A cikk termékmegjelenítést tartalmaz.
Dr. Weidinger Kinga ügyvéd, egészségügyi szakjogász, a The Longevity Hub szakértője szerint a longevity nem pusztán orvosi vagy életmódbeli kérdés, jogi és társadalmi dimenzióval is bír, hiszen szabályozás, adatvédelem és felelősségi keretek nélkül a legígéretesebb innovációk sem válhatnak valódi, biztonságos megoldásokká. De hogy pontosan hogyan működik együtt a jog, az orvostudomány és a technológia a hosszabb, minőségi élet szolgálatában, milyen keretet adhatnak az egészséges életre irányuló törekvéseknek, és hogyan segíthetik elő azok megvalósulását? A beszélgetésből többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk.
Számodra mit jelent a longevity és mi motivált abban, hogy szakmai szempontból is kapcsolódj ehhez a ma már tudományosan is megalapozott irányzathoz?
Jogászként számomra a longevity szemlélet épp annyira jogi, mint egészségügyi kérdés – a szakmai hitelességet ugyanis mindennél fontosabbnak tartom. Napjainkban, amikor az egészséggel kapcsolatos, hangzatos állítások gyakran félrevezető vagy megalapozatlan információkon alapulnak és túlharsogják a tudományosan igazolt tényeket, elengedhetetlen, hogy világos szabályok legyenek lefektetve és csak azok kaphassanak hangot szakértőként, akik valódi szaktudással rendelkeznek. Éppen ezért egészségügyi szakjogászként az a célom, hogy a hosszabb, egészségesebb életre irányuló törekvések – legyen szó prevencióról, digitális egészségügyi megoldásokról vagy új szolgáltatási modellekről – valódi szakmai és jogi alapokra épüljenek. Hiszek abban, hogy a jog nem korlát, hanem védőháló: segít kiszűrni a hiteltelen, áltudományos irányokat, és támogatja a felelős, átlátható innovációkat. Ezért is tartom fontosnak, hogy ne csak kívülről figyeljem ezt a területet, hanem aktívan kapcsolódjak is hozzá. A The Longevity Hubhoz való csatlakozás számomra nemcsak szakmai, hanem értékalapú döntés is: lehetőséget ad arra, hogy olyan közegben dolgozzak, amelyben az egészséges jövő nemcsak vízió, hanem közös szakmai cél.
Mit jelent számodra a longevity szemlélet, és hogyan igyekszel annak elveit a saját életedben is megvalósítani?
A longevity szemlélete számomra nem azt jelenti, hogy bármi áron éljünk 120 évig. Sokkal inkább azt, hogy ameddig élünk, azt jó minőségben, mentálisan és fizikailag is aktívan, emberi méltóságunk jogát gyakorolva tegyük.
Én ezt a minőségi életet tartom valódi célnak, még akkor is, ha rövidebb életkorig, de minden szempontból tartalmas életet élünk és nem leszünk hosszabb ideig mások segítségére szorulva (család és/vagy egészségügyi intézmény).
Láttam és tudom, hogy mi történik akkor, amikor valakit már csak testileg tartanak életben, de az emberi jelenléte, a tudata, az önazonossága fokozatosan eltűnik. Ezért is figyelek a saját és a körülöttem lévők mentális jóllétére és azokra az életminőségi tényezőkre, amelyek valóban számítanak. Ügyelek a kiegyensúlyozott táplálkozásra, a rendszeres mozgásra és a megfelelő mennyiségű alvásra is, de legalább ennyire fontosnak tartom azt is, hogy világos határokat húzzak a munka és a magánélet között. Családi és baráti körben töltöm a szabadidőmet és magánemberként tavaly nagy lépés volt a segítség elfogadásának elsajátítása és a határhúzás. Nem célom mindent egyedül vinni: munkatársaimmal törekszem az egyensúlyra, az időbeosztásra és értékalapú döntéseket hozok, vagyis megválogatom, hogy milyen megbízásokat vállalok el és milyen ügyfelekkel dolgozom, emellett pedig odafigyelek arra, hogy legyen idő és tér a feltöltődésre, a regenerációra is. Mivel Z-generációs csapattal dolgozom, öröm látni, hogy Nekik ezek már magától értetődő szükségletek, úgy ahogyan a kötetlen munkarend és a hibrid munkavégzés, amelynek hatékonyságát és előnyeit én is több mint fél évtizede látom a saját munkámban.
Mi kell ahhoz, hogy a longevity szemlélet társadalmi szinten is érvényesüljön, és hogyan segíthet ebben a jog?
Meggyőződésem, hogy a longevity szemlélet megvalósulásához nemcsak testi és szellemi, de társadalmi jólét is szükséges. Ma Magyarországon még mindig a „carpe diem” attitűd az uralkodó, ami nem ösztönöz felelős, hosszú távra szóló egészségügyi döntésekre. Ameddig felkapott celebek és nem mikro-influencerek hatására vásárolnak táplálékkiegészítőt, választanak magánklinikát egyes beavatkozáshoz – nemcsak esztétikai területen – az emberek, addig azt gondolom van még hova fejlődni.
Pedig minden, amit ma megteszünk vagy elmulasztunk, később kihat az életminőségünkre.
Ha az a célunk, hogy 70-80 évesen is önállóan, emberi méltósággal éljünk, és ne szoruljunk mások gondozására, akkor legkésőbb a harmincas éveinkben meg kell tennünk azokat a lépéseket, amelyek ehhez az alapot adják: rendszeresen részt kell vennünk szűrővizsgálatokon, tudatosan figyelnünk kell az életmódunkra, rendszeres sporttevékenységet és hobbit kellene űznünk és felelős döntéseket kell hoznunk a saját egészségünkkel kapcsolatban.
Ehhez azonban jelenleg még hiányzik a társadalmi felkészültség, az anyagi erőforrások és ebben az is közrejátszik, hogy Magyarországon az állam évente átlagosan mindössze 24 eurót fordít személyenként szűrővizsgálatokra, miközben az európai átlag ennek a tízszerese körül mozog. Emellett szükség lenne a szemléletváltásra is: ne (csak) akkor menjünk vizsgálatokra, ha már baj van, hanem helyezzük a megelőzésre a hangsúlyt. Az egyre gyakrabban előforduló vastagbélrák például korai stádiumában egy mindössze 150 ezer forintos altatásos vizsgálattal kiszűrhető a magánellátásban és nagy eséllyel gyógyítható. Előrehaladott, áttétes állapotban azonban a kezelése már 15–20 millió forintba kerül az állami ellátásban, amely néhány hónappal hosszabbítja meg az életet és életminőséget már sajnos nem javít. A prevenció tehát nemcsak emberi, hanem gazdasági érdek is – mégis nagyon alacsony a részvételi arány, még ott is, ahol a szűrés a vállalati magán-egészségbiztosítási csomag része. A gyakorlat azt mutatja: ahol a munkáltató szabadnapot ad a szűrésre, ott a részvétel látványosan nő.
Ez jól jelzi, hogy rendszerszinten komplex ösztönzőkre van szükség: egyszerre kell anyagi, időbeli és kommunikációs eszközökkel támogatni a prevenciót.
Szakjogászként úgy látom, a jog szerepe ebben kulcsfontosságú. Szabályozási, intézményi szinten is erősíteni kell azokat a rendszereket, amelyek a megelőzésre, az egészségtudatosságra és a hozzáférhetőségre építenek. Ahhoz, hogy a longevity ne csak egy szűk kör kiváltsága legyen, jogi oldalról is biztosítani kell az esélyegyenlőséget az egészséghez való hozzáférésben, és meg kell teremteni a felelős döntéshozatal kereteit – egyéni, intézményi és állami szinten is.
Dr. Weidinger Kinga LL.M.
Mi a személyes missziód a longevity területén, és milyen előremutató példákat látsz, amelyek jól mutatják ennek gyakorlati megvalósulását?
Egészségügyi szakjogászként a személyes misszióm, hogy olyan jogi környezet kialakítását támogassam, amely a megelőzésen és a fenntartható egészségen alapuló rendszerek működését biztosítja. Ezért is veszek részt aktívan olyan szervezetek munkájában, amelyek társadalmilag is előremutató célokat képviselnek – például a PRIMUS Magánegészségügyi Szolgáltatók Egyesületében, amelynek egyedüli jogászként vagyok pártoló tagja és bizottsági tagja is.
Az egészségértés szintén egy olyan képesség, amely az utóbbi években egyre több embernél javul.
A longevity szemlélet nem csupán életmódbeli döntéseket, hanem jövőbe mutató jogi és E-health megoldásokat is feltételez. Ide tartoznak a digitális egészségügyi eszközök, a telemedicina, a páciensek által listázható és valós véleményeket feltüntető online orvos kereső oldalak, a mesterséges intelligencia alapú szolgáltatások, az egészségügyi szoftverek és az adatvédelem kérdései. Ma már több ügyfelem is működtet olyan rendszert, amely MDR-engedéllyel rendelkezik Magyarországon – természetesen szigorú szakorvosi kontroll mellett. Ezek jól mutatják, hogy a jövő technológiái már itt vannak velünk, és a jogi szabályozásnak lépést kell tartania velük ahhoz, hogy biztonságos és átlátható módon szolgálhassák az egészségesebb, hosszabb életet. Előremutató példákat szerencsére már itthon is látunk. A telemedicina területén például két markáns, mégis kevéssé ismert hazai kezdeményezés működik évek óta. Az egyik a büntetés-végrehajtás intézményeiben jött létre: az orvoshiányra válaszul országos telemedicina-hálózatot építettek ki, amely lehetővé teszi, hogy a fogvatartottak szakorvosi ellátása több száz kilométerről is biztosítható legyen – jelentős költség- és humánerőforrás-megtakarítással. A másik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat programja, amely mozgó diagnosztikai egységekkel segíti az orvos nélküli régiók ellátását. Mobil rendelőik felszereltsége egy kisebb szakrendelő szintjén van, az asszisztensek pedig videókapcsolaton keresztül konzultálnak szakorvosokkal. Így olyan közösségekhez is eljut az egészségügyi ellátás, ahol máskülönben teljesen elérhetetlen lenne.
Mindez jól mutatja, hogy a longevity nem egy elvont eszme, sokkal inkább stratégiai gondolkodás, szabályozás és gyakorlati működés kérdése. A jog pedig ebben eszközként van jelen: lehetőséget ad, vagy épp korlátoz, attól függően, mire van szükség.
A longevity szemlélet egyik legizgalmasabb iránya számomra azonban kétségtelenül a digitális egészségügyi innovációk térnyerése. Egyre több olyan megoldás jelenik meg, amely gyors, költséghatékony, nem invazív módon képes megelőzni vagy időben felismerni komoly betegségeket mesterséges intelligencia segítségével. Például létezik már olyan applikáció, amelyben a felhasználó mobillal lefotózza a bőrproblémáját, bankkártyával kifizeti a fix díjat, és 3 munkanapon belül orvosi véleményt kap, EESZT-be feltöltött ambuláns lappal, szükség esetén a felhőbe feltöltött orvosi recepttel. A háttérben működő AI több mint 700 bőrbetegséget ismer fel, folyamatosan tanul, és a végső leletet mindig szakorvos adja – hasonlóan a radiológiai távleletezéshez. Ez a modell gyors, pontos és jelentősen csökkenti a költségeket, miközben tehermentesíti a hagyományos ellátást, ahol jelenleg még Budapesten a magánellátásban is jellemző a legalább egy hetes várakozás és a 40.000 Ft-tól kezdődő első vizsgálati díjak.
Nagyon örülök egyik Ügyfelem előremutató és megvalósult fejlesztésének, mely AI-alapú digitális szemfenék-vizsgálat alapján, (amely szintén nem invazív) számos betegség – például cukorbetegség, magas vérnyomás okozta kisérkárosodás, általános érelmeszesedés – korai felismerésére alkalmas. Az orvosi kontroll természetesen itt is megvan, de maga a rendszer hatékonyabbá és széles társadalmi rétegek számára is elérhetővé teszi a szűrést az optikákban. Ezek az eszközök – ahol a technológia, a jog és az egészségügyi ellátás találkozik – jelenthetik a longevity valódi, gyakorlati alapjait. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a szabályozás, az adatvédelem és a finanszírozás is képes legyen tartani a lépést a fejlődéssel.
4 országban van Magyarország mellett szervezett 2-es típusú cukorbetegség és kardiovaszkuláris betegségek prevenciója és szűrése jelenleg is a digitális technológiák felhasználásával (Bulgária, Szlovákia, Románia). Magyarország a 2-es típusú cukorbetegek rethinopathia szűrésében vesz részt. Gyakorlati haszna: az éves 6000 db vakság Magyarországon 30%-kal lenne csökkenthető, ahogy egy szeptember végi szakmai konferencián elhangzott.
A Semmelweis Help app, egy ingyenes tünetellenőrző, döntéstámogató eszköz, mely az utóbbi években egyre ismertebb és hiteles forrás gyerekbetegségek esetén is.
Szerző: Jean Orsolya
(Kiemelt kép: Dr. Weidinger Kinga LL.M.)
