Gyerekkorunkban sokan álmodozunk arról, mivé szeretnénk válni, de az élet ritkán követi pontosan ezt a tervet. Az útkeresés, a karrierépítés, az anyaság és az újratervezés mind olyan mérföldkövek, amelyek formálnak és új lehetőségeket nyitnak meg előttünk. De hogyan lehet egy váratlan fordulatból előnyt kovácsolni? Hogyan lesz egy HR-szakemberből űripari fejlesztésekben résztvevő vezető, majd egy digitális rendezvényszervezési platform társalapítója? Egy inspiráló történet, amely rávilágít arra, hogy az igazán izgalmas lehetőségek sokszor ott rejlenek a legváratlanabb pillanatokban. Dibusz Dorottyával beszélgettem.
Már gyerekkorodban tudtad, mi szeretnél lenni? Ehhez képest hogyan alakult a szakmai életed, a karriered?
Mindig is olyan hivatásra vágytam, amelyben értéket teremthetek és maradandót alkothatok, de sokáig nem tudtam pontosan meghatározni, milyen irányba induljak. Gyermekkoromban minden érdekelt és mindig igyekeztem összefüggéseiben megérteni a világ működését.
Az érettségi után nem kezdtem meg azonnal a felsőfokú tanulmányaimat, mert lehetőségem nyílt Londonba utazni és munkát vállalni, ami egészen új perspektívát nyitott meg előttem. Az Amazon egyik társcégének a raktárában kezdtem dolgozni. Kezdetben egyszerű feladatokat láttam el, ám hamar rájöttem, hogy ha elkötelezetten és precízen végzem a munkám, az meghozza az eredményét. Két hónap sem telt el és megválasztottak a hónap dolgozójának, a vezetőség pedig felfigyelt rám. Felajánlották, hogy vegyek részt egy új részleg kialakításában és működtetésében. Így 19 évesen egy ötfős nemzetközi csapat vezetője lettem, és először szembesültem azzal, milyen kihívást jelent egy szervezet operatív működését strukturálni, folyamatait optimalizálni.
„Ez a tapasztalat ébresztett rá arra, hogy szeretek rendszerekben gondolkodni, és a stratégiai tervezés kifejezetten inspirál.”
Ám nem sokáig maradtam Londonban, mert az élet más forgatókönyvet kínált: Épp a londoni metróból léptem ki, amikor megérkezett az értesítés a telefonomra, hogy felvételt nyertem az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának Neveléstudományi alapszakára. Hosszú mérlegelés után úgy döntöttem, hazatérek és belevágok a felsőoktatási tanulmányaimba. Az egyetemi éveim alatt gyakornoki munkát vállaltam a Jobsgarden toborzási ügynökségnél. IT researcher pozícióban kezdtem, majd előrelépve IT koordinátorként, később pedig tanácsadóként folytattam a pályafutásomat.
Kép forrása: Dibusz Dorottya
Ekkor váltál édesanyává. Ez a fontos esemény hogyan alakította a személyiséged és írta át a karrierterveidet?
Ez az új élethelyzet alapjaiban formálta a gondolkodásomat és a karrierhez való hozzáállásomat. A gyermekvállalás egy rendkívüli önismereti utazás, amely lehetőséget ad arra, hogy mélyebben megértsük saját viselkedési mintáinkat és értékrendünket. Amikor egy újszülött érkezik a családba, és az alváshiány mindennapossá válik, ösztönösen felszínre törnek a hozott szülői minták. Így történt ez velem is – noha éppen ezeket próbáltam elkerülni, mégis a gyerekkoromból hozott tapasztalatok tükröződtek vissza a saját nevelési módszereimben. Tudtam, hogy ezek felülírása rendkívül kemény munka lesz, de az anyaság és a kisfiamról való gondoskodás olyan erős motivációt adott, hogy eldöntöttem: ha nem magamért, akkor érte mindenképpen meg kell tennem. Tudatosan kezdtem foglalkozni az elakadásaimmal, és amikor a nagyobbik fiam egyéves lett, terápiás önismereti munkába kezdtem. Nem sokkal később pedig megszületett a második gyermekem, tovább mélyítve ezt az önismereti utazást.
Bár az anyaság gyökeresen átrendezte a prioritásaimat, a szakmai fejlődés mindig is kiemelten fontos maradt számomra.
„Folyamatosan kerestem olyan elfoglaltságokat, amelyekben tanulhatok, fejlődhetek, és amelyek apró, személyes sikerélményeket adnak.”
Új kihívások után kutattam: elkezdtem fotózni és továbbra is részt vettem HR kutatásokban. Bár a fókuszom elsősorban a kisfiamon volt, sosem léptem ki igazán a szakmai térből.
Mindeközben kitört a Covid, és ezzel együtt egy újabb nagy változás következett: vidékre költöztünk, ahol egy teljesen más ritmusú élet várt ránk – minden lelassult, átalakult. Várandósan a második fiammal, miközben az első kisfiam épp totyogós korszakát élte, egészen különleges élmény volt ezt megtapasztalni. Közben pedig a pandémia mindent felforgatott: a szakmai közeg, amiben addig mozogtam, egyik napról a másikra eltűnt, leépítették a tanácsadókat, külsős szakembereket, így én sem ezen a területen kerestem a helyemet – teljes mértékben az anyaságnak szenteltem magam. Elkezdtem tortákat sütni, megtanultam makramézni, lekvárokat tettem el és persze folytattam a fotózást. Ez az időszak inkább az önfeledt, örömteli alkotásról szólt, és fantasztikus élmény volt a fiaimmal együtt felfedezni a világot.
Hogyan kerültél vissza a szakmai vérkeringésbe?
Tisztában voltam vele, hogy a szakmai fejlődésemet nem szeretném megszakítani, ezért amint a második kisfiam picit nagyobb lett, beiratkoztam egy szervezetfejlesztő képzésre. A megszerzett tudást pedig fokozatosan a gyakorlatba is átültettem, és elkezdtem felépíteni a saját tanácsadói vállalkozásomat, amely elsősorban HR-tanácsadással és szervezetfejlesztéssel foglalkozott, főként kis- és középvállalkozások számára. Az addigi tapasztalataim alapján világossá vált, hogy a multinacionális cégeknél már kiépített, jól meghatározott sztenderdek és struktúrák mentén működnek a szervezetek – ahol a pozíciók sokszor dobozolt keretek között léteznek, és az embereket szinte csak cserélni kell bennük. Ezzel szemben a KKV-k, különösen az 50-100 fős vállalatok, igénylik ugyan a rendszerszintű működést, de még nem rendelkeznek olyan kiforrott standardizált folyamatokkal, amelyek gördülékenyen biztosítanák ezt. Pontosan ez az a pont, ahol a szervezetfejlesztés és a HR-stratégiai tanácsadás hatalmas hozzáadott értéket képvisel – és én ebben láttam meg a lehetőséget. Két éven át foglalkoztam ezzel, ám egy váratlan élethelyzet új irányt szabott a szakmai utamnak. Az építkezésünk, az elszabaduló infláció és az anyagi bizonytalanságok miatt ugyanis elengedhetetlenné vált egy stabilabb, kiszámíthatóbb bevételi forrás, ezért olyan munkát kerestem, ahol alkalmazottként dolgozhatok.
„Így kerültem egy amerikai űripari cég magyar leányvállalatának HR vezetői székébe.”
Kép forrása: Dibusz Dorottya
Ez elég jól hangzik. Milyen projekten dolgoztatok együtt és neked mi volt a feladatod benne?
Egy olyan műhold technológiai megoldás jelent meg a piacon, amely lehetővé tette különböző méretű és célú műholdak hatékony pályára állítását. A startup feladata pedig a rendszer szoftveres hátterének fejlesztése volt – egy olyan platform megalkotása, amely valós időben követi a műholdak pályáját, és folyamatosan méri a különböző fizikai és matematikai paramétereket.
„Ez a munka rendkívül izgalmas kollaborációt hozott létre: együtt dolgoztunk asztrofizikusokkal, amerikai szakemberekkel, és egy olyan globális partnerhálózat tagjai lettünk, amelyben jelentős szereplők – köztük a NASA és számos más vállalat – is érdeklődtek a megoldásaink iránt.”
A projektben az én feladatom az volt, hogy felépítsek egy olyan csapatot, amely képes teljesen új, a világon még nem létező rendszereket fejleszteni. Ez a munkakör hihetetlenül izgalmas kihívásokat tartogatott, hiszen az IT és az asztrofizika metszéspontjában működő fejlesztőcsapat felépítése és vezetése teljesen új szemléletet igényelt – olyat, amelyben a határok nem korlátok, hanem lehetőségek.
Az űrtechnológia világa elég távol áll a rendezvényszervezéstől. Hogyan jutottatok el a digitalizált rendezvény- és esküvőszervezés ötletéig, az EDEN-ig?
A továbbhaladásunk valójában egy organikus folyamat volt, nem pedig egy éles váltás. Amikor az alapítók kiszálltak az űripari cégből úgy döntöttünk, előveszünk egy több mint tíz éves koncepciót: a digitalizált rendezvényszervezés ötletét.
Korábbi tapasztalataink alapján pontosan tudtuk, milyen problémákba ütközik a rendezvény- és esküvőszervezés, és milyen kihívásokat kell egy automatizált rendszerbe integrálni. Ráadásul az AI fejlődésével a technológiai akadályok is megszűntek, és lehetőség nyílt egy olyan digitális szolgáltatás létrehozására, amely az egész folyamatot egyszerűsíti. A projekt elindításának ötlete egy közös gondolkodásból született: egy nap a srácok a design kialakítása közben egy táblánál ülve próbálták kitalálni, hogyan gondolkodnak a nők az esküvőszervezésről. Háromszor haladtam el az ajtajuk előtt, mire végül beléptem a terembe – egyetlen nőként az irodában éreztem, hogy most ott a helyem. Ez a projekt azonban már nem klasszikus HR-szerepkört kívánt tőlem, hanem egy teljesen újfajta közösségi együttműködést. Egy közösségként dolgozunk a software fejlesztésen, üzleti stratégián, marketingen és természetesen az esküvőszervezésen, hogy világszinten is ismertté tegyük megoldásunkat.
„A cél az amerikai piac, ugyanakkor magyar csapatként először itthon szeretnénk tesztelni és finomhangolni a rendszert.”
Az elképzelés az, hogy ha valaki rendezvényt vagy esküvőt szervez, magától értetődően az EDEN digitalizált szolgáltatást használja – épp úgy, ahogyan ma az Uberrel utazunk vagy az Airbnb-n keresünk szállást.
Kép forrása: Dibusz Dorottya
Miben nyújt forradalmian új megoldásokat az EDEN? Mi a fő koncepciója?
Jelenleg a rendezvénypiacon két véglet létezik: az egyik oldalon a gyűjtőoldalak vannak, például olyanok, ahol helyszíneket lehet böngészni, de további hozzáadott érték nélkül. A másik oldalon az esküvőszervezők állnak, akik ugyan személyre szabott szolgáltatást nyújtanak, de a kapacitásuk erősen korlátozott – évente legfeljebb 6-12 eseményt tudnak kezelni.
„Mi ezt a két modellt a feje tetejére állítottuk.”
Egy olyan digitális szolgáltatást hozunk létre, amely végigkíséri a tervezési folyamatot anélkül, hogy a felhasználónak bármilyen szakmai tudásra lenne szüksége. Az algoritmusokba beépített szakértelem lehetővé teszi, hogy a menyasszonynak csupán annyi dolga legyen, hogy képeket válogasson, néhány kérdésre válaszoljon, és a rendszer ezek alapján egy testreszabott, ízlésének és költségkeretének megfelelő ajánlatot készít számára. Az EDEN projekt célja, hogy a rendezvényszervezést egy teljesen új, automatizált és könnyen kezelhető formában tegye elérhetővé, ehhez a mesterséges intelligenciát és a strukturált, adatvezérelt döntéshozatalt ötvözi.
A rendszer egyik kulcseleme a büdzsé intelligens allokálása. A párok költségkeretét átláthatóan felosztjuk különböző szolgáltatáscsomagokra, például dekorációra, szórakoztatásra vagy vendéglátásra. Emellett piaci perspektívát biztosítunk, vagyis reálisan megmutatjuk, hogy az adott költségkeretért milyen minőségű szolgáltatás várható. Ezenkívül a szolgáltatók kiválasztása sem véletlenszerű. Bár a rendszer nyitott a jelentkezők számára, mindenki egy szigorú minősítési folyamaton megy keresztül.
„Az iparági standardok létrehozásával garantálni tudjuk, hogy kizárólag megbízható partnerekkel dolgozunk, így a párok biztosak lehetnek abban, hogy az általuk kiválasztott szolgáltatás pontosan úgy valósul meg, ahogyan azt ígérték nekik.”
A digitalizált rendezvényszervezéssel ugyanakkor edukációs célunk is van. Szeretnénk felnyitni az emberek szemét, hogy a valódi közösségi élmények elengedhetetlenek – legyen szó esküvőről, születésnapról vagy bármilyen más rendezvényről. Az esemény lényege pedig nem a szervezési folyamat, hanem az, hogy az emberek együtt ünnepelhessenek.
Kép forrása: Dibusz Dorottya
Adódik a kérdés: elsősorban kiket céloztok meg ezzel a digitális szolgáltatással? Jelenleg melyik generációban érzitek leginkább az igényt erre?
A bevezetés szakaszában egyértelműen a Z generáció tagjai voltak azok, akik leginkább pozitívan értékelték szolgáltatásunkat. Ők teljesen más elvárásokkal nőttek fel: gyors, digitális megoldásokat keresnek, és ha egy szolgáltatás nem tudja biztosítani ezt az élményt, gyorsan elveszítik az érdeklődésüket. Az okostelefon, az instant információk és az azonnali visszacsatolás világában máshová kerül a fókusz, és ez igaz az idejük eltöltésére is.
EDEN néven podcast-et is indítottatok. Honnan jött az ötlet és milyen tartalmakkal készültök?
A podcast ötlete abból a gondolatból született, hogy hangot adjunk a víziónknak, és beszéljünk azokról a fontos kérdésekről, amelyek egy házasság előtt álló pár számára valódi jelentőséggel bírnak. Manapság a jegyesoktatás, amely régen segített a pároknak felkészülni a közös élet kihívásaira, fokozatosan háttérbe szorul, ahogy csökken az egyházi esküvők aránya. Ez azonban hatalmas hiányt teremt, hiszen kevés szó esik azokról a mélyebb, hosszú távon fontos kérdésekről, amelyek egy házasság sikerességét meghatározzák.
„A sorozat célja, hogy a szakértőkkel folytatott beszélgetéseken keresztül tágítsa a nézőpontokat és segítsen a pároknak felkészülni a közös élet kihívásaira.”
A meghívott vendégek különböző területekről érkeznek, de mindannyian kapcsolódnak ahhoz a kérdéshez, hogy hogyan lehet egy házasságot tudatosan, stabil alapokra helyezni. Válási mediátorokkal beszélgetünk, akik számtalan házasság felbomlását kísérték végig, és rálátásuk van arra, hol és miért törnek meg ezek a kapcsolatok. Toxikológussal járjuk körbe az alkohol társadalmi szerepét, különösen az esküvői kultúrában – például, hogyan kezelhetők előzetesen és utólag is azok a helyzetek, amikor egy rokon „túl jól érzi magát”. A podcast célja, hogy segítsünk valóban lényeges kérdéseket megvitatni, és olyan nézőpontokat bemutatni, amelyek egy életre szóló kapcsolat tudatosabb megéléséhez járulnak hozzá.
A cikk termékmegjelenítést tartalmaz.
Szerző: Jean Orsolya
(Kiemelt kép forrása: Dibusz Dorottya)
