Pilates-oktató a testtudatról, a valódi core-erőről és a mozgás mint életmód-pillér szerepéről
Két éve dolgozik hivatalosan oktatóként, mégis pontosan tudja, mennyit nem tud még – és ez nála nem gyengeség, hanem szakmai alázat. Kilenchónapos, háromszintű Pilates-képzés, évente többszöri továbbképzés, és egy következetes meggyőződés: a test nem sablon, az oktatás sem lehet az. Interjúnkban arról kérdeztük, miért nem elég az erős core, mitől lesz egy edzés igazán jó hosszú távon, és hogyan kerülhető el az a csapda, amelybe a fitness- és wellness-ipar egyre több embert ejt.
Ki vagy te a mozgás világában – hogyan határoznád meg a szakmai identitásodat azon túl, amit az edzéseid sugallnak?
A mozgás világában alázatos, maximalista építkezőnek tartom magam. Két éve dolgozom hivatalosan oktatóként, és minél többet tanulok, annál jobban látom, mennyire összetett az emberi test – ez nálam nem bizonytalanság, hanem szakmai felelősség: a test nem egy sablon, ezért az oktatás sem lehet az.
Tudatosan olyan utat választottam, ahol a minőséget valódi gyakorlati mélység garantálja: a Pilates-alapképzésem kilenc hónapig tartott, három szinten vizsgáztunk, fokozatosan építkeztünk, és a tanulás része volt az obszerváció, a gyakorlás és a folyamatos visszajelzés is. Emellett elvégeztem a fitness-instruktori képzést, és évente több továbbképzésen veszek részt. Amit tanulok, azt nem ráöntöm az órákra, hanem úgy építem be, hogy a vendég biztonságban legyen, és közben valódi fejlődést kapjon.
Mikor jött el az a pillanat, amikor a fitness- és Pilates-irány felé fordultál, és mi motivált ebben a pályaválasztásban?
Mindig is sportos, örökmozgó alkat voltam, ezért ma már mosolyogva mondom: a közgazdasági pálya mellett valószínűleg a testnevelési főiskola lett volna az igazi irány. Gyerekkoromtól sokféle mozgást kipróbáltam – lovaglás, úszás, tánc, tenisz, wakeboard, crossfit –, kerestem, mi passzol a testemhez.
A fordulópontot a Pilates hozta, amellyel nyolc éve találkoztam. A gyerekek mellett egy ideig nem tudtam rögtön tanulni, de ahogy közeledtem a negyvenhez, eljött egy nagyon tiszta pillanat: most én jövök. Az motivált, hogy saját magamon éreztem a változást: sokkal szálkásabb lettem, miközben a gerincproblémáim nem jöttek elő, a derekam és a nyakam is sokkal jobb állapotba került. Innen vált egyértelművé, hogy felelősen csak akkor dolgozhatok másokkal, ha folyamatosan tanulok – és így lett a Pilatesből hivatás.
Kép: Juhász Veronika
Mit jelent számodra a mozgás – egyszerű fizikai aktivitás, vagy identitás- és életminőség-formáló eszköz?
A mozgás számomra az életminőség egyik pillére. A testünk a lakóhelyünk, és ahogy használjuk, meghatározza, mennyi energiánk van, mennyire vagyunk terhelhetők, és mennyire tudunk jól működni a mindennapokban. A mozgás közben pedig nem csak izmok dolgoznak: önismeretet és következetességet tanít, és visszaadja a kontroll élményét.
Azt is nagyban befolyásolja, milyen lesz az időskorunk: nem csak az számít, hány évig élünk, hanem hogy mennyi ideig maradunk önállóak és aktívak. És bár a mozgás kulcs, a fejlődéshez háttér is kell: alvás, pihenés, stresszkezelés, étkezés – pont ezért nem lehet csak a mozgást nézni.
Hogyan vált a Pilates a saját stratégiád részévé, és mi különbözteti meg a klasszikus edzésmódszerektől?
A Pilates azért lett a bázisom, mert összerendezi a testet. Amikor a mély stabilizáló rendszer jól működik, a mozgás hatékonyabb, a terhelés biztonságosabb, és a mindennapokban kevesebb a feszülés.
A klasszikus edzések sokszor a teljesítményből indulnak; a Pilates ezzel szemben a mozgás minőségét építi: kontroll, légzés, tartás, precíz kivitelezés. Reformerrel a rugók valós ellenállást adnak, így egyszerre tudunk erősíteni, mobilizálni és nyújtani. Ugyanakkor abban hiszek, hogy az igazán jó rendszer több lábon áll: a Pilates mellett nagyon fontos a mindennapi séta és az erősítő edzések is.
Milyen filozófiát követsz, amikor egy új klienst fogadsz – mi az elsődleges kérdés, amit mindig felteszel?
Az első kérdésem gyakran ez: mit szeretnél visszakapni a testedtől? Fájdalommentességet, stabilitást, erőt, jobb közérzetet, magabiztosságot. De rögtön mellé teszem azt is, hogyan viszonyul a saját testéhez, mert tartós változás akkor születik, ha nem harcolunk vele, hanem együttműködünk: értjük a jelzéseit, és türelmesen építkezünk.
A vendégeimnek azt is mindig elmondom: az edzés csak egy szelet. A hétköznapi döntések – alvás, pihenés, stressz, étkezés – ugyanúgy számítanak. Én megadom a szakmai keretet, de az eredmény közös munka.
Hogyan építed fel egy programod a stabilitás, erő és tartás fejlesztése köré, és mit tartasz ennek a folyamatnak a kulcsának?
Az elején nálam a légzés és az erőközpont a kulcs: hogyan kapcsolódik össze a légzés a törzs stabilizációjával, és hogyan jön létre az agy–izom kapcsolat. Emiatt szeretek az első időszakban lassan dolgozni – a lassú tempó megmutatja, hogy a tartás és a kontroll valóban megvan-e.
Ha az alap stabil, akkor jöhet több dinamika és nagyobb terhelés. A cél végig ugyanaz: a mozdulat maradjon rendezett, a légzéssel kapcsolódjunk, és hatékonyabban dolgozzunk.
Kép: Juhász Veronika
Mit gondolsz: mi az, amit az emberek gyakran félreértenek a jó tartás vagy az erős core fogalma alatt?
Sokan azt hiszik, a jó tartás egy sablon, amit mindenki ugyanúgy fel tud venni. Valójában minden test más kiindulópontból indul: a gerinc természetes görbületei, a medence helyzete, a vállövi adottságok mind eltérnek. A cél ezért nem egy merev, szép póz, hanem egy rendezettebb, teherbíróbb működés, ahol a terhelés egyenletesebben oszlik el, a mozgás szabadabb, és a mindennapok kevésbé fárasztanak.
Az erős core-t sokan a sok haspréshez és felüléshez kötik. A core azonban egy rendszer: rekeszizom, mély törzs- és hátizmok, medencefenék, a csípő körüli stabilizálás. A valódi core jól időzítve, a légzéssel együtt kapcsol be, így mozgás közben stabil marad a törzs, védett a gerinc, és a mozdulat terhelés alatt sem esik szét. Ebben például a PSM Pilates kifejezetten erős: a felfüggesztett, instabil környezet finoman, mégis nagyon hatékonyan előhívja a mély stabilizáló munkát, ezért a kontroll és a tartás javulása gyorsan érezhető.
Hogyan integrálod az életmód- és longevity-szemléletet a mozgástréningjeidbe – nem csupán gyakorlatokként, hanem életviteli komponensként?
Nálam ez gyakorlati keret: a cél nem a kampányszerű eredmény, hanem hogy a test hosszú távon is jól működjön. Ezért az órákon mindig van egy kis edukáció is: terhelés és regeneráció aránya, alvás, stressz, étkezés – és hogy ez hogyan fér bele a valódi életbe.
Nem szeretnék bűntudatot kelteni amiatt, hogy mire nincs idő. Inkább azt keressük, mi az a minimum, ami biztosan tartható. Sokszor a kis, következetes lépések hozzák a legnagyobb változást.
Emellett kifejezetten szeretek más szakemberekkel közös, kis létszámú workshopokat tartani, mert a jóllét nem csak egyetlen területből áll. Ilyenkor a mozgást összekapcsoljuk légzéstechnikai edukációval, vezetett relaxációval, hangtálas élménnyel vagy táplálkozási tanácsadással.
Miben látod a mozgás és a mentális állapot közötti kapcsolatot – hogyan hat a tudatos mozgás az életerőre és a fókuszra?
A légzéssel és kontrollal végzett, lassú mozgás szabályozza az idegrendszert: csökkenti a túlpörgést, és stabilabb fókuszt ad. Ezért van az, hogy egy jó óra után nemcsak erősebbek, hanem gyakran nyugodtabbak is vagyunk.
Szomatikus elemeket is beépítek, és a végén szinte mindig van légzés és rövid relaxáció. A lezárás segít abban, hogy a test és az idegrendszer megérkezzen, és a vendég rendezettebben menjen haza.
Mit veszel figyelembe egy egyéni program tervezésénél, amikor valaki krónikus fájdalommal, derék- vagy nyaki problémával érkezik?
Ilyenkor a legfontosabb a biztonság és a kompetenciahatárok tisztelete. Különösen nyaki és háti panaszoknál nem vállalok edzést krónikus vagy akut fájdalom mellett: először gyógytornászhoz és/vagy orvoshoz irányítom a vendéget, lehetőleg olyanhoz, aki érti a Pilates szemléletét is. Egy gerincünk van – itt nincs majd megoldjuk órai mentalitás.
Ha a szakember zöld utat ad és megvannak a keretek, akkor visszavárom a vendéget, és pontos egyeztetés mellett, kontrollált alapokra építkezünk egyénre szabva.
Kép: Juhász Veronika
Hogyan látod a prevenció szerepét – hogyan segíted a klienseidet abban, hogy ne csak kezeljék, hanem megelőzzék a sérüléseket?
A megelőzés nálam a technikán és az arányokon múlik: mennyi terhelés fér bele, mennyi pihenés kell mellé, és hogyan dolgozik a test. A sérülések nagy része nem egyetlen rossz mozdulatból, hanem ismétlődő rossz mintákból és túlterhelésből ered.
Ezért az órákon a testtudat és a pontos kivitelezés kiemelt szerepet kap, és mindig figyelembe veszem a vendég aktuális állapotát is: kipihentség, jelenlét, stressz-szint. Ehhez igazítom a terhelést, mert az okos edzés nem mindig több – hanem a legbiztonságosabban építő.
Mi az, amit a legtöbben elhanyagolnak az edzés- és egészségcéljaik elérésében, pedig szerinted kulcsfontosságú lenne?
A regenerációt és a következetességet. Sokan tökéletes és mindent beleadós edzést keresnek, miközben a fejlődés a rendszeresség és a pihenés kombinációjából jön.
A másik kulcs a mérték: az számít, mit tudunk hosszú távon fenntartani. Én azt szeretem, amikor a vendég érzi a munkát – de közben épül, és másnap is jól tud élni a testében.
Személyre szabott edzés és csoportos dinamika – hogyan találod meg az egyensúlyt ezek között a módszereidben?
Csoportban is lehet személyre szabni: opciókkal, könnyített és nehezített variációkkal, és aktív korrekcióval. Ugyanazt a témát visszük, de mindenki a saját szintjéhez igazítva dolgozik. Mindig igyekszem az adott feladatra könnyítési és nehezítési opciót is adni, ha a csoportban különböző szintű vendégek vannak.
A csoport motiváló és megtartó közeg, az egyéni óra pedig mélyebb finomhangolást ad. Mindkettőt szeretem, mert együtt adják a stabil fejlődést.
Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb történeted – amikor valaki belső átalakulást élt meg a munkád hatására?
Egy nagyon kedves vendégemhez kapcsolódik, aki időpont miatt csak a haladó órámra tudott járni – miközben nem volt klasszikusan haladó szinten. Mégis újra és újra visszajött, mert érezte, hogy biztonságban van: tudta, hogy figyelek rá, adok módosításokat, és nem fog elveszni a csoportban. Számára sajnos újdonság volt, hogy valaki folyamatosan ott van mellette, javít és segít.
Eleinte végig a könnyített verziókkal dolgoztunk, sok korrekcióval: a gerinc rendezése, a kéz- és vállhelyzet, a terhelés okos elosztása volt a fókusz. Aztán eljutottunk oda, hogy ő maga kérte – félelmét legyőzve –: próbáljunk meg néhány haladóbb elemet is a többiekkel együtt. És amikor két-három gyakorlat egyszer csak sikerült, az nemcsak fizikai eredmény volt, hanem hit: meg tudom csinálni. Mindemellett látványosan formálódott az alakja is. Nekem ez a valódi belső és külső átalakulás.
Mi inspirál téged leginkább abban, hogy folyamatosan új mozgási és tanulási megközelítéseket keress?
Az inspirál, hogy az emberi test nem sablon: minden vendég más háttérrel, más testtel, más problémával érkezik. Szeretem, amikor egy új módszertan biztonságosabbá és pontosabbá teszi a munkát, más rálátást ad az edzésre, és segít megtalálni azt, ami az adott embernek tényleg működik.
Motivál az is, hogy a tudomány és a szakmai szemlélet folyamatosan formálódik. Én ezért tanulok: nem a papírért, hanem azért, hogy a vendég minden alkalommal naprakész minőséget és szakmaiságot kapjon. És ami a legjobb: ez nálam nem kell, hanem belső kíváncsiság is hajt – és persze az, hogy egyre jobb legyek.
Kép: Juhász Veronika
Hogyan látod a mozgást a modern életviteli kihívások kontextusában – stressz, ülőmunka, regeneráció?
Ma sokszor észrevétlenül dolgozik ellenünk az életmódunk: rohanunk, rengeteg inger ér minket, keveset mozgunk a munkában, és közben mindent gyors, azonnali megoldással szeretnénk megoldani. Csakhogy a mozgás pont az a terület, ahol ez nem működik. A test nem kampányszerű terhelésből fejlődik, hiszen azt fenn is kell tartani. Rendszer kell: idő, ismétlés, progresszió, fokozatosság, és olyan terhelés, amit a valódi életben is meg tudunk tartani.
Én ezért mindig az alapoknál kezdem: a napi séta mennyit számít! Már az is sokat ad, ha valaki következetesen megtesz hét-nyolcezer lépést. Emellé heti háromszor olyan edzés vagy mozgás, amit nem kényszerből csinálunk, hanem mert kikapcsol és feltölt – hiszen ezt lehet hosszú távon tartani. Persze nem szabad elfelejteni a regenerációt sem: alvás, pihenés, stresszkezelés, étkezés. Így a fejlődés nem küzdés lesz, hanem természetes következmény.
Mit gondolsz, mi az, amit a fitness- és wellness-ipar ma leginkább félreért, és hogyan közelíted ezt te másként?
A legnagyobb félreértés ma a gyors megoldások és a szélsőségek kultúrája: néhány hetes fogyókúrák, csodaitalok és persze bomba test azonnal. Plusz az a szemlélet, hogy csak az a jó edzés, ami teljesen szétszed. Ehhez sokszor társul a tökéletes testkép nyomása is. Ha nem megy minden száz százalékon, jön a bűntudat és a feladás. Sokan bele sem mernek kezdeni, mert úgy érzik, nincsenek megfelelő formában.
Én ezzel szemben a mozgást élhető rendszerbe mutatom. A cél nálam nem az, hogy valaki egy hónapig mindent beleadjon, hanem hogy fokozatosan erősebb, stabilabb legyen a teste, és több energiája legyen a hétköznapokra.
A Pilates körül pedig gyakran két véglet él: vagy mindentudó csodafegyvernek gondolják, vagy lenézik, hogy csak nyújtás. Én a középutat képviselem: a Pilates nem helyettesít mindent, viszont rendet tesz a mozgásban. A légzés, a kontroll és a tiszta kivitelezés miatt stabilabb lesz a törzs, rendezettebb a tartás, és a test terhelhetőbbé válik. És amikor ez az alap megvan, akkor lehet rá okosan építeni – erősítéssel, állóképességgel, a mindennapi sétával.
Hogyan kommunikálod a klienseid felé a hosszú távú elköteleződés értékét – hogyan tartod fenn a motivációt a folyamatos eredményekhez?
A motivációt keretté alakítom. Kicsi, mérhető célokkal dolgozunk, amelyek a hétköznapokban is érezhetők: stabilabb törzsmunka, jobb tartás, kevesebb nyaki feszülés, rendezettebb váll- és csípőkontroll. És mindig elmagyarázom a miérteket, mert a megértéssel könnyebb következetességet tartani.
A második réteg nálam mindig személyes: el szoktam mondani, engem mi motivál hosszú távon. Az, hogy van egy családom és gyerekeim, és nem mindegy, milyen minőségben fogok megöregedni. Szeretnék sokáig aktívan jelen lenni az életükben, jó testben, egészségesen, energiával. És azt is hozzáteszem: nem mindegy, mit látnak tőlünk. A gyerekeknek most alapozzuk meg a mozgáshoz való viszonyát – azt, hogy a mozgás az élet természetes része, nem büntetés, nem kampány, hanem olyan szokás, ami megtart hosszú távon.
Ha egyetlen üzenetet kellene átadnod mindenkinek, aki mozgással kapcsolatos célok felé indul, mi lenne az?
Nincs varázspirula – csak apró, következetes döntések. Kezdd kicsiben, csináld jól, és építkezz. A tested nem ellened van: ha adsz neki jó alapot és elég pihenést, meghálálja. Ron Fletcher szavaival: a mozgáshoz úgy közelíts, ahogy az élethez – lelkesedéssel, örömmel és hálával. Mert a mozgás az élet, az élet pedig a mozgás; mindkettőtől azt kapod, amit beleteszel.
Hogyan látod a saját szakmai és személyes fejlődésed következő lépéseit – mi a missziód a következő években?
A küldetésem, hogy megmutassam: a mozgás nem időszakos és nem egyféle edzés, hanem szerethető, tudatosan felépített része az életmódunknak. Hiszem, hogy minél többféle minőségi impulzust kap a test – stabilitás, erő, mobilitás, állóképesség, mindennapi aktivitás –, annál terhelhetőbbé és rugalmasabbá válik, a lelkünkkel együtt.
A következő években szeretném tovább építeni a PSM Pilates hazai ismertségét és szakmai kultúráját, és közben azt is, hogy a mozgás a mindennapokban stabil alappillér legyen – az alvás, az étkezés, a stresszkezelés és a regeneráció mellett. A célom, hogy a vendégeim ne csak edzeni járjanak, hanem testtudatot és olyan szokásrendszert építsenek, ami évekkel később is az egészséges úton tartja őket.
Főkép: Juhász Veronika
Dr. Baucsek Katalin LL.M. – Longevity Magazin
