Törökné Gergely Kata egészségfejlesztő szakember, ifjúsági és mindfulness coach, aki saját lovardájában kíséri végig a hozzá érkezőket az önismeret, a gyógyulás és a változás útján a ló asszisztálta terápia keretein belül. Hivatása egy korai, személyes élményből indult: megértette, milyen fontos az egészség, a lélek és az emberi kapcsolatok védelme. Terápiás szemléletében a lovak nem eszközök, hanem társak – segítő jelenlétükkel átalakítanak és gyógyítanak.
Hogyan találtál rá az egészségfejlesztés és a prevenció területére? Mi volt az a fordulópont, ami erre az útra vezetett?
14 éves voltam, amikor édesanyámnál melldaganatot diagnosztizáltak. Azóta is felnézek rá, hogy milyen erős és bátor volt, mert meg akart gyógyulni. Kívülről végigkísérve történetét én is szenvedtem attól, hogy nem tudok neki segíteni. Egy ilyen betegség az egész családot érinti. Életmódot váltott, odafigyelt, hogy mit eszik, sokat sétált és végre azzal foglalkozott, ami őt feltölti. Anyukám bírónőként dolgozott – nem éppen kedvező szakma egy igazán empatikus embernek, aki ráadásul inkább irodalommal akart volna foglalkozni, ha nincs a szülői elvárás, ami a jog irányába terelte. Ebben az időben tudatosult bennem és ijesztett meg a gondolat, hogy ha nem vigyázok testi-lelki egészségemre, én is járhatok így. Realizáltam, hogy milyen komplex dolog az összefüggés, de azóta tudom, hogy nem annyira bonyolult, de tájékozódásra, tanulásra folyamatosan szükség van. Azóta is velem van a tőle hallott gondolat: ,,Meg kell tanulnunk értékelni azt, ami a miénk, mielőtt elveszítenénk”. Legyen szó az egészségről, kapcsolatról, az életünkről.
A prevenció témájának lelkes felfedezője vagyok ettől az időszaktól kezdve. A testnevelési egyetemre akkor jártam, mikor még a SOTE-hoz tartozott. Fantasztikus tanáraink voltak. Egészségfejlesztésre szakosodtam, ahol többek között élettant, addiktológiát, táplálkozástudományt, pszichológiát, szociológiát, mentálhigiénét részletesebben is tanultunk. Ma már mi tanítjuk orvos férjemmel gyermekeinknek, hogy milyen fontos a hála, a nevetés, mit jelent az egészséges élet. Nem esünk túlzásokba, keressük mindenben a fenntartható egyensúlyt.
Törökné Gergely Kata
Több sportágban is szereztél edzői végzettséget. Mit adott neked a jóga, a lovaglás és a síelés – és hogyan kapcsolódnak ezek a hosszú távú egészségmegőrzéshez?
A sportolás, a mozgás mindig része volt napjaimnak. Már tudom, hogy mekkora ajándék, ha a gyereket segíti a szülő abban, hogy sokféle mozgással találkozzon, belső motivációvá váljon, hogy sportoljon. 10 évig versenyeztem western díjlovasként. Mindig csak a lovak épségével foglalkoztunk, nem tanítottak meg bemelegíteni, vagy, hogy milyen fontos lenne a kiegészítő sport. Így, mikor már olyan deréktáji fájdalmaim voltak, hogy az orvosok javasolták, hogy hagyjam abba a lovaglást, rám talált a jóga. Azt hittem, hogy csak tornázgatunk kicsit, és vidámabb, mint a gyógytornai környezet. De a hatás, amit 17 évesen megtapasztaltam meglepő volt. Nem csak a testemre, lelki problémáimra is jó hatással volt. Mert, hát, egy 17 éves tele van a korából fakadó nehéz érzésekkel. A jógán megtanultam jól lenni és elfogadni magamat. Nem másokhoz hasonlítani magamat, hanem saját fejlődésemre koncentrálni. Tavasztól őszig egyetem mellett lovasoktatóként dolgoztam, majd síelést oktattam itthon műanyag pályákon, és sítáborokban. Rengeteg embert megismerhettem, ráadásul olyankor, amikor ők pihenni, kikapcsolódni jönnek.
Ezeken a túrákon általában az életet élvezni vágyók gyűlnek össze. Ez segített, hogy körülvegyem magamat olyan emberekkel, akik emelik a hangulatot, és ma már értem, hogy a longevity szempontjából is milyen fontos a jó szociális háló.
A Reki Lovardában a lovakat partnerként kezelitek a terápiás és fejlesztő folyamatokban. Miben rejlik szerinted a ló asszisztálta terápiák különleges ereje?
Az említett időszakban, mikor anyukám beteg volt, már volt saját lovam. Már tudom, hogy ő volt akkor a terapeutám. Amikor csak tehettem kimentem hozzá, ültem a boxában órákon át és csak voltam. Sokszor sírtam neki, de még a legnehezebb napjaimon is úgy éreztem, hogy jelenléte megtart, erősít. Mikor csalódtam a világ vagy az emberek dolgaiban a lovak visszaadták az életkedvemet. Elfogadnak ítélkezés nélkül, nem számít nekik, hogy mi a szakmánk vagy milyen autónk van. Őket a szándékaink minősége érdekli, a kedves érintés. Megtanítanak arra, hogy mi is láthatjuk az ő szemükön keresztül saját magunkat és az életünket. Lényükből fakadóan figyelmünket a jelenbe hozzák, ami azonnali stressz- és szorongásoldó hatással van ránk. Jelenlétükben a klienseim könnyebben megnyílnak, magukkal vihető energiát és a hétköznapokban is beépíthető tapasztalatokat kapnak. Járnak hozzám a társadalom különböző rétegeiből: iskolaigazgató, festő, egyetemista és cégvezetők is, mindenki hasonló érzésekről számol be, mosollyal az arcukon mennek el. Nem kell saját ló ahhoz, hogy bárki megtapasztalhassa az állatok és a természet közelségének jótékony hatásait.
Ebben a kapitalista, rohanó világban a legnagyobb szükségünk arra van, hogy visszatereljük életünket az egyszerűbb, nyugodtabb, lassabb folyamatokba.
Egy lovardai környezet ezt annak is biztosítja, aki nem szeretne lovagolni vagy akár fél a lovaktól. A félelmet is könnyen lehet oldani, tudással. Módszerem egyedi, mert nem csak szakmáim összességéből dolgozom, hanem versenyzői múltamból is, a lovakkal való erőszakmentes, Suttogó-módszerből származó tudást is beemelem a folyamatokba. Akár csapatépítő vagy egyéni alkalmak során dolgozom a lovakkal, mindig csodálatos látni, érezni azt, ahogyan töltődnek a hozzám érkezők.
Milyen változásokat látsz a klienseidben, akik részt vesznek egy ilyen terápiás folyamatban? Van olyan történet, ami különösen emlékezetes maradt számodra?
Mikor elkezdtem a lovakat bevonni munkámba, nem is számítottam rá, hogy ilyen hatékonyan fognak segíteni. Minden alkalom egyedi, sosem tudom pontosan mi fog történni, de bízva a folyamatokban sok pozitív tapasztalatom van.
Van például egy egyetemista lány, aki azért jött el hozzám, mert annyira szorongott a vizsgák előtt, hogy nem tudott teljesíteni. Baráti és családi kapcsolataiban folyamatosak voltak a konfliktusok. Egyre inkább bezárkózott és veszítette el a saját magában való hitét. Mikor először jött, remegett. Félt, hogy nálam is meg kell felelni. Ezt szinte mindenkinél tapasztalom az első alkalommal, hogy félnek a hibázástól. Vajon az oktatási rendszerünk mennyiben járul ehhez a közös metszethez hozzá?
A lány már az első alkalom végén meg tudta fogalmazni, hogy mit érzett érkezésnél.
A lovakkal együtt könnyen megteremthető az a biztonságos tér, ahol bármilyen érzés releváns, elfogadható. A mindfulness technikáit beemelve az ítélkezésmentesség sokat segít azon is, hogy képesek legyünk kívülről látni együttérzően önmagunkat.
Már a második alkalomra úgy jött az említett kliensem, hogy alig várta, hogy elmesélhesse a sok pozitív változást. Például, hogy a vizsgái előtt nem volt végre gyomorgörcse, mert mikor érezte, hogy jön, képes volt beleengedni magát, légzésére figyelni, a jelenbe kerülni. Megengedte magának, hogy izguljon. A 6. lezáró ülésünkre már teljesen magabiztosan és lazán jött. Szüleivel és barátaival egyre könnyebb volt, a gyakorlatba is be tudta emelni az asszertív kommunikáció technikáit. Érzéseit és önmagát egyre jobban érti és, ami a legfontosabb, elfogadja. Reziliensebbé vált a környezeti hatásokra, mert hajlandó volt dolgozni magán, és segítséget kérni.
Ha valaki felismeri és belátja, hogy szüksége van segítségre, az már az első nagy lépés. Felismerni, hogy egyedül nehezebb, szakértővel pedig hatékonyabb vagy akár gyorsabb lehet a haladás problémáink megoldásában, az pedig a következő lépés.
Úgy gondolom, hogy az igazi boldogság annak jár, aki hajlandó szembenézni, megérteni, majd átkeretezni működéseit. Reális célokat állít fel magának, nem csak mondja, de tesz is a változásért. Önmagáért, a környezetéért, alázattal, szívből.
Törökné Gergely Kata
Egészségfejlesztőként régóta szívügyed a prevenció. Te hogy látod, melyek ma a legnagyobb kihívások ezen a területen Magyarországon?
Sajnos sok oktatási intézményben nem a lényeget mondják el ebben a témában. Nem arról beszélnek, hogy mennyi mindent tehetünk önmagunkért, inkább azt kérdezik, hogy mi az, amit nem tudunk.
Csak az tud adni másoknak – kedvességet, jelenlétet, empátiát -, aki jól van magával és a világgal. Aki képes újra és újra megteremteni a belső harmóniáját. Amíg a pedagógusok, vezetői pozícióban lévők, véleményvezérek nem ismerik fel saját igényeiket a minőségi, egészségesebb élethez, addig nem is tudják átadni.
Az egészségedukációt elengedhetetlennek tartom, hisz sokszor alap információkkal nincsenek tisztában az emberek, például, hogy mik az egészséges táplálkozás lehetőségei, milyen fontos a hit, a hála, a megelégedettség, és a mozgásgazdag életmód.
Mit jelent számodra a mindfulness a hétköznapokban, és hogyan tudod átadni másoknak ennek a szemléletnek az erejét?
A mindfulness fogalmával először Dr. Szondy Máté pszichológus egyik Nyitott Akadémiás előadásán találkoztam. Akkor jöttem rá, hogy igazából a jóga módszertana is ugyanezt tanítja: a figyelmünket befelé irányítsuk és az érzékszerveinket tudatosan megfigyeljük. Nem ítélkezünk, csak figyelünk.
Akár az óvodába megyek fiaimért, akár teámat iszom, mindig megnyugvással és örömmel tölt el, amikor valóban érzem, hogy jelen vagyok. Itt és most. Ez számomra sok idő volt, mire az ingerkereső temperamentumom vagy az elmém már nem ellenkezett. Időbe telt, mire megengedtem magamnak a szemlélődő figyelmet az ítélkezés és minősítés helyett.
Nagyon szeretem azt, amikor kimegyünk erdőfürdőzni a lovakkal együtt, és ott, séta közben tudatosítjuk a jelen, a most érzéseit, megtapasztalják klienseim az érzés hatalmát.
Törökné Gergely Kata
Az erőszakmentes kommunikációról gyakran tartasz bemutatókat. Mit tapasztalsz: mi a legnehezebb ebben az embereknek, és hogyan segíthet a lovakkal való közös munka ennek elsajátításában?
Az erőszakmentes kommunikáció (EMK) elsajátítása során sokak számára a legnehezebb talán az empátia megőrzése, a saját érzéseik és szükségleteik tudatosítása, valamint a másik feletti ítélkezés nélküli figyelem. Gyakran kihívást jelent az is, hogy kevésbé szoktak ezekhez a készségekhez, és reflexként inkább az ítélkezés vagy a vád jön elő.
A lovakkal való közös munka rendkívül hatékony lehet ebben a folyamatban, mert a lovak nagyon érzékenyek az ember érzelmi állapotaira és szándékaira. Segítenek megtapasztalni, hogy a valódi kommunikáció érzelmeket és szükségleteket tükröz és azt, hogy a nyugodt, őszinte hozzáállás képes megnyitni az utat a kapcsolatban.
A lovak jelenléte és reakciói az EMK-t gyakran gyorsabbá és mélyebbé teszik, hiszen az ember saját belső világára és viselkedésére közvetlenebb visszacsatolást kap. Ezáltal könnyebben felismerhetjük, hogyan kommunikálunk nonverbálisan, és hogyan tudunk tudatosabban és empatikusabban kapcsolatba lépni másokkal.
Két gyermek édesanyjaként hogyan hangolod össze a családi életet, a vállalkozást és a saját testi-lelki egészséged megőrzését?
Nem tudom azt mondani, hogy csupa rózsaszín utazás. Sokszor iszonyú nehéz. Egyik nap könnyebb aztán nehezebb. Mindketten ovisok még. Két fiú, 6 és 4 évesek. Erős személyiségek, én kis musztángnak szoktam őket hívni. Szülőnek lenni néha igazi érzelmi hullámvasút. Hatalmas támaszom a férjem, aki emel, és partnerként tekint rám. Nem azt gondolja, hogy ő „besegít otthon”, hanem hogy közösek a feladatok is. Szerencsém van, mert szüleim is sokat segítenek, akiket nagyon szeretnek a fiúk.
Férjemmel 3 éve járunk családterápiára, főleg prevenciós jelleggel. De, rengeteg konfliktushelyzet felmerül a gyerekek mellett nálunk is nap mint nap. Ezekhez nem volt saját eszköztárunk, hogy konstruktívan oldjuk meg. Ehhez kell egy partner, aki hajlandó együtt fejlődni, akinek ugyanaz a célja, mint nekem, felnevelni úgy a gyermekeinket, hogy közben mi is jól legyünk. Munka nélkül ez nem megy szerintem. Illetve a helyes kommunikációt nagyon fontosnak tartom.
Amíg mindketten otthon voltak velem, sokat segített a közösség, ahova először a baba foglalkozások miatt jártam, majd már főleg “bandázni” a többiekkel. Anyuka barátnőimmel mai napig találkozunk, amikor csak tehetjük, töltődés mindannyiunknak. Amikor van egy kis időm mindig podcastot hallgatok vagy valamilyen pszichológiai témájú könyvet olvasok. A folyamatos tanulás, olvasás, tájékozódás hozzátartozik a szellemi egészség és frissesség megőrzéséhez.
Törökné Gergely Kata
Milyen önismereti tanulságokat vihetünk át a lovakkal való kapcsolódásból a mindennapi életünkbe?
Eddig kivétel nélkül azt tapasztaltam, hogy félnek az emberek attól, hogy elrontanak valamit. A ló pedig tükör: ha nem úgy tartjuk testünket, ahogyan azt ő érti – ezt megtanítom – akkor egyszerűen nem csinálja a feladatot. Izgalmas ilyenkor látni a reakciókat, hogy ki hogyan birkózik meg azzal a kis kudarcélménnyel, amikor először nem sikerül megértetni a lóval, hogy mit is akar. De a ló nem ítél, nem zavarja, ha hibázunk, és hálás, amikor megért minket.
Mindig rávilágítok, hogy itt rendben van, ha hibázunk, hiszen abból tanulunk. Látom klienseimen milyen jó érzés végre megengedőnek lenni magukkal, sok év magas elvárás és szigorú gondolatok után.
A lóval való folyamatokban megtanuljuk, hogy figyelmesebbek legyünk önmagunkkal és környezetünkkel. A lovak érzékenyen reagálnak a hangulatunkra és viselkedésünkre, egyre tudatosabban vagyunk jelen, megtapasztaljuk testünket, nyugalmi állapotunkat, ezeket mind elvisszük a hétköznapjainkba. Ráébredünk, hogy a nyugalom és a türelem sokkal hatékonyabb, mint a rohanás vagy az idegesség, és hogy az őszinteség és a nyitottság értékes. Megtapasztalni magunkat ezekben a helyzetekben, izgalmas önismereti utazás, főleg ha valaki igazán nyitott. Ezek segítenek abban, hogy a mindennapi életben empatikusabbak és kiegyensúlyozottabbak legyünk, csökken a stressz- és a szorongást is egyre könnyebb kezelni.
Coachként hogyan látod: mi az, ami a leggyakrabban akadályozza az embereket abban, hogy tartós változást érjenek el az életükben?
Még a tanfolyamon az egyik tanárunk mesélte, hogy egy nemzetközi statisztikát látott, amiben az állt, hogy Magyarországon a legnehezebb az akciótervig eljutni és azt meg is valósítania a klienseknek. Sokan évekig inkább megragadnak abban a helyzetben, amiben amúgy nem érzik igazán jól magukat, mivel az ismerős, még akkor is, ha rossz, komfortosabb, mert már ismerik. Az önbizalom, önelfogadás és szeretet, a bátorság, tudatosság szerintem csupa olyan fogalom, melyekbe érdemes belemélyedni annak, aki szeretne tartós változást. Rengetegszer hallom klienseimtől: ,,Hát igen, tudom, hogy kellene tenni …” Még pszichológián írtam a szenvedésnyomásról egy dolgozatot. Érdekes a téma, hogy mi kell ahhoz, hogy valóban változtassunk életünk bizonyos területein. Kinek mire van szüksége? Kell egy trauma, betegség, vagy egyszer csak eljön a pont, hogy na most már elég? A nemet mondásnak az energiájából tudnak születni az igenek.
Miben más a coaching, amikor fiatalokkal dolgozol? Hogyan tudod őket támogatni abban, hogy tudatosabban alakítsák a jövőjüket?
Nagy a szórás abban, hogy kik járnak hozzám. De főleg az Y, Z, Alfa generáció. Azok, akik már hozzám eljutnak általában nyitottak és szeretnének tenni önmagukért. Még akkor is, ha a szülők hozzák őket, hogy “szereljem meg” a gyerekeket, ők együttműködnek, mert hamar megértetem velük, hogy az érdeküket szolgálja a közös munka. Tanítok nekik mindfulness technikákat, testbeszédet, kommunikációs stratégiákat. Beszélünk az önérvényesítésről, határok meghúzásáról, célokról, vágyakról, erőforrásokról. Mindenkivel máshogyan, a korának megfelelően. Sokszor mesélek nekik történeteket a saját átélt fiatalkori élményeimről, nehézségeimről és azok megoldásairól. Bízom benne, hogy magukkal viszik és beillesztik a hétköznapjaikba azokat a megerősítéseket, amiket a coaching és a lovas folyamatokban megtapasztalnak. A tapasztalati tudás örökké belénk ég.
Törökné Gergely Kata
Milyen szerepet játszik az életedben a közösség – akár szakmai, akár támogató közösségek szintjén? Mit jelent számodra a Longevity Hub közösségéhez való csatlakozás?
Nagyon szeretem az embereket. Ezt sokan furcsállják, de engem valóban érdekel, hogy kinek milyen története van. Izgalmas, hogy ugyanazokat a dolgokat mennyire másként értelmezzük akár. Szubjektív értelmezéseink mögötti okok akkor derülnek ki, amikor a beszélgetések során lehullanak a maszkok. Végül mindannyian csak emberek vagyunk. Hasonló érzésekkel, vágyakkal.
A Longevity Hub közösségéhez csillogó szemmel csatlakoztam abban a pillanatban, amikor ajánlották nekem. Biztos vagyok benne, hogy sokat tanulhatok a tagoktól, és remélem, hogy alkalmam nyílik minőségi, valódi kapcsolatokra is szert tenni.
Ha egyetlen tanácsot adhatnál a mai rohanó világban élő nőknek az egészségük és hosszú távú jóllétük megőrzéséhez, mi lenne az?
Csak az tud adni, aki jól van. Ha a nő boldog a családjában, akkor megtartó erővel bír családja felé. Akkor megszentelt figyelemmel tud jelen lenni, adni a többieknek. De ugyan itt kiemelném a férfiakat is, hogy az ő jóllétük is elengedhetetlen, hogy egészséges kapcsolatokat alakíthassanak ki és tartsanak fenn életük különböző területein is. Aki nem fordít időt és energiát az egészségére, annak majd a betegségeire kell. Az árat mindig megfizetjük, ha nem fejlődünk, ha nem teszünk önmagunkért. Teremtsünk időt arra, ami tölt minket, legyünk nyitottak az újdonságokra! Tapasztaljunk!
Szerző: Tóth Júlia
(Kiemelt kép: Törökné Gergely Kata)
