Gyakran láthatunk biotechnológiai fejlesztésekről szóló cikkek alatt „Ennek a Terminátorban sem lett jó vége!” jellegű kommenteket. A filmipar közös hivatkozási alapokat képez egy széles réteg számára, amik a longevity szemlélethez rendre negatív érzeteket társítanak. Annak jártam utána, hogy mik lehetnek ennek az okai.
-
A dramaturgia alapvető természete
A populáris filmek többsége morális konfliktusra épül, jó és rossz etikai szembenállására. A nézőnek a hőssel kell tudnia azonosulni, akinek kisebb gyarlóságai mögött önfeláldozás, a bajbajutottakért való kiállás rejlik. A cselekmény mozgatórugója a gonoszként ábrázolt ellenpólus terve, amit meg kell akadályozni. Hogy jön ide a longevity? Ezeknek a negatív karaktereknek a motivációja gyakran a megfiatalodás vagy az örök élet elérése. Gondolhatunk az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag náci tisztjére, aki a Szent Gráltól várja a fiatalságot, a Hófehér és a vadászban szép lányok életerejétől szépülő Charlize Theronra, a Macskanő etikátlan öregedésgátló kozmetikai termékeit fejlesztő antagonistájára, vagy Gollam megszállottságára az életét elnyújtó Egy Gyűrűért. Az empátiánkat kiváltó főhős belső karakterfejlődése nehezen húzható fel élethosszabbító célokra, saját maga megfiatalítási vágyával nem épp önzetlen kép rajzolódna ki róla. Olyan előfordul, hogy a hős a szeretteit kívánja megmenteni az elkerülhetetlennek tűnő haláltól, például a Forrás című, szimbólumokban mesélő filmben, vagy ahogy az Alkonyatban teszi Edward a szerelmével, de ezekben a testi változás csupán a történet érzelmi ívének ágyaz meg.
A filmhős karakterfejlődése inkább lelki, míg a longevity aktív fizikai, testi törekvéssel járna, ezért is nehéz drámai ívet építeni rá.
Benjamin Button például passzív megélője a testi fiatalodásának, tetteinek érzelmi motivációja a hangsúlyosabb.
Ha a jövőről szóló filmet látunk, az szinte minden esetben disztópia, tehát egy baljós előretekintés lesz. Ennek is részben dramaturgiai oka van, hiszen egy utópisztikus világban, ahol minden tökéletes, nincs konfliktus, ami mozgatná a cselekményt. A 2023-as magyar Műanyag égboltban a közeli jövő civilizációjában emberekkel táplált fákkal oldják meg az élelmezési válságot, emiatt senki nem éri meg az ötven éves kort. Ehetnének azok a növények épp trágyát is, csak akkor eltűnne a drámai alaphelyzet és nem jönne létre a film.
Kép forrása: Forum_Hungary
-
A technológia démonizálása
Akár cikket ír az ember, akár filmet készít, annyi bizonyos, hogy egy konkrét embert vagy embertípust rossz fényben feltüntetni megosztó lesz. Nagy blockbuster filmek esetében az anyagi haszon mozgatja a gyártást, nem engedhetik meg maguknak, hogy csak a közönség egyik felét szolgálják ki. Így hát valami személytelent kell a céltáblára tűzni, például a technológiát, vagy az azt fejlesztő és pénzelő kapitalista rendszert. Így tehette disztópiák sorában félelmetessé a számítógépes algoritmusokat és robotokat a filmipar, például a Terminátor franchise-zal, az Én, a robottal, vagy a Mátrix-filmekkel. Ezek az alkotások persze reflektálnak arra, hogy a technológia egyik fő mozgatórugója a hadiipar, de beárnyékolják ugyanennek az orvostudományban betöltött szerepét.
A robotkarokkal végzett operációk, intelligens egészségmonitorozó chipek, vagy gyógyászati áttörést előrevetítő nanotechnológia így a közvéleményben összemosódnak Arnold Schwarzenegger vörösen izzó robotszemével.
-
A kritika szerepe
A médiával átszőtt korunkban nem csak maga a film számít, de legalább ennyire a róla szinte zabolázatlanul folyó nyilvános diskurzus. Szakértő kritikusok és amatőr véleményvezérek hada formálja a néző benyomásait sokszor azelőtt, hogy ő egy kockát is látott volna a filmből. Szerzői filmesként időm java részében a kultúra közegében mozgok, és meglepve tapasztalom, mennyi ellenérzésbe ütközik egy-egy longevity szemléletű felvetés.
Ennek megértéséhez kicsit mélyebbre kell ásni a gondolkodástörténetben. Dióhéjban a 20. század második felétől az értelmiségi közbeszéd a posztmodern hozzáállást követi, ezzel szemben áll a longevity személethez alapot nyújtó, modernitásra épülő transzhumanista eszme. Míg előbbi minden érték kritikájával problémákat azonosít, ítéletek nélkül tárja fel a jelenségeket, utóbbi a humanista eszményből kiindulva meghatároz jó és rossz dolgokat, így jóként az emberi test optimalizálását, rosszként például a betegséget, az öregedést, vagy a halált különíti el.
Az élethosszabbítás eszközei sok esetben valóban kapitalista modellre épülnek, ezt pedig a posztmodern kritika és művészet minden esetben csak irónia tárgyává tudja tenni
– mint például a Jól áll neki a halál bűbáj által megfiatalított feleségeinek tusájában.
Kép forrása: mafab.hu
A mozis forgalmazás eredményességét, a streaming platformokon való kiemelkedést egy film kritikai sikere jelentősen meg tudja emelni, így aztán az igényesebb gyártók is olyan koncepcióval készítik a filmjeiket, ami illeszkedik a szakma gondolkodásához. Olyan longevity szemléletű filmek, mint a Longevity Hackers el sem jutnak a közönségig, ha valaki mégis rájuk keres, azt látja, hogy az online fórumokon tech- és gyógyszercégek propagandáiként elemzik őket.
Kilátások
Mindezek ellenére vannak pozitív példák és egy lassú elmozdulás az egészségtudatos gondolkodást megalapozó filmek létrejöttéhez. Ezek nem is a filmalkotó értelmiségtől, mint inkább a gyártási környezetből erednek. Mára több országban magasabb korhatár besorolással szabályozzák az olyan filmeket, amelyekben dohányoznak, ezzel rontva egészségkárosító magatartást megjelenítő filmek mozis forgalmát. Nagyobb filmgyártók befektetői olyan vállalatok, amik AI fejlesztő tech-vállalatok is egyben, így elvárják a mesterséges intelligencia árnyaltabb megjelenítését. Jó példa erre az idén megjelent Megan 2, aminek az első része egy elszabadult robotot főellenségként beállító horror volt, a folytatás egy humorral tűzdelt akciófilm, amiben az emberiség és az AI szövetsége kerül a fókuszba, annak életminőség javító hatásait bemutatva. Hasonlóképp voltak pozitív és negatív hatásai is a kiborgizáció és AI emberi életbe folyásának a népszerű Marvel és DC képregényfilmekben, az Alita, a harc angyala, a Ghost in the Shell – Páncélba zárt szellem, a szofisztikáltabb Ex-Machina, és a Star Wars univerzum sok leágazásának. Gondoljunk csak Luke Skywalker frissen pótolt robotkezére a 80-as évek elején felvillanva a vásznon, ami még napjainkban is csak kísérleti technológia.
Kép forrása: Entertainment_Weekly
Filmnézéskor fontos szem előtt tartanunk, hogy a sci-fi szóban a „fi” a fikcióért felel, egy alkotócsapat fantáziája pedig nem számít a technológiai újítások hatásáról való tudományos spekulációnak. Ha legközelebb egy disztópiára hivatkozunk, jusson eszünkbe, hogy talán csak azért nem lett utópia, hogy több legyen benne a drámai feszültség.
Szerző: Helstáb Martin – filmrendező, forgatókönyvíró, művészetpedagógus
(A kiemelt kép forrása: Port.hu)
Források:
