Az öregedés 12 tényezője – 1. rész

Az öregedéskutatás egy viszonylag friss, pár évtizedes kutatási területe az orvostudománynak. Mára a kutatók a szervezetünkben zajló tizenkét folyamatot azonosítottak, amelyek az öregedésért felelnek. De melyik ezek?

Carlos López-Otín és csapata egy 2013-as tanulmányában tett javaslatot az öregedést kiváltó folyamatok és tényezők meghatározására. Ezek megállapításához három fontos kritériumot állítottak fel, melyeknek meg kellett felelnie a vizsgált jelenségnek. 

1. Elsőként, a jellemzőnek időben behatárolt folyamatnak kell lennie. 
2. Másodszor, ahhoz, hogy igazolható legyen az adott jellemző, meg kellett felelnie egyfajta súlyozhatóság kritériumának, azaz, minél kiterjedtebb az adott  jellemző, annál inkább gyorsul az öregedés. 
3. Harmadszor pedig: az előző folyamat ellenkezője is bizonyító erejű, azaz egy adott jellemző kibontakozásának megállítása vagy visszafordítása szükségszerűen lassítja az öregedést. 

Ezek alapján, 2013-ban kilenc, majd 2023-ban újabb három tényezővel kiegészülve, a kutatócsoport 2023-ban összesen tizenkét olyan folyamatot határozott meg, amely az emberi szervezetben az öregedésért felel. 

Ezek a jellemzők egymással összefüggenek, de külön-külön is meghatározhatók: 

1. a genetikai instabilitás, 
2. a telomerek kopása, 
3. az epigenetikai változások, 
4. a proteosztázis elvesztése, 
5. a csökkent makroautáfágia, 
6. a csökkent táplálékérzékenység, 
7. a mitokondriális diszfunkció, 
8. a sejtöregedés, 
9. az őssejtek kimerülése, 
10. a megváltozott sejtközi kommunikáció, 
11. a krónikus gyulladás, 
12. illetve a diszbiózis. 

Utóbbi kettő kiegészülve az autófágia kapcsán szerzett tapasztalatokkal a legutóbbi kutatás során került be az öregedés jelei közé. 

Kép forrása: Look Studio

Az öregedés elsődleges jelei

A tizenkét jellemzőt tanulmányukban Lópezék három fő kategóriába sorolták be, melyeket elsődleges, antagonisztikus és integratív csoportnak neveztek el. Mai cikkünkben röviden az első csoportot járjuk körül, a másik két halmazról cikksorozatunk újabb részeiben számolunk be. 

A tizenkét tényező közül, a genetikai instabilitást külsődleges kémiai, fizikai és biólógai ágensek okozzák, például DNS másolási- és kromószóma szegregációs hibák, oxidatív folyamatok.

Az emberi test is kifejlesztett számos „karbantartó” mechanizmust, mellyel a különböző kromószóma szintű károsodásokat megjavítja, ezáltal megelőzi az olyan másolási hibákat, melyek betegségekhez vezetnek.

Az idő előrehaladtával ez a képességünk csökken. A második öregedésért felelős jelenség, a telomerek kopása szorosan összefügg a genetikai instabilitással. A telomerek molekuláris szinten védik a kromoszómáinkat a károsodástól a kromószómák végződésein. Osztódási, reparációs, regenerációs folyamatok következtében, melyek a sejtek megújulásában játszanak fontos szerepet, a telomerek rövidülnek, kopnak az idő előrehaladtával, ezáltal a kromoszómák sérülékenyebbé válnak.

A harmadik öregedési tényező, az epigenetikai folyamatok, a már említett két jellemzővel szoros együttműködésben értelmezhetők. Testünk epigenetikai szabályozó mechanizmusai a szöveteinket érő külső hatások ellenében igyekeznek molekuláris szinten megvédeni sejtjeinket azok megújulási folyamatai során, a másolási hibákból következő elváltozásoktól.

Védelmet nyújtanak továbbá olyan külső károsító tényezőktől, melyek rákos, neurodegeneretív, metabolikus és a csontrendszert érintő megbetegedésekhez vezethetnek.

A negyedik öregedésért felelős folyamat, a protosztázis, a fehérjeszabályozás meghibásodását jelenti. Elégtelensége során szervezetünk helytelen, hibás vagy hiányos proteteineket állít elő, vagy éppen jellemzővé válik a fehérjék oxidatív károsodása. Neurodegenerítv betegségeket, ALS-t vagy Alzheimer-kórt is ilyen kóros protein mutációk okozzák, melyek felgyorsítják és kiégetik a szervezet automatikus, proteinjavító, -eltávolító, ill. -csere folyamatait. 

Kép forrása: Kotoimages

Ugyanakkor az ötödik öregedési tényező, az autofagocitózis, ezen belül a makroautofágia elégtelensége is elvezethet a fehérjeszabályozás elégtelenségéhez.

Az autofágia lényegében egyfajta sejtszintű „szelektív hulladékgyűjtés” és szortírozás. Az autofágia során szervezetünk eltávolítja a sejtek szükségtelen komponenseit, a sejtszintű öntisztulási folyamat részeként.

Jó hír, hogy számos kutatás igazolta már az időszakos böjtölés autofágiára gyakorolt pozitív hatásait.

Az öregedés jeleinek elsődleges jellemzőit az orvostudomány szoros összefüggésben tárgyalja, mert azok egymástól elválaszthatatlanok, egymásból következnek. A ma bemutatott halmazba szervezetünk sejtszintű öngyógyító folyamatait kell tehát sorolnunk, melyek meghibásodása, elégtelensége, vagy elfáradása az öregedési folyamatok egyik legfontosabb biológiai jellemzője. Cikksorozatunk következő részeiben részletesen bemutatjuk a további öregedést kiváltó jelenségeket.

Az öregedés 12 tényezőjét bemutató cikksorozatunk második része ide kattintva, harmadik része pedig itt érhető el. 

Szerző: Makai Máté

(Kiemelt kép forrása: BLACKDAY)

Források:

1. Carlos López-Otín, Maria A. Blasco, Linda Partridge, Manuel Serrano, Guido Kroemer: The Hallmarks of Ageing (2021)
2. Carlos López-Otín, Maria A. Blasco, Linda Partridge, Manuel Serrano, Guido Kroemer: The Hallmarks of Ageing: An Expanding Universe (2023)
3. Tomas Schmauck-Medina, Adrian Moliére és mások: New Hallmarks of Ageing: a 2022 Copenhagen ageing meeting summary (2022)