Prof. Dr. Palkovics László mérnök, kutató és volt miniszter a Longevity Magazinnak nyilatkozott a mesterséges intelligencia valódi arcáról, a longevity és az AI kapcsolatáról, az oktatás kihívásairól – és arról, hogy mit jelent 65 évesen célokkal élni.
Prof. Dr. Palkovics László neve a legtöbb embernek a politikát, az egyetemeket vagy a műszaki felsőoktatás átalakítását juttatja eszébe. Kevesen tudják, hogy mögötte egy olyan mérnök és kutató áll, aki már 1993-ban neurális hálókkal és mesterséges intelligenciával foglalkozott – jóval azelőtt, hogy a ChatGPT a közbeszéd részévé vált volna.
A Longevity Magazin számára adott interjújában nem a politikushoz, hanem a kutatóhoz, a gondolkodóhoz és az emberhez szóltunk: mit jelent ma valójában az AI, hol van a helye az egészség és a hosszú élet összefüggésrendszerében, és hogyan érdemes 2026-ben ehhez a technológiához viszonyulni? A válaszok meglepőek, őszinték – és nem egy helyen kifejezetten bátrak.
Az AI nem mostani történet
Amikor azt kérdeztük tőle, mennyire változtatta meg az elmúlt évek mesterséges intelligencia-forradalma a gondolkodását, a válasz egyenes és meglepő volt: semennyire.
– Mérnökként és kutatóként ez számomra nem mostani történet – mondja Palkovics László. – Már 1993-ban írt Tombolka professzor olyan cikkeket, amelyek arról szóltak, hogyan lehet mesterséges intelligenciát, neurális hálókat különböző ad hoc modellezésekre alkalmazni. Azóta ez az eszköztárunknak egyik természetes eleme.
Ami mégis megváltozott – és ezt ő is hangsúlyozza –, az a gyorsaság és a szélesség. Két tényező játszott kulcsszerepet: az adatokhoz való hozzáférés drasztikus bővülése, valamint az elegendő számítási kapacitás megjelenése. Ezek együttes hatása katalizálta azt a fejlődési robbanást, amelyet ma megélünk.
– A gondolkodásmódom nem változott meg. Addig is fontosnak tartottam, most meg még fontosabbnak tartom – mondja –, mert a mesterséges intelligencia már gyakorlatilag minden ember életét érinti.
Kép: Prof. Dr. Palkovics László
Az együttműködés a kulcs – ember és gép között
Az AI elveszi a munkánk – ez az egyik leggyakoribb félelem. Palkovics úr válasza erre árnyalt, de határozott: a valódi érték nem a helyettesítésben, hanem az együttműködésben rejlik.
Egy MIT-kutatást idéz fel, amelynek eredménye sok mindent megvilágít. Három PhD-hallgatónak ugyanazt a feladatot adták: az egyik semmilyen eszközt nem használt, a másik egy korábbi internetes keresőt, a harmadik a ChatGPT-t. Az agytevékenységet mérték. Ha az eszköz nélküli hallgató teljesítményét 100%-nak vették, a keresőt használóé 80, a ChatGPT-sé 60 lett – mert a szoftver elvégezte a gondolkodás nagy részét. Aztán azonban fordítottak a sorrenden: aki előbb önállóan dolgozott, megkapta a ChatGPT-t, mint a feladat végrehajtásához használható eszközt. Az eredmény drasztikusan javult – közel 120%-os teljesítményt mutatott.
– Ez a jó modell – mondja Palkovics László. – Nem az, hogy az AI elvégzi helyettem a munkát. Hanem az, hogy az én tudásom és az AI tudása egymást erősíti. Ez igaz egy robotra is.
„A mesterséges intelligenciához való viszony nem opció. Nincs olyan, hogy valaki nem akar – mindenkinek lesz viszonya hozzá, ha máshol nem, a munkahelyén, az orvosánál vagy az egészségügyi rendszeren keresztül.”
AI és longevity: az adatok a jövőnket is megírják
Az egészséges hosszú élet és a mesterséges intelligencia kapcsolata talán a legizgalmasabb területe a mostani fejlődési szakasznak. Palkovics László szerint az AI alapvetően minden longevity-releváns területen megváltoztathatja a játékot – de csak akkor, ha személyre szabott módon alkalmazzák.
– A generális minták önmagukban keveset mondanak. A valódi érték ott van, ahol a múltbeli személyes adataim alapján képes az AI olyan jövőre vonatkozó meglátásokat tenni, amelyek konkrétan rám vonatkoznak – mondja. Életmódváltás, sport, az orvosi kezelések komolyan vétele: ha ezeket következetesen teszem, az életem lényegesen meghosszabbodik. De ahhoz, hogy ezt pontosan meg tudjam ítélni, kellően részletes, személyes adatbázis szükséges.
Palkovics László konkrét példákat hoz. A Magyar Nemzeti Levéltár halálozási, születési és házassági anyakönyvi kivonatai olyan adatbázist alkotnak, amelyből örökletes betegségek mintái olvashatók ki. Az EESZT – az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér – már szüleink egészségügyi adatait is tartalmazhatja, amelyek alapján saját kockázatainkat előre jelezhetjük.
Az összkép egyértelmű: az AI nem csupán diagnosztikai eszköz, hanem egy egész életen átívelő, prediktív egészségmenedzsment alapja lehet.
Kép: Prof. Dr. Palkovics László
Professzor úr Kitér a demenciára is, amelynek korai felismerésében és ezáltal az állapotjavításban az AI ma már komoly szerepet játszik. Megemlíti a VR-szemüveggel kiegészített agytevékenység-fizikai mozgás összehangolását – olyan módszert, ahol a mesterséges intelligencia mint diagnosztikai és beavatkozási eszköz egyidejűleg van jelen.
A félelem és a kritikátlan elfogadás: két egyforma hiba
Az AI-jal kapcsolatos félreértések ma két szélsőség között ingadoznak – mondja Palkovics László. Az egyik oldal fél: attól, hogy elveszi a munkát, hogy becsapja az embert, hogy deepfake-videókkal rombolja a valóságérzékelést. A másik oldal kritikátlanul elfogad mindent, amit egy nyelvi modell válaszol.
– Figyelnünk kell, hogy ne essünk át a ló másik oldalára – fogalmaz. – Ha a ChatGPT-t megkérdezem, és abszolút igazságként fogadom el a válaszát – az nem helyes hozzáállás. Először meg kell tanulni, hogyan kell jól feltenni a kérdést, aztán a választ is értékelni kell. Éppen ez a kulcs: a kritikus együttműködés.
Ez az oka annak, hogy különösen fontosnak tartja az oktatást. Gyerekeknél – akik még nem tudják helyesen megfogalmazni a kérdéseket, és nem tudják értékelni a válaszokat – az AI-kompetencia tanítása nem opció, hanem szükségszerűség.
Az oktatástól a munkaerőpiacig
Palkovics László elmondja: 2025 szeptembertől bevezették a mesterséges intelligencia oktatását a szakképző intézmények kilencedik osztályában, 12 órás blokkban. Még idén tervezett az első és az ötödik osztályban is kiterjeszteni – életkorhoz illesztett formában, játékoktól a digitális platformokig. A tanárok képzése sem maradhat el: a pedagógusoknál is megdőlt például az a tévhit, hogy negyven-ötven évesen már nem érdemes változni.
– 61 éves vagyok, és még legalább nyolcszor kell megtanulnom életem során valami újat – mondja nevetve. – Tehát ne adjuk fel.
A nagyobb kihívást a munkaerőpiac jelenti: az AI nem organikusan, fokozatosan érkezett, hanem hirtelen és robbanásszerűen. A Gábor Dénes Egyetemmel közösen fejlesztett ingyenes tananyag (mijovunk.hu) is erre reagál – és lehetőséget ad mindenkinek, hogy felkészüljön, ingyenesen, ebből a területből.
Longevity protokoll – személyesen
Az interjú végén személyes irányba fordulunk: van-e Palkovics Lászlónak saját longevity protokollja? A válasz közvetlen és szimpatikusan konkrét.
– Nagyon fegyelmezett vagyok – mondja, mosolyogva. – 120 kilóról 95-re fogytam le, és a cél a 90. Rendszeresen járok szűrésekre, Dr. Papp Ildikó doktornőhöz, a Meliora Longevity Clinicbe, tetőtől talpig egészséges vagyok. De hangsúlyozom: az egészség nem cél önmagában. El is kell tölteni az életet valamivel, és az nem mindegy, hogy mivel.
Azt vallja: az embernek legyen célja, és az ne szűnjön meg az életkor előrehaladtával sem. Saját következő tervéről is mesél: gazda családból származik, nagyapja gazdálkodó volt. Ha majd nyugdíjas lesz, feleségével és gyermekeivel egy gazdálkodó vállalkozásba fog, és tervei szerint, legalább egy mezőgazdasági képzést is elvégezne hozzá.
– Inkább jókedvűen legyünk egészségesek – zárja. – Ha rosszkedvűen egészséges az ember, az valószínűleg nem jó. A cél az, hogy tudjuk, mit akarunk – és ezért érdemes nap, mint nap tenni és lehetőleg jókedvű, derűs maradni.
Kép: Prof. Dr. Palkovics László
Főkép: Prof. Dr. Palkovics László
Dr. Baucsek Katalin LL.M. – Longevity Magazin
