A megbocsátás alighanem a legerősebb gyógyszer, amely rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy megszabaduljunk testi-lelki betegségeinktől – vallja Dr. Buda László pszichiáter. Elengedni a haragot létfontosságú túlélési stratégia, mert bárki lehet erős egy ideig, azonban a hosszan hordozott sérelmek nemcsak a lelket, hanem a testet is megbetegítik. A sejtszintű gyógyulás pedig akkor kezdődhet, ha hajlandóak vagyunk végre elengedni a belülről mérgező neheztelést. Egyszóval: megbocsátani.
A test mindent számon tart
Nem akkor vagyunk túl valamin, amikor kimondjuk, hogy nem érdekel, hanem amikor a testünk már nem reagál rá. Amikor nem ver gyorsabban a szív, nem szorul ökölbe a gyomor. Addig viszont: minden sejtünk újrajátssza a fájdalmas jelenetet.
Dr. Máté Gábor, pszichoteraputa szerint a test akkor kezd el beszélni, ha a lélek nem jut szóhoz. A test lázadása című könyvében világosan fogalmaz: aki hosszú távon lenyeli az érzéseit, az előbb-utóbb a testén viseli a következményeket.
„Aki nem ad teret a benne kavargó érzéseknek – legyen az harag, neheztelés vagy fájdalom – idővel a testében kap választ: a feszültség gyulladásként, kimerültségként vagy betegségként jelentkezhet.”
A testünk rendkívül intelligens – vagy ahogyan Bessel van der Kolk, világhírű traumakutató fogalmaz – a test mindent számontart.
Kép forrása: fizkes
Ezt pedig a kutatások is alátámasztják. Amikor nem tudunk elengedni egy sérelmet, agyunk úgy reagál, mintha aktuális fenyegetéssel szembesülnénk: az amygdala, az érzelmi riasztórendszerünk túlműködik, a stresszhormonok elszabadulnak, és a szívünk gyorsabban ver. A tartós harag és neheztelés olyan hormonális és idegrendszeri folyamatokat indít el, amelyek a szervezetet állandó túlélő üzemmódban tartják. Testünket elönti a kortizol, amely hosszú távon krónikus gyulladást, immunrendszeri gyengeséget és magas vérnyomást is okozhat. Seybold és munkatársai (2001) megdöbbentő módon azt tapasztalták, hogy a haragtartó veteránok vérképe gyakorlatilag megegyezett a krónikus stresszben élők eredményeivel – mintha a testük soha nem hagyta volna el a harcteret.
A megbocsátás, mint belső önvédelmi erőforrás
Természetesen ha tudjuk mit okoz a megbocsátás hiánya, jelenlétét könnyebben a javunkra fordíthatjuk. Akik képesek elengedni a sérelmeket, azoknak alacsonyabb a vérnyomásuk, erősebb az immunrendszerük, és kevesebb pszichoszomatikus panaszuk van.
„A megbocsátás során az elme elcsendesedik – fiziológiailag az amygdala aktivitása csökken, az üss vagy fuss reakció leáll – a test végre béke üzemmódba kapcsol.”
Toussaint és Webb (2005) azt találták, hogy a megbocsátó emberek kevésbé szoronganak, alvásuk mélyebb, és könnyebben oldják meg konfliktusokat, így a megbocsátás segíthet emberi kapcsolataink ápolásában.
Kép forrása: Roman Samborskyi
Tehát a megbocsátás egyfajta önszolgálat: a testünk háborújának lezárása. Ha megtanulunk érzelmileg továbblépni, a testünk érezni fogja, amikor elengedtünk valamit. Elkezdeni pedig sosem késő. Mullet és Girard (2000) kutatása szerint az életkor előrehaladtával nő a megbocsátásra való hajlandóság. Talán mert az idő múlásával a bennünk élő bölcs már pontosan tudja: nem minden sérülést lehet jóvátenni – de minden haragot el lehet engedni.
A megbocsátás tehát nem a felejtés művészete, hanem egy új nézőpont választása. A Worthington-féle REACH-modell ehhez kínál kapaszkodót: először idézd fel tisztán, mi történt (Recall), majd próbáld megérteni a másik nézőpontját is (Empathy). Ezután ajándékozd oda a megbocsátást – nem neki, hanem magadnak (Altruism). Ha megszületik benned ez a döntés, fogalmazd meg magadban, és állj bele (Commitment). Végül pedig tarts ki mellette, akkor is, ha a múlt néha visszakacsint (Holding). Ez az a belső munka, amely lassan, de biztosan: sejtszintig gyógyít.
Szerző: Révész Bogi
(Kiemelt kép forrása: Rovsky)
Források:
- Mullet, Etienne & Girard, Michelle: Developmental and cognitive points of view on Forgiveness.
- Toussaint, L.L., Webb, J.R.: Forgiveness and Physical Health
- Lawler, K.A., Younger, J.W., Piferi, R.L. et al.: A Change of Heart: Cardiovascular Correlates of Forgiveness in Response to Interpersonal Conflict.
- Seybold, K. S., Hill, P. C., Neumann, J. K., & Chi, D. S.: Physiological and psychological correlates of forgiveness.
- Berry, J. W., & Worthington, E. L., Jr.: Forgivingness, relationship quality, stress while imagining relationship events, and physical and mental health.
- Pietrini P, Guazzelli M, Basso G, Jaffe K, Grafman J. Neural correlates of imaginal aggressive behavior assessed by positron emission tomography in healthy subjects.
- Szondy, M.: A megbocsátás pszichológiája: kialakulása, hatásai és fejlesztése
- Worthington: REACH Forgiveness of Others
Ezek is érdekelhetnek:
