Olvasói vágyamat az első mondat felütése, hangszíne, értelme határozza meg. Vagy megfog valami, vagy nem. Vagy tudok azonosulni vele, vagy nem. Ez tényleg ennyire egyszerű. És vélelmezem, ezzel te is így vagy kedves olvasó.
Valójában teljesen egyéni az, amit Életnek hívunk, mindannyian más és más életszakaszunkat éljük, más és más megküzdési készséggel és eszköztárral rendelkezünk, mindannyian egyedi érzelemvilággal, egyedi sérülési hegtérképpel bírunk, és mindannyian szemben találjuk magunkat az Élethez tartozó kihívásokkal, örömökkel, nehézségekkel. Összességében, mindazt, ami zajlik, életnek hívjuk. És gyönyörűen árnyjátékol ízlésvilágunk vetítővásznán is. És ez így van jól.
Nincs egy absztrakt „szép új világ”, egy élet van, amit – jó esetben- vezérszálak mentén, hasonló energiák értékes kapcsolódásában leélünk. És igazán hálásak és boldogok lehetünk, ha ezekből a kapcsolódásokból minél többen vagyunk érintettek.
Ma, november tizenharmadikán, ma van először időm arra, hogy egy elképesztő hajrá után, ami a Longevity Magazin indulása kapcsán volt, leüljek egy forró narancs teával és csak úgy, az öröm kedvéért, bársonyosan puha életérzést rajzoljak számotokra szavakból.
Kép forrása: Cottonbro
Nem tudom, hogy sikerül-e? De nagyon szeretném. Nagyon szeretném átadni annak a világnak a fényét, energiáját, illatát, puhaságát és varázsát, amit én látok. Elképesztően nagy hajlamom van a boldogságra és örömre, annak ellenére, hogy látom duális világban élünk. Azonban bevallom őszintén, kétségem nincs afelől, hogy az ember belső világa, lelki szövetének tisztasága, gondolati képei, energiáinak építő, támogató, vagy adott esetben romboló erői teremtik a valóságunkat.
Mert mindannyian egy teljes univerzumot építünk meg magunkban, és magunk körül apró képekből, érzésekből, ismerős illatokból, bársonyként hozzánk simuló dallamokból, ugyanakkor sérüléseinkből, traumáinkból, tapasztalatainkból is beleszövünk elvarratlan szálakat.
Valahol olvastam, hogy nem az ember szép, hanem a világ, ami benne él.
És ha szép a világ benned, amit látsz, te magad is megszépülsz, és ragyogsz és sugárzol és teremtetsz, létrehozod magad körül a fizikai valóságban a benned ragyogó világot.
Nem lehet a mi közösségünknek nemesebb célja, mint az, hogy aki lelkében egy szép világ él, lehetőséget kapjon ezt a longevity-közösséggel megosztani.
Az a kérés érkezett felém a szerkesztőségből, írjak arról, hogyan kell egy üzleti célt kitűzni, lemodellezni a megvalósítás folyamatait, megszervezni azokat a szövetségeseket, akikkel a kiteljesedés érzése mellett megalkothatjuk egy-egy rég dédelgetett álmunkat és mindeközben megőrizzük belső lelki stabilitásunkat.
Kép forrása: Cottonbro
De én nem akarok most arról írni. Talán legközelebb. Most pontosan annak a nőnek a belső világa érdekel és foglalkoztat, aki üzleti és pénzügyi terveket és ütemezést készít, aki felelősséget vállal önmagáért és adott esetben más emberekért is felel, aki közösségeket inspirál előremutató gondolatokkal, aki alkot, aki elég bátor ahhoz, hogy önmaga legyen, aki elég pimasz ahhoz, hogy megvalósítsa azt az álmot, amit valódi önmaga álmodott. Engem most ez foglalkoztat. A Nő lelke a selyemblúz alatt.
A lélek, a törékenység, az elpusztíthatatlan női erő, a harmónia, a kifinomultság, a szakrális képek, a különböző szerepek, amik valójában nem is szerepek, hanem maga az élet diverzitásának leképződése, ezt kellene átbeszélnünk.
„Pedig volna még volna valami mondanivalóm a nyíló nárcisz-mezőkről …”
Szerző: Dr. Baucsek Katalin – a Longevity Magazin alapítója
(Kiemelt kép forrása: vikki rillova)
