Az öregedés egy összetett jelenség. Minden jele, amit látunk és érzünk magunkon, valójában végeredménye azoknak a molekuláris belső folyamatoknak, amelyek évek és évtizedek alatt nem működnek megfelelően a szervezetünkben. Milyen sejtszintű jelenségek felelősek az öregedésért? Hol tartanak ma a tudományos kutatások, és milyen lehetőségeink vannak, ha lassítani akarjuk az öregedés folyamatát? Szekér Károlyt, a MOLEQLAR termékek hazai forgalmazóját kérdeztük.
Mit jelent az öregedés a sejtjeink szintjén?
A tudományos közösségben régóta azon dolgoznak a kutatók, hogy felállítsanak egy egységes keretrendszert, amely alapján meg lehet határozni, hogy molekuláris szinten mely hatásmechanizmusok felelősek az öregedésért. 2013-ban Carlos López-Otín és társai kilenc fontos tényezőt állapított meg, amelyek az öregedéssel hozhatók összefüggésbe. Ezek a következők: 1. elöregedő sejtek; 2. sejtek közötti kommunikáció megváltozása; 3. telomerek kopása; 4. epigenetikai változások; 5. proteosztázis elvesztése; 6. tápanyagok érzékelésének károsodása; 7. genetikai instabilitás; 8. mitokondriális diszfunkció; 9. őssejtek kimerülése. Ezeken túl, az elmúlt egy évtizedben további három új tényező került az öregedésről szóló tudományos diskurzus középpontjába, amelyek talán ismerősebbek lehetnek az olvasók számára is, mint a krónikus gyulladás, az autofágia romlása és a bélflóra egyensúlyának felborulása, azaz a diszbiózis.
A kutatók napjainkig tehát tizenkét olyan, a szervezetünkben zajló folyamatot találtak, amelyek az öregedés során figyelhetők meg. Mindegyik esetében igaz volt továbbá, hogy ha az adott állapot rosszabbodik, akkor az öregedés felgyorsul, azonban ha a jelenséget terápiás beavatkozások megszüntetik, akkor az öregedés bizonyos aspektusai visszafordulnak.
Az elmúlt években felfedezett három öregedési tényező valóban ismertebb. Milyen folyamatokat indítanak be szervezetünkben ezek a jelenségek?
Kezdjük a krónikus gyulladással. A szerveztünk normál esetben a sérülésekre és a fertőzésekre akut gyulladással reagál, amely a gyógyulást segíti. Probléma akkor jelentkezik, amikor a gyulladás nem szűnik meg időben, és krónikussá válik. Hiszen ez az állapot már az egészséges sejteket, szöveteket és szerveket is károsítja, és súlyos egészségügyi problémák kialakulásához vezethet, mint például a szív- és érrendszeri betegség, a diabétesz vagy a különböző neurodegeneratív betegségek. Ma már a tudományos közegben erre a jelenségre külön kifejezés létezik, a gyulladásos öregedés, azaz az inflammaging.
A második fontos öregedéssel összefüggő jelenség az autofágia. Valójában úgy kell elképzelni ezt a folyamatot, hogy ez a szervezetünk sejt-újrahasznosító rendszere. A testünk normális működése során feleslegessé válnak különböző sejtek, amelyek vagy hibásan működnek, vagy már elöregedtek. Ha sikerül az autofágiát „bekapcsolni”, akkor a szervezetünk az elavult sejteket egyszerűen lebontja és új energiát nyer belőlük. Ha azonban nem működik megfelelően ez a sejt-újrahasznosító folyamat, akkor a sejthulladékok felhalmozódnak, és betegségek kialakulásához vezetnek, vagy épp az előbb említett krónikus gyulladásos folyamatot indíthatják be. Az autofágia elégtelen működése miatt a hibás sejtek, úgynevezett ‘zombi sejtek’, nem pusztulnak el, hanem inaktív állapotban maradnak a szervezetben. Ezek a sejtek nem képesek ellátni eredeti funkcióikat, és gyulladáskeltő anyagokat bocsátanak ki, amelyek károsítják a környezetüket.
A nemrég felfedezett harmadik, öregedésért felelős tényező a diszbiózis, ami a bélflóra egyensúlyának felborulását jelenti. A bélflóránk a szervezetünk mikrobiomjának legnagyobb részét alkotja, és benne több millió mikroorganizmus él. Szervezetünk normál működésében kulcsszerepe van a bélflóra egyensúlyának, azaz a bélrendszerünkben található különböző baktériumtörzsek megfelelő számú és ideális eloszlású jelenlétének. Azonban a bélflóra érzékeny egyensúlyát számos tényező felboríthatja, például a tartós stressz, a rostszegény táplálkozás, antibiotikumok túlzott használata vagy gyulladáskeltő ételek fogyasztása. Az egyensúlyvesztés a káros baktériumok elszaporodásához vezethet, ami negatívan befolyásolja az emésztést, az immunrendszert és a gyulladásos folyamatokat.
Valójában az említett kilenc, és a most bemutatott három folyamat egymásra is hatással van, sokaknál egyszerre jelentkeznek és a kialakulásuk, esetleges súlyosbodásuk pedig az öregedési folyamatot gyorsítja.
Kép forrása: www.neoregedj.hu
A kutatások tehát felállították az öregedésért felelős tizenkét tényező keretrendszerét. Mi a következő lépés?
Természetesen az, hogy igyekezzünk ezt a tizenkét folyamatot pozitív irányba befolyásolni.
Német orvosok éppen ezzel a céllal hoztak létre egy olyan hatóanyag komplexet, amely az öregedésért felelős tizenkét tényezőre egyszerre van hatással.
A MOLEQLAR ONE komplex egy étrendiegészítő, amely hatékonyan lassíthatja szervezetünk öregedését, a benne található tizenhárom molekula segítségével, amelyek a következők: kreatin-monohidrát, l-glicin, citrullin-malát, kalcium alfa-ketoglutarát, glükozamin-szulfát-kálium-klorid, magnézium-taurát, inozitol, L- theanine, hialuronsav, kvercetin, C-vitamin, trans-resveratrol és luteolin. Fontos tudni, hogy az egyes hatóanyagok az öregedésért felelős tényezők közül egyszerre többre is hatással lehetnek, átlagosan három-négyre. Például a hialuronsav egyszerre segíti az autofágia működését, támogatja az őssejteket, javítja a sejtközi kommunikációt és csökkenti a krónikus gyulladást. Kulcshatóanyagnak tekinthető a resrevatrol, amely a tizenkét öregedési tényező közül önmagában nyolcra van bizonyítottan jótékony hatással.
Van arra lehetőség, hogy megtudjuk, hogyan hat szervezetünkre a ONE komplex?
Mindenkinek van egy kronológiai életkora, amely nem mindig egyezik meg a test biológiai életkorával. Mit jelent ez? A kronológiai életkor az eltelt évek számát jelöli, míg a biológiai életkor a szervezet tényleges állapotát tükrözi. A biológiai életkort a sejtek és szövetek egészsége, valamint a különböző molekuláris folyamatok határozzák meg, amelyek eltérhetnek az idő múlásának ütemétől. Tehát a biológiai életkort nem csupán az eltelt hónapok vagy évek alapján mérjük, hanem a szervezet komplex fizikai állapota szerint. Ez a két életkorra vonatkozó mutató jelentősen eltérhet egymástól. Ezért van az, hogy egyeseken kevésbé láthatók és tapasztalhatók az öregedés jelei, míg mások fiatal koruk ellenére is egy idősebb test fizikai mutatóival rendelkeznek. Minél nagyobb az eltérés a biológiai és a kronológiai életkor között, annál inkább eltérhet a sejtek állapota a személy tényleges életkorától: az eltérés iránya határozza meg, hogy a szervezet sejtszinten fiatalabbnak vagy idősebbnek tekinthető.
A kronológiai életkort egy egyszerű számadat, a születési dátumunk határozza meg. Más a helyzet a biológiai életkorral, amely megállapítása összetettebb, ugyanakkor ennek lehetősége mára egy egyszerű nyálmintás teszt formájában bárki számára elérhető. Steve Horvath genetikaprofesszor és kollégái kifejlesztettek ugyanis egy speciális algoritmust, amelynek segítségével meghatározható a szervezet életkora. A Horvath-óra névre keresztelt epigenetikai teszt, az életkor előrehaladtával jelentkező epigenetikai változások (metilációk) alapján mutatja meg, mennyi idős a szervezetünk valójában. Ezt a tesztet érdemes arra is használni, hogy megnézzük, hogyan hat ránk egy tudatos életmódváltás vagy épp a ONE komplex. Ha például a jelenlegi biológiai életkorunkat megtudjuk a teszt eredményéből, majd fél évig a ONE komplexet használjuk, és ezt követően ismét segítségül hívjuk a Horvath-óra algoritumusát, akkor látni fogjuk, hogy valóban visszafordította-e az öregedési folyamatokat az étrend-kiegészítő.
Szerző: Dr. Ujhelyi Nelli – főszerkesztő
(Kiemelt kép forrása: www.neoregedj.hu)
