Mennyi idősek vagyunk valójában? 

Sokan hallottunk már olyanról, hogy valaki fiatalabbnak érzi magát, mint ahány éves, és olyan emberrel is találkoztunk már, aki idősebbnek néz ki a koránál. Amikor a korunkról beszélünk, elsősorban a már mögöttünk lévő évek számára gondolunk, testünk biológiai kora, és az ebből fakadó várható élettartamunk azonban nem azonos a születésnapi tortánkon szereplő gyertyák számával.

Hogy mennyi idősek vagyunk, és hogy mennyinek érezzük magunkat, nem pusztán szubjektív életérzés kérdése. A tudomány megkülönböztet kronológiai és biológiai életkort. Előbbit a születésünktől eltelt időszakkal definiáljuk, biológiai kornak pedig a különböző fizológiai mérésekkel megállapított biomarkereken alapuló kormeghatározást értjük, mely által számszerűsíthető és megbecsülhető egy adott ember várható élettartama is.

Ami azonban fontos, hogy bármely megállapított élettani tényező az öregedés természetes folyamatának következménye. A kérdés, hogy a kormeghatározással mit tehetünk egészségünk megőrzése tekintetében. 

Az öregedés, definíciója szerint, szerveink progresszív hanyatlása molekuláris, sejt- és fiziológiai szinten, mely potenciálisan fogékonyabbá is teszi az embert betegségekre. Az öregedés velejárójaként agyunk és idegrendszerünk természetes folyamatokon megy keresztül: pusztulnak az idegeink, memóriánk romlik, a kognitív és koordinációs, illetve funkcionális képességeink csökkennek. És bár az idegi funkciók elvesztése normális folyamat, bizonyos elváltozások betegségekkel állnak összefüggésben. Ilyenek lehetnek neurodevelopmentális, azaz idegrendszer eltérő fejlődéséből eredő betegségek (Rett-szindróma), neurodegeneratív betegségek (demencia, Alzheimer, Parkinson, ALS), és egyéb pszichiátriai megbetegedések. Ezek a bonyolult kórképek molekuláris szinten zajló folyamatok, melyek a környezeti hatásokkal összefüggésben alakulnak ki. Mindezek életmódváltoztatással (stresszcsökkentés, testmozgás, étrend), és gyógyszeres terápiákkal, illetve epigenetikai regulátorokkal (NAD+) is befolyásolhatók.

Kép forrása: Antonio Garcia Prats

Mivel az öregedést meghatározó számos neurodegeneratív folyamat epigenetikai diszregulációval, azaz idegrendszeri szabályozási zavarral áll összefüggésben, ezért érdemes külön figyelmet szentelni az epigenetika és az öregedés összefüggéseinek. Az öregedés tekintetében drámai eltérések mutatkozhatnak egyes fajok között, és fajokon belül is. A méhek élettartama például egy adott időtartam szerint meghatározott, de az a tény, hogy a méhkirálnyő élettartama sokszorosa a dolgozó méhekének, az epigenetikai folyamatok élethosszal való összefüggését bizonyítja.

A kormeghatározás „új” módja

Biológiai korunk meghatározásának viszonylag újabb, izgalmas területe az epigenetikai kormegállapítás. Az epigenezis olyan külső élettani, életviteli folyamatokat jelent, melyek hatnak a génjeinkre, de önmagukban nem genetikai eredetű folyamatok. A génjeink, DNS-ünk alapvető információkat, kódokat tárolnak, amelyek génállományunk alapját képezik. Ezek az információk, géntulajdonságok a génkifejeződésen keresztül mutatkoznak meg a sejtjeinkben és a szerveinkben. A génkifejeződés egyik eszköze az epigenetikai módosulás, melynek különböző formái léteznek. Példaként említhető az az reakció, melynek során például napozás hatására olyan anyagok szabadít fel testünk, mely a bőrre nézve akár káros hatást fejthet ki.

A vonatkozó epigenetikai kutatások egyfelől azt nézik, hogy különböző tevékenységeink és életmódunk milyen módon befolyásolják az említett génkifejeződést, és ezáltal testünk működését. Másrészt azzal, hogy az egyes emberek életeseményei, életminősége milyen formában öröklődhet tovább az utódokba.

Utóbbi esetre példa annak vizsgálata, milyen fiziológiai vagy pszichés „kódokat” örökölhettek például világháborút megélő szülők gyerekei. 

Az epigenetika önmagában izgalmas és még fiatal kutatási területet ír körül, de ami különösen fontos számunkra, az az, hogy az epigenetikai folyamatok visszafordíthatók, változtathatók, életmódunkkal, táplálkozással hatással lehetünk rájuk. 

Kép forrása: Caroline Veronez

Az epigenetikai óra

A kronológiai idő és a biológiai idő közötti különbség tehát biokémiai alapon meghatározott. Az epigenomra hatással vannak életeseményeink, a környezeti hatások és a stressz. De milyen módon mérhető ennek állapota? Embereknél és egyéb emlősöknél a DNS-metiláció mértékének mérését alkalmazzák a szövetek és sejtek biológiai korának megbecsléséhez. A DNS-metiláció egy epigenetikai szabályozó folyamat, mely a sejtjeink megfelelő másolási folyamatait hivatott biztosítani, és a DNS alapját alkotó nukleotidok módusulásaival áll összefüggésben. Ha hiba csúszik ebbe a rendszerbe, vagy már nem megfelelő a működése, az hibás másolásokhoz és betegségekhez vezet, például rák kialakulásához. Emlősöknél tehát ez a vitális folyamat az öregedéssel és a karcinogenezisse, azaz a daganatos betegség kialakulásával is összefügg. Az idő előrehaladtával pedig változik a DNS-metiláció, a működése elégtelenné válhat. Fontos azonban, hogy egy ikreken végzett tanulmány bizonyította, hogy az azonos génállománnyal születettek epigenetikai fejlődésében, így DNS-metilációjában eltérések mutatkoznak bizonyos idő után, mely külső élettani, illetve sejtosztódási másolási hibákból (epigenetikai sodródás) következik. A potenciális meghibásodásokon túl, tehát van módunk pozitív irányba is befolyásolni ezeket a tendenciákat, és megelőzni a DNS másolási hibákat, az esetleges daganatos betegségek kialakulását.

Kétségtelen tehát, hogy az epigenetikus folyamatokra hatással lévő életmódbeli változtatások (sport, diéták, stb.), túl a nem epigenetikai, azaz egyéb, szív- és érrendszeri, emésztésbeli, metabolikus folyamatokra kifejtett hatásain, a sejtszintű megújulás egy eddig kevéssé ismert szintjén is fontossággal bírnak.

A várható élettartam meghatározása – és ebből fakadó növelése iránti vágy szempontjából – pedig „az epigenetikai folyamatok öregedésre gyakorolt hatásának vizsgálatát elengedhetetlen vizsgálnunk ahhoz, hogy az öregedés folyamatát – általánosságban is – megértsük”. 

Szerző: Makai Máté

(Kiemelt kép forrása: Lyubov Levitskaya)

Források: