Mi születhet abból, ha egy reményvesztett nő, egy támogató közösség és egy ló gyógyító ereje találkozik? Klinger Gábor, a Bridle Up Hope Magyarország igazgatója mesél arról, hogyan lett egy amerikai család személyes tragédiájából egy olyan program, amely fiatal lányok és nők ezreinek nyújt kapaszkodót ahhoz, hogy újra hinni tudjanak magukban és az újrakezdésben.
Hogyan indult a Bridle Up Hope története?
A Bridle Up Hope: The Rachel Covey Foundation-t Sean és Rebecca Covey alapította, lányuk Rachel Covey emlékére, aki hosszú éveken át küzdött depresszióval, és végül abban talált értelmet és beteljesülést, hogy lovas oktatáson keresztül segített olyan lányoknak, akik hasonló kihívásokkal néztek szembe. A közhasznú szervezet küldetése, hogy a lovas élményen és a Covey-féle 7 szokás módszertanon keresztül reményt, önbizalmat és rezilienciát adjon fiatal lányoknak és nőknek.
Hogyan kapcsolódik ehhez a programhoz a Magyarországon létrehozott alapítvány és milyen problémákra próbál választ adni?
A Unicef statisztikái szerint Magyarországon a 11–18 év közötti lányok 55%-a befelé forduló és reményvesztettnek érzi magát. Az Eurostat adatai alapján a 18 év feletti nők közül 470 ezren vallják magukat depressziósnak.
Nem újdonság, hogy a testi – akár súlyos – betegségek hátterében gyakran lelki és mentális nehézségek állnak. Ezekre a kihívásokra kínálunk gyakorlati, hosszú távon is hatékony megoldást komplex fejlesztőprogramunkkal a Bridle Up Hope alapítvány magyarországi partnereként, a Covey család által kidolgozott módszertan alapján.
Klinger Gábor, a Bridle Up Hope Magyarország igazgatója
Milyen alappillérekre épül ez a fejlesztőprogram?
A program egyik alappillére a lovaglás, a lovakkal való kapcsolódás, amely bizonyítottan jelentős fizikai, érzelmi és pszichológiai előnyökkel jár. A másik az életvezetési készségek elsajátítása a „kiemelkedően eredményesek emberek 7 szokása” módszertan segítségével, amely hatékony eszközt ad a problémamegoldásra, a pozitív társas kapcsolatok javítására és a személyiségfejlesztésre. A lovardai munka segíti a résztvevőket abban, hogy fejlődjön a munkamoráljuk, új barátságokat kössenek, és szélesebb rálátást nyerjenek a világra.
Pontosan mit takar a 7 szokás módszertana?
Ez a strukturált program meghatározott időkeretben tanítja meg azokat a szokásokat és készségeket, amelyekkel a résztvevők később önállóan is tudnak dolgozni. A „Kiemelkedően eredményesek emberek 7 szokása” egy életvezetési keretrendszer, amit Stephen R. Covey dolgozott ki. Magánszemélyeknek abban segít, hogy teljesebb, tudatosabb és boldogabb életet éljenek, szervezeteknél pedig a kultúraformálás egyik leghatékonyabb eszköze. A program egy szemléletváltással kezdődik: azzal, hogy felismerjük, a világot mindig a saját paradigmáinkon keresztül látjuk. Ha változást akarunk, először ezeket kell megvizsgálnunk. A program hét egymásra épülő szokást tanít, amelyek együttesen segítenek abban, hogy tudatosabban, kiegyensúlyozottabban éljünk, és hatékonyabban működjünk együtt másokkal. Az első szokás a proaktivitás: azt tanítja, hogy minden helyzetben van választásunk, és mi magunk vagyunk felelősek a döntéseinkért. A második arra hív, hogy legyen világos küldetésünk, célunk, amit követni szeretnénk. A harmadik a fontossági sorrend felállítására fókuszál, vagyis arra, hogy a mindennapjainkban a valóban lényeges dolgokra összpontosítsunk. A negyedik a nyer-nyer szemlélet, amelynek lényege az együttműködés, vagyis hogy nem kell ahhoz valakinek veszítenie, hogy én nyerjek. Az ötödik az empatikus figyelem: először igyekezzünk megérteni a másikat, és csak utána próbáljuk megértetni a saját nézőpontunkat. A hatodik szokás a szinergia jelentőségét hangsúlyozza, hogy a különbözőségeket ne fenyegetésként, hanem lehetőségként kezeljük, mert ezekből születhet valami több, mint amit egyedül elérhetnénk.
Végül a hetedik szokás a megújulás fontosságára hívja fel a figyelmet: testi, lelki, szellemi és érzelmi feltöltődés nélkül ugyanis hosszú távon biztosan kiégünk.
Kép forrása: PeopleImages.com Yuri A
Hogyan sajátíthatják el a módszer lényegét a programban résztvevők?
A tinédzser lányoknak – 12 éves kortól 21 éves korig – szóló program 14 hetes és minden szokás megismerésére, gyakorlására két alkalom jut. A foglalkozások első 15 percében az adott szokásról tanulnak, ezt követi egy 30 perces földi munka a lóval – ami lehetőséget ad a tanultak gyakorlati alkalmazására – majd a lovaglás, ahol a 7 szokás tanításai tovább mélyülnek a tapasztalati tanulás révén. A 14 alkalomból álló program során minden lánynak ugyanaz az instruktor kíséri végig a fejlődését, ezzel biztosítva a személyes kapcsolódást és az egyéni figyelmet. A 21 éven felüli, felnőtt nőknek szóló program felépítése hasonló, de rövidebb: 7 hétig tart, a struktúra azonban ugyanaz: heti egyszeri beszélgetés az adott szokásról, földi munka a lóval, végül lovaglás.
Heti egy alkalommal mindenkinek lehetősége van egyéni órán is részt venni, és ezen felül minden héten szervezünk közösségépítő programot is, melynek része a közös munka a lovarda területén – például tereprendezés, takarítás – és a közös jóga valamint olyan foglalkozások, mint a hangfürdő vagy a művészetterápia. A rendszer egyik legkülönlegesebb eleme, hogy aki a tanfolyam után is szeretne maradni, közösségi részvétel fejében korlátlan ideig kapcsolódhat a közösséghez, lovagolhat és részt vehet a programokban is – mindezt díjmentesen.
Általában milyen problémákkal érkeznek hozzátok? Milyen jellegű nehézségekre keresnek segítséget?
Rengeteg nő küzd szülés utáni depresszióval, másokat családi válság, önértékelési probléma, párkapcsolati nehézség hoz hozzánk. A fiatal lányoknál nagyon gyakori az önbizalomhiány, a torzult önkép, a szorongás, de vannak olyan esetek is, amikor valakit családon belüli erőszak ért, vagy elveszítette a munkahelyét, és emiatt omlott össze az élete. A program különösen azoknak szól, akik szorongással, depresszióval, bántalmazással vagy traumával küzdenek – vagy akik egyszerűen elvesztették a reményt, illetve nem érzik magukat magabiztosnak, kiteljesedettnek. Az Eurostat szerint közel félmillió nő él Magyarországon diagnosztizált depresszióval és ehhez jön még az a rengeteg más nehézség, amit nem hívunk ugyan depressziónak, de mégis hatással van az életminőségre.
Mi ezeknek az embereknek próbálunk teret, figyelmet és eszközt adni ahhoz, hogy valami elinduljon bennük és ezáltal az életükben is.
A mi programunk elsősorban nem terápiás, hanem inkább megoldásfókuszú, a coachinghoz hasonló szemléletű fejlesztés. A célunk az, hogy átadjuk a 7 szokás életvezetési program lényegét, és ehhez eszközként használjuk a lovakat, a közösséget és a közös tapasztalatokat. Természetesen van tér az egyéni kérdésekre is, de nem megyünk mélyre a résztvevők személyes traumáiban. Ez tudatos döntés: a program gerince egy stabil tudásanyag átadása, és abban segítünk, hogyan lehet ezt alkalmazni a résztvevők saját élethelyzeteiben. Mi abban hiszünk, hogy amit csinálunk, az nagyon sokat tud segíteni. De azt is egyértelművé tesszük: ha valakinek pszichoterápiára, pszichiátriai ellátásra vagy gyógyszeres kezelésre van szüksége, akkor ez a program nem helyettesíti azt. Nem ígérünk csodát, nem állítjuk, hogy itt minden gyógyulás bekövetkezik, viszont hozzájárulhatunk ahhoz, hogy valaki jobban legyen, hogy újra legyen kapaszkodója, közössége, élményei. Továbbá a központban eddig végzett 3.000 résztvevő 93%-a mondta sorsfordító élménynek.
A Bridle Up Hope Magyarország csapata
Többféle terápiás állat létezik. Mitől különleges a ló ebben a szerepben? Mi az, ami kifejezetten alkalmassá teszi erre a feladatra?
A lovak elképesztően intelligens és érzékeny lények. Az egyik legfontosabb tulajdonságuk, hogy úgy tükröznek vissza minket, mint semmi más. Amit érzel, amit gondolsz – sokszor még azt is, amit magad előtt is titkolsz –, a ló viselkedésén keresztül látod viszont és ez nagyon erős visszajelzés. Persze más állatokkal is lehet dolgozni, de van egy dolog, amit csak lóval lehet megélni: azt az élményt, hogy egy 500 kilós állattal nemcsak kapcsolatot tudsz kialakítani, hanem képes vagy irányítani is. Ez önmagában is hatalmas lökést ad az önbizalomnak. Aztán ott van maga a lovaglás, ami szintén semmi máshoz nem hasonlítható élmény. A lóval együttmozogni harmóniában, sebességben, ritmusban egy teljesen más szintű kapcsolódás. Ugyan a ló visz, de te vezeted – és ehhez elsősorban nem erő kell, hanem tudás, érzékenység, figyelem.
Ezenkívül a ló zsákmányállat, ösztönösen reagál a külvilág ingereire – folyamatosan figyel, mindig készen áll a menekülésre. Ha sikerül elérned, hogy bizalommal forduljon feléd, az egy fontos mérföldkő. És onnantól elkezdi „tesztelni” a határokat.
Ez egyfajta egyezkedés, ami nagyon ismerős lehet azoknak, akik emberi kapcsolataikban gyakran érzik magukat kiszolgáltatottnak. A lóval ezeket a helyzeteket biztonságos térben lehet újrajátszani – erőszak nélkül, de határozottan megmutatva, hogy hol vannak a határaid.
Így amikor ott vagy a nyeregben és már magabiztosan lovagolsz, az rendkívül felszabadító és gyógyító is egyben.
foglalkozás a Bridle Up Hope-nál
A terápiás állatok emberre gyakorolt jótékony hatásairól sokat tudunk, de hogyan működik ez visszafelé?
Úgy látjuk – és ezt a szakirodalom is alátámasztja –, hogy a lovaknak is szükségük van a tiszta, átlátható határokra. A ló akkor érzi magát biztonságban, ha van valaki a környezetében, akit elfogadhat vezetőként. Ez nem dominanciát jelent, hanem azt, hogy abban a kapcsolatban világos szabályok vannak, és nem fenyegeti veszély. Mi ezt a kapcsolódást tanítjuk: a kölcsönös bizalmon alapuló, erőszakmentes együttműködést. A mi módszerünkben a ló nem eszköz, hanem partner és ha a ló ilyen módon van jelen, akkor számára ez ugyanúgy élmény, mint az embernek, aki meglovagolja.
Van a módszernek közvetett hatása a résztvevők hozzátartozóira is?
A saját tapasztalatom is az, hogy ha egy nő jól van, akkor a környezete is sokkal nagyobb eséllyel kerül egyensúlyba. Ha viszont nincs jól, annak a hatása pillanatok alatt továbbgyűrűzik – a párkapcsolatra, a gyerekekre, a családi dinamikákra.
Ez ugyanis nemcsak egyéni állapot, hanem rendszerhatás, ahonnan már csak egy lépés a transzgenerációs kérdés.
Ha valaki teljesebb életet él, ha van önismerete, eszközei és belső ereje, akkor ezt örökíti át a gyermekeire is – nemcsak a szavaival, hanem a jelenlétével, a döntéseivel, azzal, ahogy él. Egy jól működő, egyensúlyban lévő női élet akár több száz vagy ezer emberre is hatással lehet – közvetve, de nagyon is valós módon.
Szerző: Jean Orsolya
(Kiemelt kép forrása: Sushitsky Sergey)
