Közel három évtizedes tapasztalattal a háta mögött Ésik Judit dietetikus, sporttáplálkozási specialista a táplálkozástudományt nem csupán szakmaként, hanem hivatásként éli meg. Praxisában napról napra szembesül azzal, hogy az egészséges életmód nem fekete-fehér döntések sorozata, hanem apró, tudatos lépések eredménye – amelyek csak akkor tarthatók fenn hosszú távon, ha az ember egész személyiségére szabják azokat. Interjúnkban a prevencióról, az egyénre szabott dietetikai tanácsadásról, az étkezési zavarokról és a jövő legnagyobb szakmai kihívásairól kérdeztük.
Szakemberként hogyan írnád le a táplálkozás és az életmód közötti legmélyebb kapcsolatot, amit a pácienseidnél látsz nap mint nap?
A táplálkozás egy nagyon fontos része az életmódnak, amit a pácienseim többsége is tud; az más kérdés, hogy a mindennapjaiban ez hogyan valósul meg, mert a megvalósítás – valljuk be – nem könnyű feladat. Többtényezős. Amit kiemelnék: a stabil, kiegyensúlyozott mentális jelenlét.
Mi volt az a pillanat vagy élmény a pályád korai szakaszában, ami megerősítette benned, hogy dietetikusként nem csak tudást, hanem valódi változást akarsz közvetíteni?
Nemcsak a pályám elején, jelenleg is annak a híve vagyok: amin nem tudunk változtatni, fogadjuk el; amin tudunk változtatni, azt tegyük meg! A táplálkozásunkon tudunk változtatni, és nem is kicsit! Akkor tegyük is meg!
Az évek alatt talán annyiban módosult vagy enyhült a tenni akarásom, avagy a segítő szándékom, hogy annak a páciensnek a kezelésébe teszem bele a több energiát, aki maga is beleteszi a saját energiáját. Feleslegesen sem az energiámat, sem a szaktudásomat, sem az időmet nem engedem elvesztegetni – azt hiszem, az évek során megtanultam a saját határaimat.
Dietetikusként hogyan egyensúlyozol a tudományos evidenciák és az egyéni páciensek élethelyzetei között a tanácsadásban?
Ez az, amit nem tanítanak az egyetemen. Ezt kizárólag a gyakorlati tapasztalatszerzésben, a folyamatosan naprakész tudásban, a tudni akarásban és az emberi ráhangolódásban lehet megvalósítani. Azt hiszem, pont ez jelenti azt, amit mi szakemberek egyénre szabott étrendnek hívunk.
Kép: Ésik Judit
Melyek azok az alapelvek, amelyek mentén egy étrendi tervet személyre szabsz, amikor – például – anyagcsere-zavar vagy cukorbetegség szerepel a kórelőzményben?
Az egyénre szabott étrend azt jelenti, hogy nemcsak az életkor, a nem és a fizikai aktivitás határozza meg, hanem a mikro- és makrokörnyezet, a munkahely (mert erősen függ attól, hogy naponta hány étkezést javaslok), a motiváltság (külső vagy belső; ha van, az pozitív vagy negatív), a kudarctűrés, a mentális rugalmasság, a kitartás, és hogy egyáltalán rendelkezik-e a páciens kellő önismerettel – és még sorolhatnám.
Ha például a cukorbetegségnél maradunk, én mindig azt mondom, hogy a „cukros étrend” csak 2 dologban különbözik az egészséges táplálkozási ajánlástól, az okostányértól: az egyik, hogy natív, hozzáadott cukrot nem tartalmazhat az étrend (még folyadékban sem), a másik pedig a glikémiás index figyelembe vétele – kulcsfontosságú, hogy reggel és este gyorsan felszívódó szénhidrátokat ne fogyasszunk (gyümölcs, tej és folyékony tejtermék: kefír és joghurt); napközben lehet, persze meghatározott mennyiségben, és mellette legyen lassan felszívódó szénhidrát is. Dióhéjban ez a lényeg – azonban olykor ezt a témát másfél-két órában is képesek vagyunk boncolgatni, értelmezni és egyénre szabni egy-egy táplálkozási tanácsadás alkalmával. Tehát e 2 kivételtől eltekintve ugyanúgy kellene ennie egy cukorbetegnek, ahogyan az okostányér javasolja. Aki azt mondja, hogy a „cukros étrend” nehéz, az eddig nem igazán evett egészségesen.
A dietetika szakma szépsége és kihívása egyben, hogy nem mindig – sőt, az esetek többségében – nemcsak 1 diagnózisa van a betegnek, hanem több. Ilyenkor válik az étrend igazán egyénre szabottá, főleg, ha az egyik ajánlás ütközik a másikkal.
Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak abban, hogy egy átlagember számára is érthetővé és gyakorlativá tegyed az egészséges táplálkozás lényegét?
A részletes anamnézis éppen ezért is fontos, mert már a válaszokból sok minden kiderül: ahogy a beteg válaszol, ahogy rááll a mérlegre, ahogy figyelme fenntartható. A legnagyobb kihívás nekünk, dietetikusoknak a bizalom kialakulása után (ha egyáltalán kialakul) az, hogy a beteg értelmi és érzelmi szintjén kell fogalmaznunk; új élelmianyagok bevezetésére és új ételkészítési módokra való nyitottságot kell kialakítanunk (ez rendkívül nehéz, főleg, ha valaki egyedül él); és éreztetnünk kell, hogy mi is a feladat, mi a legnagyobb kihívás az ő életében, mivel kezdjük az életmód-változtatást.
Sok esetben azt látom sajnos, hogy a páciensek egyszerre akarnak mindent megoldani, fekete-fehér gondolkodás jellemzi őket, holott a napi apró lépések és a fokozatos változtatások sokkal többet érnek: hatékonyabb a tanácsadás, hosszú távon fenntartható, túlzott megszorítások nélkül – és még élvezni is lehet. Lényegesnek tartom a folyamatos nyomon követést is; többszöri tanácsadásra van szükség.
Hogyan változott a dietetikai tanácsadásod az elmúlt évtizedekben az evidenciák, a technológiák és a társadalmi elvárások fényében?
A közel 30 év tapasztalata folyamatosan formálja a tanácsadásomat, ami szerintem természetes; a lényeg, hogy rugalmasan kezeljük. A változás egy teljesen egészséges adaptáció: a személyiségfejlődés részeként egy-egy életszakaszban mások lesznek a prioritások, ami meghatározza az életmódunkat. Legfőbb változásom a lényeglátásban rejlik, és ehhez építem a „körítést”.
Kép: Ésik Judit
Mit jelent számodra a prevenció szerepe, és hogyan építed be ezt a gondolkodást a páciensekkel való munkába?
Hatalmas jelentőséget tulajdonítok a prevenciónak, legyen az elsődleges, másodlagos vagy harmadlagos. A jelenlegi helyzetből a lehető legjobbat kihozni a legfőbb szlogenem. Ezt a logikus, megelőző gondolkodást számos példával szemléltetem a betegeim előtt, és hogy milyen formában adom elő, azt a beteg személyisége határozza meg: valakin az elrettentő példa segít, valakivel a humor a közös nevező, és valakinek a különböző tudományos statisztikák kellenek a végső döntéshez. A kommunikáció a kulcs – a kommunikációs csatornát kell okosan megválasztani.
Sporttáplálkozási specialistaként miként látod a táplálkozás szerepét a fizikai teljesítmény és a regeneráció támogatásában?
A sporttáplálkozásnak hatalmas szerepe van – és ez lehet pozitív és negatív is – mind a teljesítményre, mind a regenerációra. Ezt két aspektusból is mondom: magam is aktív sportoló lévén szubjektíven, és szakemberként tudományosan, objektíven.
Nagyon nem mindegy, hogy élsportról (és azon belül milyen sportágról, felkészülési vagy versenyidőszakról) vagy szabadidős sportról van szó. Sajnos nagyon sok tévhit kering ebben a témában is, amelyeket inkompetens személyek terjesztenek – olyanok, akik nem adhatnak táplálkozási tanácsadást.
Külön kiemelném a dietetikus kiemelkedő szerepét a gyermek- és serdülőkori (utánpótlás-) sportolóknál, hiszen a teljesítményen és a regeneráción túl azt a biológiai tényt is figyelembe kell vennünk, hogy fejlődésben lévő szervezetekről van szó. Ez óriási felelősség az egész szakmai csapatnak: sportorvosnak, dietetikusnak, edzőnek, pszichológusnak és rehabilitációs szakembernek egyaránt.
Kép: Ésik Judit
Mi az, amit az étkezési zavarokkal kapcsolatban a leginkább félreértenek a kliensek, és hogyan közelíted meg ezt a komplex témát?
Étkezési zavarok kezelésénél a dietetikus csupán mellékszereplő: a terápiás team tagja az orvos és a pszichológus mellett. Sajnos egyre több és egyre fiatalabb, evési zavarban szenvedő páciensem érkezik szülői kísérettel; nehezen veszik tudomásul, hogy megkezdett pszichológiai terápia nélkül nem vállalhatom a kezelést. Gyakori félreértés – illetve sérelem a kliensek és szüleik részéről –, hogy mintaétrendet nem adhatok számukra, mivel az előírt minta mindig belső feszültségnövelő: nem fogják tudni betartani, amit újabb kudarcélmény követ. Szépen, fokozatosan, erre a célra kifejlesztett élelmiszer-létrában dolgozunk, ami a rendszeres pszichoterápia mellett az egyetlen hatásos módszer.
Az egészséges életmód több mint táplálkozás – hogyan integrálod a mozgást és az életmódbeli szokásokat a dietetikai tanácsadásodba?
Egyrészt lelkes példamutatással és hitelességgel. Nem is lehetne másképp – ez a természetes. Másrészt szoktam emlegetni, hogy nem azért van szükség a rendszeres, örömmel végzett mozgásra, hogy fogyjunk – ez egy rossz párosítás. Minden ember létfeltétele a testmozgás (az adott egészségi állapotának megfelelően). Ezt nap mint nap tudatosítani kellene az elménkben, napi rituálénkba beilleszteni, mint a fogmosást – szokássá váljon, mindennapi életünk természetes velejárója.
De továbbmegyek: a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, a függőségeink helyes kezelése, valamint a napi stressz levezetése ugyanolyan fontos! Sőt, megfordítanám: ha a mentális állapot nem stabil és kiegyensúlyozott, önmagában az egészséges táplálkozás és a mozgás sem ér semmit. Az összes életmódbeli pillér együtt éri el az EGÉSZ-SÉGET. Ne arra törekedjünk, hogy például önmagában a táplálkozás vagy a mozgás 100%-os legyen, hanem arra, hogy az összes pillér 70–80%-on működjön. A lényeg az összhang, az arány, és az, hogy minél hosszabb távon fenn tudjuk tartani – ezt pedig csak úgy lehet, ha élvezzük. Mivel emberek vagyunk, természetesen hibázunk; engedjük meg magunknak a hibát, nem lehetünk tökéletesek, a hibákból tanulunk, és nyitottabbá, edzettebbé válunk a problémamegoldásban. Ehhez sok eszközt kell felvennünk, megtanulnunk, elsajátítanunk – például a humort, az új dolgokra való nyitottságot, a kreativitást.
Milyen szerepet játszik a tudatosság a pácienseid életében, és hogyan segíted őket abban, hogy az információt valódi, fenntartható szokássá alakítsák?
Kizárólag a tudatosságban hiszek, amely sajnos sok emberből hiányzik – csak sodródnak az élet vizén. Saját, jól bevált, előre megtervezett példámat szoktam elmesélni: heti 2–3-szor főzök többfélét, kiadagolom, fagyasztom, és egyéb praktikákat alkalmazva valósul meg az egészséges, változatos, mértéktartó étrend. Nem mondom, hogy könnyű, de nagyon is megvalósítható.
Sokszor félreértés tárgya, hogy a változatosság azt jelenti, minden nap mást kell enni. Nem! Ha 2–3 napig ugyanazt esszük, attól még változatos az étrend. Ha hosszú távban gondolkodunk, muszáj a gazdaságosságot és a fenntarthatóságot is figyelembe venni.
Van-e olyan szakmai meggyőződésed vagy elv, ami gyakran meghaladja a tipikus dietetikai tanácsokat, és amit mindenképpen szeretnél továbbvinni a praxisodban?
Persze, hogy van – nem is egy, hanem több. Éppen ez a szakma szépsége, és ezt nevezzük egyénre szabott étrendnek. Például egy inzulinrezisztenciával együtt élő betegemnél (aki szorosan együttműködött velem) jól bevált módszer volt azt tudatosítani: két hiba között az a nagyobb hiba, ha kimarad egy étkezés, mint hogy heti kétszer natív cukros édességet eszik a déli étkezés befejező fogásaként.
Hogyan hat rád, mint szakemberre az, hogy az étkezés mögött sokszor pszichológiai, társadalmi vagy kulturális tényezők is meghúzódnak?
Erre a felismerésre már pályám elején eljutottam. Van fizikai éhség és van érzelmi éhség; ha bármilyen stresszhelyzetben vagyunk, nincs olyan ember, aki „normálisan” étkezik – valaki többet, valaki egyáltalán nem eszik ilyenkor. A mentális stabilitás megléte esetén lehet csak hajlandóságot és nyitottságot látni a kliensen az egészséges táplálkozás iránt.
Mit jelent számodra az, hogy egy páciens nem csupán „követi” az étrendet, hanem valóban érti és beépíti az életébe a változtatásokat?
Azt szoktam erre mondani, hogy a beteg betartja-e vagy sem az étrendet, az én életemet nem fogja befolyásolni – ridegen hangzik, de ez az igazság. Ugyanakkor szavakkal kifejezhetetlen az az érzés (mert nekünk szakembereknek is szükségünk van a pozitív visszajelzésekre), amikor az utcán megállítanak, és nem győznek hálálkodni, hogy évekkel ezelőtt segítettem nekik, és még a mai napig is tartják a mértéktartó, változatos és rendszeres étkezést, és még jól is érzik magukat. Ilyenkor bizsergető jó érzés tölt el – talán még a szemem is könnybe lábad egy kicsit –, és tudatosul: ma sem keltem fel hiába, van értelme ennek az egész szakmának, és hasznos tagja vagyok a társadalomnak.
Miként látod a dietetika szerepét a krónikus betegségek kezelésében és megelőzésében – mennyire tud hosszú távú eredményt hozni a táplálkozási terápia?
A dietetika mint táplálkozástudomány kiemelkedő szerepét mind a megelőzésben, mind a kezelésben azt hiszem, még a laikusok sem kérdőjelezik meg. Ugyanakkor fel szeretném hívni mindenki figyelmét: önmagában a helyes táplálkozás nem elegendő a betegségek megelőzéséhez és a már kialakult elváltozások terápiájához – a többi életmódtényező optimális egyensúlyára is szükség van.
Szakmai tapasztalataid fényében hogyan változott az életmódhoz való viszonyuk a pácienseidnek az elmúlt években?
Hiszek a páciensek nyomon követésében, akár hónapokra, évekre visszamenően is. Az én betegeim ennek köszönhetően szerencsések: kontroll alatt vannak, időnként személyesen kell jönniük, de ha ez nem megoldható, online is tarthatjuk a kapcsolatot. A lényeg: ha kialakult az a bizonyos bizalmi kapcsolat a szakember és a páciens között, ez a természetes folytatás.
Melyik volt az a legemlékezetesebb páciens-történet, ahol a dietetikai beavatkozás valódi fordulatot hozott az illető életminőségébe?
Több is van, de egyet kiemelnék – nemrég történt, és nagyon megható volt. Tavaly ősszel egy szakmai konferencián adtam elő, és a rendezvény elején odajött hozzám egy fiatal lány (18–20 év körüli lehetett), és kedvesen megszólított: „Ön Ésik Judit?” Kissé zavartan – mert nem ismertem fel azonnal –, de válaszoltam: „Igen, tudok segíteni?” Mire ő: „Csak Ön miatt jöttem el a konferenciára… Biztosan nem ismer meg, kb. 5 éve jártam Önnél utoljára az anyukámmal, evészavarral…”
Na, ekkor kezdett derengeni valami, és hamarosan be is ugrott az eset. Megkérdeztem: „Mi újság?” Ő pedig lelkesen, őszinte örömmel a szemében válaszolta: „Sikerült a komplex terápia, de igazából Judit hatására kezdtem a táplálkozástudomány iránt komolyabban érdeklődni… Jelenleg dietetikushallgató vagyok, hogy én is tudjak másokon segíteni…” Azt hiszem, ennél nagyobb elismerés nem is kell.
Hogyan látod a jövőt a dietetikai tanácsadásban – milyen irányok, trendek vagy kutatási területek állnak szerinted a küszöbön?
Mindenképpen megemlíteném a mikrobiom jelentőségét, ami szerintem 5 éven belül biztosan még többet fejlődik: még precízebb és személyre szabottabb lesz, ami elsősorban diagnosztikailag jelent majd óriási előrelépést – nemcsak nekünk, dietetikusoknak. Hiszem és tudom, hogy a közeljövőben megszületik egy tudományosan megalapozott táplálási protokoll a mikrobiomra vonatkozóan, ehhez azonban számos kutatásra van még szükség.
A másik nagyon fontos terület a jövőt illetően – nemcsak a táplálkozásban – a fenntarthatóság; ebben is van még mit fejlődnünk. Táplálkozási fenntarthatóság alatt olyan étrendet értünk, amely minimális környezeti terhelést jelent az erőforrások (víz, termőföld) felhasználása és az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából, miközben biztosítja az egészséges és élhető életet a jelen és a jövő generációi számára – csökkentve az élelmiszerpazarlást és támogatva a helyi, idényjellegű termelést, gyakran a növényi alapú étrendek előtérbe helyezésével.
Ennek megvalósításában egyéni szinten (helyi, szezonális élelmianyagok fogyasztásával, tudatos vásárlással, otthoni főzéssel, minél kevésbé feldolgozott alapanyagok választásával) és társadalmi szinten egyaránt van még hová fejlődnünk.
Ha egyetlen alapelvet kéne megfogalmazni a dietetika és az életminőség kapcsolatáról, mi lenne az a mondat, amit mindenkihez szeretnél eljuttatni?
Ember legyen a talpán, aki egyetlen alapelvbe sűríteni tudja ezt a komplex kapcsolatot – igyekszem mégis röviden összefoglalni. Mivel az életminőséget (amelyen az egészségben eltöltött aktív, önfeledten tevékeny és termékeny időt értem) erősen befolyásolja a táplálkozás mint életmódtényező, kellő tudatossággal, a szürke hétköznapokban megvalósított apró, fokozatos, mértéktartó lépésekkel óriási pozitív változást tudunk elérni. Nincs egészséges vagy egészségtelen élelmiszer – a mérték számít. Hosszú távon csak a változatos (ízben, színben, állagban, alapanyagban és elkészítési módban is), szélsőségektől mentes, finom és tápláló étrend tartható fenn.
Kép: Ésik Judit
Főkép: Ésik Judit
Dr. Baucsek Katalin LL.M. – Longevity Magazin
