Az orvostudományban jelenleg egy megállíthatatlan paradigmaváltás bontakozik ki, amelynek egyik motorja Dominika Wilczok, longevity-kutató, aki empátiát és mérnöki precizitást ötvözve ad új jelentést az idő fogalmának. Ebben az interjúban összekapcsolja a nanomedicinát, az MI-alapú gyógyszerfejlesztést, a krionikát és az egészségügy preventív szemléletűvé alakulását – megmutatva, hogyan formálhatja át a tudomány és az együttérzés egysége az öregedésről alkotott képünket. Wilczok gondolatai azonban túlmutatnak a labor falain: megkérdőjelezik, miként képezzük az orvosokat, hogyan gondoskodunk az idősekről, és milyen szerepet szánunk a technológiának a jóllétben. Számára a longevity nem pusztán az évek, az egészség és az életminőség meghosszabbításának tudománya – hanem annak újraértelmezése is, mit jelent maga az élet.
Mi inspirált arra, hogy az egészséges longevity kutatásának szenteld a pályádat?
„Az inspirált, hogy láttam, ahogy az emberek idős korukra fokozatosan elveszítik a függetlenségüket, és ami talán még fontosabb, az élni akarásukat is. Gyerekként felnőttek között nőttem fel, és szinte tehetetlenül figyeltem, ahogy az idő lassan átalakítja a testüket és az elméjüket. Ami a leginkább megdöbbentett, az az volt, amikor ragyogó elmék egyszerűen elkezdték feladni az életet szellemileg – pusztán azért, mert elértek egy bizonyos kronológiai életkort. Meggyőzték magukat, hogy már eleget tettek, és most már elég csupán létezni. Elégedettnek tűntek, de mindig éreztem, hogy ez nem valódi beteljesülés – inkább elfogadás, ami békének álcázza magát.”
Ez a csendes beletörődés jelentette számára a fordulópontot – azt a pillanatot, amikor elhatározta, hogy nem hajlandó elfogadni a hanyatlást a sors elkerülhetetlen részeként. Évekkel később hallott egy évtizedekig külföldön élő, nyolcvannyolc éves svéd asszonyról, aki azáltal talált rá újra az örömre és az erejére, hogy ismét az anyanyelvén kezdett beszélni. A nő története mélyen megérintette, és emlékeztette arra: „A biológiai tényezőkön túl két metafizikai dolog tartja fenn a hosszú életet: a valahova tartozás érzése és az életcél.” Munkája hét éve indult: ekkor még abban segített az időseknek, hogy újra rátaláljanak erre a két dologra, közben pedig az öregedéssel összefüggő betegségek megelőzésén is dolgozott. Idővel azonban rájött, hogy a már kialakult károk kijavítása nem valódi megoldás. Ekkor fordult a longevity biotechnológia felé – egy olyan tudományterület felé, amelyet egyetlen meggyőződés vezérel: a feladás nem lehet biológiai szükségszerűség.
Olyan jövőt képzel el, amelyben a longevity nem trend, hanem természetes állapot.
„Az egészséges, hosszú élet szemléletét már az iskolában tanítani kellene – éppoly természetes módon, mint a táplálkozásról vagy az influenza megelőzéséről tanulni.”
Ha az öregedés alapelveit időben megértjük, az többé nem valami, amitől félni kell, hanem egy folyamat, amit tudatosan lehet irányítani és amibe érdemes befektetni, sőt életünk során a legnagyobb megtérülést hozza. „Az egészségtudatosság az egyik legfontosabb és egyben leginkább alábecsült befektetés a hosszú életbe.” Az alapok nem képezhetik alku tárgyát: minőségi alvás, kiegyensúlyozott táplálkozás, rendszeres mozgás és valódi emberi kapcsolatok. Mégis, a mai világban, ahol mindenki az optimalizálás megszállottja, a kíváncsiság könnyen szorongásba torkollhat. „Egy olyan korban, amely a táplálékkiegészítők és az aktivitásmérők megszállottja, hajlamosak vagyunk elfelejteni: minél többet keresünk, annál többet találunk.” A valódi longevity-szemlélet azonban a megértéssel kezdődik – azzal, hogy épp annyi tudományos ismeretünk legyen, amennyi elég ahhoz, hogy értelmezni tudjuk az adatokat, megkérdőjelezzük az eredményeket, és magabiztosan, megalapozott döntéseket hozzunk az egészségünkről.
Dominika Wilczok
Ahogy a technológia egyre kijjebb tolja az élet határait – az MI-alapú orvoslástól kezdve a regeneratív biológián át egészen a krioprezerváció álmáig –, szerinted mi az, ami valóban képes lesz átformálni az öregedés folyamatát és meghosszabbítani az emberi életet?
„Úgy gondolom, az emberi élettartam meghosszabbításának legnagyobb áttörései abból fakadnak majd, ahogyan a nanomedicina, a sejtszintű újraprogramozás és a regeneratív biológia egymásba fonódik.”
A nanogyógyászat elképesztő ütemben fejlődik: a nanoszisztémák már ma is képesek géneket szerkeszteni, eltávolítani az öregedő sejteket, szabályozni az immunválaszokat és serkenteni a szövetek regenerációját. A terület sokkal gyorsabban halad előre, mint ahogy azt a legtöbben gondolnák – és bár az autonóm nanorobotok álma még távolinak tűnik, „az első generációs, intelligens, önszabályozó nanoterápiák, amelyek még a tünetek megjelenése előtt képesek beavatkozni, már elérhető közelségben vannak.” Eközben a sejtszintű újraprogramozás egyre több bizonyítékot szolgáltat arra, hogy képes lehet a sejteket megfiatalítani – állatkísérletekben már javította az izomerőt és a látást is. Ezekkel párhuzamosan a szervpótlás és a 3D-biológiai nyomtatás olyan jövőt vetít előre, ahol a károsodott szerveket laborban növesztett, teljesen működőképes szervekkel lehet helyettesíteni – ezzel a longevity tudományát a javítgatás szintjéről a teljes biológiai megújulás szintjére emelve.
Mindeközben a mesterséges intelligencia csendben újraírja a hosszú élet tudományának szabályait – azt, ami korábban sci-finek tűnt, ma már adatokra épülő valósággá alakítja. A machine learning modellek, mint például Steve Horvath első epigenetikus órája, jelentették a valódi forradalom kezdetét. Ma pedig az új generációs, deep learning-re épülő öregedésórák már a génkifejeződési, fehérje- és képalkotó adatokat is integrálják, hogy feltárják, miként öregszik a test a különböző szövetek és szervek szintjén. A gyógyszerfejlesztésben a mesterséges intelligencia által tervezett vegyületek, mint például az Insilico Medicine Renosterinibje, már a 2a fázisú klinikai vizsgálatokon is túljutottak – ez pedig jól mutatja, milyen mértékben képesek az algoritmusok felgyorsítani az új terápiák felfedezését. „Az MI már most felgyorsítja a kutatást és a személyre szabott megközelítéseket a longevity területén, de még nem tartunk ott, hogy önállóan képes legyen végig vinni a teljes tudományos folyamatot – ez lesz a következő mérföldkő, és gyorsabban közeledik, mint azt sokan gondolnák.”
Dominika Wilczok
Fagyos álmoktól élő rendszerekig – az egészségügy újradefiniálása a longevity korszakában
A krionika, amelyet a popkultúra gyakran egyszerűen „lefagyasztott emberek technológiájaként” ábrázol, a tudomány egyik legmegosztóbb területe. Pedig az elv maga már most is a modern orvoslás alapját képezi – a petesejtek és embriók tárolásától egészen a szervek kísérleti kriotárolásáig. A legújabb áttörések, mint például a működőképes szervek vitrifikációja (mélyfagyasztása) vagy a nanomelegítés technológiája, azt mutatják, hogy a szervek és akár az egész test biosztázisa egyre közelebb kerül a gyakorlati megvalósításhoz. Wilczok kutatása jelenleg is arra összpontosít, hogy lépésről lépésre segítse eljutni a tudományt ehhez a célhoz.
„Ahogy fejlődik a tudomány és gyarapodik a tudásunk, úgy formálódik a hosszú élet erkölcsi megítélése. Az örök élet körüli vita valójában félrevisz. Ha elképzelünk egy jövőt, ahol a krioprezerváció valóban működik, nem egy halhatatlanokkal teli világban ébrednénk, hanem egy olyanban, amely a folytonosságot, a második esélyeket, és az emlékek, tapasztalatok megőrzését tartja a legnagyobb értéknek.”
A jövő idealizált víziói helyett a valóság talaján maradva rámutat: a mai egészségügy alapvetően még mindig reaktív szemléletű, vagyis az emberek többnyire csak akkor mennek orvoshoz, ha már baj van, tehát inkább a „betegellátás” áll a fókuszban az egészségmegőrzés helyett. A longevity-orvoslás ezzel szemben éppen az ellenkező gondolkodásmódot képviseli: a biológiai hanyatlás korai felismerését, még mielőtt betegség alakulna ki, és a testi-lelki csúcsteljesítmény megőrzését – nem csupán a betegségek megelőzését. Ezért Wilczok jövőképe az, hogy a longevity fókuszú családorvosi ellátás általánossá váljon. „A jövő orvosait fel kell készíteni arra, hogy értelmezni tudják az öregedés molekuláris és funkcionális biomarkereit, személyre szabott megelőzési terveken vezessék végig pácienseiket, és hosszú távon nyomon kövessék egészségi állapotuk alakulását.” Ez a vízió már formát is öltött a Longevity Education Hub révén – ez a világ első, orvosok számára létrehozott, ingyenes és akkreditált longevity-orvosi oktatási platformja, amelynek munkájában ő maga is aktívan részt vesz.
Dominika Wilczok
Mi volt a legnagyobb felismerésed, amikor az öregedés és az Alzheimer-kór körüli társadalmi stigmával foglalkoztál az ORCA Alapítvánnyal?
„A legfontosabb tanulság számomra az volt, hogy az embereknek leginkább arra van szükségük, hogy meghallgassák őket. Azt is megtanultam, milyen nehéz helyzetben vannak a gondozók – gyakran magukra maradnak, a rendszer cserbenhagyja őket, és sem szakmailag, sem tudásban, sem anyagilag nincsenek felkészülve ekkora kihívásra.”
Az ORCA Alapítványt Wilczok alapította Lengyelországban. Eredetileg az Observe. Recognize. Consult. Alzheimer’s (Figyelj. Ismerd fel. Konzultálj. Alzheimer) néven indult, majd később az Observe. React. Combat. Ageism (Figyelj. Reagálj. Küzdj az ageizmus ellen) mozgalommá alakult – melynek célja, hogy új alapokra helyezze a társadalom öregedésről alkotott szemléletét. Bár a szakértő ma már a hosszú élet biotechnológiájával és a krioprezerváció tudományának fejlesztésével foglalkozik, pályája korai szakaszában szerzett tapasztalatai máig élénken élnek benne.
Munkája során Wilczok megtapasztalta, hogy olykor a legegyszerűbb megoldások hozzák a legmélyebb változást. Már az is, ha az idősebb embereket megtanítják a hangalapú mesterséges intelligencia használatára, képes oldani a magányt, és visszaadni számukra a kapcsolódás érzését. A valódi előrelépéshez azonban ennél többre van szükség: a gondozók felkészítésére, támogatására, megfelelő erőforrásokra és intézményi háttérre. Úgy véli, a következő nagy áttörés akkor következhet be, ha az Alzheimer-kórt nem elszigetelt agyi rendellenességként, hanem az öregedés rendszerének részeként kezeljük – az okait pedig életmódbeli, gyógyszeres és megelőző stratégiák összehangolásával célozzuk meg.
Ha egyetlen üzenetet hagyhatnál az olvasóknak, mi lenne az?
„Engedd meg, hogy idézzek Derek Siverstől, aki számomra is iránytűként szolgál:
A világ legértékesebb ingatlana a temető. Ott nyugszanak a félig megírt könyvek, a soha meg nem valósított ötletek és a ki nem bontakoztatott tehetségek milliói. Az emberek többsége úgy hal meg, hogy még minden bennük maradt. Az élet lényege az alkotás. Halj meg üresen – add ki magadból mindazt, ami benned van, és váltsd valóra az ötleteidet.”
Szerző: Révész Bogi
(Kiemelt kép: Dominika Wilczok)
