Az öregedés jeleit tizenkét pontban állapította meg egy kutatócsoport 2023-ban. Többségük sejtszinten zajló folyamat, melyek szorosan összefüggnek, ám aszerint, hogy milyen elsődleges szempontok szerint vesszük őket szemügyre, az orvostudomány számos nekifutási pontot kínál fel értelmezésükhöz. Cikksorozatunk harmadik, utolsó részében az úgynevezett integratív csoportot mutatjuk be.
Carlos López-Otín kutatócsoportja hangsúlyozza, hogy a tizenkét jellemző három kategóriába történő besorolása önkényes, és első sorban a könnyebb megértést szolgálja. A harmadik, integratív kategória azonban talán a legizgalmasabb, és leginkább érthető mind közül. Az őssejtek kimerülése, a megváltozott sejtközi kommunikáció, a krónikus gyulladás és a diszbiózis mind olyan, a fittségünk és a fiatalságunk ellenében ható folyamatok, melyekkel fel kell vennünk a versenyt a hosszú és egészséges élet reményében.
Sejtek, sejtek, sejtek…
Az őssejtek szervezetünk önmegújító rendszerének alapkövei. Fontos tulajdonságuk, hogy tartósan képesek osztódni és megújulni. És mivel nem speciálisak, számos tulajdonságot képesek magukra ölteni, például képesek úgynevezett specializált sejtekké alakulni: izom-, vér- és agysejtekké.
Az öregedés egyik legegyértelműbb jellemzője a szöveteink csökkent regenerációs képessége.
A bőr, a hajhagymák és a vázizom sejtjei jobb önmegújító képességgel bírnak, mivel jobban ki vannak téve a sérüléseknek. Ezzel szemben a máj, a tüdő és a hasnyálmirigy sejtjei sokkal kevésbé képesek az „öngyógyításra”.
Az őssejtek kimerülése számos létfontosságú szervünk, például az agyunk vagy éppen vérkomponensek megújulását is gátolja. Mindez kognitív hanyatláshoz, degeneratív neurológiai megbetegedésekhez, késleltetett szövetregenerációhoz, csökkent immunképességekhez, metabolikus problémákhoz és szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezethet. Hogy ezt milyen terápiával lehet kezelni, az sejtjeink egészségének állapotától függ.
Mindemellett az öregedéssel párhuzamosan változás áll be az úgynevezett sejtközi kommunikációban is. Ezt érdemes úgy elképzelnünk, hogy a sejtes kommunikációt „zajok” zavarják meg, így az elégtelenné válik, zavar keletkezik a homeosztázis, azaz a szöveti alkalmazkodási folyamat fenntartásában. Tehát a (káros) külső behatások ellensúlyozására hivatott reakciók nem, vagy késve, vagy elégtelenül léphetnek működésbe. Hibák csúsznak az idegi-, az endrokrin és a hormonális rendszerek jeltovábbítási mechanizmusaiba.
Kép forrása: ASDF_MEDIA
„Divatos betegségek”, a krónikus gyulladás és a diszbiózis
Valószínűleg a krónikus gyulladás a legtöbbet tárgyalt, nem pusztán az öregedés kapcsán, de a sejtszintű öregedéssel mégis szorosan összefüggő testi folyamatként. A gyulladásos folyamatok száma a korral megszaporodik, majd rendszerszinten is megmutatkozik, ízületi gyulladások- és bénulások, idegrendszeri gyulladások, gerincbetegségek formájában.
Mindez jól kimutatható a vérben keringő, gyulladást okozó citokinek és egyéb biomarkerek (C-reaktív protein – CRP) formájában.
A gyulladások fokozódásával fordítottan arányosan csökken az immunrendszerünk ellenálló képessége is, mely folyamat a vérünkben keringő lymfoid és myeloid sejtek számának megszaporodásával jellemezhető. Mindez nemcsak a rákos megbetegedéseknek, de a közönséges vírusos megfázásoknak és influenzának is jobban kedvező környezetet teremt.
Immunrendszerünk állapota azonban nagyban függ bélrendszerünk állapotától. A legújabb mikrobiommal és bélrendszerrel foglalkozó kutatások már egyre jobban hangsúlyozzák bélrendszerünk immunrendszeri, hormonális, táplálékfelszívódási, szív- és érrendszeri és egyéb folyamatokkal összefüggő fontosságát. (Könyvajánló: Giuila Enders Bélügyek című könyvét) Hormonjaink egy részét is beleink termelik, de mentális állapotunk is visszahat a beleink működésére.
Központi idegrendszerünk és bélrendszerünk működésének összefüggései pedig napjaink legizgalmasabb kutatási területei közé tartoznak.
Olyannyira, hogy Enders azt a meghökkentő megállapítást teszi, hogy tulajdonképpen a beleinkkel gondolkodunk. Erről a témáról egyik korábbi cikkünkben már írtunk, amely ide kattintva olvasható.
Enders mellett ugyanakkor mások is (például még Tim Spector) hangsúlyozzák, hogy nem pusztán a táplálékfelszívódás a tét, amikor beleink állapotáról beszélünk. Aktív kutatások közé tartozik annak megállapítása, milyen összefüggésben áll mikrobiomunk állapota a vér koleszterin szintjével, illetve degeneratív, akár daganatos betegségek, vagy cukorbetegségek kialakulásával.
Kép forrása: Dmytro Buianskyi
Az öregedéssel szimultán folyamat, a diszbiózis, bélflóránk állapotának megváltozását jelenti.
Bélflóránk a születésünket követő órákban, napokban alakul ki, és egy életen át meghatározza szervezetünk működését.
A jótékony bakteriális diverzitás pedig az előnyünkre válik. Korunk előrehaladtával azonban beleink bakterális diverzitása, azaz sokfélesége megváltozik, és ez kitesz bennünket potenciálisan káros, nem pusztán az emésztéssel összefüggő folyamatoknak és betegségeknek is.
Hogy a diszbiózis utólag került fel az öregedést jellemző folyamatok tizenkét tényezős listájára, nem a véletlen műve. Alapvetően még elégtelenek, pontatlanok az ismereteink ezen a téren, de számos kutató véli úgy, hogy az egészségünk a táplálkozásunkkal, a korábban elgondoltaknál is szorosabb összefüggésben áll. Nem véletlen az sem, hogy e cikksorozatban bemutatott öregedésjellemzők leggyakrabban említett „csodaszere”, a kalória csökkentett étrend, vagy az időszakos böjt.
Az öregedés 12 tényezőjét bemutató cikksorozatunk első része ide kattintva, második része pedig itt érhető el.
Szerző: Makai Máté
(Kiemelt kép forrása: Billion Photos)
Források:
- Carlos López-Otín, Maria A. Blasco, Linda Partridge, Manuel Serrano, Guido Kroemer: The Hallmarks of Ageing: An Expanding Universe (2023)
- National Institute of Health, National Library of Health (USA)
- Ehab Naim: The Nine Hallmarks of Ageing: How Do They Affect Your Longevity and How Can You Reverse Their Effects (2024)
- Giulia Enders: Bélügyek. Park könyvkiadó, 2017
- Tim Newman: Gut Microbiome: Ancient Origins And Recent Extinctions (2024)
