Több mint harmincháromezer óra coaching, tizenöt év főállású segítői tapasztalat és megszámlálhatatlan emberi történet után S. Tóth Márta ma már más szemüvegen át tekint önmagára, a szakmájára – és a világra is. A The Longevity Hub szakértőjével beszélgettünk belső utazásról, hitelességről, önismeretről, a coaching valódi erejéről – és arról is, miért nem mindegy, milyen mentális zajokat engedünk be nap mint nap, valamint, hogy miért fontos időnként rendszereznünk a fejünkben felgyülemlett, tudatalatti „fájlokat.”
Harmincháromezer óra coaching után mi az az emberi tapasztalat, ami a legmélyebben megmaradt benned?
„Hogy mindannyiunkban egyformán jelen van az erősség és a törékenység, és hogy mindkettőre figyelni kell és ápolni. Ha hosszú távban gondolkodunk a jövőnkről, az egészségünkről az azt üzeni a lelkünknek: fontosak vagyunk, szerethetőek vagyunk, értékesek vagyunk – és leginkább, hogy a testre, lélekre és szellemre egyformán figyelünk. Mert számomra, ha gondoskodásról beszélünk, abban mindig mindhárom együtt van jelen.”
Bár a test, lélek és szellem egysége számára mindig is alapelv volt, Márta nem tagadja: volt, hogy megfeledkezett róla. A coachingot sosem tekinti puszta szakmának – számára ez mindig is missziót jelent. A segítés lendülete, az ügyfelekkel való közös haladás öröme annyira magával vitte, hogy időnként elcsúszott a belső iránytű. „Ha valamit lélekkel csinálunk, és igazán belevetjük magunkat, hajlamosak vagyunk egy kicsit megfeledkezni róla” – fogalmaz. Ilyenkor vagy saját magát kellett emlékeztetnie az alapértékeire, vagy a családja, barátai tettek róla, hogy visszataláljon. Az egyensúly számára olyan belső állapot, amelyhez a család, a barátok és az emberekkel való mély kapcsolódás adja a legfőbb támaszt. Tizenöt éve dolgozik főállású coachként, hétvégenként pedig szinte mindig tanít is – s mivel ez a hivatás folyamatos jelenlétet kíván, szüksége van az egyensúlyt adó emberi kapcsolatokra.
S. Tóth Márta
Mi indított el abba az irányba, hogy a coachinggal foglalkozz?
„Azt hiszem, ez egyfajta érettségből fakadt, ami nem korhoz kötött, inkább belső állapot volt. Addigra sok mindent megéltem, és egyszer csak úgy döntöttem: coach leszek.”
Márta nem egyetlen sorsfordító pillanathoz köti a váltást, sokkal inkább egy lassú, mély éréshez. 23 év felsővezetői múlt és tizenév újságírói tapasztalat van a háta mögött, valamint 15 éve life és business coach-ként és 13 éve NLP coach-ként is tevékenykedik. Mindezek mellett létrehozta saját cégét a Nemzetközi Coaching & NLP ÉS Mediáció Akadémiát, így már volt ideje megérkezni önmagához. A coachinggal először az MBA-tanulmányai során találkozott, ami akkor még egyszerű kérdezéstechnikának tűnt. De hamar ráérzett, hogy ennél jóval többről van szó. Aztán jött a belső döntés: egy új szakmai út, ami hajóként vitt ki a nyílt vízre, ahol nem látszott a túlsó part – de érezte, hogy indulnia kell.
Azóta is ezen az úton halad, csak már nem felfedezőként, hanem otthonosan, széles eszköztárral és mély szakmai biztonsággal. A coachinghoz való viszonya időközben megérett: „Pont olyan, mint egy házasság” – fogalmaz. Összecsiszolódtak. Márta hisz abban, hogy ezt a szakmát érdemes jól csinálni.: „Azt, hogy mi a jó, mindenki döntse el a saját lelkiismerete, a munkája és szükséglete szerint.” Egy dolgot viszont magabiztosan állít:
a jó coach nem irányít, hanem figyel, kísér, kérdez. Mert az igazi öröm az a pillanat, amikor az ügyfél ráébred: megvan benne az erő és a tudás a megoldáshoz, a coach csupán teret ad neki kibontakozni.
Ami Márta számára a kezdetektől változatlan: a hitelesség. Úgy véli, csak azt érdemes képviselni, amit tudás és valódi tapasztalat támaszt alá – az ügyfél pedig érzi, ha ez a jelenlét őszinte. „Én úgy gondolom, hogy mindenki tud hiteles lenni valamiben, csak tegye félre a türelmetlenségét, a mohóságát, és az okoskodását” – vallja. Mert szerinte a jó coach nem játszik szerepet, hanem belül is rendben van: vállalja a véleményét, felismeri a saját hibáit, és képes magát képviselni bármilyen helyzetben.
Márta a The Longevity Hub szakértőjeként továbbá fontosnak tartja, hogy egy olyan erős szakmai közösség tagja legyen, amely szilárd és világos alapokat fektet le az egészségmegőrzés területén. A The Longevity Hub – magyar ökoszisztéma küldetéséről és további tagjairól ide kattintva olvashatsz többet.
Sok módszert ismersz és használsz – hogyan ismered fel egy coaching folyamatban, hogy mikor mire van igazán szükség?
„Nem egy coaching folyamatban ismerem fel, hanem az első öt percben. A hangolódásban.” – vágja rá határozottan. Ebben pedig harminc év emberismereti tapasztalat sűrűsödik: Márta újságíróként, felsővezetőként és coachként is azt tanulta, hogy figyelni kell, méghozzá jól. A találkozás elején intuitívan „borítékba teszi”, amit érez, és csak azután ajánl fel eszközöket, módszereket, majd az ügyfél választ. Ha a téma nem fér bele a coaching etikai kereteibe – például egy mély gyászfolyamat –, akkor pszichológust javasol, vagy, ha az ügyfél ezt elutasítja, elmagyarázza az NLP – neuro-lingvisztikus programozás – lehetőségeit, ami módszerként egyébként a legközelebb áll hozzá: „Imádom, hogy a segítségével a tudattalanhoz nyúlunk, és a hitrendszerünket mozgatjuk meg.
Az NLP technikái Márta számára nemcsak kommunikációs eszközök, hanem az egészséges működés alapját is jelentik. Szerinte sokkal több figyelmet kellene szentelnünk a tudattalattink karbantartásának, hiszen, ha túl sok feldolgozatlan „fájl” marad bennünk, idővel túlterhelelődünk, akár egy rendezetlen számítógép.
„Nevet kell adni a dolgoknak, elmenteni, egészségesen lezárni, vagy kidobni – különben szépen lassan lefagyunk”
– fogalmaz képletesen. A kulcs szerinte az érzékszerveink tudatos használata, az információk mennyiségi és minőségi szűrése, az ölelés, az érintés, a kimondott és befogadott szavak minősége. Ehhez azonban időnként teljesen ki kell kapcsolnunk: valóban megállni, és legalább fél évente szakember segítségével ránézni a lelki és mentális állapotunkra. Nem utolsósorban pedig érdemes békét kötnünk a szüleinkkel – akár élnek, akár nem. „Mert aki virágzó fává szeretne válni, annak a gyökereit is ápolnia kell.”
S. Tóth Márta
Mi tartja vissza az embereket leggyakrabban az önismereti munkától?
„Sokan azt mondják, hogy már tíz éve önismereti úton járnak, de az első triggerre kibillennek.” A szakértő szerint a legnagyobb akadály, hogy az emberek összetévesztik az önismereti munkát az önigazolással. A valódi önismeret csendes, befelé forduló, és elsősorban a saját felelősség vállalásáról szól, nem mások hibáztatásáról. „Aki tényleg dolgozik magán, az nem kürtöli világgá, mert a csend elengedhetetlen a belső munkához” – fogalmaz. Sokan a zajban keresik a válaszokat, miközben azok leginkább a csöndben születnek meg.
Ha pedig egyetlen tanácsot adhatna azoknak, akik most indulnak el a belső munka útján, azt mondaná: „Ne tegyék egyedül.” Szerinte az önismereti út olyan, mint átszelni a sivatagot; kezdetben minden jól megy, felkészülten indulunk, ám váratlanul viharba kerülhetünk, és ilyenkor szükségünk van egy oázisra – egy emberre, akihez bizalommal fordulhatunk, akinek jelenléte táplál, segít megállni, megérteni és elfogadni. Meggyőződése: a valódi belső munkához nem lehet maximalistán, sietve, eredményorientáltan közelíteni – ilyenkor nem az agyunkra, hanem a testünk és lelkünk jelzéseire kell figyelnünk. Végül pedig figyelmeztet: „Nagyon válogassuk meg, kihez fordulunk segítségért, mert amikor ki vagyunk szomjazva, a mérgezett víz is víz”.
A cikk termékmegjelenítést tartalmaz.
Szerző: Révész Bogi
(Kiemelt kép: S. Tóth Márta)
