„Alulértékeljük a szépség és az egészség kapcsolatát, pedig szorosan összefüggnek egymással” – Interjú Szabó Dorisszal

Lassan 20 éve dolgozik a szépségiparban: kozmetikus, professzionális sminkes és kommunikációs szakember. Az írás szeretetét író dédnagyapjától hozta, a sorokkal való játékát pedig a Lélekkontúr szépségalbumban mutatta meg először. Újabban dalszövegírással is kísérletezik – egyelőre csak önmaga és szűk környezete szórakoztatására. Sminkterápiái sok nőnek segítettek már külső-belső egyensúlya megtalálásában, miközben még ő maga is keresi azt. Szabó Dorisszal többek között arról beszélgettünk, mit jelent számára a szépség, hogyan viszonyul az öregedéshez és hol jár az önelfogadás rögös útján.

 

Számodra mit jelent a szépség? Kit tartasz szépnek?

Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert már annyi klisé elhangzott a szépséggel kapcsolatban, hogy szinte lehetetlen újat és hiteleset mondani. Éppen ezért én egy kicsit más irányból közelítem meg ezt a témát:

„számomra az a szép, aki érvényes, aki képes egy egész életen át aktuális maradni.”

A valódi szépség nem a velünk született adottságokon múlik, sem azon, hogy mennyire vagyunk képesek versenyt futni az idővel. Én a holisztikus megközelítésben hiszek, abban, hogy mindenki szép, így az is tud szép lenni valaki számára, aki általános mércével mérve nem az, mert minden ember széppé szerethető. Ugyanakkor azt is vallom, hogy a szépségtudat, az önbizalom egyáltalán nem a külső visszaigazolások függvénye, az egy szubjektív megélés és sokkal mélyebben gyökerezik bennünk, és az is jóval komplexebb dolog, amikor egy ember nincs rendben a kinézetével, önmagával. Önostorozó embertípusként én még 38 évesen is folyamatosan dolgozok azon, hogy ki legyek békülve az adottságaimmal és még mindig hajlamos vagyok mindenkit szebbnek és jobbnak látni önmagamnál.

 

Az önmagadhoz való viszonyod hogyan változott az évek során? Mennyire helyeződtek át a hangsúlyok?

Az öregedéssel nem vagyok rossz viszonyban, sőt, egy bizonyos aspektusból kifejezetten hálás is vagyok ennek az érési folyamatnak. Nálam idősebb embereket figyelve, velük beszélgetve ugyanis azt látom, hogy egyfajta bölcs megnyugvás árad belőlük, már nem ostorozzák, nem kérdőjelezik meg önmagukat folyamatosan. Nagyon várom, hogy én mikor jutok el az életemnek, érettségemnek ebbe a fázisba. 

Te egyébként extrovertált vagy inkább introvertált személyiségtípus vagy?

Ha ezt a kérdést tíz évvel ezelőtt tetted volna fel nekem, nem biztos, hogy tudtam volna rá a választ, de mára már rendelkezem olyan szintű önismerettel, hogy magabiztosan kijelenthessem: én egy introvertált extrovertált vagyok. Szeretem, ha van körülöttem zaj, ha nyüzsgés vesz körül, ha hallathatom a hangom bizonyos, számomra fontos témákban, viszont sohasem kinyilatkoztatásaim vannak, inkább kérdéseim.

„A szerepléseimet nem a magam megmutatásának a vágya szüli, hanem a világ iránti érdeklődésem.”

Nagyon jól tudok és szeretek is kapcsolódni másokhoz, nyitottsággal fordulok feléjük és könnyen rácsatlakozok mások hullámaira. Ezeket a készségeket pedig a munkám során is nagyon jól tudom hasznosítani. Soha nem hagyatkozom az első benyomásra. Sem magánemberként, sem szakemberként nem a külsőt vizsgálom, sokkal inkább a kommunikációra és a testbeszédre figyelek. Ezért is van az, hogy ha valaki belép hozzám, mindig beszélgetéssel indítok. A sminkterápia programomnak is ez az egyik leglényegesebb része: miközben leülünk meginni egy csésze teát, megpróbálom megfejteni és megismerni azt az embert, aki ott ül velem szemben. Egyfelől azért, mert meg akarom hallgatni a kérdéseit, tudni szeretném a sajátosságait, másfelől pedig azért, mert leginkább beszéd közben figyelhetem meg a mimikáját: hogyan mozgatja az arcát, annak mely részeit használja intenzívebben, mennyire húzza fel a szemöldökét, rágja-e a száját. Minden apró részlet számít, hiszen majd ez alapján javasolok neki eszközöket és módszereket a sminkeléshez.

 

Miről szól még a sminkterápia?

Ez alapvetően egy „hogyan sminkeljem magam” foglalkozás, csak azért neveztem el máshogy, mert annál jóval többet ad: nemcsak a külsőségekre reflektálunk, hanem a lélekre, a személyiségre is. Hiszem és vallom, hogy bármilyen exkluzív terméket magunkra kenhetünk, ha az nincsen egyfajta rezonanciában a lényükkel, akkor nem fogja meghozni a kívánt hatást.

„A sminkelés művészete túlmutat azon, hogy megtalálom-e a bőröm színéhez leginkább passzoló alapozót vagy a tökéletes piros rúzst, a jó sminknek a személyiséghez kell illeszkednie, rezonálnia kell a lélekkel is.”

Sokszor megkérdezik tőlem, szoktam-e figyelni a nők sminkjét. Amikor nézem az embereket, mindig egyben látom őket, soha nem a sminkre összpontosítok. Persze az más kérdés, ha valakinek szinte „leugrik” az arcáról a vastagon túlhúzott száj vagy a bohócosra tetovált szemöldök. Ezért is dühít, amit a közösségi médiában látok, hogy mindenki mindenáron valaminek a szakértőjévé szeretne válni, akkor is, ha ahhoz nincs alapképzettsége és megfelelő háttértudása. Sajnos sok nő esik ezeknek a tudás nélküli percembereknek a csapdájába. 

Te tudatosan készültél a szépségszakmára?

Én inkább úgy mondanám, hogy belecsöppentem ebbe a világba. A szüleim részéről elvárás volt, hogy továbbtanuljak, de 18 évesen még fogalmam sem volt róla, hogy mi érdekel és ebben nem is nagyon kaptam segítséget. Egyébként ez szerintem a mai napig nem változott, nincs olyan intézmény, amely kézen fogná a fiatalokat és ellátná őket a megfelelő információval, miközben hatalmas felelősség nehezedik rájuk, hiszen a jövőjükről kell dönteniük. 

Nekem szerencsém volt, mert az általam választott kozmetikus szakma több szempontból is jó döntésnek bizonyult. Egyrészt már a kezdetektől megmutatkozott, hogy van hozzá tehetségem, másrészt nagyon jó gyakorlati helyre kerültem. A mesterem azonnal bedobott a mélyvízbe és nem telt el sok idő, már voltak vendégek, akik kifejezetten engem kértek, így hamar belekóstolhattam a siker ízébe. A dicséret pedig szárnyakat adott, így kezdtem el nyitni a sminkelés felé is, amiben szintén tehetségesnek bizonyultam. A sminkeléssel együtt pedig jött a divat, a magazinok világa iránti érdeklődés és a kommunikáció-média szak. Ennek köszönhetően kerültem az Elle magazinhoz gyakornokként és innentől kezdve már tudatosan kezdtem építeni a szakmai pályámat, a karrierívemet.

Sikeres sminkes, szépségmentor vagy, számtalan platformon találkozhatunk veled szerzőként, szakemberként, influenszerként. Hogy látod, merre visz tovább az utad, milyen megvalósításra váró terveid vannak még?  

A nagy önismereti utamat járva jöttem rá, hogy én valójában azért választottam a backstage világát, mert úgy tudtam a legközelebb férkőzni a színpadhoz, ami gyermekkorom nagy vágyálma volt, de megfelelő támogatás híján akkor még nem éreztem magamban kellő bátorságot, hogy belevágjak. Pedig az exhibicionista, extrovertált énem mindig is vágyott rá, hogy a megéléseimet, gondolataimat ilyen formában, színpadra állva adhassam át másoknak. Egyébként ebből az érzésből táplálkozva született meg a Lélekkontúr című könyvem is, amely a hatalmas közlésvágyamnak adott teret és lehetőséget. De igazán még csak most indult el az életemnek az a fejezete, amikor ez a hívás olyannyira felerősödött, hogy már teszek is érte: néhány éve énekelni tanulok és dalokat is írok, egyet pedig már fel is vettünk stúdióban. Továbbra sincs olyan tervem, hogy mindent abbahagyok, amit eddig csináltam, a különböző tevékenységeimet össze tudom ölelni. 

„A folyamatos tanulás önmagában is olyan számomra, mint a levegővétel, de az, hogy mindig belekezdek valami újba, azt a célt is szolgálja, hogy megtarthassam a türelmem azokkal szemben, akik például sminkoktatásra érkeznek hozzám és ugyanazzal az odafordulással tudjam segíteni őket akár az ezredik tusvonal meghúzásakor is.”

Ehhez azonban nekem is szükségem van arra, hogy valamiben újra zöldfülűnek érezhessem magam. Most az éneklés az a terep, ahol a tanárom nekem magyarázza el húszezredjére, hogyan képezzem helyesen azt a bizonyos hangot. Mottóm, hogy a lelkesedés és a szorgalom az a két dolog, amivel ki lehet bírni a világot.

Mit gondolsz a szépség és az egészség egymáshoz való viszonyáról és szerinted az évek múlásával hogyan finomhangolhatjuk a szépségápolási rutinunkat?

Szerintem nagyon alulértékeljük a szépség és az egészség kapcsolatát, pedig szorosan összefüggnek egymással és itt egészségen én annak nemcsak a testi vetületét értem, hanem a mentális és lelki oldalát is. Úgy gondolom, a holisztikus szemlélet az egyetlen valóban járható út és irány.

A kérdés második részére pedig az a válaszom, hogy a szépségápolási rutinunkat alapjaiban kellene letisztítani és leegyszerűsíteni. Nincs szükség húszlépéses rutinra, sokkal inkább néhány olyan jó minőségű alaptermékre, amely valóban a bőrünk egészségét és szépségét szolgálja. Mindig lesz egy új kezelés, egy újabb csodatermék, de muszáj határt húzni és valahol megállni. Talán ez a mondat az én számból furán hangzik, de azért jelentem ki ezt olyan magabiztosan, mert az új termékek, kezelések tesztelése és kutatása a szakmám része és pontosan látom, hogy ha nem tartjuk az egyensúlyt, akkor elveszünk az információk tengerében. Az impulzusvásárlás nem jó tanácsadó, ha nem tudunk dönteni, érdemes egy megfelelő tudású szakember segítségét kérni.

 

Abban, hogy nem tudunk megállni, a szépségápolást egyfajta versenynek tekintjük, a közösségi média és annak szereplői is hibásak. Miért van szükség arra, hogy hatvanasokból harmincasokat faragjunk?

Nagy problémát látok abban, hogy valóban versenyt űzünk abból, ki, hány évvel tudja visszaforgatni az idő kerekét. Menekülünk az öregedés elől. Emögött számtalan okot fedezhetünk fel. Nekem van erre egy elsőre szokatlannak tűnő feltevésem. Szerintem a nők nem feltétlenül az öregedéstől vagy a ráncoktól félnek, hanem sok esetben attól, hogy olyanná válnak, mint az édesanyjuk. Mert ha egy nőnek nem jó a viszonya az édesanyjával és az öregedési folyamat következtében óhatatlanul elkezd rá hasonlítani, akkor elutasítja azt az arcot, ami a tükörből visszanéz rá. A beavatkozásokkal ebből a folyamatból – vagyis hogy egyre jobban hasonlítson az édesanyjára – próbál kimenekülni. A másik ok, amiért egyre több nő akarja akár drasztikus beavatkozások árán is visszafiatalítani magát 20 vagy 30 éves kori képére, az a társadalom öregedéssel szembeni negatív attitűdje, ami főként a nőket sújtja. A megoldás szerintem az lehet, ha ésszel és nagyon tudatosan veszünk benne részt, egy megbízható, jó szakemberre támaszkodva.

„Ne visszafordítani akarjuk az idő kerekét, inkább arra törekedjünk, hogy lelassítsuk az öregedési folyamatokat, ami azonban jóval komplexebb a szépészeti beavatkozásoknál, érintik a testi-lelki egészségünket, mentális jóllétünket is.”

Ugyanakkor a belső munkát sem spórolhatjuk meg, hiszen a belső egyensúly nélkülözhetetlen ahhoz, hogy reális énképünk legyen és harmóniában tudjuk élni a külső adottságainkkal és az életkorunkkal.

Neked milyen az időhöz fűződő viszonyod az öregedés relációjában és időmenedzsment szempontjából?

Mindkettővel van még dolgom. Mivel az önmagammal való megbarátkozás fiatal koromban nem ment könnyen, ezért az öregedéshez is alapvetően ambivalens a viszonyom. A férjem szerint ugyan évről évre egyre jobban nézek ki, de ebben nekem rengeteg munkám van. Ezzel pedig át is térünk az időmenedzsment problematikájára: 38 évesen ugyanis már időt és energiát kell tenni abba, hogy hozd – és meg is tartsd – a formád. Én például majdnem minden nap lemegyek az edzőterembe, testkezelésekre járok és odafigyelek az otthoni szépségápolásra is. Próbálom mindezt ésszerű keretek között tartani és mindenből picit beépíteni a mindennapi rutinomba és emellett dolgozok azon is, hogy az önelfogadásban is egyre jobb legyek. 

 

A sok tevékenységed mellett hogyan tudsz töltődni? Mi ad energiát?

Ebben is fejlődésre van szükségem, mert sok dolgot csak nehezen engedek meg magamnak, többek között az utazást. A plusz erőt és energiát elsősorban a családomból merítem, a kislányom és a férjem mellett önmagam lehetek és ez igazán felszabadító érzés. Ezen kívül a nevetés, a humor a jól bevált eszközöm, ha lelki töltődésről van szó, és hatalmas energiát adnak a kreatív tevékenységek is: az énekpróbák, a dalszövegek vagy akár a közösségi posztjaim megírása. Az írás számomra ugyanis az egyik leghatékonyabb ventillációs eszköz.

Szerző: Jean Orsolya

(Kiemelt kép forrása: Szabó Dorisz)