A Mikulás-napi ünnep Magyarországon Szent Miklós püspök emlékéhez kapcsolódik, aki a 4. században élt, és jóságáról, adakozó természetéről vált híressé. A több mint másfél évezreddel ezelőtt élő jótevő püspök legendájának köszönhetik a gyermekek napjainkban a Mikulás-csomag finomságait. A több száz éves hagyományt, napjainkból nézve, a cukorfogyasztás és az egészségéről szóló viták közepette hajlamosak vagyunk más szempontok mentén megítélni.
A cukorfogyasztás és az egyensúly
Az utóbbi években a cukor lett a modern táplálkozási diskurzus egyik legnagyobb démona. Nem alaptalanul, ugyanis a nagy mennyiségű cukor fogyasztása valóban egészségügyi problémához vezethet, mint például az elhízás, a cukorbetegség vagy a szív- és érrendszeri betegségek. Sajnos ezek a gondok már egyre fiatalabb korban jelentkeznek.
Az említett betegségekkel érintettek köre fokozatosan nő. Ennek egyik magyarázata, az elmúlt egy-két évszázad drasztikus cukorfogyasztás emelkedésében keresendő. Míg az 1800-as években egy ember átlagosan 0,4 kg cukrot fogyasztott el egy év alatt Magyarországon, addig ez a szám 1900-as évek elejére megtízszereződött, azaz 4 kg/év/fő mennyiségre növekedett. A tendencia folytatódott, és ez az adat az elmúlt 100 évben ismét tízszeresére nőtt, mára átlagosan közel 40 kg cukrot fogyasztunk el egy év alatt. (Kisbán E. 1987: 246)
A számadatok tudatában talán érthető, hogy a Mikulás-napi édességek jelentése is átalakult az elmúlt évtizedekben.
Korábban ritkaságszámba menő, különleges csemegeként jelent meg az ilyenkor jól megérdemelt édesség-csomag, mára azonban a hétköznapok megemelkedett cukorfogyasztását túlszárnyalni kívánó, extra édességet jelenti a Mikulás-napi ajándék.
A téli időszak ünnepei elkerülhetetlenül kísértenek bennünket a többlet édesség fogyasztására, és tudjuk jól, hogy a reklámiparnak köszönhetően a gyerekek még inkább érintettek ezen a területen.
A probléma nem itt kezdődik. Hiszen az ünnep egy különleges időszak. Olyan pillanat, ami kimozdít a hétköznapok megszokott világából. Miért ne lehetne ilyenkor másképp létezni, máshogy étkezni? Ezek a kitüntetett időpillanatok éppen azért szükségesek, hogy megéljük a varázsát. Kell tudni lazítani, és bűntudat nélkül élvezni az ünnepet, annak minden kellékével együtt. Sem az anyagcserénket, sem a tudatos életmódunkat nem borítja fel, ha ilyenkor több cukrot, csokoládét vagy más édességet fogyasztunk.
Itt lép a képbe a mérték kérdése. Fontos leszögezni, hogy az említett betegségek akkor alakulnak ki, ha tartósan fogyasztunk több cukrot a kelleténél. Ha azonban a hétköznapi étkezésünkben nem dominálnak az édességek, akkor nincs aggodalomra okunk.
Kép forrása: Elena Hramova
Az ünnepi étkezés lelki háttere
A Mikulás-napi édességfogyasztásnak nemcsak fiziológiai, hanem pszichológiai vetületei is vannak. Az étkezés érzelmi jelentőséggel is bír, a közös ünnepi pillanatok, az ízekhez kötődő emlékek és az ajándékozás gesztusa mind-mind erősítik a családi összetartozást. Ha azonban folyamatosan a tökéletesség illúziójának nyomása alatt élünk, és az ünnepi pillanatokat is szigorú szabályok mentén szeretnénk megélni, akkor épp az ünnep lényege vész el. Ne fosszuk meg magunkat, a családunkat, a gyermekeinket a csodálatos pillanatok önfeledt élvezetétől.
A kulcs itt is az egyensúly. A táplálkozási kultúra válsága nem abban gyökerezik, hogy időnként, különleges alkalmakkor elengedjük magunkat, hanem abban, hogy elvesztettük az arányosság érzékét. A mindennapok helytelen szokásai jelentik a valós veszélyt, nem pedig az, ha néhány napon a kelleténél több édességet fogyasztunk.
A gyermeknevelés egyik legfontosabb területe az étkezési szokások kialakítása. Az édességek teljes tiltása gyakran éppen ellentétes hatást vált ki, ugyanis a tiltott gyümölcs mindig édesebb, és a gyermekekben erős vágy alakulhat ki a cukros ételek iránt. Ezzel szemben, ha megtanítjuk nekik, hogy az édességek különleges alkalmakhoz kötődnek, és nem a mindennapi étkezés részét képezik, egyensúlyt teremthetünk az élvezet és az egészség között.
Az ünnepekhez kötődő szimbolikus édességek – mint például a Mikulás-csomag csokoládéi vagy a karácsonyi mézeskalács – nem csupán táplálékok, hanem a hagyomány részei. Általuk a gyerekek azt is megtanulják, hogy az étel több, mint kalória, érzelmeket, kultúrát és közösségi élményt hordoz.
Kép forrása: maxbelchenko
A mérték az érték
Az egészségtudatos életmód nem az élvezet teljes elfojtását jelenti. A kulcs az, hogy tudatosítsuk, milyen gyakran és milyen mennyiségben engedünk meg magunknak bizonyos ételeket. Az ünnepi pillanatok nem arra valók, hogy szigorú korlátokat szabjunk magunknak, hanem hogy megéljük az örömöt – azzal a tudattal, hogy ez nem a mindennapok szokása, hanem egy különleges alkalom része.
Ahogy Mikulás-napján megtöltjük a csizmákat édességekkel, úgy tölthetjük meg ezeket a pillanatokat szeretettel és mértékletességgel. A legjobbat azzal tehetjük, ha a tökéletesség helyett a harmóniára törekszünk, és nem félünk élvezni az élet apró örömeit. Az ünnepek alatt élvezhetjük az édességeket anélkül, hogy bűntudatot éreznénk, ha egész évben az egészséges egyensúly vezérli a táplálkozásunkat. A szokások alakítása rajtunk is múlik. Ha abba nem szeretnénk beleszólni, hogy az ünnepekkor mit egyen a gyermekünk, azt mégis csak nekünk kell irányítani, hogy az év többi részében hogyan táplálkozzon.
Ne féljünk megélni az ünnep örömeit, de ne felejtsük el, hogy a valódi érték az egyensúlyban rejlik. Az édesség lehet ünnepi ajándék, amely nem árt az egészségünknek – ha megértjük, hogy nem az édességek létezése a probléma, hanem a helytelen szokások. Ünnepeljünk hát bátran, de emlékezzünk arra, hogy az értéket épp a mérték adja.
Szerző: Dr. Ujhelyi Nelli – főszerkesztő
(Kiemelt kép forrása: Evgeny Atamanenko)
Forrás:
