Dr. Hegedűs Beáta esztétikai orvos, menopauza-menedzser, a The Longevity Hub szakértője maga is megtapasztalta azt, hogy milyen kiszolgáltatottá tehet egy nőt a menopauza – és azt is, hogy mennyire hiányzik ma még a valódi, rendszerszintű segítség. A doktornővel az öregedést és a változókort övező tabukról, a testi-lelki változásokról és az általa létrehozott multidiszciplináris központról beszélgettünk, ahol mindenki azon dolgozik, hogy a hozzájuk fordulók a kérdéseikre választ, a problémáikra megoldást kapjanak, és soha ne érezzék magukat egyedül.
Magyarországon jelenleg erőteljesen érvényesül a fiatalságkultusz, gyakran tapasztalhatók túlkapások az esztétikai beavatkozások területén – mind a páciensek, mind a szakemberek oldaláról. Ön hogyan látja ezt a jelenséget?
Itthon most különösen erősen érzékelhető a „mindenáron fiatal maradni” szemlélet. A nők esetében azonban ez sokszor nem belső igény, hanem egy társadalmi nyomás következménye: 40 éves kor fölött ugyanis sokszor már nem tekintik őket igazi nőnek, láthatatlanná válnának társadalmilag és – a hatalmas tapasztalat és tudás ellenére – szakmailag is. Sokan ezért nyúlnak akár drasztikus módszerekhez is, abban a reményben, hogy egy fiatalosabb külsővel visszaszerezhetik korábbi pozíciójukat, és újra értékesnek érezhetik magukat. Pedig a 40 feletti nők nemcsak a tudásuk és a tapasztalatuk miatt értékesek, hanem jelentős gazdasági erőt, fizetőképes fogyasztói réteget is képviselnek. Ugyanakkor olyan, mintha a társadalom még mindig nem akarna róluk és a problémáikról tudomást venni.
A menopauza például még mindig tabunak számít, pedig nagyon is valós jelenség, amit sokszor a munkahelyeken is figyelmen kívül hagynak. A nagyvállalatoknál dolgozó klienseim gyakran számolnak be arról, hogy hiába teljesítenek átlagon felül, hiába az emberi, szakmai tapasztalat, mégis ebben az életszakaszban szinte törvényszerűen „leértékelődnek”, a problémáikkal együtt. A menopauza a nők 70%-át komolyan érinti: fáradékonyabbak lesznek, alvásproblémákkal és gyakori hangulatingadozással, hőhullámokkal küzdenek. Ezeket nem kellene figyelmen kívül hagyni, hanem támogatni őket ebben az átmeneti időszakban. Mert az érték, amit addigra felhalmoztak – szakmailag és emberileg – nem szabadna, hogy veszendőbe menjen.
Alapvető lenne az is, hogy ne csak a fiatalok, de a különböző korosztályok is megjelenjenek a vizuális kommunikációban. Már csak a hitelesség miatt is.
A megoldás az lenne, ha visszatérnénk a realitásokhoz, és a korosztályos szemléletet újra beépítenénk a médiába, a marketingbe, és a társadalmi diskurzusba is.
Van már ugyan némi elmozdulás: látni 45-50 éves nőket a képernyőn, de még mindig hosszú út áll előttünk, míg eljutunk odáig, hogy egy középkorú nő magától értetődően jelen lehessen a szakmai felkészültsége és alkalmassága okán bármelyik szférában, kortól és nemtől függetlenül.
Vannak kezdeményezések arra vonatkozóan is, hogy akár 60 éves vagy annál idősebb nőket neves magazinok címlapjára tegyenek, de még ezek is sokszor félrecsúsznak, mert a képeket gyakran teljesen leretusálják, és ez szerintem épp az ellenkező hatást váltja ki.
Teljesen egyetértek, és a saját szakmámból kiindulva azt mondhatom, hogy nem szabadna, hogy ez legyen az irány. Mindenki keresztülmegy az öregedés folyamatán, de általában lélekben sokkal fiatalabbnak érezzük magunkat, mint amit a tükör mutat. Ezt a kettősséget pedig meg kell tanulni feldolgozni és végül elfogadni, de ez nem megy egyik napról a másikra.
A lényeg az, hogy idővel el kell jutni egy olyan tudatossági szintre, amikor már nem az a cél, hogy visszatekerjük az időt 10-20 évvel. Sokkal inkább arra kellene törekednünk, hogy az adott életkorból hozzuk ki a maximumot.
Én most 52 leszek, és a legjobb formámban vagyok, azok között a keretek között, amit ez a kor enged és szerintem ez a valódi cél.
Nem az, hogy azt mondják: „úgy nézel ki, mint egy harmincas”, mert bár ez tűnhet bóknak, valójában lehet egy torz elvárás is.
dr. Hegedűs Beáta
Mikor és milyen módszerekkel, eszközökkel kezdett el dolgozni azon, hogy visszataláljon a belső egyensúlyhoz?
Nálam ez egyértelműen magánéleti válságok hatására indult el. Persze nem kell feltétlenül krízishelyzet ahhoz, hogy az ember elkezdjen befelé figyelni, de nekem ez volt a katalizátor. Elkezdtem olyan könyveket olvasni, amik az önismeretről, a belső egyensúlyról szólnak. Olyan kérdésekre kerestem a választ, mint, hogy „ki is vagyok én valójában; mi az én szerepem, célom ebben az életben”. Végül rájöttem, hogy nekem az önértékelésemmel van dolgom. Meg kellett tanulnom elfogadni magam abban az életkorban és állapotban, ahol éppen tartok, és elengedni azt a szokást, hogy folyamatosan másokhoz vagy a régi énemhez hasonlítgassam magam. Hajlamosak vagyunk arra, hogy először a hibákat vegyük észre, pedig ha megtanuljuk felismerni, mi a jó abban, amiben éppen vagyunk, beindul egy pozitív spirál:
nem azt hajszoljuk, ami már elmúlt, hanem megéljük azt, ami van.
Sosem tudhatjuk, meddig élünk, lehet, hogy előttünk van még 30-40 év és akkor csak rajtunk múlik, hogy azt milyen tudatossággal és testi-lelki minőségben éljük meg.
Az utóbbi években kiemelten foglalkozik a menopauza kérdéskörével. Személyes indíttatásból?
Az ember sokáig nem akar tudomást venni arról, hogy a teste öregszik. Én sem vettem észre, hogy már jó ideje premenopauzában vagyok, és amikor átléptem a menopauzába, azt sem akartam igazán elfogadni. A testem jelezte, hogy valami nincs rendben, de én folyton másra fogtam: a túl sok munkára, a stresszre, a fáradtságra. Megszűnt a menstruációm, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, aztán később, amikor oszteopéniát (csökkent csontsűrűséget) állapítottak meg nálam, valamint lecsökkent a D-vitamin- és az ösztrogénszintem, majd ezek hatására jöttek a hangulatingadozások továbbá az alvászavarok, és akkor már nem hagyhattam figyelmen kívül a jeleket. Azt gondoltam, a nőgyógyászom majd átsegít ezen az időszakon. De tévedtem. Amikor elmentem hozzá mindössze annyit mondott: csináltassak két laborvizsgálatot, a recept meg ott lesz a felhőben. Teljesen tanácstalan voltam, hogy kitől kérhetnék segítséget, megfelelő információt és hogy kihez forduljak: endokrinológushoz, esetleg pszichológushoz? Ekkor ébredtem rá: itthon még nincs kiépített rendszer, a menopauzában lévő nőkről senki nem gondoskodik.
Ez a felismerés vezetett a PrimeAge program létrehozásához?
Egyrészt a személyes tapasztalat, másrészt egy londoni esztétikai kongresszus – amelynek a fő témája az esztétika volt, kifejezetten a menopauzára fókuszálva – adta az ötletet. Ott hallottam először a menopauza-menedzsment kifejezést. Hazatérve eldöntöttem, hogy én ezt szeretném megtanulni és Magyarországon meghonosítani: egy olyan komplex, multidiszciplináris központot álmodtam meg, ahol nőgyógyász, endokrinológus, dietetikus, esztétikai orvos és mentálhigiénés szakember közösen dolgozik azon, hogy a nők soha ne érezzék magukat egyedül – ahol minden kérdésükre választ és minden problémájukra megoldást kapnak. Így született meg a PrimeAge: egy olyan támogató klinika, ahol kézen fogjuk a hozzánk forduló nőket, és végigkísérjük őket ezen az úton. Ezzel párhuzamosan tudatos közösségépítésbe is kezdtünk, azzal a szándékkal, hogy legyen egy biztonságos tér, ahol nyíltan, őszintén lehet beszélni mindarról, amit sokan még ma is tabuként kezelnek. Nem könnyű, hiszen az elutasítás és a hallgatás a mai napig erősen jelen van a társadalomban. Mégis hisszük, hogy a párbeszéd és az őszinte kommunikáció képes fokozatosan lebontani azokat a falakat, amelyek a menopauza témáját mindmáig körülveszik.
Éppen ezért csatlakoztam a The Longevity Hubhoz is: hiszem, hogy a hazai egészségkultúrában szükség van olyan inspiráló, értékalapú és előremutató közösségekre, amelyek valóban az emberek hosszú távú egészségét és jóllétét szolgálják. Úgy érzem, hogy itt hasonló szemléletű szakemberekkel együtt még többet tehetünk a változásért.
dr. Hegedűs Beáta
Esztétikai orvosként miben látja a menopauza legnagyobb kihívásait?
Sok nő 45–50 évesen úgy kerül hozzám, hogy korábban semmilyen bőrminőség-javító kezelést nem vett igénybe, gyakran még kozmetikushoz sem járt rendszeresen. Sokan azt gondolják, hogy a botox vagy néhány hyaluronsavas töltés majd mindent megold, ám ez nem ilyen egyszerű, az öregedés folyamata ugyanis összetett: az arc minden rétegét érinti. Nemcsak a bőr változik, hanem a csontstruktúra is – az ösztrogénszint csökkenése miatt átalakul az állív, az arcforma, mélyül a szemüreg, a zsírdepók sorvadnak. Az a trend, hogy túlkompenzáljuk az arcot töltésekkel, már a múlté, mivel mesterséges és aránytalan eredményt ad. Sokan érkeznek hozzám úgy, hogy a középarc már-már szétfeszül, miközben az állív lóg, mert a bőrminőség nem kapott előtte megfelelő figyelmet. Ezért én legkésőbb 35–40 éves kortól javaslom a kollagénindukciót: a mikrotűs, a skinboosterrel vagy kollagéninduktor anyagokkal történő kezeléseket, a szálazást, amelyek természetes módon képesek visszaadni a volumen egy részét, miközben a bőrminőséget is javítják. Emellett már újabb típusú anyagokat is használunk, amelyek a laterális (oldalsó) zsírszövetek visszaépítését célozzák – így adva természetes, finom lifting hatást. Ezeknek a kezeléseknek hosszú távon van igazán jelentősége, mert a menopauza alatt, amikor beüt a hormonhiány, a kollagén- és elasztinállományunknak akár 20-30%-át is elveszíthetjük, így nem mindegy milyen alapról indulunk. Olyan ez, mint egy bankbetét:
amit befektetünk, az hosszú távon kamatosan megtérül, vagyis ha korábban gondoskodtunk arról, hogy a bőrünk jó állapotban maradjon, akkor később nem lesz olyan drasztikus a veszteség.
Ha azonban elhanyagoljuk, onnantól kezdve már sokszor csak a sebészeti beavatkozás marad, mert a nem-invazív módszerek hatékonysága korlátozottá válik.
A másik kulcsfontosságú tényező a megfelelő otthoni bőrápolási rutin kialakítása. 35–40 éves kortól minden nőnek tisztában kell lennie azzal, hogy saját bőrtípusához és aktuális bőrállapotához milyen napi és heti szintű ápolási protokoll illeszkedik. A különböző életszakaszok eltérő bőrigényeket hoznak. Például a retinol fiatalabb korban hatékonyan alkalmazható – az irritatív, bőrszárazságot okozó és fényérzékenyítő mellékhatás profilja miatt – a sejtciklus gyorsítására és a kollagéntermelés serkentésére, de a menopauza idején – amikor a bőr barrierfunkciója gyengül, a hidratációs képesség drasztikusan csökken – már körültekintőbb használatot igényel. Ebben az életszakaszban finomabban hangolt, célzott hatóanyagokra van szükség: barriererősítő lipidkomplexekre, regeneráló peptidekre, nyugtató antioxidánsokra és olyan formulákra, amelyek egyszerre támogatják a bőr strukturális integritását és javítják a komfortérzetet.
Esztétikai orvosként azt is tapasztalom, hogy hajlamosak vagyunk kizárólag az arcra koncentrálni, miközben a hormonális változások hatása, az öregedés az egész testfelületen megmutatkozik, ezért elengedhetetlen, hogy a napi rutinunk részévé váljon a testtudatos bőrápolás is. Érdemes például illatanyagmentes, enyhén savas pH-jú tusfürdőt választani, amely nem bontja meg a bőr védőrétegét, és rendszeresen alkalmazni olyan testápolókat, amelyek segítenek visszaépíteni a lipidréteget és tartósan hidratálják a bőrt.
dr. Hegedűs Beáta
Sokan elfeledkeznek arról, hogy az esztétikai kezelések önmagukban nem elegendőek. A külső ápolás mellett a táplálkozás, az életmód is alapvető fontosságú.
A táplálkozás az egyik legfontosabb, mégis gyakran alulértékelt alappillére a menopauza kezelésének. Ebben az életszakaszban az egész anyagcsere- és hormonrendszer, valamint a sejtszintű működés is átalakul, ezért kiemelten fontos például a fehérjebevitel növelése, hiszen a megfelelő mennyiségű és minőségű fehérje elengedhetetlen a bőr regenerációjához, az izomtömeg megőrzéséhez és a hormonális egyensúly fenntartásához. Ugyanez igaz az omega-3 zsírsavak rendszeres bevitelére, valamint a vitamin- és ásványianyag-ellátottság optimalizálására is.
Sok nő úgy gondolja, hogy ha nincsenek klasszikus tünetei – például hőhullám vagy libidócsökkenés –, akkor „szerencsésen átesett” a menopauzán. Pedig a valós, szervi hatások attól még ott vannak, csak gyakran csendben zajlanak, és hosszú távon, kumulatívan jelentkeznek. A női szervezetben mintegy 300 különböző ösztrogénreceptor található, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden szervrendszer érzékenyen reagál az ösztrogénszint csökkenésére: a háttérben fokozódik a neurodegeneratív betegségek – például a korai demencia kockázata, nő a szív- és érrendszeri betegségek előfordulása, a csontritkulás, a 2-es típusú cukorbetegség és bizonyos daganatos betegségek – például a vastagbélrák – kialakulásának esélye.
A táplálkozás tehát nem pusztán esztétikai kérdés, hanem preventív eszköz a hosszú távú egészségmegőrzésben.
A megfelelő étrend segíthet csökkenteni a gyulladásos folyamatokat, stabilizálni a vércukorszintet, és megelőzni az emelkedő koleszterinszintet, ami gyakran a menopauzával együtt jelenik meg, még kiegyensúlyozott táplálkozás mellett is.
Szerencsére ma már elérhetők olyan genetikai és epigenetikai vizsgálatok, amelyek képet adnak a biológiai életkorról, valamint a különféle egészségügyi kockázatokról. Ezek lehetővé teszik a valóban személyre szabott, megelőző szemléletű életmódprogramok kialakítását. Mi, akik már benne vagyunk ebben az életszakaszban, inkább arra törekszünk, hogy megtartsuk az elért állapotot. Viszont a jövő generációinak tekintetében a medicina legfontosabb feladata az edukáció, hogy ne csak akkor kezdjenek el foglalkozni a hormonális egyensúlyukkal, amikor már baj van – hanem időben, megelőző módon és tudatosan.
A cikk termékmegjelenítést tartalmaz.
Szerző: Jean Orsolya
(Kiemelt kép: dr. Hegedűs Beáta)
