Ines O’Donovan újradefiniálja, mit jelent vezetőnek lenni egy olyan korban, amikor az élettartam egyre hosszabbá válik, a munkahelyek pedig gyors ütemben változnak. A bio-optimalizált vezetés™ úttörőjeként közvetlen kapcsolatot teremt a biológiai életkor és az üzleti teljesítmény között – azt állítva, hogy a vitalitás éppolyan lényeges, mint a stratégia. Ebben az interjúban kifejti, miért fontosabb az alvás, a stresszkezelés és a táplálkozás, mint a gyors megoldások, hogyan alakíthatja át a hosszú élet tudománya a vállalati kultúrát, és miért kell a megelőzésnek – az egészségügyben egyre erőteljesebben teret nyerő mesterséges intelligencia korában – minél korábban elkezdődnie.
A kronológiai vezetéstől a biológiai vezetésig
O’Donovan pályája a vezetés és a menedzsment világának kutatásával indult. Doktori dolgozatát annak szentelte, hogyan befolyásolják a vezetők a munkatársak elköteleződését és teljesítményét, majd a jövőkutatás felé fordult, amelyben a demográfiai változásokat – az idősödő társadalmak problémáit, a hosszabb élettartamot, a csökkenő születésszámot, a kitolódó karriereket és a munkahelyek átalakulását – már nem lehetett tovább a szőnyeg alá söpörni. „A vezetői modellek még mindig a kronológiai életkoron alapultak” – idézi fel. „De, ha a teljesítményt nézzük, a biológiailag fiatalabb vezetők következetesen felülmúlják kortársaikat: a produktivitás, a kreativitás, a döntéshozatal, a vállalati növekedés, sőt még a finanszírozás és az alkalmazottak irányítása terén is.”
Azt is észrevette, hogy a legtöbb vezető csupán kapacitása 40–60 százalékán működik, sokszor anélkül, hogy tudatában lennének annak, mennyire meghatározza teljesítményüket a biológiai állapotuk. A láthatatlan egészségügyi hanyatlás és a szemmel látható tünetek közötti eltérés a lassan felforrósodó vízben ülő béka sorsára emlékeztette. Ebből a felismerésből született meg a bio-optimalizált vezetés™: egy adatokra építő szemlélet, amely az emberi potenciál kibontakoztatását azáltal teszi lehetővé, hogy a biológiai életkort stratégiai tényezőként kezeli.
Az álmatlan éjszakák és a stressz rejtett ára
Amikor arról kérdezem, mik a legkézenfekvőbb eszközök, amelyekhez a vezetők azonnal nyúlhatnak, O’Donovan egyértelműen rávágja a választ: az alvás, a stresszkezelés és az életmódbeli alapok. „Egyetlen álmatlan éjszaka akár egy-két évvel is öregítheti az agyat” – mondja, olyan kutatásokra hivatkozva, amelyek a kognitív hanyatlást és a döntési fáradtságot vizsgálták. Sok vállalkozó büszkén emlegeti az éjszakába nyúló munkát, de O’Donovan figyelmeztet:
a biológia nem felejt. Az epigenetikai öregedés felgyorsul, a döntéshozatal romlik, és közben értékes lehetőségek csúsznak ki a vállalkozók kezei közül.
A stressz egy másik, alattomos gyorsító tényező. „Hosszú távú feszültség hatására a vezetők könnyen impulzívvá válnak, gondolkodásuk túlterhelt lesz. A sejtszintű gyulladás fokozódik, a biológiájuk megsínyli, és ezzel együtt a vállalatuk is.”
Végül pedig ott a mozgás és a táplálkozás kérdése. A feldolgozott ételek, a túl sok cukor és az ülő életmód gyorsítják az öregedést, míg az életerő és az energia átragad másokra. „Ha a vezetők biológiailag fiatalabbak, azt a csapatuk azonnal megérzi – nő az elkötelezettség, javul a teljesítmény, és utat tör magának a kreativitás. Mielőtt valaki a jövő terápiáihoz fordulna, előbb az alapokat kell tisztába tennie. Mert ha az alap hiányzik, a legfejlettebb beavatkozások még könnyen a visszájukra is fordulhatnak.”
Ines O’Donovan
Vitalitás mint üzleti stratégia
O’Donovan szerint az üzleti világ egy óriási, kiaknázatlan lehetőség előtt áll: abban, hogy a biológiai életkort fő teljesítménymutatóként kezelje. A korai kutatások kimutatták, hogy a biológiailag fiatalabb vezérigazgatók által irányított cégek rendre felülmúlják versenytársaikat, mégis kevés szervezet lép érdemben ebbe az irányba.
„Ha egy vezető életerősebb, az nemcsak azt változtatja meg, ahogyan az emberei reagálnak rá, hanem magát az üzletet is. Jobb vállalati kultúrát teremt.”
„Amikor egy vezető élvezi a napot, tele van energiával és ötletekkel, kreatív és élesen gondolkodik, az a munkatársakra is átragad – ők is ugyanígy akarnak működni. Ráadásul az ilyen vezetők általában több olyan embert vesznek fel, akik szintén biológiailag fiatalabbak.”
Úgy véli, súlyos hiba veszni hagyni az ötvenes éveikben járó munkavállalókat, ahelyett, hogy támogatnánk őket abban, hogy biológiailag fiatalabbá váljanak. „Az alacsony biológiai életkor és a tapasztalatból fakadó bölcsesség együttese maga a varázslat. A vitalitás és a tapasztalat ötvözete közvetlenül erősíti a profitabilitást.” A toborzás, az előléptetések és az értékelések átalakítása ezen a szemüvegen keresztül forradalmasíthatja a vállalati kultúrát. Egy olyan világban pedig, ahol a születési ráták csökkennek, a nyugdíjkorhatár pedig emelkedik, az idősebb munkavállalók megtartása és megfiatalítása többé nem lehet választás kérdése: ennek figyelmen kívül hagyása közvetlenül gyengíti a cégek versenyképességét.
A kiégéstől az újjászületésig
Szakértelme ellenére O’Donovan maga is hosszú ideig figyelmen kívül hagyta saját biológiáját. Szenvedélye és hajtóereje végül egyenesen a kiégésbe taszította, amely után két évig képtelen volt dolgozni. „Lehet bármennyi szemléletformáló gondolatod és motivációd, ha elhanyagolod a biológiát, össze fogsz omlani.” Az egyik legmakacsabb tévhit, amellyel újra és újra találkozik, hogy a vállalkozók és vezetők úgy hiszik, velük nem fordulhat elő a kiégés – és hogy akik összeomlanak, azok gyengék. A valóságban a kutatások éppen az ellenkezőjét mutatják: a legambiciózusabb, ötletekkel teli, nyughatatlan teljesítményhajhászok a legveszélyeztetettebbek, mert képtelenek leállni, többet dolgoznak, ezáltal sokkal sérülékenyebbek. Épp ezért felhívja a figyelmet a korai figyelmeztető jelekre: ébredés utáni fáradtság, ingerlékenység, ködös gondolkodás, alvászavar, pesszimizmus, negatív belső monológ és a teljesítmény látványos visszaesése.
Nyíltan beszél arról is, hogyan talált vissza önmagához a kiégés után, hogyan nyerte vissza önazonosságát, és miért sugárzik belőle ma ennyi energia: „Én valóban szeretek segíteni az embereknek. Látom bennük azt a potenciált, amit sokszor ők maguk nem, és amikor megmutathatom nekik, hogy bármilyen életkorban lehetnek egészségesek, élvezhetik az életet, jól érezhetik magukat a testükben, örömmel mozoghatnak és megőrizhetik szellemi frissességüket – az nekem is óriási erőt ad.”
Ines O’Donovan
A longevity női dimenziói
Amikor a beszélgetésünk személyes történetéről a tágabb társadalmi kérdésekre terelődik, O’Donovan érzékeny témára tapint: a lakosság fele egy olyan biológiai szakadékkal szembesül, amelyet a mai napig alig kezelünk érdemben – ez a menopauza. A Jeunessima magazinban megjelent „Tegyük választhatóvá a menopauzát” című cikkében, amelyben Dr. Jennifer Garrisont, a Buck Intézet reproduktív öregedést kutató szakértőjét interjúvolta, hangsúlyozza: a legtöbb, nőknél jelentkező, életkorhoz köthető betegség ebben az életszakaszban robban be. „A menopauzáig az ösztrogén védelmet nyújt számunkra, ám onnantól kezdve rengeteg minden összeomlik. Ráadásul életük végén a nők átlagosan több időt töltenek betegen, mint a férfiak. Pedig ennek nem kellene így lennie.”
Üzenete egyértelmű:
a hosszú élet kutatásának figyelembe kell vennie a nemek közötti biológiai különbségeket is. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, a társadalom felét ellátatlanul hagyjuk, és kockára tesszük a hosszabb, egészségesebb élet közös nyereségét.
A biológián túl: a technológia forradalma
Felidéz egy másik Jeunessima cikket is, az „Érezd jól magad és maradj fiatal: gondold újra az öregedést a kortalan futuristával” című írást. Ebben O’Donovan arra biztatja a nőket, hogy gondolják újra az öregedés jövőjét: ne hanyatlásként, hanem lehetőségként tekintsenek rá. Sőt merész ötleteket is felvet, például a tudat digitális térbe való feltöltését vagy a digitális ikrek létét – és meghökkentő kérdéseket tesz fel arról, mit jelentene, ha digitális énjeink önállóan fejlődnének, „utódokat hoznának létre”, vagy tudást vinnének tovább a fizikai életünkön túl. Ezek a provokatív gondolatok arra utalnak, hogy a longevity tudománya nemcsak a testünket, hanem az identitásunkat is erőteljesen átformálhatja.
Ezzel együtt a technológia egy olyan terület, ahol O’Donovan optimizmusa különösen erősen megmutatkozik. Virtuális Ines névre keresztelt, mesterséges intelligencián alapuló coacha éjjel-nappal elérhető támogatást nyújt az ügyfeleinek – így osztja meg tudását, és biztosítja, hogy senki ne maradjon magára a kérdéseivel. „A mesterséges intelligencia emlékszik mindenre, amit valaha írtam vagy mondtam. Ráadásul olyan mintázatokat is észrevesz, amelyeket az ember nem. Mindenkinek ajánlom: töltse fel a laboreredményeit egy AI-rendszerbe, és kérdezze meg, mit jelentenek azok valójában.” Emellett a blokklánc technológiával is kísérletezik: olyan digitális ügynököt tervez, amely közösségi együttműködésre épülve társszerzőként vesz majd részt készülő könyve, a Bio-optimalizált vezetés megírásában – így teremtve közösséget, lehetőséget a visszajelzésre, és értéket a közreműködők számára.
Ines O’Donovan
Prevenció újragondolva
A szakértő szerint a megelőzés fogalmát gyökeresen újra kell értelmezni. Egy ötvenéves korban elvégzett mammográfia nem prevenció. A viselhető eszközök használata, a biomarkerek monitorozása és a folyamatos adat-visszajelzés viszont igen.
„A valódi prevenció azt jelenti, hogy a legelső jelekre reagálunk, még jóval a tünetek megjelenése előtt. Egyszerűen szólva: mindent megteszünk a betegségek elkerülése érdekében, gondoskodunk az egészségünkről, és mérjük az adatokat, hogy időben lássuk a változásokat.”
Rávilágít a szabályozási ellentmondásokra is. „Amikor a hatóságok megakadályozzák, hogy a viselhető eszközök vérnyomásadatokat mérjenek és közöljenek, valójában életmentő információkat tartanak vissza. Pedig társadalmi és gazdasági szempontból a megelőzés pénzt, életeket és energiát spórol – ezért politikai prioritássá kellene válnia.”
Az interjú végén O’Donovan összegzi gondolatait: szerinte a hosszú élet korszakában a valódi vezetés azt jelenti, hogy a vitalitást, a bölcsességet és a technológiát összehangolva építünk egy egészségesebb jövőt. Üzenete az olvasók számára világos – cselekvésre hív, a longevity filozófiájából fakadó üzenettel:
„Ne várd meg, míg öregnek érzed magad. Kezdd el mérni az adatokat már most, akár apró lépésekben – hiszen a mai biomarkereid mutatják meg, mennyire lehet majd egészséges, sikeres és bőségben gazdag a jövőd.”
Szerző: Révész Bogi
(Kiemelt kép: Ines O’Donovan)
