A modern világban a futás sokak számára teljesítmény, számok és elvárások kérdése. Zobák Gábor – Futószakáll – története azonban egészen másról szól. Számára a futás nem menekülés, hanem visszatalálás: önmagához, a testéhez, a belső ritmusához. Egy olyan eszköz, amely megtanít türelemre, határhúzásra, tudatos jelenlétre – és végső soron egy fenntartható, hosszú távon is működő életminőségre.
Ebben az interjúban egy olyan sportoló és gondolkodó világába nyerünk betekintést, aki negyven felett már nem rekordokat hajszol, hanem stabilitást épít. Aki tudatosan választja az egyensúlyt az optimalizálás helyett, a következetességet a túlhajtás helyett, és a belső biztonságot a külső visszaigazolások helyett. Zobák Gábor őszintén beszél arról, hogyan válik a futás életszemléletté, miként tanít meg jól bánni az energiával, és hogyan lehet a mozgás a longevity egyik legfontosabb pillére – túl a trendeken és a felszínes ígéreteken.
Ha le kellene írnod, mit adott neked a futás emberileg – nem fizikailag –, mi lenne az?
A futás sok olyan dolgot adott nekem, amiért életem végéig hálás leszek. Megtanított a türelemre: elfogadni, hogy nem minden azonnal történik meg, és hogy a fejlődés sokszor láthatatlan és csendes folyamat. Megtanított a határaimat érezni és tisztelni. Hogy figyeljek a jelzésekre, mikor kell még futni és mikor kell megállni.
Segített kapcsolódni a testemhez, megtanultam bízni benne, és figyelni rá, nem csak használni. A futás közben rájöttem, hogy nem kell mindig bizonyítanom, elég, ha hű maradok ahhoz, amit érzek.
Adott egy nagyon mély önbizalmat: nem azt, hogy mindent meg tudok csinálni, hanem azt, hogy akkor is rendben vagyok, ha nem.
Emlékszel arra a pontra az életedben, amikor a futás már nem teljesítményről, hanem belső egyensúlyról kezdett szólni?
Napra pontosan nem emlékszem, ez inkább egy hosszabb folyamat része volt. Tudatosult bennem az , hogy 40 felett már nem tudok úgy gyorsulni, nem tudom olyan intenzíven elvégezni a feladatokat, mint fiatal koromban, de arra nagyon is tudok hatni, hogy például ezt a mostani állóképességet, immunrendszert és jó mentális egészséget a lehető leghosszabb ideig fenn tudjam tartani. A teljesítménykényszert átvette a hosszú távú egészségre való fókuszálás és megjelent nálam egy újfajta szabadság, amikor nincs bűntudatod, mert kimarad egy edzés, amikor nem pánikolsz azon, mert rosszabb lett egy edzésed. Legbelül is megváltoztam. Jóba lettem önmagaddal és a testemmel, amit mások is látnak nap, mint nap. Kialakult nálam egy egyensúly és ennek köszönhetően a sérülések és a visszaesések is elkerülnek.
Ez a fajta gondolkodás és a futás keretet adott a napjaimnak.
A hosszútávfutás türelemre tanít. Hogyan jelent meg ez a szemlélet az életed más területein?
Számtalan ponton például nem siettetem sem a döntéseket, sem az eredményeket, mert ma már tudom, hogy a valódi fejlődés időigényes. A munkámban is türelmesebbé váltam: inkább lépésről lépésre haladok, mint hogy gyors és törékeny megoldásokat keressek.
Megtanultam együtt élni a hullámvölgyekkel és megtanultam, hogy az életben vannak könnyebb és nehezebb szakaszok.
Szerinted miért vonz ma ennyi embert a futás – menekülés ez, vagy inkább visszatalálás önmagukhoz?
Inkább a visszatalálást önmagunkhoz mondanám. Talán azért vonz ennyi embert a futás, mert egyszerre több mindent ad: szabadságot, kihívást, fejlődést, nyugalmat és önazonosságot. A mai pörgős és zajos világban a futás az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy lecsendesedjünk. Én azt szoktam mondani, hogy nem futni megyek, hanem randizni önmagammal.
Mit tanított neked a tested az évek során arról, hogy hol vannak a határok, és mikor kell megállni?
Fiatalabb koromban azt gondoltam, hogy nincsenek határok. Nem figyeltem a testem jelzéseire, az edzések után nem pihentem eleget és azt hittem mindent tökéletesen csinálok. Sokszor volt, hogy többet edzettem, mint kellett volna és nem értettem mi a baj, amikor fáradt és kimerült voltam. Idővel, ahogy egyre rutinosabb lettem és egyre többet olvastam a regenerációról és az egészséges életmódról rájöttem, hogy addig baromira elhanyagoltam a testem jelzéseit.
Azóta az egyik legjobb barátom a testem. Megtanított az alázatra. Napi szinten próbálok figyelni a jelzéseire.
Ma már nem bizonyítani szeretnék a testemnek, hanem hosszú távon számítani rá és szerintem ez a legfontosabb!
A longevity szemlélet nem a határok feszegetéséről, hanem a fenntarthatóságról szól. Hogyan néz ki nálad az „elég” fogalma edzésben és életmódban?
Nálam az “elég” nem egy kilométerszám vagy egy célidő. Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy érzés, egy állapot. Az edzéseim többsége könnyű futásból áll alacsony pulzuson és mindig úgy próbálom befejezni az aznapi futást, hogy maradjon még energiám a nap hátralévő részére is. A célom, hogy évtizedek múlva is örömmel vegyem fel a futócipőmet és induljak el futni.
Az életmódomban az “elég” a jó alvásban, egészséges étkezésekben, lelassulásban és a tudatos pihenésekben jelenik meg.
Ezeket én is folyamatosan tanulom, mert még nem tökéletesek. Nem törekszem az állandó optimalizálásra, inkább az egyensúlyra koncentrálok.
Mit gondolsz, mi a különbség aközött, amikor valaki egészségesnek látszik, és amikor valóban jól van a testében és a fejében?
Ez egy nagyon jó kérdés! Azt gondolom, hogy egészségesnek látszani sokszor csak egy pillanatkép: szuper alak, jó laborértékek, mosolygós fényképek. Ezzel szemben a valódi jóllét belülről fakad: amikor a tested jól működik, örömet ad a mozgás, tiszták a gondolatok. Egészségesnek tűnni könnyű, jól lenni viszont tudatosság és belső egyensúly kérdése.
A futás során sok időt töltesz egyedül. Ez inkább elcsendesít, vagy gondolatokat indít el benned?
A futásaim során mindkettő jelen van. Sokszor van, hogy egy nehezebb nap után, amikor testileg még nagyon is rendben vagyok, de fejben már fáradt vagyok a futásom első kilométerein a légzésemre próbálok figyelni, ami lecsendesíti az elmémet. Ilyenkor nincsenek világmegváltó gondolataim, csak magamra figyelek és töltődöm.
Aztán van a másik véglet, amikor tele vagyok energiával és a futás alatt csak úgy jönnek az ötletek, megoldások a problémákra és a jövőbeli tervek.
Ezeknél a futásoknál, ha valaki belelátna a gondolataimba tuti elfáradna. Ilyenkor vagyok a legkreatívabb, ilyenkor a gondolataim szabadon áramlanak. A futás egyszerre elcsendesít és inspirál: tisztítja az elmét és egyszerre új gondolatokat, terveket és nézőpontokat hoz.
Volt-e olyan időszak, amikor a tested már ment volna, de a fejed nem – vagy fordítva? Mit tanultál ebből?
Volt ilyen időszak és sokat tanultam belőle. Előfordult, hogy testben rendben voltam. Ideális volt a pulzus, éjszaka jól aludtam, könnyűek voltak a lábaim , de a fejem nem akarta. Nem volt meg a kedv, a belső szándék és nem indultam útnak. Megtanultam, hogy ilyenkor nem kell kötelezően elmenni futni, mert ha a testileg és fejben nem vagyok rendben, akkor a futás se lesz számomra hasznos. Megtörtént ennek az ellenkezője is, amikor fejben nagyon friss és motivált voltam, viszont a testem fáradt volt, lassú volt a regenerációm. A vállamon ülő kisördög egyből mondta, hogy menjek hiszen én futó vagyok.
Azonban megtanultam, hogy a fegyelem nem azt jelenti, hogy semmibe veszem a testem jelzéseit, hanem azt, hogy meghallom a jeleket mielőtt sérülés vagy kiégés lesz belőle.
Most már bármikor simán ki tudok hagyni egy-egy edzést, ha érzem, hogy a testem és a fejem nincs egy hullámhosszon. Nincs lelkiismeret-furdalásom, mert tudom, hogy még rengeteg alkalmam lesz mozogni.
Mit üzensz azoknak, akik most kezdenének futni, de a saját korlátaik, múltjuk vagy félelmeik visszatartják őket?
Talán azt üzenném, hogy mindenki elkezdhet futni függetlenül a múltjától és félelmeitől. Nem kell gyorsnak lenni. Nem kell nagyon hosszúakat futni és ami a legfontosabb, hogy senkinek se kell bizonyítani. Adj magadnak először 10-15 percet. Kezdjél el sétálni, majd picit kocogni és ha úgy van nyugodtan állj meg. Ismételgesd újra és újra. Fokozatosan fog nőni az önbizalmad és az állóképességed.
A futás a fejlődésről szól, arról, hogy megismered önmagad.
Ha hosszú távon szeretnénk jól élni, szerinted mi fontosabb: a rendszeresség vagy az intenzitás?
Ha hosszú távú egészségről és jólétről beszélünk, akkor a rendszeresség fontosabb, mint az intenzitás. Az intenzitásának is természetesen fontos szerepe van: például a gyorsaság és erő fejlesztésében , de csak a rendszeresség mellett lehet valódi értéke.
Ma, ezen az életszakaszodon mit jelent számodra az erő: gyorsaságot, állóképességet – vagy belső stabilitást?
Mára az erő számomra leginkább belső stabilitást jelent.
Az erő ma azt jelenti, hogy képes vagyok kezelni a kihívásokat, meg tudom őrizni a nyugalmamat, motivált tudok maradni a hétköznapokban, bármikor nemet tudok mondani egy futásra, tudok lassítani, nem hasonlítom magam másokhoz és sokszor sok helyzetben tudatosan tudok dönteni.
(Főkép: Zobák Gábor)
Dr. Baucsek Katalin LL.M. – Longevity Magazin
A figyelemgazdaság nem mentség a hitelesség elvesztésére.
Nem akarok másnak látszani (mint, aki vagyok).
