A rendszeres sport évekkel hosszabbíthatja meg az életünket, ha figyelünk pár dologra. Ki lehetne hitelesebb forrás ebben, mint egy olimpiai ezüst- és bronzérmes sportoló? Szatmári Andrással beszélgettünk az elért sikereiről, az Olimpiáról és a jövőbeli terveiről.
Szatmári András, magyar kardvívó olimpikon, aki a 2024-es párizsi olimpián ezüstérmet, 2020-ban Tokióban bronzérmet szerzett, továbbá kétszeres világ- és Európa-bajnok. Az élsportoló az elmúlt évek tapasztalataira építve egy új terv megvalósításán dolgozik, továbbra is a sport területén maradva mégis kicsit más szerepben. De a részletek előtt… kezdjük az elején.
Mesélj egy kicsit a kezdetekről, hogyan jött a vívás az életedbe?
Gyerekként egyáltalán nem volt ilyen gondolat a fejemben, hogy én világbajnokságokat fogok megnyerni és az Olimpiáról is éremmel tudok hazajönni. Egyszerűen csak szerettem mozogni. A vívást és általánosságban a mozgást Gerevich Gyuri bácsi, az edzőm szerettette meg velem, aki egyfajta apafiguraként kísérte végig az életem és megkérdőjelezhetetlen szerepe van az elért sikereimben. Az ő hatására vettem egyre komolyabban a sportot, elkezdtem tudatosabban készülni a versenyekre.
Rájöttem, hogy másra is figyelnem kell az edzésen kívül, mert egy szinten túl már mindenki jó és sokszor nagyon kis dolgokon múlhat az, hogy ki térhet haza éremmel.
Az ezüstérmes férfi kardcsapat a 2024-es párizsi olimpián, Kép forrása: Horváth Balazs / Augusto Bizzi
Mi az, amire leginkább odafigyelsz az edzés mellett?
Számít, hogy mit eszek, mikor fekszem le, mennyire tudok ott lenni fejben. Járok masszőrhöz, gyógytornászhoz és sportpszichológushoz is, hogy mindent megadjak magamnak ahhoz, hogy a lehető legjobb teljesítményt tudjam nyújtani, amikor erre van szükség.
De természetesen odafigyelek a táplálkozásra is és igyekszem maximálisan betartani a dietetikus által összeállított étrendet. A párommal úgy készítünk el mindent, amit szeretünk, hogy az beleférjen az egészségtudatos étrendbe.
Amire nagyon jó lenne jobban figyelni, az az alvás. Az Olimpiai felkészülés alatt nagyon tudatosan kizártam mindent, elalvás előtti órában már nem ment a TV, nem mobiloztam, de a hétköznapokban ebbe sajnos könnyű beleesni. Viszont verseny előtti időszakban ezt is szigorúan kell venni, mert nagy mértékben befolyásolni tudja a teljesítményt.
Az életmódbeli döntések mellett, mit gondolsz, milyen szerepe van a sikerekben az otthonról hozott mintának és a tudatosságnak?
Mindkettő nagyon fontos. Nem elég fizikailag odatenni magunkat, mentálisan legalább ugyanannyira komolyan fel kell készülni egy megmérettetésre.
Hiába nagyon jó egy vívó testileg, ha fejben vagy mentálisan egyáltalán nincs ott, kikaphat egy gyengébb vívótól is.
Az elit mezőnyben, ahol már mindenki nagyon jó technikában, inkább mentális különbségek vannak és ezen múlhat az eredmény. Ezt persze befolyásolja sok minden, akár az otthonról hozott minták, családi kapcsolatok is. Engem édesapám vitt el először vívni 2000-ben és bár edzőként óriási tudása van ezen a területen, örülök, hogy mégis mindig inkább szülőként volt mellettem és érezhettem a támogatását.
Szatmári András, Kép forrása: Horváth Balazs / Augusto Bizzi
Mit éreztél, amikor dobogóra állhattál az Olimpián, emlékszel a konkrét pillanatra, hogy mire gondoltál akkor?
Egy semmihez sem hasonlítható, felemelő érzés az, amikor az ember fellép az Olimpián a dobogóra, ráadásul egy olyan impozáns helyszín, mint a Grand Palais, tovább fokozta az élményt.
Azzal a tudattal ott állni, hogy a lelátón ott a családom és a szeretteim, akik végig szurkoltak nekem és mindjárt a barátnőm nyakába ugorhatok az egy olyan érzés, amit biztos, hogy soha nem fogok elfelejteni.
Abban a pillanatban arra gondoltam, hogy megérte a sok lemondás, a sok energia és minden áldozat, amit a vívásért hoztam. Főleg amikor látom az edzőmön, a családomon, a páromon, hogy mennyire büszkék rám.
Maximalistaként sokszor nehéz elismernem a saját teljesítményem, de erre a szépen csillogó ezüstre én is büszke vagyok.
A sportolókról általában azonnal az egészségre asszociálunk, ezzel én is így voltam, András azonban új megvilágításba helyezte a dolgokat, amikor arról beszélt, hogy a folyamatos nagyfokú fizikai igénybevétel mekkora terhet jelent a szervezet számára, amivel sokan nem törődnek, mert csak az aranyérem lebeg a szemük előtt. Előbb vagy utóbb viszont a szervezet mindig benyújtja a számlát…
Szatmári András, Kép forrása: Horváth Balazs / Augusto Bizzi
Mennyire tudatosak az élsportolók, ha az egészségükről van szó?
Az élsportban erőn felül teljesítünk a határainkat feszegetve minden egyes nap, minden egyes versenyen, miközben a fájdalomküszöbünk maximálisan ki van tolva. Egészen addig nem vesszük komolyan a szervezetünk jelzéseit, amíg nem történik egy baleset, ami nem hagy más lehetőséget. Mindenkinek van egy ilyen pont az életében, nekem ez 2019-ben, a második térdműtétem után volt, amikor belegondoltam, hogy ha én még szeretnék a gyerekeimmel, unokáimmal focizni a parkban, vajon az menni fog-e úgy, hogy reggeltől-estig edzem és akkor is fáj a térdem, ha csak fekszem?
Ez az eset felhívta a figyelmem a megelőzés és a gyógytorna fontosságára, amit nagyon fontos lenne beépíteni az edzések mellé minden sportolónak.
Szatmári András, Kép forrása: Horváth Balazs / Augusto Bizzi
Ez adta az ötletet a saját terem megnyitásához?
Nagyon kevés olyan terem van, ahol egy helyen van lehetőség az erőnléti edzésre, a gyógytornára és akár még a masszázsra is.
Egy ilyen központ volt az álmom, mert szeretném, hogy az emberek minél többet mozogjanak. Nem feltétlen profi sportolókat várunk, hanem bárkit, aki a hétköznapjai részévé szeretné tenni a sportot úgy, hogy közben figyel a prevencióra is, mert nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos a gyógytorna! Egy élsportoló számára elengedhetetlen, de az átlagember számára is jelentősen javíthat az életminőségen. Ez egy közös szerelemprojekt számunkra a párommal, a célunk pedig az, hogy már kisgyermek kortól átadhassuk a mozgás szeretetét, ami kiváló alapot adhat egy egészségtudatos életmód kialakításához.
Szerző: Hevesi Szandra
(Kiemelt kép: Szatmári András, forrás: Horváth Balazs / Augusto Bizzi)
