Szemfényvesztés helyett szakértelem – Kinek higgyünk, ha az egészségünk a tét?
Sajnos Magyarországon is elterjedt probléma, hogy sokan megfelelő végzettség hiányában adnak egészségügyi tanácsokat. Schmidt Judit dietetikussal, a The Longevity Hub szakértőjével ezt a témát jártuk körbe és arról beszélgettünk, hogyan tudjuk laikusként eldönteni, ki a hiteles szakember, milyen forrásokat kövessünk, ha nem akarjuk kockáztatni az egészségünket és melyek azok az intő jelek, amelyekre mindig érdemes figyelni.
A táplálkozással, a betegségek kiegészítő kezelésével, illetve a gyógyító célú diétákkal kapcsolatban ma kik számítanak szakmailag hiteles szereplőnek – és kik nem?
A szakmai kompetencia jelentős részben attól függ, hogy az adott személy mögött áll-e akkreditált képzés, hivatalos – felsőoktatásban szerzett orvostudományi vagy egészségtudományi – végzettség. Általános szabályként elmondható, hogy táplálkozással – legyen szó egészséges vagy beteg emberekről –, egyéni étrendek összeállításával, a prevenciótól a terápiáig terjedően, dietetikus foglalkozhat, „ A dietetikus a táplálkozástudomány és a dietetika területén szerzett felsőfokú végzettséggel rendelkező személy, akit a nemzeti kormányzati szervek elismernek.” – így hangzik a szakma meghatározása. A dietetika a paramedikális szakmák közé tartozik, vagyis elsősorban az orvos mellett, vele együttműködve dolgozik – nemcsak a gyógyítás, hanem a megelőzés, az élelmezés és az egyéni vagy csoportos tanácsadás területén is.
Mint minden egészségügyi hivatást végző szakemberé, a dietetikusok munkája is folyamatos továbbképzéshez, ötévente megújuló működési engedélyhez kötött tevékenység, amelyhez meghatározott számú kreditpontot kell összegyűjteni a rendszeres szakmai továbbképzésekkel és a szakmában töltött munkával, öt éves ciklusokban. Az ezt erre hivatott nyilvántartó szervezet folyamatosan frissíti a szakemberek listáját, így ha valaki szerepel például az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ (ENKK) keresőjében, az már önmagában jelzi, hogy az illető a megfelelő végzettséggel rendelkezik és aktívan frissíti tudását.
A problémát általában az jelenti, hogy jelenleg nincs szigorúan, teljes körűen szabályozva, ki adhat táplálkozási tanácsot. A cél az lenne, hogy valamilyen szabályozottabb keretrendszer alakuljon ki, mert előfordulhat az is, hogy egy orvos elavult tudás alapján ad tanácsot, vagy egyszerűen nem mélyült el kellően ebben a témában.
Márpedig a táplálkozástudomány dinamikusan fejlődik, még ha az egészségügyi protokollok nem is követik mindig ilyen gyorsan ezt a változást.
Ráadásul a dietetikán belül is rengeteg szakterület létezik, mégis gyakran találkozni olyan, magukat „funkcionális táplálkozási tanácsadónak”, „hormonszakértőnek” vagy hasonlónak nevező személyekkel, akik valójában csak – jó esetben – néhány hetes-hónapos tanfolyamot végeztek el, amelynek semmilyen akkreditációs és ellenőrzött háttere nincs.
Schmidt Judit dietetikus
Tehát valójában az ilyen képzést elvégzők, akik később tanácsadóként dolgoznak, túllépnek a kompetenciahatáraikon?
Igen, és sokszor már a képzést tartók sem rendelkeznek megfelelő képesítéssel, mert lehet, hogy ők is csupán egy több hónapos online tanfolyamot végeztek el külföldön, és igazából csak abban az adott rendszerben kaptak jogosultságot hasonló kurzusok vagy tanácsadások megtartására. De ezek nem feltétlenül egyeznek a hazai szabályozásokkal. Más esetekben regisztrált felnőttképzésekről van szó, amelyek formálisan ugyan megfelelnek az előírásoknak, de nem adnak szakmai jogosultságot, csak egy „továbbképzésről” szóló papírt, ami megtévesztő lehet a laikusok számára, mert könnyen azt hihetik, hogy egy valódi „diplomáról” van szó. Mi magunk is részt veszünk hivatalos továbbképzéseken, akár előadóként vagy tananyagfejlesztőként is – de még a szakmailag elismert fórumokon is előfordulhatnak olyan előadások, amelyeknek a tudományos megalapozottsága minimum vitatható (bár azt gondolom, ez más szakmára is igaz lehet). Amikor egy önjelölt „funkcionális táplálkozási szakértő” lép színpadra, sokszor nem világos, hogy milyen alapon, milyen képzettséggel teszi ezt. Ilyenkor már felmerülhet a gyanú, hogy anyagi érdekek húzódnak a háttérben, és nem pusztán a valós szakmai célok.
Az is előfordulhat, hogy valaki dietetikus végzettséggel, egészségügyi oktatási tapasztalattal indít egy teljesen korrekt tanfolyamot – majd az egyik résztvevő ebből a tudásanyagból saját Instagram-oldalt csinál, videósorozatot indít, és szakértőként kezd el szerepelni. Hiába szerepel az apróbetűs részben, hogy a képzés nem jogosít fel semmilyen egészségügyi tevékenységre, pusztán információátadásra szolgál. Ezek ellen a profilok ellen nagyon nehéz védekezni.
Kép forrása: Ground-Picture
Szakemberként könnyebb tetten érni a valótlanságokat, de egy átlagos érdeklődő teljesen kiszolgáltatott. Léteznek olyan „red flag-ek”, azaz intő jelek, amikre egy nem szakmabeli is felfigyelhet?
Gyanúra adhat okot a túlzott leegyszerűsítés: ha valaki az „egy megoldás mindenre” típusú módszert hirdeti vagy ha egy egyszeri érdeklődés után eláraszt bennünket kéretlen üzenetekkel annak érdekében, hogy előbb-utóbb megvásároljunk tőle valamilyen terméket vagy akár egy e-bookot. Az első lépés ilyenkor az lehet, hogy megnézzük, van-e az adott tanácsadónak saját weboldala és ott mit ír magáról. Gyakori, hogy valaki személyes történetből épít hitelességet. Ezek a narratívák érzelmileg hatnak, mert sokan könnyen tudnak azonosulni velük. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége rendszeresen közzétesz állásfoglalásokat, amelyek az aktuális táplálkozási problémákat vizsgálják (pl. az időszakos böjtöt vagy a növényi alapú étrendeket). Ha egy „tanácsadó” ezekkel ellentétes gyakorlatot folytat, az már önmagában gyanús.
Egy másik intő jel, ha valaki túl sokféle problémára kínál megoldást. Egy valódi szakember ugyanis idővel specializálódik – aki mindent bevállal, az többnyire azt jelenti, hogy semmihez sem ért igazán.
Egy szakmailag elkötelezett dietetikus, ha olyan problémával találkozik, ami nem az ő szakterülete, továbbirányítja a pácienst egy megfelelő kollégához. Ez lehet, hogy üzletileg nem éri meg, ha például egy magánrendelésről van szó, de szakmailag mégis ez az etikus hozzáállás.
A legtipikusabb red flag lehet, amit egy laikus is észrevehet: ha túl sokat ígérnek, túl gyors eredményekkel.
Ha minden más rendszert és szakmát elutasítanak – „csak én tudom, az orvosok és a dietetikusok nem értenek hozzá” hozzáállással – vagy ha valamilyen terméket, vagy webinárt akarnak ránk sózni, mielőtt valódi segítséget adnának. Szólaljon meg a fejünkben a riasztó akkor is, ha zárt csoportokba vagy előfizetéses tartalmakhoz csatornáznak be bennünket anélkül, hogy tudnánk, ki van a háttérben!
Kép forrása: kitzcorner
Léteznek-e hiteles források, ahol megbízható információhoz juthatunk a dietetika témakörében?
Az egyik legfontosabb hiteles szakmai forrás a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ). A „Terítéken az egészség” Facebook– és Instagram-oldalakat, a www.okostanyer.hu–t is az MDOSZ működteti – ezeken a lakosságnak szóló, tudományosan megalapozott táplálkozási ajánlások érhetők el közérthető formában. Érdemes feliratkozni a Táplálkozási Akadémia Hírlevélre is, ami havonta mindig egy aktuális témát dolgoz fel, több szakember által lektorált, forrásokkal alátámasztott hírlevél formájában. Ha pedig valakit a közétkeztetés érdekel, akkor a merokanal.hu oldal jelent megbízható forrást és az NNGYK (Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ) oldalain is elérhetők olyan anyagok, amelyek a táplálkozással kapcsolatos tévhitek eloszlatására szolgálnak.
Dietetikusként mit látsz jelenleg a legnagyobb problémának?
Az egyik legsúlyosabb talán az, amiről eddig is beszéltünk, hogy nagyon sok önjelölt „szakértő” van jelen, akik jól felépített online jelenléttel valóban hitelesnek tűnnek és emiatt számos tévhitet is életben tartanak, valamint ellenőrizetlen, gyakran profitorientált tanácsokat osztanak meg.
Ezek az emberek rendkívül aktívak – posztolnak, reklámoznak, közösséget építenek – és mivel nincs valódi szakmai kontroll felettük, gyakorlatilag következmények nélkül terjeszthetnek félrevezető információkat. Hiába létezik például a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) vagy egyéb felügyeleti szerv, például a Nemzeti Kereskedelmi és Fogyasztóvédelmi Hatóság, részükről is szinte lehetetlen napi szinten lépést tartani a közösségi média tartalomdömpingjével.
Ugyanez figyelhető meg a „gyorsképzést végzett szakértők” világában is. Egyre többen vannak, egyre hangosabbak, és gyors, egyszerű, látványos megoldásokat ígérnek. Dietetikusként viszont mi nem ígérhetünk és nem is ígérünk ilyen eredményeket.
Óvatosan fogalmazunk, a tudományos eredményekhez tartjuk magunkat, nem általánosítunk, és mindig egy hosszabb távú, fenntartható életmódváltásban gondolkodunk. Amit ajánlunk, az időt, energiát, türelmet, tudatosságot igényel.
A másik nagy probléma, hogy általánosságban nagyon hiányosak az alapismeretek az egészségünket, és így a táplálkozásunkat érintő témákban. Sokan azt sem tudják pontosan, mi számít fehérjének, szénhidrátnak, zsiradéknak, vagy miért fontosak a telítetlen zsírsavak. Ha valaki tudományosnak tűnő kifejezésekkel, például a „mikrobiommal”, „inzulinválasszal” vagy a„sejtszintű méregtelenítéssel” dobálózik, akkor a laikus automatikusan azt feltételezheti, hogy az illető ért hozzá – még akkor is, ha közben semmilyen valós egészségügyi képzettsége nincs. A valódi és hiteles szakember viszont emberi nyelven próbálja elmagyarázni a lényeget az adott célcsoportra szabottan, nem rébuszokban beszél.
Ezen kívül az is problémát jelent, hogy az emberek sok esetben túl későn kerülnek dietetikushoz, mert az állami ellátásban nem áll rendelkezésre kellő kapacitás ehhez. Ezzel szemben az álszakértők zárt online csoportokat hoznak létre, ahol állandó kommunikációt, utánkövetést biztosítanak – így még ha a tartalom félrevezető is, a figyelem és a közösségérzet miatt ez a fajta kommunikáció mégis hatékonyabbnak tűnhet. Így mire valaki dietetikushoz kerül – mert például kiderül, hogy az addig is igen sok pénzbe kerülő csodamódszer mégsem működik –, gyakran már komplex, súlyos problémái vannak. Ilyenkor pedig már nemcsak hosszú, de nehéz is látványos sikereket, eredményt elérni.
Schmidt Judit dietetikus
Fontos lenne, hogy ne az utolsó pillanatban forduljunk szakemberhez, de mi segíthetne abban, hogy az emberek időben eljussanak dietetikushoz?
Vissza kellene építeni azt a bizalmat az orvosok, dietetikusok, összességében az egészségügyi szakemberek iránt, ami az elmúlt években sokaknál megingott. A Covid pandémia időszaka alatt az emberek egy része elveszítette a hitét abban, hogy a tudomány képes egyértelmű válaszokat adni és ez sajnos megágyazott annak, hogy a „megmondóemberek” uralják a terepet. Ezért a bizalommal együtt a szakmai hangokat kellene felerősíteni. Ehhez viszont nem csak a lakosságot kellene megszólítani, hanem az orvosokat, a társszakmákat és a döntéshozókat is. Emellett szükség lenne rendszerszintű változásokra is: például, hogy a dietetikusok ott legyenek a háziorvosok mellett, a praxisokban, nagyobb létszámban az egészségfejlesztési irodákban, ne csak az egyes szakrendeléseken és a kórházakban, mert akkor egyrészt időben elérnék az embereket, ezzel megvalósulhatna az elsődleges megelőzés, másrészt lehetőség lenne a rendszeres nyomon követésre is.
Ezen kívül a mentálhigiéné és szükség esetén a pszichológia szerepét sem lehet elhanyagolni. Egyre gyakrabban látjuk, hogy valaki hiába indul el testileg jó irányba, ha mentálisan nincs rendben, az visszahúzza. Ez ugyan már nem dietetikai kompetencia – de a két területnek szorosan, szorosabban össze kellene kapcsolódnia.
Vannak egyébként ígéretes fejlesztések is. Ilyen például az Okos Doboz, amely digitális tananyagokat, animációkat és feladatokat kínál alsó tagozattól középiskoláig teljesen ingyenesen, és itt az egészségtannal, táplálkozással kapcsolatos tudás is bővíthető – játékos módon.
Ám hiába a jó tartalom, ha az nem jut el az emberekhez. Ma már nem elég egy Facebook-oldal, meg kell nézni, kit követnek a célcsoportok, milyen platformokon mozognak, milyen nyelvet beszélnek – és ezekhez kell igazítani az üzeneteket. Ehhez azonban a nagyobb elérés érdekében legtöbbször már profi kampánytervezés, marketinges csapat, és rengeteg pénz szükséges.
A The Longevity Hub szakértőjeként mit gondolsz, van esély valóban hatékonyan fellépni a kuruzslók ellen?
Én hiszek benne, hogy van. A The Longevity Hub-nál adott egy erős szakértői bázis, egy világos értékrend és a jól kiépített kommunikációs csatornák. Ezek olyan alapok, amikre lehet és kell is építeni.
A következő lépés az, hogy felerősítsük a hangunkat, és láthatóbbá tegyük azokat az üzeneteket, amelyek valóban az egészségmegőrzést, nem pedig a gyors sikert célozzák.
A kuruzslók gyors megoldásokat árulnak, mi viszont valódi, tudományosan is megalapozott, fenntartható válaszokat adunk – ez a különbség, amit egyre több ember fog felismerni, ha elégszer hallja a valódi, szakmailag hiteles hangokat.
A The Longevity Hub – magyar ökoszisztéma küldetéséről és további tagjairól ide kattintva olvashatsz többet.
A cikk termékmegjelenítést tartalmaz.
Szerző: Jean Orsolya
(Kiemelt kép: Schmidt Judit dietetikus)
