Mi történik, amikor egy ember egyszerre lát rá testre, lélekre és a szerepeink mögött rejlő mélységekre? Fekete Edda számára a pszichológia nem csupán hivatás, hanem belső térkép az emberi működéshez: a kételyhez, az érzelmekhez, a kapcsolódás képességéhez. A színészetből hozott jelenlét és az önismeret iránti kíváncsiság találkozásából születik meg az a szemlélet, amely szerint a legerősebb mentális erőforrásunk nem a hibátlan élet, hanem az, hogy merjük megélni a töréseinket, új fejezeteket írva tovább saját történetünket.
Miért választottad a pszichológiát mint hivatást? Milyen belső tapasztalat hívta ezt a pályát életre?
Gyerekként tanár, orvos, ügyvéd, lelkész és színész szerettem volna lenni. Sok különböző terület, mégis mindegyikben van valami, ami összekapcsolhatja ezeket a hivatásokat. Mindegyik emberközpontú. Az emberi működés, kapcsolódás foglalkoztatott.
Több munkát, szakmát bejártam, amíg eljutottam a pszichológia vonaláig. Számomra is a meglepetés erejével bír ez a terület. A színészet sok esetben bizonytalanságot mutat számomra, ezért szerettem volna egy biztos B tervet. Ezt is jelenti számomra a pszichológia. A biztonságot és kíváncsiságot, hogy megtudjam hogyan működünk és kik is vagyunk.
A pszichológia az emberi mintázatok tudománya. Számodra mi a legérdekesebb visszatérő minta az emberben?
Az önmegkérdőjelezés. Teljesen természetes és fontos, hogy az ember olykor felteszi saját magának a kérdést, hogy ki ő és próbálja megfogni, újraértelmezni önmagát.
A kételyeink nélkül nem tudnánk kiteljesedni. Ahhoz, hogy az önazonosság létrejöjjön bennünk és tudjunk azzá válni, akik szeretnénk lenni mindig jó, ha a kíváncsiságunk mellett, vannak akár kételyeink is önmagunkkal kapcsolatban.
És a lelkiismeret. Számomra az egy alapvető emberi érték.
A modern ember legnagyobb mentális kihívása szerinted inkább a sebesség, a figyelemhiány, vagy az érzelmi elzárkózás?
Az utóbbit mondanám. Emberi működésünk egyik magja az érzelmeink. Azok megélése, tudatosítása és helyzetbe emelése. Ha megszületik bennem több érzés és képes vagyok ezeket felismerni akkor a felelősség az én kezemben van, hogy mit is kezdek azzal. Az ember társas lény. Ha elzárkózunk, és érzelmileg kivonjuk önmagunkat egymás életéből, azzal saját magunk igazabb működését gátolnánk meg. Kell az egyedüllét, csend, de aztán valahogyan mégis érezzük annak szükségességét, hogy elinduljunk egymás felé.
Fekete Edda
Milyen szerepe van az önreflexiónak a gyógyulásban? Tud ma a társadalom valóban önreflektív lenni?
Az önreflexió egyik alappillére a gyógyulási folyamatunknak. Ha megtanulunk saját magunkra figyelni és ezt kifejezni, illetve elgondolkodni és tudatosítani érzéseket, állapotokat, cselekedeteket, viselkedési mintákat, szóhasználatokat és sok egyéb más emberi működést, akkor képessé válhatunk, hogy az önmegértésen túl elfogadjuk, hogy kik vagyunk és éppen hol tartunk. Mindezek megélése és megengedése szolgálhatja az egészségi állapotunk fizikai és lelki oldalának gyógyulását.
A színészet megtanít testben élni, a pszichológia megtanít jelen lenni. Hogyan kapcsolódik benned ez a két tapasztalat?
Nincs egyik a másik nélkül számomra. A test és lélek, meg a szellem összefonódásának egysége alkotja az embert.
A színész egy karakter megformálásának útján megpróbálja minél inkább megérteni, közelebb hozni és felkutatni a szereplő belső világát. Valahogyan a pszichológia is így működik. Az embert próbálja megismerni. Annak működését feltérképezni és közelebb hozni azáltal, ha foglalkozunk önmagunkkal.
Mit jelent számodra a pszichológiai életerő? Hogyan fejleszthető ez a mentális immunrendszer?
Mindenkinek mást jelenthet a pszichológiai erő. Sőt, abban is biztos vagyok, hogy egy embernek különböző életszakaszaiban különböző válaszait olvashatnánk erre a kérdésre. Így vagyok ezzel én is. Most ez a válaszom, de lehet holnap már más lesz hitelesebb számomra. A jelenre figyelve azt tudnám mondani, hogy most a megállás és a csend jelenti az életerőt.
A trauma és a növekedés nem ellentétek, hanem folyamatok. Látsz-e ma kulturális félelmet a mély érzelmi munkától?
Félelem mindig van, de egyre inkább van igény ugyanakkor az önismeretre is. Legalábbis én ezt látom. Mintha kezdene divatossá válni. A mély érzelmi munkától félünk, de szükségességét érezzük, és ezért belevágunk különböző önismereti folyamatokba.
A közösség ma gyakran virtuális. Milyen pszichológiai feltételei vannak a valódi, éltető kapcsolódásnak?
Legyen minél több élő találkozás, élő szó és ölelkezés.
Fekete Edda
A hosszú, egészséges élet mentális oldala szerinted nem a fiatalság megőrzése, hanem a rugalmas adaptáció. Hogyan tanulható ez?
Nem egészen gondolom így. Az ember belső világa olykor lehet fiatal, gyermeki vagy éppen nagyon bölcs és tapasztalt. Hiszen mindenki volt gyermek és ennek lenyomatait őrizzük és ezekre az alapokra építkezünk. Tehát éppolyan fontos megőrizni és éltetni a belső gyermeket, akár fiatalságunkat, mint rugalmasak lenni és reagálni a jelen világra is.
Minden ember a saját történetét írja. Mitől válhat egy történet gyógyítóvá — a pszichológiában és az életben?
Ahhoz, hogy gyógyuljunk, szükséges egy előzetes törés, vagy hiba a rendszerben. Majd szükséges ezeknek a felismerése, hogy meglássuk, hogy ezek a törések és hibák is minket szolgálnak.
Merni kell a nehéz érzéseket is megélni, tudatosítani. Nem érdemes elfeledni a történetben, tabusítani. Szükséges ezek tapasztalatait átalakítani és erőt nyerni belőle,- hogy aztán folytathassuk az életünket újabb fejezetekkel.
Szerző: Dr. Baucsek Katalin LL.M.
(Kiemelt kép: Fekete Edda)
