Négy évvel ezelőtt, egy négy fős társadalmi vállalkozásként indult a Munch, amely mára Európa négy országában van jelen, és túl a hárommillión, épp most célozta meg a négymillió pazarlásra szánt élelmiszercsomag megmentését. A Munch társalapítójával, Wettstein Alberttel beszélgettünk a társadalmi vállalkozásról, személyes motivációkról és a jövőről. – Interjú
Mivel foglalkozik a Munch?
A Munch egy olyan online platform és mobilalkalmazás, ahol vendéglátóhelyek, éttermek, szupermarketek, pékségek és most már virágárusok is el tudják adni azokat a friss termékeiket, egy 50 és 70 százalék közötti kedvezménnyel, amik jó minőségűek, viszont másnapra a kukában landolnának, mert már nem tudnák őket értékesíteni. Ezeket meglepetéscsomagokban lehet átvenni egy meghatározott átvételi idősávban, személyesen, bankkártyás fizetést követően. A szolgáltatásunk másik ága pedig a közeli lejáratú, tartós élelmiszerek kedvezményes értékesítésével foglalkozik, Munch Market néven. Az ilyen termékeket házhoz szállítással juttatjuk el vásárlóinkhoz, és ugyanúgy az applikációnkban lehet őket megrendelni.
Hogy kapcsolódik ez a szolgáltatás szélesebb társadalmi kérdésekhez?
Igazából úgy, hogy az élelmiszerpazarlás egy nagyon fontos hozzájárulója a klímaváltozásnak, illetve a káros gáz kibocsátásnak.
Döbbenetes adat, sokan nem gondolnák, de a Földön megtermelt élelmiszer egyharmada a pazarlás áldozatává válik és a kukában végzi.
Mi ezzel a problémával vettük fel a harcot, és az egyszerű fogyasztók számára egy kedvező lehetőséget kínálunk, amellyel próbálunk egy fenntarthatóbb élelmiszeripar részesei lenni.
Nemrég bemutattátok Magyarország ételpazarlási körképét, ahol rengeteg adatot látunk arról, hogy néz ki az ételpazarlás a gyakorlatban, illetve azt is, mit tesz a Munch ennek a csökkentése érdekében. Hogy látod, a ti munkátok már látszik az adatokban?
Én azt látom, hogy az ellátási láncnak minden pontján hihetetlen mennyiségű felesleges élelmiszer keletkezik, akár már a mezőgazdaságban, a betakarítástól a raktározáson át, a logisztikáig, illetve a kereskedelemben is, és végül a háztartásokban is rengeteg étel kerül kidobásra. A Munch ennek a komplex ellátási láncnak egy kis szakaszával foglalkozik, ami a kereskedelemben keletkező élelmiszerfeleslegre fókuszál. Statisztikailag azt gondolom, hogy mi egy pici szereplői vagyunk ennek az ökoszisztémának, viszont pont az együttműködéseken keresztül, rengeteg embert érünk el. Próbálunk minél nagyobb hatást kifejteni és rávenni más piaci szereplőket, illetve a vásárlókat is, hogy mindenki tegyen valamit az élelmiszerpazarlás csökkentéséért a saját szintjén.
Éppen ezért az alap tevékenységünkön kívül foglalkozunk az edukációval, a figyelemfelhívással is, hogy a vásárlóink szemléletét formáljuk az élelmiszer fogyasztással kapcsolatban.
Mi a pillangóhatásban hiszünk, hogy a több mint 3 millió pazarlástól megmentett ételadag, az a több tonna élelmiszer, az már egy szemmel látható eredmény, és talán elindít, rávesz másokat is, hogy ebbe az irányba lépjenek tovább.
Gondolhatnánk azt, hogy főleg a fiatalok körében népszerű a Munch. Ez valóban így van?
Számomra nagyon pozitív meglepetés volt, amikor elkezdtük felmérni, hogy kik is használják a Munch alkalmazást, hogy nem csupán a fiatalok, egyetemisták, hanem ennél nagyobb mértékben használják például fiatal édesanyák és idősebbek is.
Azt látjuk, hogy felhasználóink elsősorban az ételmentés miatt választanak minket, mert tudatosan szemlélik a világot, ezért a pozitív ügyhöz akarnak csatlakozni, és nem feltétlenül a pénzügyi megtakarítás motiválja a Munch használatát. Ugyanakkor ez egy nagyon fontos része ennek, hiszen így tud az értékajánlat igazán vonzó lenni, hogy kedvezményesen lehet az élelmiszerpazarlás ellen tenni.
Wettstein Albert a Munch társalapítója, forrás: Longevity Magazin
Az ételpazarlás leginkább a hanyagságból, tudatosság és az előre tervezés hiányából ered, ezt jól sejtem?
Nagyon sokan impulzusvásárlók, ha az élelmiszer beszerzésről van szó, hiszen nagyon sok energiát igényel előre mindent megtervezni, beszerezni, és pontosan belőni, hogy miből mennyi fog elfogyni. Úgyhogy igen, valóban ez az egyik fő oka a pazarlásnak, ugyanakkor a Munch-on is lehet impulzusok alapján dönteni. Sokszor találhatnak éppen elérhető csomagokat az alkalmazásban, amelyek természetesen egy-egy étkezésre lesznek elegendőek és nem váltják ki a tudatos bevásárlást. Sok felhasználónk szereti a meglepetés Munch-okat, amelyeknél nem lehet előre tudni, mit tartalmaz pontosan a megmentett ételcsomag. Azt látjuk, hogy a felhasználóink körében a Munch-élmény fontos része ez a játékosság, a meglepetés-faktor.
Visszatérve a kérdésre, sokszor a túlzott vásárlás is vezethet ételpazarláshoz. Sőt, általában épp az vezet élelmiszerpazarláshoz, hogy szeretnénk, ha mindig tele lenne a hűtő. Ha így járunk el, akkor a sok élelmiszer között megbújhat egy-egy könnyen romló alapanyag, ami a folyamatos friss áru vásárlása miatt könnyen hátra kerülhet, és ha elkerüli a figyelmünket ránk romlik, így kidobásra kerül.
Egész fiatalon sikeres szemléletformáló vállalkozást építesz. Honnan jön ez a gondolkodásmód, milyen családi gyökerekre építkezel?
A nagyszüleim a háború alatt nőttek föl, illetve mindkét nagypapám hadifogságban volt, és ott igazán megtapasztalták azt, hogy mekkora érték az étel. Ezt a személetet továbbadták a gyerekeiknek és rajtuk keresztül nekünk is. Tőlük tanultuk, hogy kenyeret soha nem dobunk ki, de a nagyszüleim mutatták meg azt is, hogy sokkal több típusú gyümölcs és zöldség ehető, mint amennyit egy átlagos ember ismer.
Nagypapám agrárkutató volt, és emlékszem, amikor kirándultam vele, akkor végigkóstoltuk az egész erdőt.
Nagyon izgalmas volt, és ekkor jöttem rá arra, hogy sokkal szűkebben látjuk a táplálkozási lehetőségeinket, mint ami valójában egészséges, természetes, vagy ami rendelkezésre állna. Fontos gyerekkori élményem tehát az ételek a szeretete, és ez a kicsit alternatívnak mondható élelmiszerekkel kapcsolatos megközelítés. Valószínűleg ez adta az alapot arra, hogy később is foglalkoztasson az élelmiszer kérdése. Felnőttként szembesültem vele, hogy az élelmiszerfogyasztás és -pazarlás mekkora társadalmi és anyagi probléma, hiszen az el nem fogyasztott ételek nemcsak a bolygónknak okoznak gondot, de komoly pénzügyi veszteséget is termelnek az embereknek. Amikor ezt felismertem, összeállt az a gondolat, hogy ezen a területen lehetne egy társadalmi vállalkozást indítani.
Példaértékű, ahogy a családod szereplői hatással vannak rád. Bizonyára Te, a sikereid, a küldetésed is befolyásolja az ő gondolataikat. Milyen területeken látsz erre példát?
A családomban és a környezetemben ez már egy ilyen vicces fogalommá vált, hogyha valaki bármit – aminek nem is kell élelmiszernek lennie -, megment a kidobástól, vagy újrahasznosít, esetleg egy újabb esélyt ad neki, akkor azt mondja, hogy: „Figyelj Albert, nézd mit muncsoltam!”
Sőt, ez a kifejezés a kicsit tudatosabb ételmentő viselkedés szinonimájává vált. Sok vásárlótól is hallottam ezt, tehát nem csak a saját családom példa erre. Jó érzés ezt megtapasztalni, hiszen ez már túlmutat azon a márkán, amit létrehoztunk, ez már több annál, mondhatjuk azt is, hogy a „muncsolás” egy tudatos szemléletmódot takar.
Meglepetés Munch csomag, forrás: Munch.hu
Hatalmas eredmény a fogyasztói társadalom keretei között vásárlói szemléletet formálni, ami ráadásul a tudatosságra irányul. Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt évekből?
Talán arra, ami a legnehezebb és egyben a legizgalmasabb része ennek a küldetésnek, az az, hogy Magyarországon túl, újabb országokba sikerült eljuttatni a missziónkat.
A Munch már Szlovákiában, Csehországban és Romániában is jelen van, és azt látom, hogy kultúrákon átívelően van relevanciája az ételpazarlás témájának.
Örömmel tölt el, hogy túl tudtunk nőni az országot, illetve az is, hogy hazánkban már több mint 200 településen érhető el az ételmentés. Ugyanakkor azt látom, hogy még rengeteg munka van előttünk, hogy igazán látható eredményeket és még ambiciózusabb célokat tudjunk elérni.
Milyen terveitek vannak a közeljövőre?
Szeretnénk sokszorosát megmenteni annak a 3 millió adag ételnek, amit eddig sikerült. Azt látjuk, hogy gyorsan növekszik a tendencia, és ennek nagyon fontos része, az említett nemzetközi terjeszkedés, illetve az, hogy később az ellátási lánc más pontjain is be tudjunk csatlakozni. Ahogyan ezt már tesszük is a Munch Market rendszerével, amellyel élelmiszergyártó cégeknek tudunk megoldásokat kínálni például a közeli lejáratú alapanyagok és készételek pazarlására, ugyanis ezek kedvezményes értékesítését szervezzük meg, így tudják csökkenteni a gyártók a keletkező felesleget. A pillangóhatás tehát a jövőben is folytatódik, a Munch pedig újabb területeken lép majd fel az élelmiszerpazarlás ellen. És ha sok pillangó csapdossa a szárnyát, akkor valódi változás érhető el.
Szerző: Dr. Ujhelyi Nelli – főszerkesztő Longevity Magazin
(Kiemelt kép: Wettstein Albert a Munch társalapítója, forrás: Munch.hu)
A cikk termékmegjelenítést tartalmaz.
