A szerelem és a szeretet az emberi létezés egyik legmélyebb és legösszetettebb érzelme, mégis jelentős mértékben befolyásolja a társadalmi és kulturális közeg, amelyben élünk. Noha a szeretet érzése univerzális, annak megnyilvánulási formája, intenzitása és elvárt kifejezési módjai kultúránként eltérhetnek. Ugyanez érvényes a szerelem megünneplésének rituáléira is. Mi a helyzet a Valentin-nappal? Dr. Lovas Kiss Antal, kulturális antropológus segít nekünk megérteni ennek az ünnepnek az összetett kulturális, társadalmi és gazdasági hátterét.
A nyugati világban napjainkra a romantikus szerelem gyakran az önmegvalósítás egyik eszköze: a párkapcsolatokban az egyéni vágyak és érzelmek hangsúlyosak, az ideális kapcsolat pedig szenvedélyes, mély és érzelmileg beteljesítő. Az amerikai és európai filmek és irodalom is ezt a modellt erősíti: a szerelem spontán, mindent elsöprő élmény, amelyet az egyén szabadon keres és választ.
Ezzel szemben a kelet-ázsiai vagy közel-keleti társadalmakban a szerelem gyakran szorosabban kapcsolódik a családhoz, a vallási hagyományhoz és a közösséghez. A párkapcsolatokban a lojalitás, a tisztelet és a stabilitás nagyon fontos lehet, sokszor fontosabb, mint a szenvedély. Japánban például az érzelmek nyílt kifejezése kevésbé szokásos, míg Indiában a házasságok egy része továbbra is családi közvetítéssel jön létre, ahol a párok közötti szeretet idővel alakulhat csak ki.
A szeretet kifejezésének módjai is erősen kulturális mintázatokat követnek. Gary Chapman szeretetnyelvei – az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás, a szívességek és a testi érintés – különböző hangsúlyokat kapnak attól függően, hogy egy társadalom mennyire individualista vagy közösség-orientált. Például a mediterrán országokban az érintés és a szenvedélyes gesztusok mindennaposak, míg Észak-Európában a visszafogottság és az egyértelmű szóbeli kifejezés dominál.
Tehát a kultúránk nemcsak azt határozza meg, hogyan választunk párt, hanem azt is, hogyan fejezzük ki és értelmezzük a szeretetet. Míg a szerelem érzése univerzális, annak formája, dinamikája és szabályai mélyen beágyazódnak társadalmi hagyományainkba. Ugyanez igaz a szerelem megünneplésére is. Kérdés tehát, hogy miért éppen ma, Valentin-napon ünnepeljük a szerelemeseket? Erről Dr. Lovas Kiss Antal kulturális antropológust és egyetemi docenst kérdeztük.
Dr. Lovas Kiss Antal, forrás: Kiss Róbert
– Február 14-e a keresztény kultúrkörben Szent Valentin 3. századi mártírhalálának emlékét őrzi. Valentin vagy Valentinus (nálunk Bálint) néven ismert interamnai (Terni) püspök a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje. Tisztelete különösen a 14. századi Angliában és Franciaországban virágzott, ekkor vált a szent a jegyesek és a fiatal házasok védőszentjévé. A kultusz alapjául az a legenda szolgált, amely szerint II. Claudius császár azért végeztette ki a püspököt, mert az keresztény szokások szerint szerelmeseket esketett össze egymással, köztük katonákat is, akiknek a császári parancs értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. Egy másik ide kapcsolódó legendája arról a csodáról is beszámol, hogy a kivégzésére váró Valentin a börtönőre vak leányának a hite erejével adta vissza a látását. – mondja Antal.
A szakértő szerint, a Valentin-nap elterjedésében az is közrejátszott, hogy számos kultúrában a tél végéhez vagy a kora tavaszhoz az újjászületés, a megújulás és a termékenység képzete társul. Ez az időszak szimbolizálja a természet ébredését a hosszú tél után, és a tavasz eljövetelével az élet kiteljesedését. – A természet újjáéledése az emberekre is hatással van, és ilyenkor a szerelmi vágyak is felerősödhetnek, így a tavasz számos kultúrában a szerelem és a párválasztás ideje is egyben. Ehhez a vallási és kulturális hagyományok is hozzájárulnak. Sok helyen a tavaszi ünnepek termékenységi rítusok hordozói. Ilyen újjászületés ünnep a keresztény kultúrában a húsvét is, amelyhez a néphagyományban szerelmi és termékenységvarázsló szokások is kapcsolódnak. De már az ókori Rómában a Lupercalia is egy a szerelemről és a párkapcsolatokról szóló pogány termékenységi ünnep volt, amelyet február 13 és 15 között tartottak az 5. századig, amikoris a keresztény egyház betiltotta. Vannak, akik úgy vélik, hogy a Valentin nap a Lupercalia ünnepből alakult ki. – emeli ki a szakértő.
Dr. Lovas Kiss Antal, forrás: Kiss Róbert
Antal rávilágít, hogy a Valentin-napot világszerte népszerűvé a globalizáció és a fogyasztói társadalom tette. A globalizáció nemcsak az információk és a termékek gyors áramlását, hanem a kulturális jelenségek terjedését is magával hozta. – Ennek eredményeként a Valentin-nap ma már nemcsak a nyugati országokban, hanem a világ különböző pontjain Ázsiától, Afrikán át Dél Amerikáig népszerű.
Elterjedésében nagy szerepet játszott a fogyasztói társadalom, amely előszeretettel emel piedesztálra minden olyan ünnepet, amelyekben az ajándékozás motívuma feltűnhet.
Napjainkban a Valentin-nap sokban különbözik a keresztény kultúra szentkultuszától, erősen elüzletiesedett és sokkal inkább egy idealizáltan romantikus szerelmi képet formál. A nyugati kultúrákban a reklámok és a média azt sugallja, hogy a Valentin-napon a szerelem és az összetartozás kifejezéséhez tárgyi javak ajándékozásán keresztül vezet az út. Ez a fajta idealizálás nyomást gyakorolhat az emberekre, és fogyasztásra ösztönözi őket. Ezen a napon a fogyasztói társadalmakban az ajándékozás központi szerepet tölt be és a kereskedők természetesen ki is használják ezt az alkalmat, hogy minél több, a Valentin-naphoz kapcsolódó terméket értékesítsenek. Hatalmas mennyiségben fogynak ilyenkor a virágok, a csokoládé, az ékszerek és a plüssállatok. – hangsúlyozza Dr. Lovas Kiss Antal.
Kép forrása: SALMONNEGRO-STOCK
– A globalizáció nagy hatást gyakorolt a Valentin-nap elterjedésére és kétségkívül létezik kulturális keveredés, mégsem beszélhetünk arról, hogy a világ országaiban szolgai módon másolnák az ünneplés angolszász mintáit. Míg a nyugati kultúrákban ez a nap a romantikus szerelem ünnepe, amelyen a párok ajándékokkal, virágokkal és romantikus gesztusokkal fejezik ki szerelmüket és ragaszkodásukat egymás iránt, addig más nemzetek gyakran a meglévő hagyományaik felhasználásával formálják a saját képükre a szerelmesek napját. – mondja a kulturális antropológus. Érdekesség, hogy a Valentin-nap különböző kultúrákban eltérő jelentéssel bír, és másképpen emlékeznek meg róla.
Van, ahol nemcsak a szerelem, hanem a barátság vagy a család ünnepeként tartják számon.
– Ilyen hely például Latin-Amerika, ahol a Valentin-nap a szerelem és barátság napja (Día del Amor y la Amistad), amikor az emberek ajándékokat adnak a barátaiknak és a családtagjaiknak is. Ez a nap jó alkalom arra, hogy kifejezzék szeretetüket és megbecsülésüket mindenki iránt, aki fontos számukra. Brazíliában a Valentin-napot a szerelmesek napjának (Dia dos Namorados) nevezik, de június 12-én Szent Antal (az ottani házasság és a szerelem védőszentjének) napján emlékeznek meg róla. Különösen a mediterrán országok népi vallásosságában (Portugália, Olaszország), Szent Antalhoz fordulnak a szerelmi ügyekben. Bár időben később ünneplik, mint a nemzetközi Valentin-napot de az üzenete és a hozzá kapcsolódó szokások nagy hasonlóságot mutatnak. Ez az ünnep is a szeretetről, a romantikus párkapcsolatokról szól, amikor az emberek ajándékozással fejezik ki a szeretetüket és a ragaszkodásukat egymás iránt. – emeli ki Antal.
Sokan nem is gondolnák, de a Valentin-nap az ázsiai kultúrákban is jelen van, de eltérő jelentéssel bír, és másképp is ünneplik. — Japánban a Valentin-napon a nők ajándékoznak csokoládét a szerelmüknek, a férfiak egy hónappal később, március 14-én az úgynevezett „Fehér napon” viszonozzák a kedveskedést. Az ajándékok általában fehérek, innen ered az ünnep neve.
A Fehér Nap egy viszonylag új ünnep, amely az 1970-es évek végén alakult ki Japánban. Egy édességgyártó cég, a National Confectionery Industry Association találta ki az ünnepet, hogy fellendítse az édesség- és ajándékipart.
Az ötlet hamar népszerűvé vált, és mára már a Fehér Nap Kínában és Dél-Koreában is a szokások szerves része. A dél-koreai Fehér Nap csak az 1990-es években kezdett elterjedni, de jellemző, hogy az itteni férfiak gyakran drágább ajándékokat adnak a nőknek, mint Japánban. Dél – Koreában létezik egyfajta „anti-Valentin-nap” is, amelyet „Fekete Napnak” hívnak és április 14-én azok a szinglik emlékeznek meg róla, akik nem kaptak ajándékot a szerelmesek napján. Azok, akik nem találtak párt maguknak, ezen a napon fekete tészta fogyasztásával gyászolják a szerelmet és a párkapcsolat hiányát. A szerelmesek ünnepe a kínai kultúrában is megtalálható. A kínai Valentin-nap a Csihszi más néven a Qixi fesztivál, amely feltehetően sokkal korábbi, mint a híres európai párja. Ez a különleges nap a kínai naptár hetedik hónapjának hetedik napján kerül megrendezésre (ami általában augusztusra esik a nyugati naptár szerint). A modern időkben a Csihszi fesztivál hasonlóvá vált a nyugati Valentin-naphoz. A párok ajándékokat cserélnek, virágokat és csokoládét adnak egymásnak, és romantikus vacsorákat tartanak. Az ünnep kereskedelmi jelentősége is megnőtt, és számos üzlet és étterem különleges ajánlatokkal készül erre a napra. – teszi hozzá a szakértő.
Kép forrása: TimeImage Production
A Valentin-nap egyre növekvő népszerűsége ellenére megosztó ünnep Magyarországon. Sokan egy újabb, „importált” ünnepnek tartják, amely nem illeszkedik a magyar kultúrához és hagyományokhoz. De miért van ez? – Úgy gondolják, hogy egy túlzottan kommercializált ünnep, amely csupán a vásárlásra és az ajándékozásra igyekszik sarkalni az embereket, nem pedig a valódi érzelmek kifejezésére. Tartalma távol áll a magyarországi Bálint naphoz kapcsolódó szokásvilágtól.
Végső soron a Valentin-nap megünneplése vagy elutasítása egyéni hozzáállás kérdése.
Kétségkívül a fogyasztói kultúra mindent megtesz azért, hogy vásárlásra sarkaljon, de tudatossággal felül lehet emelkedni a kereskedelmi nyomáson és mindenki saját maga döntheti el, hogy szeretné-e megünnepelni ezt a napot, és ha igen, hogyan. Végül is a Valentin-nap elsősorban alkalom arra, hogy kifejezzük szeretetünket és megbecsülésünket a szeretteink iránt vagy romantikus gesztusokkal lepjük meg a párunkat. Minden olyan alkalom, amellyel a mások iránti szeretetünket tudjuk kifejezni remek lehetőség, amit kár lenne kihagyni. – zárja gondolatait Dr. Lovas Kiss Antal
Szerző: Dr.Ujhelyi Nelli – főszerkesztő, Longevity Magazin
(Kiemelt kép: Dr. Lovas Kiss Antal, forrás: Kiss Róbert)
