A kortárs művészet egyre inkább kilép az esztétika keretei közül, és a mentális jóllét, sőt a gyógyulás finom infrastruktúrájává válik. Interjúalanyunk, Bódis Oxána festőművészete ezen a határmezsgyén mozog: képei nem pusztán látványt, hanem tudatosan közvetített belső állapotokat hordoznak. Kelet-európai gyökerek, intuitív alkotói folyamat és egy markáns szemlélet találkozik ebben a világban, ahol a művészet már nem tárgy, hanem hatás.
Életút és inspiráció
Gyakran mondod, hogy a képeid nemcsak esztétikai élményt, hanem energiát is közvetítenek. Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy a művészetednek ilyen küldetése van?
Egyre ritkábban említem, mert manapság sokan visszaélnek olyan fogalmakkal, mint a „pozitív energia” vagy a meditáció. Számomra azonban ezek nem trendek, hanem a családi történet részei. Édesanyám a vidékünk egyik ismert természetgyógyásza volt: orvosok, rendőrök és más emberek fordultak hozzá segítségért, még Pierre Cardin is szerette volna személyesen felkeresni őt.
Ezért is fontos számomra, hogy Oxána művészete szoros kapcsolatban áll a hagyományokkal és a modernitással egyaránt.
Sokan úgy vélték, egyszer átveszem majd az ő módszereit, de édesanyám felismerte, hogy a festészeten keresztül sokkal többet adhatok. Az ő biztatására kezdtem el kísérletezni azzal, hogy egy-egy képet kifejezetten egy adott embernek festettem, teljesen az intuíciómra hagyatkozva. Ekkor értettem meg, hogy a munkám nem csupán esztétikai élmény, hanem felelősséggel bíró energiaközvetítés.
Azóta nem veszek ecsetet a kezembe olyan időszakban, amikor a belső egyensúlyom nem stabil.
Többször előfordult, hogy olyan embereket festettem meg, akiket akkor még nem ismertem, később azonban váratlanul megjelentek az életemben. Ezek a tapasztalatok megerősítették, hogy a képeimnek saját energiamezőjük és útjuk van.
Kép: Bódis Oxána
Fehéroroszországból érkeztél Magyarországra – mennyiben határozza meg az alkotói világodat a kelet-európai kulturális háttér?
Bobrujszkban születtem, orosz irodalmon nőttem fel, orosz és belorusz népdalokat hallgattam. Belarusz számos meghatározó művész szülőföldje – például Marc Chagall –, és ez a kulturális közeg számomra természetes inspiráció volt. Az ottani művészeti oktatás nagy hangsúlyt helyezett a klasszikus alapokra és a mély érzelmi-szimbolikus tartalmakra.
Kép: Bódis Oxána
A belorusz táj, a bobrujszki utcák és a karakteres egyéniségek ma is visszaköszönnek a munkáimban: nosztalgia, szimbolika és egyfajta mesés, folklorisztikus világ jelenik meg bennük. A „Gyökerek és szárnyak” című sorozatom is ezt a gondolatot hordozza: azok az értékek, amelyeket magunkkal hozunk, nem visszatartanak, hanem felemelnek.
Gyerekkorodban matematika–fizika tagozatra jártál. Mit adott ez a gondolkodásmód a művészetedhez?
Nem változtatott meg alapvetően. Számolni ma sem szeretek, de az alkotás számomra a tervezés és az intuíció finom egyensúlya. Gyakran kidolgozom egy ötlet struktúráját, majd a folyamat során elengedem az irányítást, és hagyom, hogy a kép „magától” alakuljon tovább – mintha egy láthatatlan erő vezetné.
Művészet és belső világ
Festményeid sokszor mese- vagy álomvilágot idéznek. Ezek belső tájak vagy érzelmi állapotok?
Szeretem a meséket. A képeimben megjelennek a gyermekkori emlékeim, álmaim, belső tájaim. A szimbólumokat gyakran tudatosan használom, mert indirekt módon közvetítenek gondolatokat. Van bennem egy csendes szándék: emlékeztetni arra, hogy az életben sokkal több minden lehetséges, mint amit elsőre látunk.
Kép: Bódis Oxána
Hogyan működik az intuíció az alkotás és az elengedés folyamatában?
Az alkotás számomra mélyen személyes és intuitív folyamat. Nemcsak képet hozok létre, hanem energiát helyezek bele. Gyakran megérzem, hogy egy festmény kinek a terében talál majd otthonra. Mint említettem, az elengedés nem veszteség, hanem folytatás: a kép új kapcsolatokba lép, új történeteket hoz létre.
Művészet és egészség – longevity nézőpont
Milyen szerepe lehet a művészetnek a gyógyulás támogatásában?
Egy tér hangulata, a színek és formák harmóniája képes nyugalmat, inspirációt és érzelmi egyensúlyt teremteni. A művészet ezért nem pusztán esztétikai élmény, hanem a gyógyító környezet része. A vizuális ingerek bizonyítottan hatnak a stressz-szintre és a belső állapotra. Már a 20. század elején is vizsgálták ezt – például Kandinsky –, és a mai kutatások is megerősítik.
Kép: Bódis Oxána
Tudatosan gondolsz arra, hogy a képeid „lelki teret” teremtenek?
Igen. Ez számomra felelősség. Nem mindegy, mit közvetítek – sem a színek, sem a kompozíció, sem az állapot, amiből alkotok szempontjából.
Szerinted milyen lesz a jövő gyógyító tere?
A művészet tudatos integrációja nem luxus, hanem stratégiai elem. Gyermekosztályokon a színes, játékos terek csökkenthetik a szorongást, míg más részlegeken a letisztult, minimalista környezet támogatja a belső feldolgozást. Az art terápia és a neurografika pedig túlmutat az esztétikán: eszközt ad az érzelmek feldolgozásához.
Kép: Bódis Oxána
Kreativitás és életfilozófia
Mi segít megőrizni a belső energiádat?
Az egyensúly. Szeretek utazni, emberekkel találkozni, de ugyanilyen fontosak a csendes időszakok. A „mentális rendrakás” – gondolati és érzelmi szinten – alapvető. A zene és a neurografika is segít megőrizni a frissességem.
Van olyan festményed, amely különösen személyes?
Igen. Egy kép, amely egyfajta beavatás volt számomra. Később eladtam, de éreztem, hogy ez nem volt helyes, ezért visszavásároltam. Ma ismét nálam van.
Kép: Bódis Oxána
Mit szeretnél közvetíteni a művészeteden keresztül?
Azt a csendes bizonyosságot, hogy a valóság nem merül ki abban, amit látunk. Hogy van egy finomabb, érzékelhető, mégis láthatatlan réteg, ahol a dolgok valódi jelentése megszületik. Ha valaki a képeim előtt megáll, és egy pillanatra kilép a saját zajából, már megtörtént az, amiért dolgozom: kapcsolódott valamihez, ami túlmutat rajta, mégis nagyon is róla szól.
Kép: Bódis Oxána
Mit jelent számodra a hosszú, jó élet?
Nem időtartamot, hanem minőséget. Egy olyan állapotot, ahol az ember jelen van a saját életében – éber, kíváncsi, nyitott. Ahol a test nem akadály, hanem hordozó, a lélek pedig nem szorul háttérbe. Számomra a hosszú élet nem cél, hanem következmény: annak a következménye, hogy valaki kapcsolatban marad önmagával, és nem veszti el az érdeklődését sem a világ, sem a saját mélységei iránt.
(Főkép: Bódis Oxána)
Dr. Baucsek Katalin LL.M. – Longevity Magazin
