„A rock and roll és a longevity megfér egymás mellett” – interjú Dorogi Péterrel

A rockzenész életmódról a legtöbben nem egyből az egészségtudatos, sőt longevity-tudatos életszemléletre asszociálunk. Dorogi Péter, az Intim Torna Illegál frontembere azonban ezt a két, látszólag ellentétesnek tűnő világot ötvözi életében, nem is akárhogyan. – Interjú

 

A rockzenész élet hogyan egyeztethető össze a longevity szemlélettel?

Nehezen, de összeegyeztethető. A rockzenészek közül az egyik legjobb példa erre Flea, a Red Hot Chili Peppers basszusgitárosa, aki korát meghazudtoló módon, kézen állva érkezik a színpadra. Már nem a 70-es évek idejét éljük, amelyre természetesen egyik zenész sem emlékszik saját bevallásuk szerint, mivel teljesen ki voltak ütve. Természetesen a kezdő zenekaroknál elkerülhetetlen a mértéktelenség, mivel minden ingyen van a backstageben. Sok múlik a társaságon. Ha jól érezzük magunkat egymás társaságában, akkor az mindenképp meghosszabbítja az életünket. A zenélés egyébként is jó hatással van az emberre, mint ahogy a zene hallgatás is. Mondhatjuk, hogy egy koncerten a zenész és a közönség is nyer pár évet.

 

Milyen szerepet foglal el a zene az életedben?

Gyerekkoromban nagyon figyelmetlennek gondoltak engem az emberek. A helyzet az, hogy állandóan zene ment a fejemben. Az elmém mindent a zenén keresztül dolgozott fel és ezért sokszor elbambultam, amit a környezetemben élő emberek óriási problémának tartottak. CT-re is elvittek, de nem találtak semmilyen elváltozást az agyamban, így kénytelenek voltak elfogadni, hogy én olyan gyerek vagyok, aki bambul.

Csak később jöttem rá, hogy ezt a bennem keletkező zenét meg is mutathatom, nem kell magamban tartanom, mert ez nem ciki, hanem valami olyan, ami ott születik meg bennem, mint egy gondolat, és a zenén keresztül mintha a lelkem véleményét mondanám el valamiről, egyszerre sok embernek.

De ez nehezen jött az elején, mert addigra rengeteg negatív élmény rakódott rá erre a „hóbortomra”, sok bántás ért miatta, és nehéz volt pozitívra áttranszformálni magamban ezt, pszichológus segítsége nélkül, autodidakta módon.

 

Mit gondolsz, hogyan hat a lelki egészségedre az, hogy a zenéléssel foglalkozol nap mint nap?

Rengeteget fejlődött a pszichológia és annak megítélése a gyerekkorom óta, így nem meglepő, hogy a kreatív zenélést – ami egy leírt darab megtanulásának az ellentéte -, ma már terápiában is alkalmazzák, itthon is. Szóval egyértelműen tudom és érzem is, hogy mennyire jót tesz a lelki egészségemnek. A zenélés az agy-izom kapcsolatra is rendkívüli módon hat, hiszen az éneklés önmagában a legkifinomultabb finommotorikus mozgást kívánja meg a testünktől, és a legjobb annak fejlesztésében, és szinten tartásában. Amikor az ember átéli a flow élményt, az szárnyakat ad, talán csak a viszonzott szerelem tud ilyet érzést adni.

 

Az egészségtudatosság életed fontos vezérfonala. Honnan jön ez a szemlélet?

Amit mai értelemben annak tartunk, az a lelki és testi egészségtudatosság nem volt jelen a gyerekkoromban. A sport viszont annál inkább, de ebből is látszik, hogy régen az egészségtudatosság a sportolásban merült ki. Ma már az egészségen belül külön tudjuk kezelni a szellemi egészséget, ami szerintem az élethez való viszonyt és az életben betöltött szerepünket határozza meg. Például, aki idősebb korában elveszti a funkcióját, feladatát, az hamar leépül és gyakran kialakul a demencia. A mentális egészséghez tartozik nálam a célok kitűzése, elérése és a mindennapi ütközések tudatos feldolgozása és a jó kommunikáció fejlesztése. Eléggé tudatosan kiszámítom, hogy miből, hogyan és mennyit csináljak. A regeneráció óriási szerepet kapott az életemben. 

Azt vettem észre, hogy az elmúlt néhány évben a regeneráció nagyon előtérbe került a sportolók körében, de a munka világában is. A versenyszférában nagy a kiégés kockázata, így hosszú távon már a multiknak se kifizetődő, ha egy jó szakember kiég a regeneráció hiánya miatt.

Ugyanez igaz a zenész szakmára is, ha nem foglalkozok a lelki egészségemmel, akkor nem számíthatok hosszú karrierre.

 

A balatoni gyerekkor milyen tapasztalatokat adott neked? 

Sokféle emberrel találkoztam ott gyerekként. Az mindig feltűnt, hogy egy német, vagy egy svájci nyugdíjas sokkal jobban nézett ki, mint egy magyar. Jobban mozgott, mosolygósabb volt, és láttam őket a nyaralásuk alatt is rendszeresen sportolni. Magyar vendégek körében ilyet sohasem tapasztaltam. A német vendégek hoztak nekünk sportitalokat, amiket nagyon szerettem és egész évre beosztottam, természetesen úgy, ahogy egy gyerek beosztja a mikulástól kapott csokikat. Aztán ha elfogyott, akkor vártam a következő nyarat, ami újabb német nyaralókkal és sportitalokkal áldott meg. 

Noha a tágabb környezetemben nem, de a családban erősen jelen volt a sport, mivel az apám kézilabda edző volt. Rengeteg híres kézilabdás fordult meg nálunk, köztünk Varga István világválogatott, Mocsai Lajos és számos ismert kézilabdázó. Ők és apa munkássága hatott rám, én is kézilabdáztam, de valójában a foci volt a kedvenc sportom. Emlékszem, egy videokazettát néztem állandóan, amelyen Pele mutatta be, hogyan edz, és folyamatosan őt próbáltam utánozni. Jól ment a foci, 12 éves koromban egy megyei válogató után Stuttgartban játszhattam a később világhírűvé vált focisták ellen, és a turné legjobb focistájának választottak. A felívelő futball karrierem azonban hamar akadályba ütközött, mert a szervező NBI-es Siófoki Bányász SE akkori tulajdonosát menesztették. A klub rövid idő alatt visszafejlődött, és engem egyszerűen parlagon hagytak. Ezután már nem volt akkora kedvem a futballhoz. De kellett valami, ami megmozgat és nagyon szerettem a harcművészetek minden formáját. Egy nyarat karatéztam, később Muay Thai boxra végül Wing Tsun kung-fura jártam, és a harcművészeten keresztül kezdtem el olyan könyveket olvasni, ami a hosszú és kiegyensúlyozott élettel foglalkozott. Egy ideje visszatértem a füves pályára a Magyar Művész Válogatott tagjaként. A foci iránti rajongásom mégsem múlt el nyomtalanul.

 

Mikor ismerkedtél meg a longevity szemléletével? Mi indított el ezen az úton?

Az első ilyen könyv volt A fiatalság forrása, amiben pár gyakorlat volt, amit minden nap elvégeztem. De valójában a longevityvel először egészen fiatal koromban, a Star Trekben találkoztam, Spock karakterében. Szerintem ez a szemlélet körbevesz minket, csak úgy hívjuk itthon, hogy a hosszú élet titka, amire eddig különböző válaszok jöttek, például hagyma és szalonna, minden nap egy kis pálinka, ezeket szerintem már mindenki hallotta.

Amikor lovagló állásban meditáltam 45 percig, és próbáltam kizárni a világot, a nagyszüleim azt hitték, hogy elment az eszem és még évekkel később is úgy emlegették ezt, mintha akkor elmebetegség kerített volna hatalmába.

Úgyhogy el kellett magyaráznom és fogadtatnom azt, hogy meditálok, ami úgy általában csak pejoratív értelemben lehetett téma akkoriban. De nem álltam le vele, mert amúgy nagyon kerestem azt a gyógymódot, amivel le tudom állítani az állandóan születő zenét a fejemben, ami ugye teljesen elvette a figyelmemet az iskolai elvárásoktól. Hihetetlen koncentrációt igényelt, hogy tudjak figyelni órákon keresztül az iskolában, majd még délután is, otthon a házi feladat elkészítése alatt. Nem meglepő, hogy ez a helyzet elég sok fejfájást és gyomor problémákat okozott, ami miatt párszor a sürgősségin kötöttem ki, és újra megvizsgálták az agyamat. Ezek az élmények kialakítottak bennem egy állandó betegségtudatot, olyat, amire nem találják az orvosok a gyógyírt, így muszáj voltam saját magamat gyógyítani. Ez 12 éves koromtól indult egy olyan világban, amikor még senki sem tudta, hogy mit jelent a pszichoszomatikus kifejezés. Az első könyv, amit megtanultam az Carl Gustav Jung Lélektani típusok című műve volt. Ekkor jött be az agykontroll is az országba, és elindult az ezoterikus könyvkultúra is. Mindent próbáltam elolvasni, amihez csak hozzájutottam, hátha megtalálom a gyógyírt a testi tüneteimre.

A longevity szót szerintem csak 30 évvel később, a Wim Hof Method kapcsán hallottam először.

Ekkor már tudtam, hogy azon az úton vagyok, csak eddig senkit sem érdekelt. Azt látom, hogy most is csak akkor kap a longevity figyelmet, ha egy nagy nézettségű celeb beszél róla, és így befogadják az emberek, még úgy is, ha általuk követett celeb alig tud az egészről valamit. Úgy vélem, a nyugati kultúra tagjai a tudomány által alátámasztott gondolatokat szereti, nézik a vér összetételét, az anyagok mennyiségét a szervezetben, mindenre van egy optimális tartomány és az adatok összegyűjtésével hoznak döntéseket. Míg a keleti ember több ezer éves tapasztalattal rendelkezik, jógik nagyon régóta léteznek, és direkt a létezés szót mondom, mivel ők nem munka után napi egy órát vannak ebben az állapotban, hanem évtizedeket töltenek ebben a létben, megszakítás nélkül. És nem mikroszkóp alatt mérik az eredményt, hanem években, vagyis elmondhatjuk, hogy ők rendelkeznek a big data-val abban a kérdésben, hogy hogyan lehet minél tovább élni a lehető legfittebb fizikai és szellemi formában. A harcművészetek világában ez a gondolkodásmód szerintem alapból benne van. 

 

Pár éve szörfözöl, miért kezdted el ezt a sportot?

A barátaim hívtak el szörfözni, és azonnal beleszerettem ebbe sportba. Szeretem a természet erejét, jó hatással van a lélekre, feltölt és összetett módon fejleszti a testet: a hajlékonyságot, a rugalmasságot és az egyensúlyt is. A szörfös kultúra fontos része a zene, ezek között kiemelten a surf rock, és zenészként így még könnyebb kapcsolódni ehhez a világhoz. A szörfösök körében a longevity központi szerepet tölt be, laid back érzést ad. A szörfözés mellett jógázol, egészségesen étkezel, szorosabb kölcsönhatásba kerülsz a bolygóval, a természettel, az életet adó energiákkal és megérted, hogy miért kell csökkenteni a csomagolásokat, ami rengeteg szemetet termel.

Egyszerűen annyira megszereted az óceánt, hogy elkezdesz sokkal jobban odafigyelni rá.

Ahogy egy konditeremben, vagy a boxklubban se szemetelsz, úgy az új sportolási helyszíneden, az óceánban sem fogsz oda nem illő dolgokat dobálni. És rájössz a kölcsönhatások fontosságára. Hogy minden mindennel összefügg a természetben. Megtanulod a hosszú távú fenntarthatóság szemléletét, ami tökéletesen összefügg a longevityvel, csak az előbbi az ember környezetével folytatott viszonyáról, az utóbbi pedig a személy saját magával kialakított kapcsolatáról szól.

 

A „Míg a lábam bírja” című klipben több mint 5 percig fekszel egy jéggel teli kádban. Milyen élmény volt, és hogyan készültél fel erre?

Előtte már 4-5 éve használtam a jégfürdőt alkalmanként, úgyhogy tudtam, hogy mi vár rám. Erre testileg és lelkileg is fel lehet készülni a fokozatosság betartásával. Miért jó jeges vízbe merülni?

Mert rettentő módon növeli a kitartást, és általa gyorsabban regenerálódik a szervezet, valamint csökkenti az összes gyulladást a testben.

Az autoimmunnak nevezett betegség okozta gyulladásokat le lehet csillapítani ezzel a módszerrel, de nagyon fontos a fokozatosság. Szívbetegségben szenvedőknek nem ajánlott, de természetesen az a legjobb, ha mindenki kikéri a kezelőorvosa tanácsát, ahogy én is tettem.

Maga a folyamat úgy zajlott, hogy a 3 Celsius fokos Balaton vizével töltöttük félig a kádat, majd több zsák jeget tettünk bele. Így egy jó „ropogós” vizes jég állt össze, és a bőröm közvetlenül érintkezhetett a jéggel. Szépen meditáltam, több izomösszehúzódás is végbement a testemben, és ezeket sikerült kiengednem. 5 és fél percet voltam a kádban, aztán kimásztam belőle és kocogtam egy kicsit a hideg levegőn. Ebben az állapotban a legjobb, ha az ember pozitív dolgokra gondol. Ez egy stresszhelyzet a testnek, amit kétféleképpen lehet feldogozni: pozitívan, vagy negatívan. Ha negatív élményként éljük meg, akkor nagyon rosszat tehet, mert a test olyan hormonokat termel, ami a fuss vagy üss reakciót váltja ki és meg is jegyzi a testünk ezt a kémiai összetételt, ami később pánikrohamokhoz is vezethet.

Ha pozitívan éljük meg, akkor egy szuper élmény, ami erősebbé és ellenállóbbá teszi a testet és a lelket egyaránt.

Nem véletlen, hogy a pánikroham leküzdésében kifejezetten alánlják, de csakis olyan ember felügyelete mellett, aki segít abban, hogy ezt jól éljük meg. A pozitívan megélt stressz hosszabb életet ad a kutatások szerint, a negatívan megélt stressz viszont rövidíti az ember életét. 

De biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri a szaunát, és esetleg már ugrott is jégfürdőbe szaunázás után. Én a kettőt szeretem ötvözni, és a meleggel fejezem be a kört, mert az nagyon lenyugtatja az idegrendszert. Egyébként a hideg és a meleg váltogatása egyensúlyt hoz létre a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer között, ezért ez a kedvencem. 

 

A koncertek kőkemény fizikai és mentális állóképességet igényelnek. Márciusban indul a klubturnétok. Hogyan készülsz a koncert szezonra?

A hétköznapjaimban is egészségtudatos életmódot élek, ami segít abban, hogy a zenélés fizikai megpróbáltatásait is bírjam. Rendszeresen edzem, de persze a koncertek előtt még több mozgást iktatok be az életembe. Odafigyelek az étkezésemre és a napi stresszt is próbálom pozitívan kezelni. A koncertekre inkább a zenekarral együtt készülünk, sokat próbálunk a szezon előtt, rengeteg időt töltünk együtt, és figyelünk arra, hogy a próbák jó hangulatban teljenek. Mikor flowban van a zenekar, és így kezdjük a turnét, az a legjobb érzés nekünk is és a közönségnek is.

 

Idén 15 éves a zenekar, milyen érzés ez számodra? 

Nemrég megkérdezték, hogy mik voltak a legfontosabb állomások a zenekar életében. Azt a választ várták, hogy az aranylemez, vagy hogy játszottunk az Iron Maiden, a Fall Out Boys vagy az Arctic Monkeys előtt. Szerintem a zenekar legfontosabb pillanatai azok voltak, amikor meg kellett küzdeni a névért, a sikerért. Büszke vagyok rá, hogy a nagy nehézségek ellenére a zenekar többször is fel tudott állni és nem adta meg magát. Egyedül én vagyok eredeti tag a zenekarban, de én olyan kapitány vagyok, aki nem hagyja el a süllyedő hajót, inkább veszek egy nagy levegőt, lemerülök és befoltozom a lyukat. Ezt többször megtettem, és még mindig szeljük a habokat! Ebben az évben lett 15 éves a zenekarom, és egy óriási koncerttel készülünk ezt meghálálni a közönségünknek 2025 október 18-án a Barba Negrában, de addig sem unatkozunk, mert folyamatosan turnézunk az országon belül és kívül, és ebben az évben egy új lemez is megszületett az elmúlt 4 év dalaiból.

 

Szerző: Dr. Ujhelyi Nelli főszerkesztő, Longevity Magazin

(Kiemelt kép forrása: Intim Torna Illegál)