A longevityről rendszerint tudományos kihívásként beszélünk, Dr. Damien Ng szerint azonban az igazi kérdés valójában emberibb: hogyan tudjuk tartalommal megtölteni azokat az éveket, amelyeket nyerünk. A svájci Julius Baer Bank vezető tematikus kutatási elemzőjeként a demográfiai változások, a longevity és az egészségügy jövőjét formáló trendeket vizsgálja, miközben a közgazdaságtan, a közpolitika és a népesedési folyamatok összefüggéseit is elemzi. Interjúnkban arról beszél, hogy a longevity jövőjét nem csupán a technológiai áttörések alakítják majd, hanem az is, hogy ezek mennyire tudnak beépülni a mindennapjainkba. Az egészséges öregedéstől és a digitális egészségügy térnyerésétől a karrierutak újragondolásán át egészen az életcél szerepéig Dr. Ng átfogó, nemzetközi perspektívából mutatja meg, mi szükséges ahhoz, hogy a hosszabb élet valóban jobb életet is jelentsen.
A pályád több iparágon is átívelt. Hogyan lett éppen a longevity az összekötő kapocs?
A demográfia felől indultam, de legalább ennyit számított a saját tapasztalatom is, hiszen elég különböző kultúrák között mozogtam. Szingapúrban nőttem fel, később Párizsban, majd Zürichben éltem, – és egyre inkább szembeötlött, mennyire másképp gondolkodnak a különböző társadalmak az öregedésről, és arról, mit jelent valójában jól élni az évek múlásával. Van, ahol a tempó és a hatékonyság a mérce, máshol inkább az egyensúly és az életminőség. Idővel, az adatokon keresztül értettem meg, hogy a longevity nem pusztán egészségügyi kérdés: legalább annyira szól arról, hogyan éljük meg az időt, ahogy idősödünk. Számít, hogy meg tudjuk-e őrizni az önállóságunkat, hogy tudunk-e kapcsolódni másokhoz, és hogy méltósággal öregedhetünk-e meg. Ez pedig nagyrészt azon áll vagy bukik, hogyan kezeli a társadalom például a magányt, és hogy az emberek támogatva érzik-e magukat, vagy egyre inkább magukra maradnak, ahogy telnek az évek.
Ahogy a népesség öregszik, mely demográfiai változásokat tartod a legnagyobb horderejűnek?
Ami leginkább szembeötlik, az az öregedés tempója – különösen a fejlett piacokon –, méghozzá egyre csökkenő munkaerő mellett. Közben tovább élünk, csak épp nem mindig jó egészségben, ez a különbség pedig egyre kevésbé lesz elrejthető. A valódi tét nem az öregedés maga, hanem hogy a többletévek önállóságban és célokkal telnek-e, vagy egyre inkább a krónikus betegségek határozzák meg őket. Nem az öregedés a valódi korlát, hanem az egészségtelen öregedés.
Kép: Dr. Damien Ng
Mely fejlesztések lesznek szerinted a legnagyobb hatással az egészségben eltöltött évekre?
A legígéretesebb fejlemények mögött nem egyetlen áttörés áll, hanem az, ahogyan több szál egyszerre összeér. A korai felismerés terén elért előrelépések és az egyéni kockázatok egyre pontosabb megértése kézzelfoghatóan viszik előre a fejlődést. Az innovációról ugyanakkor ma már egyre inkább az alapján mondunk ítéletet, hogyan viselkedik a gyakorlatban. Ténylegesen javítja az eredményeket? Hatékonyabbá teszi a rendszereket? Jó példa erre Szingapúr, ahol széles körben osztottak ki okoseszközöket, hogy mozgásra ösztönözzék az embereket. Egyszerű ötlet, de csak akkor ér valamit, ha beépül a hétköznapokba. Itt van ugyanis a szűk keresztmetszet. Nem a felfedezésnél, hanem ott, hogy valami tartósan megmarad-e az emberek életében.
Mely új technológiákat vagy tudományos áttöréseket tartod ma a legizgalmasabbnak, és miért?
Engem leginkább azok az eszközök érdekelnek, amelyek lehetővé teszik, hogy még a problémák kialakulása előtt beavatkozzunk. Ha például meg tudjuk mérni a biológiai életkort, vagy időben kiszúrjuk a kockázatokat, azzal az egész rendszert a megelőzés irányába mozdíthatjuk el. Csakhogy a technológia önmagában nem változtat az eredményeken. Az igazi kérdés, hogy érdemben átírja-e, hogyan élünk hosszú távon. Azok az áttörések számítanak, amelyeket az emberek nap mint nap, következetesen használnak is. Vagyis: a legtöbb áttörés nem a laborban bukik el, hanem a hétköznapokban.
A digitális egészségügy fejlődésével hogyan látod a technológia és a személyes felelősség közötti egyensúly alakulását?
Nem gondolom, hogy a technológia leválthatná a felelősséget – és azt sem, hogy le kellene váltania. Amikor tisztán látod, mi zajlik a saját szervezetedben, nehéz passzívnak maradni – csakhogy a felismerésekből nem lesz automatikusan változás. Az igazi kihívás az, hogy minél kisebb legyen a szakadék tudás és tett között. Ez azért lényeges, mert az egészségünket végső soron nem a rendelőben töltött, hanem a hétköznapi pillanatok alakítják. A döntő kérdés az, hogy ezek az eszközök mennyire tudnak úgy beépülni a mindennapokba, hogy az egészségesebb döntések szinte maguktól értetődővé váljanak, ne pedig állandó erőfeszítést igényeljenek.
Ha általánossá válna, hogy százéves korunkig egészségesek maradunk, minek kellene elsőként átalakulnia: az oktatásnak, a karrierutaknak vagy a nyugdíjrendszernek?
Alighanem a karrierutak mozdulnának el először, hiszen jórészt ezek köré szervezzük az életünket. Sokkal életszerűbb egy szakaszosan kibontakozó élet, amelyben váltakoznak a munkával, a tanulással és az újrakezdéssel töltött időszakok. A munka pedig idővel talán már nem egy előre kijelölt pályát jelent majd, hanem egy célt, amely velünk együtt változik.
Miben tévedünk a longevity jövőjét illetően?
Sokan magától értetődőnek tekintik, hogy a tudomány fejlődése automatikusan jobb életminőséget is eredményez. Nem hiszem, hogy így működne. Fejleszthetünk hatékony eszközöket, ám attól még nehezen tudjuk őket következetesen vagy széles körben használni. Hasonló tévhit, hogy a hosszabb élet önmagában is egyértelműen pozitív. Pedig, ha nem gondoljuk végig alaposan az egészség és az egyenlőtlenség kérdését, és azt sem, hol talál célt magának az ember az évek során, a hosszabb élet csak élesebben megvilágítja a meglévő gondokat, ahelyett, hogy megoldaná őket. Végső soron ugyanis nem az öregedéstől félünk a leginkább, hanem attól, hogy elveszítjük a jelentőségünket és az életünk értelmét.
Magyarországon jelenleg, Dr. Baucsek Katalin Ll.M. vezetésével egy tudományos alapokra épülő longevity ökoszisztéma formálódik. Nemzetközi tapasztalataid alapján mire van szükség ahhoz, hogy egy fejlődő ökoszisztéma globálisan is meghatározóvá váljon?
A siker kulcsa sokszor azon múlik, hogy egy-egy jó ötlet képes-e túllépni egy szűk szakmai közegen. Az erős tudományos háttér elengedhetetlen, önmagában azonban nem elegendő. Az igazi különbséget az jelenti, hogy a kutatási eredmények mennyire tudnak kapcsolódni az egészségügyi rendszerhez, a vállalatokhoz és a döntéshozatalhoz, illetve, hogy az emberek a mindennapokban is képesek-e hasznukat venni. A jelentőséget végső soron nem az ambíció, hanem a megvalósítás teremti meg. A legsikeresebb ökoszisztémák éppen attól emelkednek ki, hogy az innovációt a hétköznapi gyakorlat részévé teszik. Magyarország biztató első lépéseket tett ezen az úton, és a lendület rendszerint így kezd felépülni. Mivel az országban már ma is a lakosság több mint egyötöde 65 év feletti, remek lehetőség rejlik abban, hogy ezeket a kezdeti eredményeket olyan gyakorlati megoldásokká alakítsuk, amelyek széles körben is alkalmazhatók.
Ha egyetlen üzenetet hagyhatnál a magazin olvasóinak, mi lenne az?
Könnyű úgy gondolni a longevityre, mint valami elvont, távoli dologra, pedig javarészt egészen hétköznapi dolgokon múlik. Az apró, következetes döntések sokszor többet nyomnak a latban, mint a nagy elhatározások. Ugyanakkor mindannyiunkat alakít a környezet, amelyben élünk. Az igazi lehetőség akkor nyílik meg, amikor a kettő találkozik: amikor a hosszabb, egészségesebb élet már nem küzdelem, hanem egyszerűen az életformánk. A longevity ugyanis végső soron pont úgy kamatozik, mint bármi más – abból, amit következetesen csinálunk, éveken át.
Kép: Dr. Damien NG
