A női egészség szempontjából a bél- és hüvelymikrobiom közötti kapcsolat meghatározó jelentőségű: nemcsak az általános jóllétet, az intimegészséget befolyásolja, de hatással van a termékenységre, a várandósság kimenetelére, sőt, a születendő baba vitalitására is. Dr. Krasznai István szülész-nőgyógyásszal a bél- és a hüvelymikrobiom állapotát meghatározó tényezőkről, azok összefüggéseiről és a női egészségre gyakorolt jelentős hatásairól beszélgettünk.
Milyen kapcsolat van az emésztőrendszeri és a hüvelyi mikrobiom között és azok hogyan hatnak egymásra?
A bél- és hüvelymikrobiom szoros funkcionális kapcsolatban áll egymással. Már az újszülött első bakteriális találkozásai során is megfigyelhető, hogy a hüvelyflóra részben a bélflóra törzseiből épül fel. Felnőttkorban pedig az anatómiai közelség – a végbél és a hüvely közti rövid távolság – lehetővé teszi, hogy a bélbaktériumok könnyen kolonizálják a hüvelyt.
Ez a kapcsolat azonban nemcsak mikrobiális átjárhatóságot jelent, hanem a két rendszer közötti biológiai kölcsönhatásokat is.
A bélflóra egyensúlyának felborulása közvetlen hatással lehet a hüvelyi mikrobiom összetételére is, csökkentve a természetes védekezőképességet. Ezért hüvelyi fertőzések esetén nem elegendő kizárólag helyi kezeléssel beavatkozni, a hosszú távú sikerhez legalább ilyen fontos a bélmikrobiom regenerálása, valamint az egész szervezet immunológiai támogatása is.
Milyen szerepe van a hüvelyi mikrobiomnak az általános női egészség szempontjából?
A hüvely a női test egyik legérzékenyebb területe. Míg az emberi test legtöbb szövetének pH-értéke enyhén lúgos, addig a hüvely esetében a normál működéshez tartósan savas pH szükséges, amit bármilyen testi vagy immunológiai megingás – akár egy enyhe gyulladás, stressz vagy hormonális változás – is könnyen felboríthat, ezért nem ritka, hogy a szervezetben zajló zavarok első jelei éppen a hüvelyben jelentkeznek. A hüvelyflóra egyensúlyának felborulása szinte mindig valamilyen háttérben meghúzódó testi vagy pszichés tényezőre utal, ezért helyreállítása minden esetben komplex megközelítési módot igényel.
Hogyan változik meg a hüvely mikrobiomja a nők különböző életciklusaiban, illetve a várandósság alatt, és ennek milyen hatása van a magzat egészségére?
A hüvely pH-értéke életkortól függően változik. Csecsemő- és kisgyermekkorban a hüvelyhám még vékony, az ösztrogénszint elhanyagolható, tejsavbaktériumok nincsenek dominánsan jelen – így a hüvely pH-ja sem savas. A pubertás kezdetén az ösztrogénszint emelkedni kezd, melynek hatására a hüvelyhám megvastagszik, a sejtek glikogént termelnek, amelyet a hüvely természetes mikroflóráját alkotó Lactobacillusok fermentálnak, aminek eredményeképp tejsav keletkezik – ez biztosítja a savas, 3,5–4,5 közötti pH-t. A változókor után az ösztrogénszint, a Lactobacillusok száma ismét jelentősen lecsökken. Ennek következtében a hüvelyhám elvékonyodik és a hüvely elveszíti savas pH-ját. Ez magyarázza, hogy a posztmenopauzában lévő nők gyakran tapasztalnak hüvelyszárazságot és irritációt.
A várandósság idején a hüvelyi mikrobiom egyensúlya különösen nagy jelentőséggel bír. A Lactobacillus nemzetségbe tartozó baktériumok dominanciája ebben az időszakban is alapvető, mivel fenntartják a hüvely savas pH-ját, ezáltal gátolják a kórokozók elszaporodását és támogatják az egészséges hüvelyi környezetet.
Kép forrása: Prostock-studio
A nők hüvelyi mikrobiomja egyénenként eltérő összetételű, amit szakmai körökben „közösségi típusnak” (community state type – CST) neveznek. Jelenlegi tudásunk szerint öt ilyen típus létezik és a domináns baktériumtörzs – az úgynevezett laktobacillus-dominancia – alapvetően meghatározza, hogy az adott nő mennyire hajlamos hüvelyi fertőzésekre. A különböző mikrobiomtípusok eltérő stabilitásúak: vannak, amelyek erőteljesebb védelmet nyújtanak, kevésbé érzékenyek a külső hatásokra, míg mások könnyebben kibillenhetnek az egyensúlyi állapotból, így ezekhez gyakrabban társulhatnak fertőzések. Várandósság során, ha a Lactobacillus-dominancia megbomlik, az jelentős kockázatot jelenthet az anya és a magzat számára is. Ilyen esetekben a hüvelyben patogén baktériumok szaporodhatnak el, amelyek akár a magzatburkot is károsító enzimeket termelnek.
Ez pedig koraszüléshez vagy egyéb várandóssági komplikációkhoz vezethet.
Ezért is nagyon fontos, hogy a várandósság alatt minden hüvelyi panaszt komolyan vegyünk, és szükség esetén kezeljünk.
A baba mikrobiomja szempontjából a szülés módjának van hatalmas jelentősége. Természetes szülés során a csecsemő áthalad a hüvelyen, ahol elsőként találkozik az anya hüvelyi és bélflórájának baktériumaival. Ez az első „bakteriális fürdő” meghatározza a baba bélmikrobiomjának alapjait, és hozzájárul az immunrendszer fejlődéséhez. Ezzel szemben császármetszésnél az újszülött gyakran kórházi, bőrön lévő vagy légúti baktériumokkal kolonizálódik először, melyek teljesen eltérnek a természetes szülés során szerzett mikroorganizmusoktól.
A tudományos adatok szerint ezzel magyarázható, hogy a császárral született babák között valamivel magasabb az allergiák, autoimmun betegségek és anyagcserezavarok előfordulása.
Ez a felismerés vezetett ahhoz a gyakorlathoz, amelyet „vaginal seedingnek” neveznek. Ennek során, ha az anya előre kéri, akkor a császármetszést követően steril gézlapot helyeznek a hüvelyébe, majd ezzel a gézlappal – természetesen steril körülmények között – áttörlik az újszülöttet, beleértve a szájnyílást is. Ezáltal az anyai hüvelyflóra – legalább részben – mégis kolonizálhatja a baba szervezetét, hasonlóan a természetes szüléshez.
Hogyan befolyásolja a teherbeesés esélyeit a hüvelyi és az emésztőrendszeri mikrobiom?
A mikrobiom – különösen a bél- és a hüvelyflóra – egyensúlya komoly hatással van a termékenységre. Meddőségi problémákkal küzdő nőknél gyakran találkozunk immunológiai eredetű eltérésekkel, és mivel az immunrendszerünk mintegy 80%-a a béltraktushoz kötődik, a bélmikrobiom állapota alapvetően befolyásolja az egész szervezet immunműködését, így a reproduktív rendszert is. A bélrendszeri egyensúlyzavar – például a dysbiosis – közvetett módon a hüvelyi mikroflórát is kibillentheti.
Ez pedig ronthatja a hüvelyi környezetet és bizonyítottan csökkentheti a fogamzóképességet.
Ezen kívül fontos a ciklikus változások ismerete is, a hüvely pH-ja ugyanis nem állandó: a ciklus első felében, amikor az ösztrogénszint emelkedik, a hüvelyhám megvastagszik, és glikogénnel telítődik, így a hüvely savasabbá válik – ez a közeg pedig ideális a fogantatás szempontjából is. A hüvely pH-ja a középidő környékén, ovuláció idején a legoptimálisabb, míg a ciklus második felében, a pH lúgosabb irányba tolódása miatt már nem az. Ez a hormonális-mikrobiális együttműködés különösen érzékeny rendszer – ha bármelyik elem kibillen, az már önmagában is csökkentheti a fogamzás esélyét.
Térjünk rá a meddőség kérdésére is kicsit: milyen szerepe van ebben a hüvelyi, illetve méhnyálkahártya-mikrobiomnak?
Ha egy nő szervezetében nem termelődik elegendő ösztrogén, vagy felborul a hüvelyi mikrobiom egyensúlya, akkor nem tud kialakulni az ideális, savas hüvelyi pH. Ez viszont több szinten is hátráltathatja a megtermékenyülést. Az egyik ilyen következmény, hogy a méhnyaknyák nem tud megfelelően fellazulni. A termékeny időszakban, ovuláció körül ez a nyák „kapuként” működik: ha megfelelő a hormonális háttér és a mikrobiális környezet, akkor áteresztővé válik a spermiumok számára. Ha azonban a hüvelyi környezet nincs rendben – például nem elég savas –, akkor a nyakcsatorna nyákja sűrű marad, és a spermiumok egyszerűen nem tudnak átjutni rajta. Ma már léteznek olyan korszerű, génszekvenáláson alapuló mikrobiom-vizsgálatok, amelyek lehetővé teszik, hogy pontosan feltérképezzük, milyen baktériumtörzsek vannak jelen a hüvelyben vagy akár a méhnyálkahártyán.
Az utóbbi évek kutatásai egyértelműen kimutatták, hogy a méhnyálkahártya mikrobiomjának összetétele szintén hatással lehet a beágyazódás sikerességére. Éppen ezért vált egyre több vezető közép-európai meddőségi központban rutinszerű gyakorlattá a hüvelyi és méhnyálkahártya-mikrobiom vizsgálata a lombikkezelés megkezdése előtt.
Amennyiben a beültetés mikrobiomvizsgálat és annak alapján történő helyreállítás nélkül zajlik, a sikeres várandósságok aránya átlagosan mindössze 24–25% körül alakul. Ezzel szemben, ha előzetesen célzott mikrobiomterápia is történik, a sikerességi arány akár 60% fölé is emelkedhet. A megfelelő bakteriális környezet nemcsak a teherbeesést támogatja, de elősegíti az embrió beágyazódását és hozzájárul a várandósság fenntartásához is.
Kép forrása: Miljan Zivkovic
Hogyan tudjuk mi magunk befolyásolni a mikrobiom-egyensúlyt?
A hüvelyi mikrobiom egyensúlyát számos tényező befolyásolja. A belső tényezők közé tartoznak azok a biológiai adottságok – mint például a hormonális ciklus vagy a Lactobacillus-dominancia – amelyeket nem tudunk közvetlenül szabályozni. A belső kockázati tényezők sorába illeszkednek a krónikus betegségek, például a cukorbetegség vagy az autoimmun betegségek, amelyek szintén felboríthatják a hüvely természetes védelmi rendszerét. A külső, akaratlagosan befolyásolható tényezők közül az egyik legjelentősebb az antibiotikumok használata. Az antibiotikumok a kórokozó baktériumokon kívül sajnos a jótékony baktériumokat is elpusztítják és hatásuk nem korlátozódik arra a területre, ahol a problémát kezeljük. Ezért minden egyes antibiotikumkúra esetén különösen fontos, hogy a kezeléssel egyidejűleg probiotikumokat is szedjünk – nemcsak szájon át, hanem lehetőség szerint hüvelyi úton is alkalmazva –, hogy a bél- és hüvelyflóra minél kevésbé károsodjon. A prebiotikumok – például az inulin – szintén lényegesek, mivel „táplálják” a jótékony baktériumokat, így elősegítik azok szaporodását.
A stresszkezelés ugyancsak kulcsfontosságú a mikrobiom egyensúlyának fenntartása szempontjából. Majmoknál végeztek olyan kutatásokat, ahol a vemhesség középső szakaszában stresszhelyzetnek tették ki az állatokat. Ennek hatására jelentősen megváltozott a bélmikrobiomuk összetétele, és ez közvetve az újszülött majmok immunrendszerére is negatívan hatott. Embernél is hasonló mechanizmus feltételezhető: a tartós stressz a várandósság alatt negatívan befolyásolhatja a magzat fejlődését, és később megnövekedett hajlamot okozhat bizonyos betegségekre, például IBS-re (irritábilis bélszindrómára) vagy más immunrendszeri problémákra.
Érdemes kerülni a dohányzást és a rendszeres alkoholfogyasztás, mert ezek negatívan befolyásolják a bél- és hüvelyflórát. Mindemellett a táplálkozás sem elhanyagolható tényező.
A rostszegény, finomított cukrokban gazdag étrend nemcsak a bélflórára, hanem a hüvely mikrobiomjára is negatív hatással van. A mikrobiom állapota nem elszigetelt jelenség, az szorosan összefügg az immunrendszer, a hormonális egyensúly és az általános egészségi állapot működésével.
Éppen ezért én már évek óta a holisztikus, ok-okozati összefüggésekre épülő, komplex megközelítést követem a mindennapi gyakorlatomban, és örömmel látom, hogy a tudományos közösség is egyre inkább ebbe az irányba mozdul el.
Szerző: Jean Orsolya
(Kiemelt kép: Dr. Krasznai István)
