A világ lakossága egyre tovább él – amely számos előnnyel, de talán még több kihívással is jár. Bár a társadalmi egyenlőség kérdésében az utóbbi években jelentős előrelépések történtek, van egy terület, amelyről keveset beszélünk, pedig mindenkit érint: az ageizmus, vagyis az életkor alapján történő diszkrimináció. De vajon miért vagyunk hajlamosak beskatulyázni az embereket pusztán a születési évük alapján? Milyen hatással van mindez az egyénre és a társadalomra? És ami a legfontosabb: hogyan léphetünk túl rajta?
A láthatatlan előítélet
Az ageizmus talán az egyik legnehezebben észrevehető diszkriminációs forma, mert gyakran beépül a hétköznapi gondolkodásba és közbeszédbe. Amikor egy fiatal kollégát azért nem veszünk komolyan, mert „nincs még tapasztalata”, vagy amikor egy idősebb munkavállalót technológiai kihívásokkal kapcsolatban sztereotípiák alapján ítélünk meg, tulajdonképpen ageizmus áldozataivá válunk – akár tudatosul bennünk, akár nem.
A WHO 2021-es jelentése kimutatta, hogy az életkori diszkrimináció az egyik leggyakoribb és legkevésbé észlelt előítélet a világon. Ráadásul nem csupán szociális vagy munkahelyi problémát jelent: az ageizmusnak egészségkárosító hatása is van. Azok az emberek, akiket életkoruk miatt hátrányos megkülönböztetés ér, hajlamosabbak a depresszióra, az elszigetelődésre, és akár évekkel is rövidebb ideig élhetnek, mint azok, akik pozitív életképük van az öregedésről.
Kép forrása: PeopleImages.com – Yuri A
Miért veszélyes az ageizmus?
A Yale Egyetem egyik kutatása kimutatta:
„azok az emberek, akik az öregedésről pozitív attitűddel rendelkeznek, átlagosan 7,5 évvel tovább élnek, mint azok, akik az öregedést veszteségként és hanyatlásként élik meg.”
Ez részben annak köszönhető, hogy a mentális hozzáállás közvetlen hatással van a stresszhormonok termelésére, az immunrendszer állapotára és az életmódbeli döntésekre. Az optimista gondolkodásmód élethosszabbító hatásáról részletesen ebben a cikkünkben írtunk.
Egy másik, szintén a Yale Egyetemen és szintén Becca Levy vezetésével végzett kutatás rámutatott, hogy az életkorral kapcsolatos negatív sztereotípiák az Alzheimer-kór kockázatát is növelhetik. Azok az emberek, akik az idősödéshez társuló negatív gondolatokat a mindennapjaik szervezőelvévé teszik – például azt gondolják, hogy „már túl öreg vagyok ahhoz, hogy új dolgokat tanuljak” „én már nem érek semmit” „nekem már felesleges bármit elmagyarázni, úgysem értem meg” –, nagyobb valószínűséggel mutatnak kognitív hanyatlást.
Hogyan számoljuk föl a negatív előítéleteket?
Bár az ageizmus mélyen gyökerezik a társadalomban, mégse gondoljuk azt, hogy nem tehetünk ellene. Hiszen mennyivel jobb lenne, ha szeretteink és akár mi magunk is boldogabb időskort élhetnénk meg, amihez, ahogy láthattuk már az öregedésről szóló gondolkodás- és beszédmód is nagyban hozzájárul. Milyen konkrét lépésekkel bonthatjuk le az előítéletek láthatatlan falait?
- A nyelv ereje: ahogyan a szavainkat megválogatjuk más diszkriminációs formák elkerülése érdekében, úgy az életkorral kapcsolatos kifejezéseknél is lehetünk tudatosak. Ne mondjuk valakire, hogy „még túl fiatal ehhez” vagy azt, hogy „már túl öreg ahhoz”. Az életkor egy szám, amely nem kell, hogy meghatározza képességeinket, világszemléletünket és egészségügyi állapotunkat. Vegyük figyelembe, hogy nem az életkor szabja meg, mire vagyunk képesek. Ahelyett, hogy ehhez a számhoz kötnénk egy-egy kompetenciát, inkább az egyéni tapasztalatokat, készségeket és motivációt vegyük figyelembe. Tiszteljük mások életútját, ambícióit és teljesítményét anélkül, hogy ezt az életkora alapján ítélnénk meg.
- A munkaerőpiac átalakítása: az idősebb munkavállalók nem „elavultak”, hanem tapasztaltak. A korosztályok közötti együttműködés bizonyítottan növeli a kreativitást és az innovációt a munkahelyeken. Egy korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk, a többgenerációs munkahelyek milyen területen tudnak hatékonyabb teljesítményt és üzleti előnnyel járó értéket képviselni.
- Az öregedés újradefiniálása: az egészséges életmód, a tudatos táplálkozás és a rendszeres testmozgás jelentősen kitolhatja az aktív évek számát. Tudatos odafigyeléssel 40-50 éves korunkra akár fittebbek maradhatunk, mint sok 20-30 éves. Miért ne tekinthetnénk az időskorra egy új, lehetőségekkel teli életszakaszként, nem pedig hanyatlásként? Ebben segít a longevity szemlélete. Tegyünk érte saját életmódunkkal, és segítsük környezetünket abban, hogy ők is egészségtudatos, hosszú, boldog életet élhessenek.
Kép forrása: Prostock-studio
Az ageizmus felszámolása – longevity szempontból
Ha a longevity alapgondolatát – vagyis a hosszabb, egészségesebb élet elérhetőségét – elfogadjuk, akkor azzal önmagában szembemegyünk az ageizmus pejoratív elképzelésével. Ha azonban engedünk az ageizmusnak, és elhisszük, hogy az életkorunk határt szab lehetőségeinknek, egyre jobban korlátozza készségeinket, akkor önbeteljesítő jóslatként valóban leszűkítjük az „életterünket”.
„A valóság azonban más: az emberi test és elme képes a fejlődésre akár 70-80 éves korban is. A neuroplaszticitás kutatásai szerint az agy folyamatosan képes tanulni és alkalmazkodni, ha megfelelő kihívások elé állítjuk.”
A testi regeneráció, az egészséges táplálkozás és a társas kapcsolatok fenntartása pedig mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az időskor ne a bezárkózásról, hanem az új lehetőségekről szóljon.
Az ageizmus nemcsak egy társadalmi probléma, hanem egy olyan mentális gát is, amelyet magunknak állítunk. Ahelyett, hogy az életkorunkat korlátozó tényezőként kezelnénk, itt az idő, hogy eszközként tekintsünk rá: az idősebb életkor egy új szakasz, egy új lehetőség a fejlődésre, a tanulásra és az aktív, hosszú életre. Ha megéljük a 70, 80 vagy akár 90 éves életkort, akkor valamit jól csináltunk.
Ha pedig most a jelenben sikerül felszámolni a diszkriminatív ageizmust nemcsak idősebb szeretteink számára építünk egy jobb társadalmi közeget, hanem saját jövőnket is szabadabbá és boldogabbá tesszük.
Szerző: Dr. Ujhelyi Nelli – főszerkesztő, Longevity Magazin
(Kiemelt kép forrása: StockLite)
Források:
- Levy BR, Slade MD, Kunkel SR, Kasl SV. (2002) Longevity increased by positive self-perceptions of aging. J Pers Soc Psychol. 2002 Aug;83(2):261-70.
- WHO Global Report on Ageism (2021)
- Weir, K. (2023). A New Concept of Aging: Ageism Is One of the Last Socially Acceptable Prejudice. Psychologists Are Working to Changethat. Monitor on Psychology, 54, 36-43.
Ezek is érdekelhetnek:
