az előbb vagy utóbb a kollekció többi tagját is beszerzi.

 

Szerintetek milyen szerepe van a bútoraitoknak az otthonteremtésben?

Emese: A mai napig nagyon fontos számomra, hogy szeressek otthon lenni, és ha jönnek hozzánk, a vendégeinket is ugyanez a jó érzés járja át.

Úgy gondolom, a mi bútoraink képesek idegenből ismerőset, lakásból igazi otthont varázsolni és ma már tudományosan bizonyított tény, hogy az otthonod, a téged körülvevő tárgyak hatással vannak az életedre is: a környezeted harmóniája benned is képes rendet teremteni.

Ráadásul az otthonod az ujjlenyomatod. A mi bútoraink pedig segítenek otthont teremteni, egy olyan otthont, amiben megtalálhatod önmagad.

Balázs: Hajlamosak vagyunk alulértékelni azt, hogy milyen bútorokkal vesszük körbe magunkat, pedig egyáltalán nem mindegy, milyen tárgyakkal találkozol a saját intimszférádban nap mint nap, és hogy azok milyen hatást váltanak ki belőled. Mielőtt összeköltöztünk volna Emesével, egy kicsi nagypolgári lakásban éltem, fehér falakkal, rideg bútorokkal körbevéve. Visszatekintve teljesen elborzaszt, hogyan tudtam olyan hidegségben élni, ahhoz a melegséghez és otthonossághoz képest, amiben most létezem. 

Emese: Sokszor hallom a férfiaktól, hogy a nő teremti az otthont, ő tölti meg puhasággal, színekkel és melegséggel. Balázsnak az életébe velem érkezett meg az az életminőség, amit az otthont jelenti, én vittem be azokat a finom, női energiákat, amelyek az ő, már jelenlévő férfi energiáival tökéletesen harmonizáltak és kerek egészet alkottak. 

Balázs:

Ez egyébként szinte minden közös dologra is igaz: az egyik fél behozza az ötletet, az új energiát, a másik fél meg befogadja, ha ő is magáénak érzi, de az fontos, hogy legyen konszenzus.

Emese: Valóban úgy természetes, hogy a közös életterünket közösen alakítsuk, úgy, hogy abban mindketten komfortosan érezzük magunkat. Egy kapcsolatba senki sem üres lappal érkezik. Balázsnak a „puttonyában” például már volt egy igencsak domináns Blaski János alkotás, ami egy hatalmas üvegmozaiknak az 5×1 méteres mása, így én arra kezdtem felépíteni a nappali enteriőrt.

 

Milyen akadályokon kellett átküzdenetek magatokat, mire a SYRA prosperáló vállalkozássá nőtte ki magát?

Balázs: Mivel én már több céget felépítettem nulláról, tisztában voltam vele, hogy a terv végül soha nem úgy valósul meg, ahogyan azt eredetileg elképzelte az ember. A SYRA esetében sem volt ez másként. Az első ilyen akadályt például az jelentette, hogy az általunk megálmodott bútorokat nem tudtuk a saját műhelyünkben legyártani és költségek tekintetében sem a terveink szerint alakult a történet.

Ilyenkor a legnagyobb hiba, ha az ember végletekig ragaszkodik az eredeti tervhez, mert, mint tudjuk, az evolúcióban sem a legerősebb marad életben, hanem az, aki képes adaptálódni a változó életkörülményekhez.

Ezt a stratégiát követtük mi is: alkalmazkodtunk. Ha jött egy probléma, nem torpantunk meg, nem adtuk fel, addig mentünk, amíg meg nem találtuk a megfelelő megoldást. 

Emese: Így bukkantunk rá egy nagyszerű családi vállalkozásra, a Liviel Kft.-re, akik válaszokat adtak a kérdéseinkre, és akik nélkül nem valósulhatott volna meg az álmunk. Ők egy magyarországi székhelyű faipari cég, akik 30 éves tapasztalattal rendelkeznek a fából készült egyedi bútorok készítésében. Nagyon jó velük együtt dolgozni, mert bár laikusként csöppentünk a bútorgyártásba, már a kezdetektől igazi partnerként tekintettek ránk.

 

A termékeiteket jellemzően hazai piacra szánjátok vagy szeretnétek nyitni a nemzetközi ismertség felé?

Balázs: Valójában nem tudjuk, hogy a nemzetközi piac mennyire lesz befogadó a bútorainkkal szemben, de azt kijelenthetjük, hogy Európában még csak hasonlót sem gyártanak. Bár a termékeink elemei külön-külön fellelhetők, de úgy összerakva, ahogyan nálunk, sehol sem találhatók meg. Ahhoz ugyanis, hogy egy bútor ne csak szép legyen, de funkcionalitását is betöltse, és hosszú ideig megőrizze a minőségét, nagyon speciális technológiákra és tudásra van szükség. Nekünk is három évünkbe telt, mire az összes buktatón túljutva végül megszületett az a termék, amiért minden kétség nélkül vállaljuk a garanciát és mostanra jutottunk el oda, hogy kilépjünk a nemzetközi piacra. Ennek egyik fontos lépése az angol nyelvű weboldalunk elkészülése illetve a bécsi bútorexpó, amelyen idén tavasszal már mi is ott leszünk és nem titkolt szándékunk, hogy végre megmutassuk magunkat a nagyvilágnak.

 

Újrahasznosított fával és kerámiával dolgoztok. 

Emese:

Bútoraink alapanyagai 80-100 éves gerendák, melyeknek saját története van.

Úgy képzelem, hogy ezeknek az öreg gerendáknak a megfáradt lelke átszáll a bútorainkba és ott újjászületik. A Liviel Kft.-nél pedig úgy kezelik őket, hogy a legszebb formájukban születhessenek újjá. 

Balázs: A bútoraink története a mi történetünk is, talán ezért is szólítanak meg annyi embert, mert minden egyes tárgyban, amit megálmodtunk és megvalósítottunk, mi is benne vagyunk. Az ízlésvilágunk, a gondolataink, az értékrendünk tükröződik bennük. Ezeknek a bútoroknak éppen ezért lelke van.

 

Mióta bútortervezésbe és gyártásba kezdtetek, mennyire járjátok más szemmel a nagyvilágot?

Balázs: Olyannyira, hogy idén nyáron nyaralásként csempetúrára megyünk Portugáliába. Odarepülünk, bérelünk egy autót és csempés manufaktúrákat látogatunk végig, miközben felfedezzük Európa legnyugatibb országát.

A cikk termékmegjelenítést tartalmaz.

Szerző: Jean Orsolya

(Kiemelt kép: Kosztin Emese és Zsedényi Balázs, forrás: Kenéz Kira)