Talán a szülői lét egyik legfontosabb és legérzékenyebb kérdése ez: vajon észrevesszük gyermekeink növekedésének, változásának, fejlődésének varázslatos pillanatait? A válasz természetesen összetett.
Sokszor talán nem tudatosul bennünk, de gyermekeink napról-napra változnak. A kisgyermekkori bátortalan lépésekből biztos mozdulatok lesznek, a gyermeki kíváncsiságból érett érdeklődés. Talán egyszer csak egy új, meglepő gondolatot osztanak meg velünk, amely feltárja számunkra személyiségük egy, addig rejtett részét. Szülőként fontos feladatunk figyelni, támogatni, bátorítani és közben észrevenni a változás láthatatlan momentumait.
A jelenlét paradoxona
A modern világ tele van a figyelmünkre pályázó ingerekkel. Telefonjaink vibrálása, naptáraink bejegyzései, a folyamatos multitasking igénye mind megnehezíti, hogy igazán jelen legyünk. Ha fizikai értelemben jelen is vagyunk, a gondolataink már sokszor máshol járnak. Sajnos a szétszóródó figyelem a gyermekeinkkel való időtöltésre is rányomhatja bélyegét. Sokan vágyunk arra, hogy ha a munkahelyi és egyéb kötelezettségeink végeztével végre leülünk a családdal, akkor azt a pillanatot teljesen átélhessük, ám ez ritkán sikerül. Hogyan lehet tehát megtalálni az arany középutat a külső kötelezettségek és a belső figyelem között?
A jelenlét valójában a legkevésbé szól a fizikai pozícióról, a jelenlét igazából egy lelki állapot.
Csak akkor tudunk igazán figyelni a gyermekeinkre, ha képesek vagyunk kizárni az idő múlásának érzékelését, és átadni magunkat a pillanatnak. Amikor gyermekünk beszél, mesél vagy játszik, az az időszak valódi ajándék, amit érdemes megbecsülni. Ezek a közösen megélt percek azok, amelyekben valóban észrevehetjük, hogyan bontakozik ki drága kincsünk saját személyisége, hogyan épül be gondolataiba az a sok minden, amit tőlünk hallott és látott.
Gary Chapman Az öt szeretetnyelv (1992) című könyvében arról ír, hogy a minőségi idő az egyik legfontosabb szeretetnyelvünk. A gyermekünkre irányított teljes figyelemmel valóban kifejezhetjük számára, mennyire szeretjük őt. Ha csak fél füllel hallgatjuk, amit mesél, vagy telefonnyomkodás közben, rá sem nézünk, de elvárjuk, hogy a legrészletesebben feleljen arra a kérdésre, hogy „Mi volt ma a suliban?” akkor ne csodálkozzunk, ha nem alakul ki köztünk egy őszinte, bizalomra épülő kapcsolat. Meg kell adni a teljes figyelmünket, meg kell mutatnunk, hogy érdekes számunkra, amit mondd, érzékeltetnünk kell vele, hogy kíváncsiak vagyunk rá.
Kép forrása: Evgeny Atamanenko
Az észlelés örömteli pillanatai
Ahhoz, hogy valóban láthassuk gyermekeink felnőtté válásának momentumait, meg kell tanulnunk észrevenni az apró változásokat. Egy új kedvenc játék, egy szokatlan kifejezés, egy új szokás – ezek a finom részletek azok, amelyek megmutatják, hogyan fejlődnek és formálódnak. Az észlelés nem egyszerű, de szükséges, és egy kis tudatossággal valódi örömteli gyakorlattá válhat. Nem az a cél, hogy minden lépést feljegyezzünk, hanem az, hogy megéljük ezeket a pillanatokat, mert ezek vezetnek minket gyermekünk mélyebb megértése felé.
Napjaink digitális világában gyermekünk minden mozdulatáról készülhet fénykép vagy videó, de fontos kérdés, hogy egy képernyőn keresztül figyeljük cseperedését, vagy inkább testi-lelki jelenlétben?
Lássuk meg gyermekünk valódi lelkét, döntéseit, akaratát, halljuk meg hangját, tapogassuk le gondolatait – hiszen a gyermekkori megértő légkör élethosszig tartó biztonságot adhat számára.
Vekerdy Tamás gyermekpszichológus Érzelmi biztonság (2011) című könyvében arról ír, hogy nem abból a gyermekből lesz sikeres felnőtt, aki kisgyerekkorában már felnőtt módon viselkedett és teljesített, hanem abból, aki teljes értékű kisgyerekéletet élhetett, olyat, ahol érzelmi biztonságot teremtettek a szülők.
Ez a mi feladatunk, megadni a védőbástyákat, a támogatást és a figyelmet, hiszen ha egészséges, hosszú, boldog életet szánunk gyermekeinknek, akkor a lelkivilágukkal, az érzelmi fejlődésükkel kötelességünk foglalkozni. Korábban írtunk a longevity szemléletű gyermeknevelésről, ha szívesen elolvasnád a cikket, kattints ide.
Fontos feladatunk elengedni és bizalmat adni
Ha már megtanultunk jelen lenni a pillanatban és észlelni a varázslatos változás momentumait, akkor fontos további feladatunk, hogy szavazzunk gyermekünknek bizalmat. El kell engednünk a kényszert, hogy minden lépésüket ellenőrizzük. Az igazán mély figyelem nem arról szól, hogy folyamatosan a nyomukban vagyunk, óvjuk és irányítjuk őket, hanem arról, hogy bizalmat adunk számukra, és lehetőséget biztosítunk nekik az önállóságra.
Amikor a gyermekeinket már nemcsak vezetni, hanem követni is képesek vagyunk, akkor kezdjük igazán látni őket.
A lélek kiteljesedése szabadon történik, csakúgy, mint egy fának a természetes növekedése. Ha folyton csak szabályok közé szorítjuk őket, akkor elveszítjük azt az élményt, amely a saját személyiségük kifejlődéséből, és annak megismeréséből fakad.
Gondoljunk csak bele, ha tőlünk nem kap bizalmat gyermekünk, hogy várjuk, hogy más kapcsolataiban képes legyen bízni a másikban?
Kép forrása: Natalia Bostan
A gyermeki lélek tükrében
Gyermekeink valójában egy különleges tükröt tartanak elénk, amely megmutatja, kik vagyunk mi magunk. Egy-egy kérdésük, gondolatuk, viselkedésük, mozdulatuk visszavezeti a figyelmünket a saját belső világunkba. Olykor csak akkor vesszük észre, milyen értékes és tiszta is az életünk, amikor gyermekünk megjegyzi nekünk, hogy milyen csodálatos a naplemente.
A válaszaink és reakcióink valójában a saját lényünk megnyilvánulásai, amelyekkel formáljuk gyermekeink világképét. Az élet egyik legszebb ajándéka, hogy gyermekeinkkel közös emlékeket hozhatunk létre. Ezek a pillanatok nem csupán a múlt részei, hanem a jövő alapjai is. Az együtt töltött idő – egy játékos délután, egy közös kirándulás vagy egy esti meseolvasás – olyan élmények, amelyek örökre bennünk maradhatnak, ha valóban jelen vagyunk.
Egyre több kutatás igazolja, hogy a gyermekkori meseolvasás kulcsfontosságú a fantáziavilág kialakításában. Különösen fontos lehet ez a „digitális bennszülötteknek” nevezett alfa-generáció esetében, hiszen számukra a képi ingerek tömkelege, a saját belső képalkotási folyamatokat szorítja háttérbe. A meseolvasással azonban épp a belső vizuális világ működését kapcsoljuk be. (Táncsics–Tóth-Farkas 2020)
A szülői lélek küldetése
Szülőként talán a legnagyobb vágyunk, hogy gyermekeinket boldognak láthassuk, és megéljük velük a kiteljesedésük fontos pillanatait. Lényeges dolgunk az, hogy támogassuk őket, hogy felismerjük és elfogadjuk őket úgy, ahogy vannak. Ahogy felnőnek, ahogy egyre több saját gondolatuk, álmuk és tervük lesz, mi lehetünk az a támasz, akihez mindig visszatérhetnek.
A gyermekeink növekedése nem egy tőlünk független folyamat, hanem egy közös út, amelyen együtt haladunk. Ha képesek vagyunk igazán figyelni, ha jelen vagyunk és bizalmat adunk, akkor talán elmondhatjuk, hogy valóban látjuk a gyermekeinket felnőni.
Szerző: Dr. Ujhelyi Nelli – főszerkesztő, Longevity Magazin
(Kiemelt kép forrása: G-Stock Studio)
Források:
- Gary Chapman (1992) Az öt szeretetnyelv
- Táncsics Judit – Tóth-Farkas Renáta (2020) Játssz, mesélj és figyelj! – Játékalapú gyermeknevelés a Plukkido módszerével.
- Vekerdy Tamás (2011) Érzelmi biztonság
