Légiutas-kísérő, színésznő, hipnoterapeuta – Herbert Erika életében mindhárom hivatás meghatározó szerepet játszik. Első pillantásra talán semmi közös nincs bennük, ám az interjú végére pontosan kiderül, hogyan is kapcsolódnak egymással. Erikával többek között utazásairól, a közösség erejéről és a hipnoterápiában rejlő csodálatos lehetőségekről beszélgettünk.
Miért éppen Alaszka?
Herbert Erikának bár színésznőként és légiutas-kísérőként mindig is sokat utazott, az utazás önmagában sosem volt életcélja, sokkal inkább a benne rejlő lehetőségek vonzották:
„Ha jött egy lehetőség, én azt mondtam: miért ne? Hiszek abban, hogy amikor valami új érkezik az ember életébe és tapasztalást, fejlődést kínál, nem érdemes túl sokat hezitálni. Így lettem utaskísérő, és így vágtam bele abba is, hogy nemzetközi terepen is kipróbáljam magam színészként. Az utazásban elsősorban az vonzott, hogy új helyeket, embereket és kultúrákat ismerjek meg. Nem a luxus csábított, hanem maga az élmény – az, hogy úton legyek, lássak, tapasztaljak. Volt egy konkrét álmom is: a Miért éppen Alaszka? című sorozat olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy tudtam, nekem Alaszkát egyszer személyesen is látnom kell. Mikor eljutottam oda, az egészen különleges élményt jelentett: az érintetlen természet, a végtelen zöld, a kristálytiszta levegő teljesen lenyűgöztek és megérintett az az időtlenség is.”– meséli.
Erika bakancslistáján szerepelt Namíbia, Kambodzsa és Ázsia több országa is, ez a kontinens ugyanis különösen közel áll hozzá – a mai napig ámulatba ejti a Távol-Kelet hangulata és misztikuma. Ezekre a helyekre személyes látogatások keretében jutott el és ugyanígy vált valóra az az álma is, hogy felfedezze Új-Zélandot illetve a Karib-térséget.
Erika Afrikában is sok időt töltött: Etiópiától Namíbiáig, Zambián és Zimbabwén át több országot bejárt.
„Namíbiában több kisvárosba is ellátogattam a barátaimmal. Opuwo melletti kis faluban egy nagyon különleges élményben lehetett részem: helyi viseletbe öltöztettek és úgy vizsgálgattak, mintha lóvásáron lennék. Kiderült, hogy megtetszettem a törzsfőnöknek, de amikor elárultam, hány éves vagyok, teljesen elképedt – azt hitte, nem vagyok több 17-nél. Ezután egy nagy körbe ültünk a közösség tagjaival és a törzsfőnök anyja megérintett: ezzel a gesztussal fogadta el az érkezésem és engedett be maguk közé. Az ilyen és ehhez hasonló élmények tanítottak meg az évek során arra, mit jelent tisztelettel közeledni egy idegen kultúrához. A mai napig arra törekszem, hogy az utazásaim ne a turistalátványosságokról szóljanak, hanem a valóságot lássam – a helyieket, a mindennapi életüket, a szokásaikat.”
“Hiszem, hogy minél több kultúrát és embert ismersz meg, annál több leszel te magad is”
– mondja.
Erika Balin filmet is forgatott, egy angol–amerikai koprodukciót, amelyben nemcsak színészként, hanem producerként is részt vett. Mivel hosszabb időre költözött ki, úgy döntött, nem szállodában foglal szállást, hanem egy helyi családnál.
„Ez volt számomra a legautentikusabb módja annak, hogy igazán megismerjem a szigetet és az ott élő embereket. A házigazdám minden nap főzött rám, helyi ételekkel kényeztetett, és gyakorlatilag az idegenvezetőmmé is vált. A forgatás maga is emlékezetes volt – egyszerre volt különleges, improvizatív és néha kaotikus. Az ottani munkamorál egészen más, mint amit Európában megszoktunk: senki sem kapkod, nem idegeskedik. Volt például egy jelenetünk, amit egy pincehelyiségben vettünk fel. A füstgépünk elromlott, se javítani, se újat bérelni nem tudtunk az utolsó pillanatban. A helyi stáb azonban kreatív megoldással állt elő: vagy tizenöten lementek a pincébe, és cigarettafüsttel fújták tele, így oldották meg a kialakult helyzetet” – meséli.
Herbert Erika
Önhipnózistól a hipnoterápiáig
Erika gyerekkora óta rendkívül intuitív alkat, gyakran hagyatkozik a megérzéseire.
„Ezek az impulzusok a mai napig meghatározzák a döntéseimet, így választottam például lakást is. A hipnózissal először Indiában találkoztam, teljesen véletlenül. Egy sima test- és fejmasszázsra jelentkeztem be, de a kezelés közben valami egészen különös történt: regresszív állapotba kerültem. Mintha hirtelen két, egymással párhuzamos világba csöppentem volna. Feküdtem a masszázságyon, mégis azt éreztem, hogy Egyiptomban vagyok – körülöttem „szolgák” jártak, hatalmas korsókat cipeltek, én pedig képtelen voltam megszólalni. Mégis reagáltam a masszőr minden utasítására. Az élmény annyira meghatározó volt, hogy hetekig nem tudtam hová tenni. Végül egy indiai ismerősöm segített megérteni: amit átéltem, az egy regressziós hipnózis volt. Később, amikor erről meséltem egy barátomnak, ő ajánlotta Dr. Brian Weiss programját, aki a regressziós hipnoterápia egyik legismertebb alakja. Felvettem vele a kapcsolatot, elküldtem neki a történetemet, és rövid időn belül felvételt nyertem a new york-i kurzusára. A képzés elvégzése után Dubajban kezdtem el gyakorolni, főként ázsiai páciensekkel, akik rendkívül nyitottak az alternatív módszerekre. Majd amikor hazaköltöztem, elkezdtem hipnoterápiás foglalkozásokat tartani itthon is.”
A hipnoterápia segíthet a viselkedésminták és berögzült szokások megváltoztatásában – például ha valaki szeretne fogyni, vagy épp kényszeres evési mintákkal küzd.
A hipnózis ugyanis képes “átírni” azokat a tudatalatti programokat, amelyek újra meg újra visszarántják az embert ugyanabba a körbe.
Ez nem automatikus, hanem egy folyamat, mely az egyén együttműködését és gyakorlatot is igényel. A hipnoterápia a pszichoszomatikus problémák kezelésében is hatékony lehet, melyek hátterében gyakran lelki okok húzódnak meg, így például az alvászavarok vagy a krónikus migrén esetében, de a depresszió, szorongás, különböző neurotikus zavarok terápiás kezelésének kiegészítőjeként is nagyon eredményes.
„A hipnózis nem varázslat, hanem egy beszűkült tudatállapot, amelyben hozzáférünk a tudatalatti azon részéhez ami egy „külön tárolóhely” ahol a figyelem elérhetővé tesz rejtett tartalmakat – ahhoz a réteghez, ahol a mélyen rögzült emlékek, érzések és reflexek tárolódnak. Visszaviszünk például egy gyermekkori élményhez, amit átéltél – de nem az a cél, hogy azt megváltoztassuk, hanem az, hogy új értelmezést adjunk neki. Olyan ez, mintha egy új szoftvert írnál a régi helyett. Ezek az új belső programok szuggesztióval, ismétléssel beépülnek, és fokozatosan kiszorítják a régit. A változás pedig sokszor meglepően gyors és mélyreható.” – magyarázza Erika a hipnoterápia működési mechanizmusát.
Herbert Erika
Kapcsolódás, mozgás és önhipnózis a longevity jegyében
Az egészségtudatosság Erika mindennapjainak szerves része: nagyon figyel arra, mit eszik, mit ken a bőrére, mit visel.
„Igyekszem bio vagy természetes alapanyagokat használni, és olyan dolgokat fogyasztani, amiket még utazásaim során ismertem meg – például gyógynövényeket, amelyeket itthon talán most fedezünk fel újra, de más kultúrákban régóta használatosak. A ruháknál pedig törekszem arra, hogy fenntartható, etikus forrásból származzanak. Szeretem támogatni a magyar tervezőket, főleg azokat, akik lokálisan, környezettudatos módon alkotnak.”
Bár a klasszikus meditáció nem része Erika mindennapjainak, de az önhipnózist rendszeresen gyakorolja:
„Hiszem, hogy amit igazán el akarunk érni, azt nem elég kimondani, le kell írni, látni kell magunk előtt.”
“A hipnózis egyik fontos eleme is ez: a belső képek tudatosítása, új „programok” elindítása a tudatalattiban.”
Erika nagy hangsúlyt fektet az emberi kapcsolatokra és a segítségnyújtásra – sokszor elég lehet egy mosoly vagy akár egy apró dicséret is:
„Hiszek abban, hogy az élet mindig visszaadja, amit másoknak adsz, és abban, hogy az élet nem verseny, hanem közös utazás. Ezért ha tudok segíteni valakinek, megteszem.”
Végül pedig ott van még Erika számára a mozgás, a rendszeres sport, mint hajtóerő. Bár kevesen gondolnák róla, de világéletében rajongott a fociért – és nemcsak nézni szereti, de játszani is, mert gyermekkora óta vonzza a dinamikája és a közösségi élmény, amit ad.
„Azt gondolom, hogy teljesen mindegy, milyen mozgásformát választasz, a lényeg az, hogy mozogj, kapcsolódj a testedhez, és figyelj rá, mert ez is a hosszú, minőségi élet egyik kulcsa. Nem minden mozgásforma komfortos az adott pillanatban, de ha nyitott vagy és mersz változtatni, akkor mindig megtalálod azt, ami éppen jót tesz a testednek és a lelkednek.”
Erika számára meghatározóak és igazi értéket képviselnek a női közösségek, amelyek számára az elfogadásról, a valódi kapcsolódásról és az önazonosságról szólnak.
„Amikor hazaköltöztem, valahogy természetesen alakult úgy, hogy nagyon sok Magyarországon élő külföldivel ismerkedtem meg – részben a munkáim révén, részben mert mindig is vonzott a sokféleség. Az egyik barátnőm, aki magyar ugyan, de Kanadában nőtt fel, rendszeresen szervez női közösségi eseményeket. Ezeken van, amikor 30-40 nő is összegyűlik – néha közös programokat szervezünk, de van, amikor csak beszélgetünk. Ami ezeknek az alkalmaknak az igazi erejét adja, az az, hogy itt mindenki önmaga lehet. Nem fotózunk, nem posztolunk, egyszerűen csak jelen vagyunk. A világ tele van elvárásokkal és megfelelési kényszerrel, ezek a közösségek viszont őszinte, támogató teret biztosítanak: itt nem az számít, mit viselsz, hanem az, hogy mit adsz – legyen az egy gondolat vagy őszinte figyelem.”
Herbert Erika
Hipnoterápia, mint módszertan az üzleti világban
Erika szeretné, ha a színészet, a filmek idővel hátrébb lépnének az életében, és egy másik terület – a hipnoterápia – válna egyre hangsúlyosabbá. Tudatosan arra fókuszál, hogy ezen a segítő területen mélyítse el a tudását és hozzon létre valami újat:
„A konkrét célom az, hogy zárt, kiscsoportos kurzusokat indítsak vállalkozók és cégvezetők számára, ahol a közös munka nemcsak a gondolkodásra, hanem a tudatalattira is hat. Ugyanis sokszor nem a termék, a stratégia vagy a piac akadályozza a fejlődést, hanem valami mélyebb: egy belső blokk vagy egy tudattalan gát. Ebben pedig a hipnoterápia fantasztikus segítő eszköz. Számomra az is izgalmas, hogy ez a terület bizonyos pontokon összefonódik a színészettel. A method acting – különösen a reflexeken, érzelmi emlékezésen alapuló technikák – nagyon hasonló módon működnek, mint a hipnoterápia. Mindkettő az érzelmi mélységekből dolgozik, és az a cél, hogy egy reakció vagy érzés automatikusan hozzáférhetővé váljon. Ezért tervezem azt, hogy színészeknek szóló hipnoterápiás kurzusokat is indítok – segítve őket abban, hogy tisztábban kapcsolódjanak saját belső világukhoz, és hitelesebben lehessenek jelen a színpadon vagy a kamerák előtt”- mondja.
A hipnoterápia önmagában nem újkeletű dolog – viszont az ilyen típusú, strukturált, csoportos és akár színészi vagy vezetői készségek fejlesztésére irányuló alkalmazása itthon még gyerekcipőben jár. Éppen ezért Erika egy olyan rendszert szeretne kiépíteni, ami nem illik be egyetlen megszokott kategóriába sem, mégis rendkívül hatékony és működőképes:
„Ha egy jól vezetett folyamat során eljutunk egy olyan blokkhoz, amiről talán nem is tudtuk, hogy ott van, akkor olyan változás indulhat el, ami szinte magától hozza a megoldást.”
Szerző: Jean Orsolya
(Kiemelt kép: Herbert Erika)
