„Olyan műfajt teremtünk, amely a magyar hangszeres kultúrában fogant, majd elindult világot látni.” vallja Dr. Nagy Csomor András, aki nyolctagú zenekarával izgalmas formában gondolja újra a magyar népzenei hagyományt. Gyermekkori közös családi zenélésről, innovatív világzenei fúzióról és a kreatív alkotás energiájáról beszélgettünk Andrással.
Mióta része az életednek a zene?
Gyerekkorom óta. Úgy nőttem fel, hogy az együtt-zenélés a családi mindennapok része volt. Eleinte otthon játszottunk, majd a családi zenekarunkkal már fellépéseink is voltak Pozsonyban, ahol akkor laktunk. Nem sokkal utána visszaköltöztünk a szülőfalumba, ahonnan két órás autóút vezetett a városba, és emlékszem, azt az utat mindig végig énekeltük a kocsiban apával, anyával és a két öcsémmel. Alapvető, azt is mondhatnám, hogy természetes része az életemnek a zene.
Hogyan hat rád a zenélés, az alkotás?
Nekem a zene semmihez sem hasonlítható örömöt okoz. Szeretem hallgatni, megkomponálni, játszani és élvezem előadni. Amikor zenélek, jól érzem magam, motivált vagyok, tenni akarok, de elsősorban azon a területen belül. Nagyon szeretem a koncerteket, de az alkotás az, ami igazán magával ragad. Egy különlegesen felfokozott lelkiállapotba kerülök ilyenkor, kevés dologgal kapcsolatban tapasztalom meg ezt az érzést. A zenélés mellett a jog területén tevékenykedem, és ez a két terület nagyszerűen kiegészíti egymást az életemben.
Dr. Nagy Csomor András és zenekara, forrás: Mátrai Dávid
Egy különleges zenei irányzatot képviselsz. Mesélnél róla?
Egy nyolctagú zenekar vagyunk, a zenei világunk gyökerei a magyar népzenében, a magyar kávéházi cigányzenében lelhetők fel. Mi ezeket a zenei stílusokat kibővítettük, és elkezdtünk különböző világzenei műfajokkal ötvözni, például a flamenco, a latin, a balkáni, a jazz, a könnyű klasszikus zenei világgal.
A jogi tanulmányaim miatt két évig Spanyolországban éltem. Ha valaki meghallgatja a flamenco zenét, akkor szavak nélkül is el tudja képzelni, hogy milyenek a spanyolok, és az nem áll majd távol a valóságtól. A magyar hagyományos kultúrát, vagy igazából bármilyen népnek a hagyományos kultúráját, egy nagyon fontos, az identitásunk legbelső magját képező dolognak tartom. Éppen ezért a népzenéről is azt gondolom, hogy egy adott népről sok mindent meg lehet tudni és érteni a zenéjén keresztül.
Most Magyarországon az a helyzet, hogy a hagyományos kultúra, szubkultúraként él tovább, tehát egyfelől a táncházmozgalom berkein belül, ami egy jelentős és fontos mozgalom, de semmiképpen nem a mainstream kultúránknak a része.
Zenekarunkkal az a célunk, hogy a magyar gyökerekkel rendelkező zenét egy kicsit modernizálva, ötvözve a mai kor elvárásaival, ismertebbé, a mainstream kultúrának a részévé tegyük.
Szeretném, ha itt a hazánkban, mi magunk is büszkék lennénk arra, micsoda fantasztikus kulturális örökségünk van.
A Salsa de Gömör című albumon például a salsa, a cseh polka, valamint a magyar zene és ének fúziója mutatkozik meg. Mi az, amit a sajátos zenei alkotásokkal közvetíteni szeretnétek?
A zenekarunk alapgondolata az az volt, hogy a népzene vagy a magyar hagyományos kultúra, abban a formában – és most ezzel nem szeretném megnyitni a szakmánkat feszítő vitákat -, ahogy az régen létezett, az a mai embernek nehezen befogadható. Tehát a felidézni kívánt kultúrától mi már távol kerültünk. A zenekarral ebből kiindulva, azon kezdtünk el gondolkodni, hogy hogy lehetne mégis közelebb hozni a mai közönség mindennapjaihoz a zenei hagyományunkat anélkül, hogy a műfajok lényeges tartalma sérülne.
A világzenei fúzió egyrészt megkönnyítheti a népzenénk kultúrexportját, másrészt úgy véljük, a mai közönség számára izgalmas hangzást jelent ez a kevert zenei világ. Emellett, ami alkotóként talán a legfontosabb, hogy ez a kísérletezés az, ami engem érdekel.
Izgalmas kitalálni, hogy hogy lehet különböző zenei párhuzamokra építve egy ilyen fúziós zenét alkotni, ami egyszerre a szakmai közösségnek is befogadható, és a laikusok számára is élvezhető.
A zenével alapvetően szívesen foglalkozom, de olyan dolgot tudok szívvel-lélekkel csinálni, ami igazán megmozgat. És az előadóművészetben ez kulcskérdés, mert, ha a színpadról az sugárzik, hogy mi ezt szeretjük és élvezzük csinálni, akkor az tesz minket hitelessé és a nézők is jobban tudnak kapcsolódni hozzánk. Ez az önazonosság, amit én most megélek, és azt hiszem ez adja a lelki egészségem alapját.
Ha jól értem, akkor úgy véled, akkor lesz élő a hagyomány, ha a mai igényekhez tudjuk igazítani?
Persze, és ennek van egy olyan része, hogy a közönség sosem fog idomulni. Ha a piaci igényekhez mi nem alkalmazkodunk, nem modernizáljuk a saját zenénket, akkor egész egyszerűen el fog tűnni az igény rá. Hát ezt józan zenész nem akarhatja.
A zene, a művészet, és úgy általában az élet az mindig egy folyamatos változáson megy keresztül. Ezt a változást megállítani és azt mondani, hogy csak az az értékes, ami 100 évvel ezelőtt volt, és azt úgy kell csinálni, és azt le kell másolni – szerintem ez nem egy életképes koncepció. Szűk közegben, igen, de széles körben nem. Épp az organikus fejlődésétől fosztjuk meg a zenét, ha nem hagyjuk változni. Az aktualizálás lényeges elem, hiszen a művészetnek két feladata van, ezt Horatius óta tudjuk. Egyrészt a gyönyörködtetés, a szórakoztatás, másrészt a tanítás, az érték átadása. A két funkció pedig együtt működik igazán jól.
Dr. Nagy Csomor András és zenekara, forrás: Mátrai Dávid
Mi az, ami állandóságot jelent a zenében?
A népzenei világban, és bármely népére gondolunk, a szerelem, a férfi-női egyensúly központi elem.
Bár a hangszeres rész inkább férfiak által dominált, az ének tekintetében hangsúlyos a női jelenlét, és ez a kettősség okozza a finom harmóniát a népzenében.
Az imént a változásokról beszéltünk, de van, ami állandó: az intimitás, a párválasztás témaköre talán a legelemibb a zenében. Mert az emberi természet az nem változik, tehát a férfiakat továbbra is a nők érdeklik, a nőket meg a férfiak. Például a „Zöld erdőben de magos, zöld erdőben de magos a juharfa, kicsi madár seje-haj, kicsi madár a fészkét odarakja…” ha az ember jobban átgondolja, akkor ez sem szól másról, mint a párválasztásról, meg a szerelemről. A férfi-nő kapcsolódás az, ami a népzenét valójában megtölti élettel és érzelemmel. Ezáltal, a zene bár az azt művelők életével párhuzamosan folyamatosan változik, mégis egy különleges, időtlen állandóságot ad.
Nagy Csomor András és zenekara varázslatos kalandra hívja közönségét. Egy olyan utazásra, amely megmutatja, hogy a zene, a hangszer és az ének különleges játékával hogyan kíséri hosszú évek óta az emberi létezés minden pillanatát. Érdemes meghallgatni élőben, hogy szól a magyar népzenei hagyomány például flamenco, latin, balkáni, jazz vagy más világzenei stílusokkal ötvözve. Erre legközelebb január 25-én lesz lehetőségünk, Sátoraljaújhelyen. Addig is, érdemes a zenekar közösségi felületeit figyelni, hiszen épp a napokban jelenik meg két új számuk, a Salsa de Kalotaszeg és a Finomságok (Gasztro-csárdás) című dalaik.
Dr. Nagy Csomor András és zenekara, forrás: Mátrai Dávid
Szerző: Dr. Ujhelyi Nelli – főszerkesztő, Longevity Magazin
(Kiemelt kép: Dr. Nagy Csomor András, forrás: Mátrai Dávid)
