Bár azt mondták, hogy nem lehet gyermeke, mégis megadatott neki, hogy édesanya lehessen. Terhesen mondtak fel neki a munkahelyén, mégsem adta fel, sőt, ma már tudja, ez volt az első lépés a saját életéhez vezető úton. Varga Vivien, a Vivawell környezettudatos, vegán ruhamárka tulajdonosa nem csak a sikereiről mesél őszintén, de arról is, hogy bizony az ő életében is voltak sötét időszakok.
Mikor merült fel benned először egy fenntartható ruhamárka ötlete és minek a hatására született meg végül a Vivawell?
A Vivawell márka története tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor hat évvel ezelőtt, a saját és a környezetem legnagyobb megdöbbenésére, teherbe estem. Az orvostudomány szerint ugyanis erre nagyjából nulla százalék esélyem volt, egy olyan nőgyógyászati probléma miatt, ami eleve kizárja a természetes gyermekáldás lehetőségét. Mégis megtörtént. Amikor rájöttem, hogy várandós vagyok, már a harmadik hónapban jártam és éppen egy egyiptomi nyaralásra készültünk a párommal, akivel akkor még csak pár hónapja ismertük egymást. Akkoriban egy világítástechnikai cég értékesítési vezetőjeként dolgoztam Budapesten, ám amikor a nyaralásról hazatérve bejelentettem a terhességem, azonnali hatállyal kirúgtak. Ám mindezek ellenére nagyon akartam ezt a babát és szerencsére a párom is így gondolta.
Ez a nehezített élethelyzet valamint az elhivatottságom a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés iránt – amely még a középiskolai tanulmányaim idejéből eredeztethető, amikor környezetvédelmet és vízgazdaságtant tanultam – megsokszorozta ez energiámat és a tettvágyamat, ugyanakkor a várandósságom felébresztette bennem a lelkiismeret-furdalást az addigi egészségtelen életvitelem miatt, mert amit csak egy fiatal elkövethet a saját testével szemben, azt én megtettem. Mentségemre szóljon, hogy babára egyáltalán nem készültem, hiszen volt egy diagnózisom arról, hogy természetes úton nem eshetek teherbe.
Ám attól a pillanattól kezdve, ahogy megtudtam, egy élet növekedik a testemben, egészséges akartam lenni, már csak azért is, hogy minél tovább ott lehessek majd a kisfiam életében.
Ez a felismerés teljesen megváltoztatott és nem csak a táplálkozásomat reformáltam meg, de elkezdtem olyan termékeket és ruhákat keresni, amelyek teljesen vegyszermentesek és kizárólag természetes, környezetbarát anyagokból készültek. Ám bármennyit is kutakodtam, egy olyan hazai ruhamárkát sem találtam, amely megfelelt volna ezeknek a követelményeknek, illetve egyet mégis, ám az megfizethetetlenül drága volt számomra.
Minden abba az irányba mutatott és minden feltétel adott volt ahhoz, hogy létrehozzak egy saját ruhamárkát, ami mindazt tudja, amit én magam is kerestem: a férjem, aki egyébként beszerzési igazgató egy multinacionális cégnél, talált megfelelő anyagot, a barátnőm, akinek varrodája volt, örömmel vállalta az együttműködést, a közösségi oldalunkon kitett hirdetésre pedig jelentkezett egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező szabász hölgy, aki lelkesen segített az elindulásban.
A ruhamárkám elindításakor egy cél vezérelt: olyat akartam alkotni, ami értékálló, ami nem veszélyezteti sem az egészséget, sem a környezetet, ugyanakkor anyagilag is elérhető a magyar nők számára. Így kezdődött a Vivawell környezettudatos, vegán ruhamárkám története.
Varga Vivien, forrás: Krizsanyik Zoltan Photo
Már a kezdet kezdetén újrahasznosított műanyaggal dolgoztatok? Ez mennyire biztonságos, mint ruházati alapanyag és hogyan lesz a műanyagból végül ruha?
Amikor elkezdtünk környezetbarát anyagok után kutatni, akkor találtunk rá az újrahasznosított poliészterre és a biopamutra. Mindkettőnek GRS-minősítése van, vagyis gyermekmunka-mentesen, Európában gyártják őket és az Európai Uniós szabályok szerint a gyártó kötelezve van arra, hogy előállításukhoz minden évben egyre kevesebb vizet használjon, emellett nem engedhet semmiféle veszélyes vegyszert az élővizekbe. Kevesen tudják, hogy a ruhák mintegy 69 százaléka manapság szintetikus szálakból, például elasztánból, nejlonból és akrilból készül, melyek alapanyaga fosszilis tüzelőanyag, arról nem is beszélve, hogy a divatipar irdatlan vízmennyiséget használ el évente, jelentősen hozzájárulva ezzel a klímaváltozáshoz. Emiatt egyre több márka tér át a szintetikus szálak, például a poliészter újrahasznosított változataira, ami lényegesen fenntarthatóbb formája az öltözködésnek, emellett pedig teljesen biztonságos, ezért a bőrrel közvetlenül érintkezve sem okoz semmiféle problémát. A GRS minősítés azt is kimondja, hogy az anyag minimum 20 százalék hulladékot kell, hogy tartalmazzon, de a mi ruháink műanyag része kizárólag, vagyis 100 százalékban hulladékból készül, ami alapos válogatás után kerül feldolgozásra, hiszen például PVC-alapú műanyag nem használható fel. Az újrahasznosítási eljárás során a műanyag hulladékból speciális poliészter lesz, abból pedig azok a ruhák, topok és bugyik, amiket a Vivawellnél készítünk. Egyébként eleinte a legtöbb termékünk biopamutból készült, de valamiért a hölgyek jobban szeretik az újrahasznosított poliésztert.
Mi ennek az oka?
Igazából én is azokat szeretem a legjobban, mert elnyűhetetlenek, kiválóan tartják az alakjukat, a színüket, a varrásuk nem szakadozik szét, azaz rendkívül tartósak. Egy újhasznosított poliészter bugyi négy év múlva is ugyanolyan, azaz ár-érték arányban a legjobb választás, ráadásul még kényelmes és esztétikus is.
Hogyan alakítottátok ki az évek során a termék szortimentet?
Kezdetben egyetlen modellünk volt: egy garbós ruha, amelynek háromszög kivágás volt a hátán, de sajnos abból egy darabot sem tudtunk eladni. A szabászunk tanácsára kezdtünk el pamut- és poliészter bugyit gyártani. Sokáig ellenálltam, aztán mégiscsak tettünk vele egy próbát.
Elkészítettük, befotóztuk és alig tettük ki a weboldalra, már száznál is több rendelés érkezett belőle.
Akkor ismertük fel azt az alapigazságot, hogy a valós igényekre kell reagálni, így hát nekiálltunk bugyit varrni. Ez lett a bestseller termékünk, ami azóta is minden korosztály kedvence, mert kényelmes viselet sportoláshoz, hétköznapokra és elegáns ruha alá egyaránt.
Aztán egyre többen kérdezték, hogy ha már van bugyi, miért nincs hozzá illő top. Mi pedig azt is legyártottuk, és mára már rengeteg típusú bugyink és topunk van. Folyamatosan fejlesztünk, ám mielőtt piacra dobnánk egy új modellt, mindig leteszteljük a kontrollcsoportunkban, ami azokból a hölgyekből áll, akik a leghűségesebb vásárlóink. Ők mindig mindent előbb kapnak kézhez, mint ahogy a termékek forgalomba kerülnének és őszintén elmondják a véleményüket, így van, amikor az eredeti terven kicsit módosítunk.
Varga Vivien, forrás: Krizsanyik Zoltan Photo
Gondolom, ti is küzdötök a fast fashion márkákkal, amelyek olcsón kínálják a termékeiket. Szerinted mire kellene felhívni a vásárlók figyelmét, miért gondolják meg kétszer is, kinek a termékét veszik meg: a hazai gyártókét vagy a nagy nemzetközi láncokét?
Én abban hiszek, hogy a magyar gazdaság csak úgy épülhet, ha mi, magyarok egymást támogatjuk, így a fast fashion irányzattal szemben leginkább annak a gazdaságra, a hazai munkahelyekre gyakorolt negatív hatását emelném ki. Bár tudom, hogy a legtöbb ember ebbe gondol bele legkevésbé, de az én mindennapjaimat mégis ez terheli legjobban: a fennmaradásért küzdünk az év minden egyes napján.
Minél többen vásárolnak nálam ruhát, annál több embernek tudok munkát adni.
Ám ha nem nálam hagyja a vásárló a pénzét, hanem egy fast fashion boltban, akkor nekem nem lesz keretem arra, hogy még egy embert foglalkoztassak, nem is beszélve arról, hogy a fast fashion márkák jó része gyermekmunkásokat dolgoztat, szinte éhbérért, ami etikai aggályokat is felvet. Ezen kívül az elmúlt években több fast fashion márka ruhadarabjairól derült ki, hogy olyan vegyi anyagokkal kezelték azokat, amelyek az egészségre károsak, súlyosan allergizáló hatásúak, ez az én márkám esetében nem fordulhat elő.
A ruhaiparban a fenntartható fejlődés és az újrahasznosítás kapcsán milyen trendeket, fejlesztéseket, lehetőségeket látsz?
Azt gondolom, hogy az újrahasznosításban hatalmas potenciál rejtőzik és ennek az útnak még csak az elején járunk. Egyelőre ugyanis csupán a műanyagot hasznosítjuk újra, de az igazán környezetbarát megoldás az lenne, ha más anyagokat is felhasználhatnánk erre a célra. A problémát most még az jelenti, hogy jelenleg nem létezik a műanyagnak valódi alternatívája, ami tartósságát tekintve tényleg vetélytársa lehetne, de el tudom képzelni, hogy a jövőben olyan egyéb anyagokat is sikerül majd kifejleszteni, amelyek mindazt tudják, amit a poliészter.
Nemcsak a ruhamárkád építésében vagy nagyon tudatos, de az egészséged megőrzésére is egyre nagyobb hangsúlyt fektetsz. A közösségi felületeiden pedig őszintén beszélsz arról, hogy neked is volt olyan életszakaszod, amikor meggyűlt a bajod az alkohollal. Ez egy olyan probléma, ami nagyon sokakat érint, köztük számtalan nőt, ám a mai napig tabutémának számít.
Bár orvosi szakvélemény nincs a kezemben arra vonatkozólag, hogy alkoholproblémáim lettek volna, én mégis úgy gondolom, az alkoholizmus egy bizonyos fajtájával kellett megküzdenem. Az emberek többsége azt gondolja, az alkoholizmus az, amikor valaki minden nap eszméletlenre issza magát, pedig az ennél sokkal alattomosabb és kevésbé észrevehető formákban is megjelenhet. Én például hónapokig nem ittam alkoholt és a mindennapos ivászat sem volt rám jellemző, ugyanakkor ösztönösen éreztem, hogy nem egészséges az alkoholfogyasztáshoz való viszonyom, mert amikor elkezdtem, nem bírtam megálljt parancsolni magamnak és többnyire képszakadásig ittam magam, másnap pedig nem emlékeztem semmire.
Sokan ezt azért nem látják problémának, mert ezektől a kihágásoktól még menedzselni tudják az életüket, de ez egy nagyon durva spirál, ami nagyon mélyre ránthat, ha hagyod magad.
Engem egy kellemetlen incidens ébresztett rá arra, hogy az alkoholhoz való viszonyom egyáltalán nem egészséges és ideje változtatnom rajta. Az alkohol teljesen eltorzította a valóságészlelésem, rájöttem, hogy nem vagyok a tetteim, cselekedeteim ura. Megrettentem attól, hogy valami ilyen szinten átveheti az életem felett az irányítást, ez a felismerés pedig olyan félelmet keltett bennem, hogy végleg letettem a poharat.
Varga Vivien
Azóta nagyon sok pozitív változás érkezett az életembe: javultak az emberi kapcsolataim, sokkal nagyobb az önmagamba vetett hitem, a magbiztosságom, mert nem vagyok másoknak kiszolgáltatva és hatalmas erőt ad az is, hogy az életemnek, a cselekedeteimnek egyedül én vagyok az ura, mindig nálam van az irányítás. Az általános közérzetem, az egészségem is sokkal jobb, például a régen mindennapos pulzusproblémáim is mérséklődtek.
A rendszeres alkoholfogyasztás sajnos társadalmilag legalizálva van, sőt a magyar virtus része, éppen ezért sokszor a barátainkra sem támaszkodhatunk, mert ők ugyanúgy beleragadtak ebbe az állapotba.
Nekem szerencsém van, hogy ki tudtam belőle szállni, de egyelőre még én is csak a saját megtapasztalásaimról tudok beszélni, arra még nem állok készen, hogy bárkinek is tanácsot adjak, de talán már azzal is segíthetek, ha őszintén elmondom a saját történetemet.
A nehéz téma után végül egy könnyedebb kérdés: milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Bár lehet, hogy meglepően hangzik, de nem tervezem tudatosan a jövőt. Olyan típusú ember vagyok, aki ül egy csónakban és nem evez, csak hagyja, hogy vigye a folyó. Persze fogom a lapátot és olykor húzok egyet vele jobbra vagy balra, hogy elkerüljem a rossz irányt, vagy ha látom a jó ösvényt, arra tereljem a csónakot, de én csak figyelem a vizet és próbálom meglovagolni a jó áramlatokat. Négy éve visszük a férjemmel a Vivawell márkát, öt éve vagyunk házasok és még mindig tanuljuk, hogyan kellene jól, jobban csinálni és csak remélni tudom, hogy minden egyes megtapasztalás, minden egyes nap segíteni fog nekünk abban, hogy jobbá és bölcsebbé válhassunk.
A cikk termékmegjelenítést tartalmaz.
Szerző: Jean Orsolya
(Kiemelt kép: Varga Vivien)
