Amikor valaki a háború zajában jön világra, a túlélés nem választás, hanem a létezés megkerülhetetlen valósága. Üveges Anna, a The Longevity Hub szakértője a NATO-bombázások idején született Újvidéken, és már csecsemőként három országon át sodródott édesanyjával, mielőtt gyökeret eresztett volna Magyarországon. Ma pszichológusként abban hisz, hogy a test, az elme és a lélek mélyebb összhangja a gyógyulás és a hosszú, minőségi élet záloga. Életútja azt mutatja: a trauma lehet gyökérzet, amelyből érzékenység, kreativitás és új szemlélet sarjad, ha megjárjuk és feldolgozzuk a mélységeket – s így válhat ez az érzékenység a legbiztosabb iránytűvé egy tartalmas, longevity szemléletű élethez.
Érzékeny kislányból úttörő pszichológus
Üveges Anna kisgyermekként érzékeny, befelé forduló kislány volt: rajzokba merült, csendben figyelte a világot, és koravén lélekként inkább a felnőttek társaságát kereste. A korai élmények lenyomatai a feldolgozás folyamata során később egész szervezetére kiterjedően, szinte minden szervét érintették, és ez az önmagával való „testközelből” találkozás főként azt mutatta meg számára, milyen mélyen összefonódik a test és a lélek. Pszichológussá válásában emellett két tanítója is fontos szerepet játszott: tizenévesen Prof. Dr. Bagdy Emőke, később pedig Dr. Buda László kísérték azon az úton, amely a pszichoszomatikus szemlélet felé vezette. Ez a kettős hatás, saját élettörténetével összefonódva, megerősítette abban, hogy a test és a lélek kapcsolatának kutatása, valamint az erre épülő segítő hivatás a személyes küldetése. Ennek kapcsán arról kérdezem: hogyan tanulhatjuk meg jobban lefordítani a test jelzéseit a mindennapokban?
„A mai kor embere szerintem attól szenved legjobban, hogy nincs jelen. Ha együtt tudunk maradni egy testérzettel, akkor azzal együtt jönni fognak az érzelmek is. Ehhez elég lehet akár napi tíz perc, amikor nem valamilyen külső figyelemelterelésbe bújunk, hanem meghagyjuk az időt a belső csendnek, és ráhangolódunk magunkra.”
„Ilyenkor a test üzeneteiben ott rejlik a válasz is, valójában nem lefordítani kell azokat, hanem tudatossá válni és odafigyelni rájuk.”
A jelenlét kézzelfogható hatással van a testre: amikor lelassítunk, képesek lehetünk visszafordítani a rohanásból fakadó stresszfolyamatokat. Ugyanez igaz a terápiás térre is – a tiszta, tudatos jelenlét az, ami lehetővé teszi, hogy a kliens is ráhangolódhasson önmagára, és valódi változás indulhasson el.
Mi az, amit leggyakrabban figyelmen kívül hagyunk a testünkkel kapcsolatban?
„A nyugati társadalom »bal agyfélteke-dominanciában« szenved, és közben figyelmen kívül hagyja a jobb agyféltekét – az érzelmeket, a szükségleteket, a határokat. Egyelőre ritkaság – legalábbis a saját tapasztalataim alapján – az integratívan gondolkodó orvos, azaz, aki meglátja, hogy egy tünet mögött nem kizárólag organikus ok vagy biológiai folyamat, hanem mélyebb, szemmel nem látható lelki gyökerek húzódhatnak. Ha a figyelem túlságosan kifelé irányul a befelé figyelés rovására, akkor valójában az egészségszorongásnak ágyaztunk meg, és a prevenciós szándékunk félelemalapú működéssé torzul. Fontos, hogy merjünk ránézni a saját élettörténetünkre is, mert addig szenvedünk megmagyarázhatatlan tünetektől, amíg rá nem ébredünk: nem a lényegre összpontosítunk – ez lehet az igazi paradigmaváltás.”
A longevity szempontjából különös jelentősége van a testorientált módszereknek, például a SzomatoDrámának, amelyet Anna maga is alkalmaz és kutat. Hiszen nem elég csupán éveket nyernünk az élethez – a hangsúly azon van, hogy ezeket az éveket tartalmasan, elégedetten és boldogan töltsük. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a fiziológiai működés mellett a mentális és érzelmi dimenzió is hangsúlyt kapjon. A nyugati orvoslás technológiai eredményei kétségtelenül jelentősek, de ha a folyamatot nem követi belső munka, könnyen felszínessé válhat az egészségmegőrzés.
A szakértő szerint a szomatikus megközelítések ebben jelent valódi előrelépést: a biológiai folyamatokra nem okként, hanem következményként tekintenek. Nem csupán a tüneteket kezelik, hanem a problémák gyökeréhez is lejutnak, és teret adnak a páciensnek/kliensnek, hogy távolságtartás helyett kapcsolódhasson a gyógyulási folyamatához.
Ahogy Anna állítja: a kulcs az integráció. Nyugat és Kelet találkozása, a jobb és a bal agyfélteke összehangolása, valamint a kvantitatív és kvalitatív kutatások összefűzése mind egy irányba mutat: teljesebb képet adni az emberről. „A testorientált megközelítés a gyakorlatban azt jelenti, hogy behívjuk a térbe azt a minőséget, amely saját történetünk által valójában mi vagyunk, és ami mindennek az alapja: ez a testünk.” – fogalmaz. A longevity ezáltal valódi integrált szemléletté válhat, ahol a test a gyógyulás természetes kiindulópontja és egyben a minőségi élet záloga.
Üveges Anna, forrás: Nemes Szabina
Módszerek, melyekben a test beszél
Anna pszichológusként több módszerrel dolgozik, de számára a SzomatoDráma különleges jelentőségű. Ez a magyar fejlesztésű, Dr. Buda László nevéhez köthető, testalapú, játékos önismereti módszer olyan teret kínál, ahol a test mesél. Anna nemcsak terapeuta, kutatóként is elmélyedt a SzomatoDrámában, és legnagyobb meglepetésére egy, a pszichoszomatikában újszerűnek mondható hatásmodellt dolgozott ki a vizsgálatok nyomán. „Számomra ez egy ajándék volt. Nem számítottam rá, hogy ez a modell egyáltalán megszülethet. Erre a munkára mérföldkőként tekintek” – mondja. A modell egyesítette a résztvevők élményeit, a személyiségvizsgálatok adatait és a testi változásokat ábrázoló grafikus feldolgozást, így vált képessé arra, hogy egységben mutassa be a folyamatot. A belőle írt magyar nyelvű könyv, amely a Medicina Könyvkiadó gondozásában jelent meg tavaly, jövő tavasszal nemzetközi színtéren is bemutatkozik, angol nyelven: az Egyesült Királyság egyik patinás kiadója, a Routledge Books jóvoltából – újabb bizonyítékául annak, hogy a pszichoszomatikus szemléletnek helye van a modern terápiában.
A SzomatoDráma mellett Anna másik fontos eszköze a Dr. Buda László által kifejlesztett Ultrarövid Terápia (UT). A klasszikusan egytől három alkalomig terjedő, fókuszált konzultáció során a kliens másfél-két órás, intenzív folyamatban kaphat átfogó térképet arról, hol gyökerezik az elakadás, és merre érdemes továbblépnie. Anna az UT-módszert formabontó jelleggel elköteleződés-alapú munkájára is optimalizálta, hosszabb kíséretekbe illesztve azt. Ez az eljárás különösen hatékony krízishelyzetekben, mert viszonylag gyorsan és mélységeiben képes megmutatni az összefüggéseket. „Ez egy intenzív konzultációs módszer, és a mély érzelmi átélés által belátható időn belül el tud indítani öngyógyító folyamatokat” – hangsúlyozza.
A cél az, hogy időben felismerjük a határainkat, teret adjunk az érzelmeinknek, ami által megelőzzük a testi tünetek kialakulását.
Az Ultrarövid Terápia így a prevenció egyik leghatékonyabb eszköze lehet: gyors, mély és képes olyan belső fogódzókat adni, amelyek segítenek abban, hogy az életvezetési tünetek ne forduljanak át testi betegségekbe.
Üveges Anna, forrás: Nemes Szabina
Együttérzéssel a gyógyulásért
Anna pszichológusi munkájában az előbbieken túl a Compassionate Inquiry – Együttérző Feltárás – módszere is kiemelt szerepet kap. A Dr. Máté Gábor és Sat Dharam Kaur nevéhez köthető traumainformált, testalapú pszichoterápiás megközelítés lényege az önazonosság és az együttérző jelenlét elősegítése, s így az adott tünet vagy betegség jelentésének újraértelmezése. „A Compassionate Inquiry segítségével viszonylag gyorsan le tudunk jutni azon maghiedelmek gyökeréhez, amelyek meghatározzák, hogyan érzékeljük a világot. Ezek jellemzően kora gyermekkorban alakulnak ki, tehát ha megtanulunk – nemcsak fejben – a belső gyermekünkkel kapcsolódni, elkezdjük őt meghallani, támogatni és gyógyítani, az már önmagában csökkentheti a tüneteket és a szenvedést.” – mondja Anna.
Kiemeli, hogy az olyan kijelentések, mint a „bevonzzuk a betegséget” vagy „megbetegítettem magam” kártékonyak, hiszen ezek nem tudatosan választott állapotok. Itt lép közbe az a Compassionate Inquiry egyik legfontosabb eleme: „Legyünk kíméletesek magunkkal, mert az önmagunkkal való együttérzés adja meg azt a teret, ahol elkezdhetünk felépülni.”
„Nem tehetek arról, ami történt velem, de mindent megtehetek magamért – a felelősség ott van a kezemben, de ez nem egyenlő azzal, hogy bántanom kell magamat”
– hangsúlyozza a pszichológus.
Ha egyetlen üzenetet adhatnál át az olvasóknak, akkor mi lenne az?
„Hogy kezdjünk el az érzékenységünkre ne gyengeségként tekinteni, hanem erőként. Az érzékenység a prevenció alap alkotóeleme. Továbbá ne féljünk a testünkre figyelni, a tüneteink, a betegségeink nem ellenségek, inkább jelzői annak, hogy valamiben elakadtunk, és azzal feladatunk van. Leginkább magunkkal és az életünkkel kapcsolatban.”
Szerző: Révész Bogi
(Kiemelt kép: Üveges Anna, forrás: Nemes Szabina)
