Amint elkezdünk hosszú távon gondolkodni – az egészségünkről, a kapcsolatainkról, a jövőbeli énünkről –, nem csupán új szokásokat vezetünk be, hanem új belső iránytűt is kapunk. Ez a fajta gondolkodásmód pedig messze túlmutat a racionális döntéshozatalon: mélyen hat az önbecsülésünkre, a lelki állóképességünkre, a hormonháztartásunkra, és még arra is, hogyan viszonyulunk másokhoz. Így a jövőbe vetett bizalom, ami mentális képességként indul, hamar kiaknázható pszichológiai erőforrássá válhat.
Az identitás hosszútáv futása
Aki képes elképzelni magát egészségesen, boldogan, kapcsolódva, az nem csupán álmodozik. Az ilyen ember éntudata időbeli kontinuitást teremt: a jelen énje kapcsolatba lép a jövőbeli énjével. Ez a kapcsolat pedig alapjaiban formálja döntéseinket. Általában, amikor választanunk kell egy kisebb, azonnali élvezet és egy nagyobb, de későbbi jutalom között, hajlamosak vagyunk az azonnalira voksolni. De kutatások szerint azok, akik közelebb érzik magukat a jövőbeli énjükhöz, hajlandóbbak tenni a hosszú távú céljaikért.
A pszichológiai jövőképek azonban csak akkor működnek jól, ha helyesen használjuk őket. Ha valaki túl sokat fantáziál a sikerről – például arról, hogy mennyit fog fogyni –, akkor paradox módon csökkenhet a cselekvési kedve. Miért? Mert az agya már most megkapja a jutalomérzést, így kevesebb energiát fektet a valódi változásba. Ekkor jön a képbe a mentális kontraszt – főleg, ha konkrét cselekvési tervek is társulnak hozzá. A technika lényege, hogy nem elég elképzelni a vágyott jövőt: tudatosan szembe kell állítani a jelen valóságával. Oettingen és munkatársai ezt a folyamatot WOOP-nak nevezték el: Wish (vágy), Outcome (eredmény), Obstacle (akadály), Plan (terv).
Először megfogalmazzuk, mire vágyunk, elképzeljük az eredményt, azonosítjuk az akadályokat, végül lépéseket tervezünk a megoldásukra.
Kép forrása: fizkes
Belülről is átalakulunk
A pozitív jövőkép vizualizálása – avagy a manifesztáció – egy konkrét idegrendszeri tréning. Vizsgálatok szerint azok, akik rendszeresen vizualizálnak, megnövekedett aktivitást mutatnak az agy döntéshozatalért, célirányos viselkedésért és érzelemszabályozásért felelős területein, például a prefrontális kéregben.
Ez a fajta „jövőbe látás” aktiválja agyunk örömért és motivációért felelős régióit is.
Az optimista jövőkép hatására dopamin szabadul fel – ez javítja a hangulatot, és megerősíti a pozitív gondolati mintákat.
A szerotonin szintje is emelkedhet, különösen akkor, ha úgy érezzük, valódi lépéseket teszünk céljaink felé. Így válik a pozitív jövőképből biológiai tőke: támogatja a mentális és érzelmi egyensúlyunkat, ritkábban élünk meg depressziós időszakokat, és érzelmi jóllétünk hosszú távon is stabilabbá válik.
Kép forrása: Olena Yakobchuk
Kapcsolódni – másokkal és önmagunkkal
A hosszú élet nem lehet magányos projekt. A hosszú távú gondolkodás kiterjeszti a figyelmünket másokra is: fontosabbá válnak a mély, bizalmon alapuló kapcsolatok, hiszen ezek a jövőnk részei lesznek. Ez pedig nagyban befolyásolja, hogyan viszonyulunk másokhoz, sokkal kedvesebbé és nagylelkűbbé tesz minket. Kutatások szerint, akik elképzelik, hogy segítenek valakinek – például egy bajba jutott ismeretlennek –, később nagyobb eséllyel nyújtanak valódi segítséget.
De a kapcsolódás nemcsak mások felé történhet: a belső élmények is képesek gazdagítani az érzelmi életünket. Az anticipációs öröm – vagyis amikor előre elképzeljük és megízleljük egy jó élmény érkezését – lehetőséget ad arra, hogy kétszer is átéljük a boldogságot: egyszer előre, egyszer pedig valós időben. Egy 2018-as kutatás során megfigyelték:
azok, akik tudatosan készültek egy kellemes eseményre, intenzívebben élték meg azt, és utólag is szívesebben emlékeztek vissza rá.
A hosszú élet a képzelőerőnk edzésével kezdődik: a jövőről való gondolkodás megtanít szeretni azt, akivé még csak válni készülünk – ez pedig az egyik legnagyobb bizalomgyakorlat, amit valaha önmagunkkal végezhetünk.
Szerző: Révész Bogi
(Kiemelt kép forrása: LightField Studios)
Források:
- Chun, H. H., Diehl, K., & MacInnis, D. J. (2017). Savoring an Upcoming Experience Affects Ongoing and Remembered Consumption Enjoyment. Journal of Marketing, 81(3), 96–110.
- Gaesser, B., Keeler, K., & Young, L. (2018). Moral imagination: Facilitating prosocial decision-making through scene imagery and theory of mind. Cognition, 171, 180–193.
- Snyder, C. R., Rand, K. L., & Sigmon, D. R. (2002). Hope theory: A member of the positive psychology family. In C. R. Snyder & S. J. Lopez (Eds.), Handbook of positive psychology (pp. 257–276). Oxford University Press.
- Vilhauer, J. (2025). How Thinking About the Future Reshapes Your Brain.. Psychology Today.
- team, N. editorial. (2024). WOOP Psychology: Harnessing Mental Contrasting for Goal Achievement. NeuroLaunch.com.
- Oettingen, G., & Gollwitzer, P. M. (2017). Health behavior change by self-regulation of goal pursuit. Routledge EBooks, 418–430.
- Oettingen, G., & Wadden, T. A. (1991). Expectation, fantasy, and weight loss: Is the impact of positive thinking always positive? Cognitive Therapy and Research, 15(2), 167–175.
- Bartels, D. M., & Rips, L. J. (2010). Psychological connectedness and intertemporal choice. Journal of Experimental Psychology: General, 139(1), 49–69.
- Allen, S. (2019).. How thinking about the future makes life more meaningful. Greater Good.
Ezek is érdekelhetnek:
