Hogyan készülhetünk fel a hosszabb életre egy olyan világban, ahol sem az egészségügyi rendszerek, sem a nyugdíjmodellek nem a hosszú élettartamra lettek tervezve? Nadine Esposito, a Wellthspan Advisory alapítója szerint a fenntartható öregedés nem csupán személyes célkitűzés – hanem társadalmi feladat. Ebben a gondolatébresztő interjúban elmagyarázza, miért az anyagi biztonság az egészség egyik alappillére, miért kell újragondolnunk a nyugdíj intézményét, és hogyan alakíthatja át a politikát, a prevenciót és azt, ahogyan magát az öregedést értelmezzük, ha a kronológiai életkort a biológiai életkor váltja fel.
Hogyan határozná meg a „longevity literacy” (a longevity területén való jártasság, műveltség) fogalmát, és miért fontos ez az öregedés szempontjából?
„Számomra ez azt jelenti, hogy a pénzügyi és egészségügyi tudatosságot ötvözzük annak megértésével és elfogadásával, hogy minden tanács idővel változik, valamint az egyre mélyülő tudással arról, mit is jelent valójában öregedni. Sokat beszélünk arról, hogy miért és hogyan öregszünk – de kevésbé arról, mit jelent maga az öregedés.”
Nadine számára az öregedés leginkább azt fejezi ki, hogy megtanulunk megküzdeni az elkerülhetetlen fizikai, érzelmi és társadalmi változásokkal – a kognitív képességek lassú átalakulásától kezdve a szeretteink elvesztéséig. Azt is jelenti, hogy szembe kell néznünk az ötven felett egyre gyakoribb krónikus betegségek kockázatával, és megértenünk, hogyan befolyásolja mindez a munkaképességet, az átképzési lehetőségeket vagy akár a foglalkoztathatóságot. Ezért hangsúlyozza: a megelőzést a lehető legkorábban el kell kezdeni, és életmódunkat – legyen szó étkezésről, mozgásról vagy a pénzügyeinkről – mindig az aktuális életszakaszunkhoz kell igazítani. Úgy véli, ha elfogadnánk és adaptálnánk a biológiai életkor fogalmát, túlléphetnénk a naptárhoz kötött, elavult elképzeléseken, és olyan rendszereket alakíthatnánk ki, amelyek valóban tükrözik az öregedés folyamatát.
Csakhogy miközben a biológiai életkor pontosabb és személyre szabottabb rendszerek felé nyithat utat, a szakértő figyelmeztet: egyúttal feltárhatja a meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket is. Az orvostudomány rohamosan fejlődik – ám elsősorban azoknak kedvez, akik megengedhetik maguknak a legkorszerűbb kezeléseket. A szélesebb körű társadalom számára a biológiai életkor inkább egy realisztikusabb mérőszám lehet az egészség és az adott életszakasz meghatározására, ám valóban életkorbarát politikákról és egészségügyi rendszerekről beszélni szerinte egyelőre illúzió. Mégis úgy véli, az egészségi állapotunk ismerete elengedhetetlen a jobb nyugdíjtervezéshez: „Egy eredményes terv lényege, hogy már előre tudjuk, meddig kell működnie. A kronológiai életkor egyre bizonytalanabb kapaszkodó – a biológiai életkor ezzel szemben sokkal világosabb iránytű lehet.”
Egy olyan világban, amely a biohacking lázban ég és gyors megoldásokra vágyik, mit jelent Önnek a fenntartható, hosszú élet?
„Olyan életmódot kell kialakítanunk, amelyet hosszú éveken át fenn tudunk tartani. Mi értelme van egy szigorú protokollnak vagy egy megtakarítási tervnek, ha képtelenek vagyunk kitartani mellette – vagy ha kimerültté és elszigeteltté tesz?”
Nadine nem a szélsőségeket hajszolja, hanem a kiegyensúlyozott, hosszú távon is élhető utat tartja követendőnek a fenntartható, méltóságteljes öregedés felé. Elutasítja az „egy kaptafára” épülő megközelítéseket, és hangsúlyozza, hogy minden stratégiának figyelembe kell vennie az emberek mindennapi terheit, felelősségeit és erőforrásait. „Egy többműszakos vagy több állásban dolgozó embernek nyolc óra alvást vagy tizenhat órás böjtöt előírni egyszerűen nem reális.” Ehelyett apró, következetes változtatásokat ajánl, amelyek hosszú távon hoznak eredményt: az alvás minőségének javítása, az ultrafeldolgozott ételek visszaszorítása, a rendszeres mozgás, a napközbeni folyamatos aktivitás, és a természetben eltöltött idő, amikor csak lehetőség adódik rá.
Ugyanez a gondolkodás vezérli pénzügyi tanácsait is. Szerinte mielőtt bárki befektetési stratégiákba fogna, először érdemes stabil biztonsági hálót kialakítania: költségvetést készíteni, megtakarítani, és tartalékot képezni az élet bizonytalanságaira. Egy három hónapra elegendő vésztartalék jó kezdet – de többre van szükség, ha valakinek krónikus betegséggel vagy karrierváltással kell szembenéznie. Az időskori gondozásunk megtervezése szintén kulcsfontosságú: aki inkább otthoni ápolást szeretne, annak több likvid megtakarításra lesz szüksége, mint annak, aki intézményi ellátást választ.
Nadine Esposito
Mi inspirálta a Wellthspan Advisory megalapítására – és miben különbözik ez a cég a longevity területén működő más szereplőktől?
„Szeretném felhívni a figyelmet és edukálni egy szélesebb közönséget arról, hogyan fonódik össze az egészség és a pénzügyek világa. Túl gyakran kezeljük a két területet elszigetelten – én demokratizálni szeretném ezt a tudást.”
Ez a törekvés, hogy összehangolja a jóllétet és a pénzügyi biztonságot, emeli ki Nadine megközelítését a többi piaci szereplő közül. Míg a ultragazdagokat egyre inkább célba veszik a longevity-szolgáltatások a privát bankokon keresztül, ő abban hisz, hogy mindenkinek hozzáférést kellene biztosítani olyan stratégiákhoz, amelyek támogatják a hosszú, egészséges életet. „Az egészség luxus – és az embereknek így is kellene kezelniük” – teszi hozzá – nem elit kiváltságként, hanem olyan értékként, amit prioritásként kell kezelni és megóvni.
A Wellthspan öt pilléren nyugszik:
fizikai, mentális, társas és pénzügyi egészség, valamint az életcél – mindezt pedig egy megkerülhetetlen korlát formálja: az idő.
„Végső soron mindig arról van szó, melyik vödörbe tesszük bele a napi 24 óránkat” – fogalmaz. Modellje világosan mutatja: senki sem tud egyszerre két helyen lenni – nem lehet edzeni és aludni, dolgozni és edzeni ugyanabban az időben – éppen ezért bukik meg az elszigetelt gondolkodás.
Fényt derít arra a gyakran figyelmen kívül hagyott tényre, hogy a pénzügyi bizonytalanság erőteljes következményekkel jár. Társadalmunk gyakran abból indul ki, hogy egy fennálló munkaviszony stabil pénzügyi helyzetet jelent, de ez korántsem mindig igaz – az alacsony fizetések, az adósságok, a függőségek vagy a gondozói feladatok nagyon gyorsan alááshatják. Amikor pedig az erőforrások szűkösek, az emberek elkezdenek spórolni: kihagyják a nem támogatott egészségügyi vizsgálatokat, például a fogászati ellenőrzést, olcsóbb, kevésbé tápláló ételeket vásárolnak, vagy lemondják az edzőtermi tagságot. Ezek a kompromisszumok hosszú távon alattomosan rontják az egészséget. A szegénység lelki terhei sem kisebbek: szégyen, elszigeteltség, és a láthatatlan, de állandó stressz, amikor valaki próbál lépést tartani – különösen a jóléti társadalmakban, ahol szegénynek lenni még nehezebb. Ezért vallja:
„Az egészségre költött pénzt nem kiadásként, hanem befektetésként kellene felfognunk.”
Összességében tehát a hosszú élet nem csupán orvosi, hanem társadalmi és gazdasági kérdés is.
Nadine Esposito
Ha lehetősége lenne újratervezni, hogyan készül fel a társadalom az öregedésre, hol kezdené?
„Már gyerekkorban oktatni kellene, mit jelent az öregedés, és hogy a felkészülés megelőzéssel kezdődik, lehetőleg minél hamarabb.” A prevenció – hangsúlyozza – mind az egészségben, mind a pénzügyekben alapkövetelmény. Ezért „a pénzügyi ismeretek minél korábbi átadása” éppolyan lényeges, mint az egészséges szokások megtanítása.
A szakértő szerint arra is fel kell készülnünk, hogy életünk során több karriert futunk be. „A karrierünk és a fizetések lineáris fejlődésének korszaka lejárt” – jegyzi meg, hozzátéve, hogy az X generáció és a fiatalabbak új realitásokkal szembesülnek: átképzés, gondozói feladatok, hosszabb, munkában töltött évek. Mindez bérszakadékokat és alacsonyabb nyugdíjjárulékokat jelent – vagyis a korai pénzügyi tervezés elengedhetetlen. „A tudatos tervezést harminc-negyvenéves korban kell elkezdeni, nem pedig hatvanévesen, közvetlenül a nyugdíj előtt.”
De a szerkezeti változtatások legalább ennyire fontosak. „Úgy gondolom, a longevity nem egy több iparágat érintő téma, hanem egy önálló iparág.” Nadine nyugdíjreformot sürget, a hosszú élet orvoslásának világosabb szabályozását, valamint megfelelő képzést az orvosok számára. „A prevenciós ellátásnak az alapbiztosítás részét kellene képeznie” – zárja gondolatait. Az egészséges öregedés tehát nem lehet luxus – hanem élethosszig tartó, mindenki számára elérhető stratégia.
Nadine számára édesanyja rákbetegségben bekövetkezett halála jelentette a fordulópontot: a munkáról az egészség felé fordította figyelmét, és még inkább tudatosította benne, mi az, ami igazán számít. Ma már a letisztultságot többre tartja a gyors megoldásoknál, és a jelenlétet a tökéletességnél:
„Tekints úgy az egészségedre, mint luxusra, és bánj is így vele. Optimalizáld az egészségedet úgy, ahogy a vagyonodat – mert a kettő kéz a kézben jár.”
Szerző: Révész Bogi
(Kiemelt kép: Nadine Esposito)
