Fényt, melegséget és reményt áraszt az adventi időszak meghittsége. A naptári év legsötétebb hetei valójában teret, és a szó legnemesebb értelmében vett időt adnak a léleknek a megújulásra. Az ünnepi készülődés szelíd hagyomány követése keretet adhat az elmélyülésnek, megérkezésnek, befogadásnak.
Egykoron, széles körben tartották szent időszaknak a szeretet ünnepét megelőző négy hetes periódust a maga hagyományaival, böjti szokásaival. A lélek ráncainak kisimogatása valóban segíthet meglátni az ünnep szakrális szintjeit. A modern ember információ- és ingeráradatban éli az életét, amely nem feltétlenül könnyíti meg a szívünnepének befogadását.
A hosszú téli esték jó szolgálatot tehetnek, hogy elinduljunk a lelassulás, az elcsendesedés, a lassan végéhez közeledő év tanulságainak feltérképezéséhez. Tartalmas és értékes időszak ez, ahol az egyén és a család, majd a szűkebb és tágabb közösség is szerepet kap. Az adventi készülődés egy generációkon átívelő közösségi élmény, amelynek az emlékképei szívünkben élnek és a fiatalok életének szövevényein ölthetnek ismét testet.
Kép forrása: Karolina Grabowska
Pozitív lélekkel szebb az ünnep
A mesék misztikus világa képes belevarázsolni az ünnepi várakozás fényét a gyermek és a felnőtt lelkébe egyaránt. Megteremteni azt a belső csodavárást, amely zsigeri izgatottsággal tölti el a kicsiket, hogy majdan ők adják tovább az ünnepi életérzés szívbéli készülődését, a maguk eszközeivel. Hiszen a világ eltagadhatatlan változik, amit nem lenne érdemes kategorizálni. Azonban a tradícióknak éppen ebben rejlik a nagyszerűségük. Az ősi rítusok életben tartása pozitívan hat a lelkiállapotunkra, a személyiségfejlődésünkre és a társas kapcsolatainkra.
A családi rituálék ismétlődő fontosságáról, ahol az érték, az attitűd, a hiedelemrendszer azonos, Wolin és Benett írt első ízben 1984-ben.
A hagyományok továbbörökítése – adott esetben már a saját szokásainkkal kiegészítve – az összetartozás érzésével töltenek el. Egységet képez az egyének között, ami valahol párhuzamot mutat a „sötétségben lenni és a fényt várni” adventi jelentéstartammal.
A tótágast álló világ közepette nagyobb szükség van a magunk teremtette belső békére, mint valaha.
Ugyan az adventi készülődés szorosan összefonódik a család összehangolódásával, a közösségi kapcsolatok elmélyítésével, mégis fontos kiemelni, hogy az egyén önmagára hangolódása, belső lelki folyamatainak szétszálazása érdekében a magunkra fordított minőségi én-idő többszörösen megtérülhet. Tanulmányok támasztják alá, hogy nem lehet eltékozolt idő, amit a belső világunk kibontakozására fordítunk. Ha egy picit távolabbról szemléljük, akkor voltaképpen azt láthatjuk, hogy felmenőink visszaemlékezéseiben is megjelennek családtagok, akik a hajnali meghittség csendjébe burkolózva ébredeztek. Testünk, lelkünk, de különösen az idegrendszerünk sivatagi vándorként szomjazhat a letisztult élményekre.
Kép forrása: Kaboompics-Karolina Grabowska
A lelki megújulás egy folyamat
Advent titokzatos hetei a lélek megújulását rejthetik, amely folyamat nem siettethető, de a hagyományok tiszteletben tartásával elősegíthető. A lelassulás művészetének eszközei egyéni preferenciák mentén megválasztható. Nincs és nem is lehet általános szabály annak tekintetében, hogy mit kíván a lelkünk. A türelem, a megnyugvás, lelassulás záloga lehet az olvasás. Egy rég elfeledett klasszikus ismételt felfedezése egyszerre adhatja meg az emlékezés mámorát és a jelen átkeretezését. Kutatások támasztják alá, hogy a kognitív képességeinken túl, az empátiánkat és a szociális készségeinket is fejleszti a könyvolvasás, így ez a magányosnak mondható tevékenység a közösségünk javára is válik.
Egyéni fejlődésünk, hagyományaink megőrzése, a jelenkor tudatos megélése egymást erősítő folyamatok, amelyek ugyan láthatatlanul, de precíziós pontossággal fonódnak össze.
Szerző: Baranyai Kata
(Kiemelt kép forrása: Ivan Samkov)
Források:
