Tökéletesen élni – ez lenne a hosszú élet titka? Vagy épp ez ássa alá mindazt, amit az egészségről, a boldogságról és a jóllétről tudni véltünk? A kutatások szerint a túlzott tökéletességre törekvés nemcsak mentálisan, de fizikailag is idő előtt kimeríthet, úgyhogy ideje elengednünk a hibátlanság illúzióját, és megtanulunk jól lenni az elég jóval.
Lelkünk csendes terhe
A perfekcionizmus nem szimpla maximalizmus. A pszichológusok három formáját különböztetik meg: az önmagunkkal, a másokkal és a társadalmi elvárásokkal szembeni perfekcionizmust. Ez utóbbi – a társadalmilag előírt perfekcionizmus – a legpusztítóbb: azok, akik úgy érzik, hogy állandóan külső elvárásoknak kell megfelelniük, nagyobb arányban szenvednek szorongástól, depressziótól és önértékelési zavaroktól. Hasonlóan súlyos hatásai lehetnek az önmagunk felé irányuló perfekcionizmusnak is: amikor valaki görcsösen hajszolja a tökéletességet, és minden hibájáért kegyetlenül bünteti önmagát, az mély lelki sebeket ejt. Idővel pedig megjelenhet a depresszió és az evészavarok, valamint megnőhet a korai halálozás kockázata is. Az „én csak akkor vagyok szerethető, ha tökéletes vagyok” hiedelem egy idő után pedig minden örömforrást kimerít, miközben láthatatlanul pusztítani kezdi a testünket is.
Amikor a stressz beférkőzik a sejtekbe
A perfekcionizmus egyik legkárosabb hatása a krónikus stressz, ami nemcsak a lelkünket, de az idegrendszerünket és a hormonális egyensúlyunkat is mélyen kimeríti. Az állandó belső feszítés csendes „öregítőgépezetként” működik. A stresszhormonként ismert kortizol túltermelődése gyulladásos folyamatokat indít el, amelyek az immunrendszer gyengüléséhez, alvászavarokhoz, vérnyomás-ingadozáshoz és szívbetegségekhez vezethetnek. Perfekcionistáknál a C-reaktív fehérje szintje is magasabb, amely a gyulladásos állapotok megbízható biomarkere. Egy kutatás szerint:
a perfekcionisták stresszhelyzetben 18%-kal erőteljesebb kortizolválaszt adnak, és tartósan magasabb marad a vérnyomásuk is – szemben azokkal, akik rugalmasabban alkalmazkodnak a kihívásokhoz.
Kép forrása: Josep Suria
Az „elég jó” is elég jó
A perfekcionizmus egyszerre viselkedés és belső dialógus: egy szigorú kritikus, amely folyamatosan emlékeztet rá, hogy még mindig nem tettünk eleget, még mindig nem vagyunk elég jók. Ez a hang már gyerekkorban beépül, majd felnőttként belső diktátorként működik tovább. D.W. Winnicott gyermekpszichológus volt az, aki először beszélt az „elég jó anya” fogalmáról – arról, hogy egy gyereknek nem tökéletes, hanem elég érzékeny és elég támogató szülőre van szüksége a fejlődéshez. Ez a gondolat mára a pszichológiai jóllét egyik alapköve lett:
az „elég jó” felnőtt ugyanis felismeri saját korlátait, és nem hajszolja magát tökéletességbe.
Az önelfogadás és az önegyüttérzés lehet a legnagyobb erőnk: kutatások szerint az önmagunkkal szembeni együttérzés jelentősen csökkenti a maladaptív perfekcionizmus és a depresszió közötti kapcsolat erősségét. A készség pedig fejleszthető – a mindfulness alapú módszerek, például a meditáció és a jóga erősítik az önmagunkhoz való elfogadóbb viszonyt. Emellett segíthet még a naplóírás, valamint a belső párbeszédünk finomhangolása, amikor megtanulunk kedvesebben szólni önmagunkhoz.
Kép forrása: OPOLJA
Egységben az erő
A perfekcionizmus gyakran elvág a társas támogatástól is. Aki mindig erősnek, rendezettnek, tökéletesnek akar látszani, ritkán és nehezen kér segítséget. Pedig a hosszú, egészséges élet egyik legfontosabb feltétele a kapcsolatok ereje. A pozitív érzelmek, a valódi kapcsolódások és az élet iránti derű megszínesítik a hétköznapokat – és észrevétlenül éveket adhatnak hozzá az életünkhöz.
A longevity egyik kulcsa tehát nem a tökéletesség – hanem a rugalmasság, a belső csend, az önegyüttérzés, és annak belátása, hogy az emberi létezés alapállapota nem a hibátlanság, hanem a fejlődés.
A tökéletesség helyett választhatjuk a hiteles jelenlétet – így lehet hosszabb, tartalmasabb és boldogabb az életünk.
Szerző: Révész Bogi
(Kiemelt kép forrása: sh-eng)
Források:
- Hewitt, P. L., & Flett, G. L. (1991). Perfectionism in the self and social contexts: Conceptualization, assessment, and association with psychopathology. Journal of Personality and Social Psychology, 60(3), 456–470.
- Curran, T., & Hill, A. P. (2019). Perfectionism is increasing over time: A meta-analysis of birth cohort differences from 1989 to 2016. Psychological Bulletin, 145(4), 410–429.
- Harrison, F., & Craddock, A. E. (2015). How attempts to meet others’ unrealistic expectations affect health: health-promoting behaviours as a mediator between perfectionism and physical health. Psychology, Health & Medicine, 21(3), 386–400.
- Molnar, D. S., Sadava, S. W., Flett, G. L., & Colautti, J. (2012). Perfectionism and health: A mediational analysis of the roles of stress, social support and health-related behaviours. Psychology & Health, 27(7), 846–864.
- Wirtz, P. H., Elsenbruch, S., Emini, L., Rüdisüli, K., Groessbauer, S., & Ehlert, U. (2007). Perfectionism and the Cortisol Response to Psychosocial Stress in Men. Psychosomatic Medicine, 69(3), 249–255.
- Albert, P., Rice, K. G., & Caffee, L. (2014). Perfectionism Affects Blood Pressure in Response to Repeated Exposure to Stress. Stress and Health, 32(2), 157–166.
- Ferrari, M., Yap, K., Scott, N., Einstein, D. A., & Ciarrochi, J. (2018). Self-compassion moderates the perfectionism and depression link in both adolescence and adulthood. PLOS ONE, 13(2), e0192022.
- Stutts, JUNE 20(2):A115-A119 – JUNE | Journal of Undergraduate Neuroscience Education. (2023, October 23). JUNE | Journal of Undergraduate Neuroscience Education.
- Diener, E., & Chan, M. Y. (2011). Happy People Live Longer: Subjective Well-Being Contributes to Health and Longevity. Applied Psychology: Health and Well-Being, 3(1), 1–43.
- Sandoiu, A. (2018, October 12). How perfectionism affects your (mental) health. Medicalnewstoday.com; Medical News Today.
Ezek is érdekelhetnek:
